Hitel, 2012. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)

2012 / 11. szám - KÉRDEZ AZ IDŐ - Bakos István: A nyugati magyar örökség magyarországi fogadásáról

[ Kérdez az idő ] nemzetrész integrálása, az „egész magyar nép” összefogása céljából hozták létre. 1938-ban a nyugati (főleg az amerikai) magyarság vezető képviselőivel szövetkezve alapította meg Te­leki Pál és hű társa Perényi Zsigmond. Volt néhány előzménye. A magyar világszórvány meg­maradását, nemzetbe integrálását szolgáló tagok, tagszervezetek - államokon és határokon átívelő kapcsolatait a szuverén (pártfüggetlen) MVSZ révén - működésének támogatásával akarták megvalósítani. Önkéntességen alapuló szervezett nemzetépítésre akarták bízni a szórványban élő honfiakat. A koronaőr báró Perényi Zsigmond azért vállalt és vállalhatott vezető szerepet a Magyarok Világszövetségében, mert a Szent Korona jegyében (állami, kor­mányzati beavatkozás nélkül) kívánták éltetni a magyar-magyar kapcsolatokat, a diaszpóra nemzeti megmaradását. A világszervezet eszköze volt törekvéseiknek. Közvetítésével pl. pa­pokat, tanítókat küldtek az elárvult külhoni közösségekbe, s képviselőiket meghívatták a ha­zai szakmai közéleti fórumokra. A Magyarok Világszövetsége az utolsó békeévben alakult meg, s a II. világháború alatt rendkívül sokat tett az „ellenséggé” vált országokban élő, kiszolgáltatott magyar szórványo­kért, illetve a magyar hadifoglyok felderítése, mostoha sorsuk enyhítése, családi kapcsolataik fenntartása érdekében. Az 1945 novemberében újraszervezett MVSz, 1947 májusáig Nagy Ferenc elnökletével igen eredményesen működött. Vállalta az országhatárokon túl, kisebb­ségi helyzetben élő magyarok érdekeinek védelmét, tiltakozott a csehszlovákiai magyarok üldözése, kitelepítése, internálása ellen. A párizsi béketárgyalások előtt felhívást intézett a tárgyaló külügyminiszterekhez, amelyben népszavazás elrendelését kérte a trianoni béke­diktátummal elcsatolt magyarlakta területeken. Nagy Ferenc külföldre távozása után a bel­­ügyesek, majd az egyeduralkodó párt vonta felügyelete alá a szervezetet. Négy évtizeden át - eredeti hivatását és az alapítókat megcsúfolva - a külhoni magyarságot megosztó, bomlasz­tó céllal működtették azt Rákosiék, majd Kádárék is. Az Anyanyelvi Konferencia rendkívü­li küzdelmek során megharcolt léte és működése előszele volt a nyugati magyarsággal való ellenséges viszony oldódásának. A nyolcvanas évek végén az MVSz-ben is megindult az er­jedés, amely a rendszerváltás után tetőzött. Az 1991-92-ben újjászerveződött MVSz kezdetben, az alapítók szellemiségét a ma­gyarság önismeretét, kapcsolatait, összefogását, önvédelmét, érdekképviseletét igyekezett szolgálni, amelynek hivatalvezető főtitkárává 1994-ben megválasztott az Elnökség, amelynek összetétele: elnök: Csoóri Sándor, alelnökök: Dobos László (Kárpát-medencei régió), Fónay Jenő (Anyaország), Jakabffy Ernő (Nyugati régió). Tagok: Bertalan Imre, Bauer Győző, Chrudinák Alajos, Csörgits József, Fekete Gyula, Fodó Sándor, v. Gorka Pál, Hódi Sándor, Kardos Béla, Kovács Andor, Németh Magda, Patrubány Miklós, Po­­zsonec Mária, Sára Sándor, Szeredi Ervin, Szíjártó István, Tőkés László, Zolcsák István, Walter István. A Választmányban pedig ott találjuk az összmagyarságot képviselő sze­mélyiségek színe-javát. Ilyen neves és jeles tagokból álló testület vezetésével akkor nem működött intézmény, szervezet hazánkban. Velük együtt főtitkárként szolgálni - a va­júdva születő, sok bajjal, belső konfliktusokkal terhelt világszervezetet - nehéz, de fel­emelő feladat volt számomra. Ebből a hőskorszakból idézek föl két eseményt: 1996-ban nem a Horn-kormány, ha­nem az MJVSZ rendezte a világszerte zajló millecentenáriumi ünnepségeket, és az 1956- os forradalom negyvenedik évfordulós megemlékezéseit. Erre színes - a történelmi ha­zát és a rendezvényeket írással és képekkel bemutató magyar és angol nyelvű -, százoldalas szép ismertetőt készítettünk Magyar Krónika címmel. Ma is kézbe lehet ven­

Next