Hitel, 2011. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)

2011-10-01 / 10. szám

1922-ben „a néhai Justh birtokból” dr. Just János és Justh Matild 175 kat. holdját bérbe adja a község. Azaz... az a hírhedett Justh-leszármazott hiába igyekezett, a birtok épp az ő okoskodása nyomán - a haza jó részével együtt - elveszett. Színpad innest, színház amonnast. Paraszt avagy úri, hun­ avagy dák. E tekintetben egyre megy. A Justh Zsigmonddal és pusztaszentetornyai parasztszínházával foglalkozó könyveket forgatva kiderül: 1891-94 közt játszatott Zsiga bácsi a parasztszínészeivel mindenféle dogokat, köztük Shakespearetól A makrancos hölgyet is - Hamlet dán királyfit nem említik. S hogy Justh Zs. holttestét Cannes-ból Szentetornyára a bátyja, Gyula szállítat­­ja, és a színházi páholyába temetik Zsiga bácsit. Míg Szentetornyán a háborút követően az elvtársi világ mindent lerombol - kastély­nak, színháznak, Justh-sírnak se híre, se hamva a néhai uradalomban a csanádvár­­megyei Tornyán máig áll valami a valahaiból: „Tornyán ott vót, ahon átmész a Büge hídján, oszt ott van a megmaradt majorsági épület. Ott, a környékin vót” a kastélykert színházastul. Gyula folytatta, kipróbálta, vagy valaki a vendégei(k) közül belekapott a Zsigmondi kísérletbe? LÖNNI VAGY NEM LÖNNI, EZ ITT A KÉRDÉS! Mi más, ha nem az. .. .Ám a tornyai gazda visszaszántott egy barázdát Magyarországnak! (Ez az é is ’barázda’; barázdányi - rögnyi? morzsányi? porszemnyi?­­ magyar nyelv.) BÉKÉSCSABA IS AZ ÖVÉK! (...LŐTT VONA) Még Csabának is Arad volt az igazi Város... Száz éve a csabai urak ebédidejükben vo­natra szálltak, Aradon megkávéztak (­ebédeltek?), s jöttek vissza a hivatalukba... Majd’ el nem csatolták - tán épp erre hivatkozva? - a trianoni nagy-nagy (kis-, kis-) rablók Csabát is! Nála ráadásul még a vasútra is hivatkozhattak! Hivatkoztak is: kérték a Lökös-Csaba-Kötegyén beszögelést, mert az jár nekik­­ a Vá­­rad-Fiumei Vasút miatt? Okán. Orvén. (A kutyik faszába nem­­ mondják az effélére Csabán. Iratoson picikét másképpen.). A DECEBÁL GYULÁN című kisrege szerzője Gyulán túl Csabánkról is ír. Arról, mi nem esett meg velünk - Bcsabán­­ az első verekedést követő esztendőben. 1919-től 1920-ig. Az oláh bevonulástól az oláh kivonulásig. Egy nagyromán esztendeig Békéscsa­ba román felségterületen volt! Ezt erőltették, ezt akarták velünk elhitetni. Benne van a színtiszta igazság e könyvecskében, melynek megjelentetése az 1980-as években lehe­tetlen volt, évtized múltán kaphattunk csak szót... a Felsőmagyarország Kiadó, azaz Serfőző Simon, no meg az akkori Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából. (A mai, ’10-es Alap nem támogat magunkfajtát efféle történetekkel.) 1919-ben Szent György hava 26. napján Csabán az oláh! Nyilván azon az alapon vették mindörökre birtokba Csabát, hogy 1816-ban a nyomorúság elől menekülő pár vlach családnak menedéket adtunk. Födelet, kinyeret, otthont a bajba jutottnak. Hogy ahogy teheti, Csaba csatlakozzék Nagy-Oláhországhoz! Nyomban, szinte a bevonulás előtt már. Csaba már ’Romániá’-ban! Álló évig. 2011. OKTOBER [ 17 ]

Next