Hitel, 2012. január-június (25. évfolyam, 1-6. szám)

2012 / 6. szám - Varga E. László: Turulok, magyarok

ч VARGA E. LÁSZLÓ : Turulok, magyarok Mindent szabad, ami másnak nem árt (A nagy francia forradalom) gy lengyel barátom hívta fel a figyelmemet Krzysztof­­Varga Turulpörkölt című könyvére, amely a lengyel kiadás (Czarne, 2008, Wojowiec) után rövidesen magya­rul is megjelent (Európa, 2009, Budapest). Az olvasókkal itt megosztani kívánt véleményem fokozatosan, a könyv elolvasása közben és után alakult ki. Az író személye nem volt ismeretlen előttem. A 2006-os budapesti ősz szemkilövető eseményeiről tudósította Varsóban lapját, a liberális Gazeta Wyborczát (részrehajlóan, a tényeket elferdítve, követve Gyurcsány logikáját, az akkor még az országgyűlésben is helyet foglaló SZDSZ, valamint a Népszava, a Népszabadság képviselte szellemben). Erről szól könyvének utolsó előtti fejezete, a „Kossuth zsír”. Ekkor még csak annyit tudtam róla, hogy újságíró, rovatvezető az említett lengyel lapnál. Könyvét elolvasva valamivel több is kiderült róla. Néhány életrajzi adatát ő ma­ga közli velünk. Eszerint dédanyja szlovák volt, Budapesten élt, sosem tanult meg ren­desen magyarul. Apja 1921-ben született Komáromban. A II. világháborúban katona volt­­ egy ideig biztosan, hiszen megjárta a szovjet hadifogságot. Nagy magyar volt, azt írja róla, 1968 óta élt Varsóban (ebben az évben született Krzysztof utónevű fia). Ez volt a második házassága, az elsőből született András nevű bátyja Magyarországon, aki­vel a szerző nem tart kapcsolatot. Anyja orvos, aki nem tartotta fontosnak, hogy a fia tudjon magyarul, ugyan ki ért magyarul, minek is ezt a nyelvet megtanulni (tőle ered­nének Krzysztof fiának előítéletei?). Apja magyar származásán túl Magyarországhoz kö­tik még őt a rokonok, ismerősök, továbbá az is, hogy azokban a nehéz időkben, amikor Lengyelországban szűkös volt az élelmiszerellátás (még az orvosoknak is), Magyaror­szágról vitték Ford Escortjukban az ennivalót és minden egyebet, ami a konyhára kell. Varsóban a magyar diplomatáknak fenntartott különboltban vásároltak. Krzysztof Varga a lengyel főváros egyetemén végzett polonisztikát. Apja halálát feldolgozandó jött el Magyarországra, hogy könyvet írjon emlékeiből. Itt töl­tött (vajon miből?) egy egész esztendőt. Utazott, beszélgetett az emberekkel. Sajátosra sike­rült végül ez a Turulpörkölt című munka, ennek az egy évnek a terméke. Ha gonoszkodni akarnánk, azt mondhatnánk, még szerencse, hogy neki is csak egy apja volt. A magyar kiadáshoz írt előszava végén arra kér bennünket, magyar olvasókat, hogy miközben olvassuk „művét”, feledkezzünk el arról, hogy magyarok vagyunk. Nos jó, de kik legyünk akkor, amikor olvassuk? Kínaiak, románok, szlovákok? Vajon milyen szem­üveget tegyünk fel hozzá? Internacionálist vagy egy hazátlan emberét? És persze azt is megkérdezhetjük, honnan beszél ő, kinek a helyzetéből, lengyel mondja mindezt, vagy valaki sehonnan, a nemzeti hovatartozásból (legyen az magyar vagy lengyel) kivetkőzött különös lény? Könyvében megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásokkal, ellentmondást nem tűrően, főként negatív megfogalmazásokkal, lebecsülő jelzőkkel, rosszindulatú állításokkal ír ró­ 171 / 2012. JUNIUS

Next