Hitel, 2012. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)
2012 / 10. szám - KÉRDEZ AZ IDŐ - Nagy András: Hol a magyar? (Placébó, műcsarnoki beállításban)
[ Kérdez az idő ] kezményeihez nem kell játékelmélet. A provokációt önmagáért dicsérni szegénységi bizonyítvány, és a hazai média esztétikai nyomorult. Szívatják a magyart: imázs helyett blamázs lebeg a látogatók fölött, totemmadárnak kinevezett térfigyelő kamera.12 De Nagy Testvérek, ti faltátok fel a tátott szájokba hullott, megpörkölődött békegalambot is. Miért zúg a konzervatív tömeg? Bejött a provokáció? Ennél komolyabb az ügy: elvették a magyar játékát. Úgy kell neki? Miért nem vigyázott a témájára! Megvannak az eszközei a szellemi értékvédelemhez? Működnek az önvédelmi reflexei? Vannak érdekvédői, és milyen közéleti helyzetben? Milyen szellemi anyatejen nevelkedtek? Káé a kultusztárca? Milyen értelmiségi rétegre vallanak a cselekedeteik? Önmagában a meghökkentés sem érdem. Meghökkentő-e a kiállítás? Nem az. Csak azt adja a rendezés, ami a lényege. Az alkotóktól meg néha azt kapja a polgár, amit érdemel.13 Felszínen a libertinus sematizmus. Az ütős kivételek 14 talán a recepthez tartoznak. A stréber média ott téved, hogy a konzervatívnak beállított kérdés használata nem teszi a provót azzá, aminek kiadja magát. A sajtó siet megszolgálni a bérét: mértékadó, megkerülhetetlen! De csak neki. Önálló gondolkodónak lazán megkerülhető, hiába lökik, hogy merre van a sárga út. Egyébként mindenki figyeljen oda, hogy mire, kire költ, a családra, a magyar kultúrára s nem az ellenkezőjére vagy félkarú rablóra15 (netán csak egy cuki, nyalka chippendalehuszárra). Törés a tematizálásban is van: a kereszténységet szinte megkímélték.16 Holott csak semmibe vették. Ejnye, te kis kócos álprovó! Ha lúd, legyen kövér! Mi lesz a többi specialitással: újgazdag tivornya giccses cigányzenére, minden korban délibábos magyar nóta, fesztiválromantika, szektaőrület, cinkos kabarénosztalgiával bájolgó operetthazugság, szexrabszolga cigánycsicska, kirabolt, agyonvert öregasszony, öngyilkos libatenyésztő, országáruló pojácák ferde performanszai, gőzkieresztő spontán gyűlések (a maoista pozőrök SZABADSÁG-betűit a rohamosztagnak felmutató nemzeti tüntetés) - mi mindennel nem szembesül még a látogató. Itt a művészetről és a magyarságról inkább a leértékelő, elidegenítő hatást hagyják neki, de még az is felemás. Szívd fel a paprikát polgártárs? Szívd föl te, pukkadj te! - mondja ő. Az eredeti ötleteket17 szinte elnyomja a lejárt utánérzések garmadája. Kinek szól? A magát intelligenciának képzelő csoportos önkielégítőknek, a körbedicsérőknek? Annak is, aki lekésett a kérdésfeltevésről, és most eszi a fene, hogy nincs a képen? A magyarellenes, relativizáló, elsekélyesítő páholylyal szemben is szabad kérdezni. Tessék időben fölkelni! „Magamat kigúnyolom, ha kell, de 12 Mátra Erik: Turul (installáció, két oldalról megvilágított, madár árnyékú térfigyelő kamera). Talmi tartalom. 13 Rónai Éva: A magyarok bejövetele (francia gobelin, 1997) piros Citroën-kacsa, minibuszon. 14 Stark István: Megrakott szekér (pop-szobor, 2012). Telitalálat a pillepalackkal megrakott vén szekér. Könnyűnek találtattak a magyar fogyasztók is, globálisan, mint minden népek a földön. 15 Uglár Csaba: Vesztesek és szépek (2004). Három lestrapált, kiürült „nyerőgép”. 16 Neuberger István: Ezer év a kereszténységben (olaj, vászon, 2000) Időszámításunk fatörzsének metszetén, mint felnagyított korongon, adott pontokon meg-megakadt a tű - „évgyűrűs régi lemez”. Középen a kereszt forgatná, ha nem volna állókép. Alatta A és í1 fogantyús favágó fűrészlap, a Jelenések könyvéből vett idézettel (10,5-6.) vágná el ezt a históriát. 17 Király András: egy kéz, ha’ (pohár, pálinka, tükör, őrölt paprika szippantóknak) legális drogjaink mini tálalása kihagyhatatlan közhely. Még hogy nem a tartalom a lényeg, hanem a tartás! Ez a picuri tálalás összedönti a nagyszájú handabandát. Kiállított munkáin negatív hangulatok uralkodnak.