Hitel, 2007. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)
2007 / 1. szám - ESSZÉ - A Bethlen Gábor Alapítvány díjazottjai 2006-ban
nek a sorsa közvetlen érdeke és személyes ügye mindenkinek. Természetesen nagyobb felelősség terheli azokat, akiknek a kultúra áldásából több jutott. A történelmi idők történelmi feladatra szólítanak, és legyünk tisztában azzal, hogy az erkölcsi alapokon tervezett új rendet csak erkölcseikben megújult nemzedékek építhetik fel. A lelkiismeret-vizsgálat után tehát tartsunk bűnbánatot. Vetkőzzük le a régi embert, a gyáva és képmutató keresztényt. Elmélkedjük át az igazságosság jelentését minden vonatkozásban, és elmélkedjük át a szeretet tartalmát egész mélységében” (1947. október 26-án Kolozsvárt, Krisztus Király ünnepén). További eredményes munkát, nagyobb megbecsülést, igazságosabb támogatást kívánok a kitüntetett alapítvány igazgatójának és munkatársainak, s révükön a határon túli magyarságnak. BAKOS ISTVÁN A VAJDASÁGI MAGYAR MŰVELŐDÉSI SZÖVETSÉG A Bethlen Gábor Alapítvány felkérése, hogy vállaljam el a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség méltatását, nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hiszen alapítványi munkánk kezdete szorosan összekapcsolódott a Művelődési Szövetséggel. A feladat azonban egyre nehezebbnek tűnt: a több mint egy évtizedes együttműködés során szinte munkatársakká váltunk, mindig fordulhattunk a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséghez, ha Kárpát-medencei kitekintésű fesztivált, Magyar Kultúra Napi ünnepi műsort, Magyar Költészet Napi összeállítást szerveztünk. Éreztük, hogy az értékek terén is egy nyelvet beszélünk: a közös munkában barátokká és egymás segítőivé váltunk. Tevékenységüket, kitartó elszántságukat a magyar kultúra és hagyományok ápolása terén jól ismerjük, s azokat a személyeket is, akiket e szervezet szívének, lelkének is nevezhetünk: dr. Szöllössy-Vágó Lászlót, Dudás Károlyt s a többieket. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség azonban nem néhány ember munkája és lelkesedése, hanem több száz önkéntesen kulturális tevékenységre szerveződött vajdasági magyar embert jelent. Kiindulópontként Tollas Tibor, müncheni emigráns költő által megfogalmazott gondolatot választottam, hiszen távol a hazától, a közösségi élményt a saját kultúra művelése nyújt, s ez védi is az embereket az „idegenek” között, s úgy érzem, ez a láthatatlan varázskör vesz körül minket, érezzük, hogy véd, s egymáshoz tartozunk, s ezt az összetartozást erősíti ezer szállal a szövetség szerteágazó tevékenységével. Hiszen a magyar kultúra őrzése mint a nemzeti azonosságtudat alapformája áll e szövetség munkájának középpontjában. Nemcsak anyád öléből születtél, de bölcsőd lett a ház is. Óvó fészked szülő falud, az anyaföld Hazád is. Az első szó, mit magadba szívtál, hallgató hegyek csendje. Nem vész el, örökül marad, hordod a végtelenbe. Varázskor véd, hozzájuk tartozol, s míg visszatérsz a porhoz.