Hitel, 2013. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 1. szám - Kelemen Lajos: Folyni hagyni vagy taksálni az időt? (Bertha Zoltán: Sorsmetszetek; Szakolczay Lajos: Sorsszerűség, álom, etika);
[ Szemle ] szén kicsiny csoport, sőt olykor egyetlen ember. A sorsvélemények egymáson való fenése műhelyépítő eszközöket élesít, nem fegyvert. Balgaság volna-e, vagy nagyvonalúság, egy tágabb rádiuszban néhanapján előtérbe hozni minél többeket, amikor a törzsekről és annak sorsáról beszélünk? A sors firtatása: a genus firtatása; emez hordja, formákhoz juttatja, elviseli, köszöni, vagy módfelett ki nem állja amazt, így vagy úgy, a viszonyulásaik: kiapadhatatlan kútfő. Akár nyomorúságos, akár fenséges, a sors az a fajta emberi lényeg, amelyben mindig marad valami megérthetetlen, noha megannyi metafizikai energiatelep sugározza felé kíváncsi irányfényét. És megannyi szellemi attitűdöt fűz az érdeklődés, hogy világosságával minél erőteljesebben és minél többet megragadjon abból a lényegből, amelyet a szív ködösen érzékel. Furcsa, de többnyire e ködösségen át, vagyis a hangulat révén válik először érzékelhetővé a sors; momentán legyen bár mégoly elmosódott, a szívet érinti meg elsőnek. Véletlen-e, hogy a sors nagyformátumú fürkészőiben a racionalitás és a tisztán látó szellem először rendszerint a szív segedelmével éli meg diadalát? A szív gazdagjait latolja a maga mérőeszközén Bertha is, Szakolczay is, miközben tanulmányaik hőseiben nem mellékesen úgyszintén sorsszerű szerep az esze. Igaz, a szív időnként tompa és szeszélyeskedő. De nincs-e megannyi mintás eset, hogy a jóakaratú észt, és nemcsak hébe-hóba, éppen jóakaratú fegyvereivel kényszerítik borzasztóságokra? A kiáltó szabadság, testvériség, mondjuk, francia földön, ésszerűen megtámogatva nem lett-e önmaga zsandárja és ítéletvégrehajtója? Szív és ész: már csupán az anatómia révén is integrálisak, de integer voltuknál kevés kényesebb dolog van a világon. Mindenesetre Szakolczay Lajos egy nagyobb regényre való szereplőt vonultat föl a Hit, erkölcs, magyarságán, amely az irodalom kályhájától a művészet csaknem egész csarnokán átlest, hogy mégis legszorosabban a betű művészeihez kösse magát. Itt máskor nem nagyon emlegetett nevek (például Fáy Ferenc, Kovács István) kerülnek elő, s egész művészeti ágak bizonyos kontúrjai kapnak hangsúlyt. Szinte már sok is, ami vázlatnál jóval alaposabb, kiterjedtebb, mélyrehatóbb, de teljeshez közelinek kéttucatnyi könyvoldalon is szűkre szabott. Ugyanígy kalkulál egy kísérletével Bertha Zoltán. Az Új Vetés - Fiatal nemzedékek a kárpátaljai magyar irodalomban az áttekintés és a mélyrehatás egymás súrolása. A téma viszont, hasonlóan Szakolczayéhoz, szinte szükségképpeni. Ifjú emberek adnak kellő indokot, hogy az irodalom, itt éppen tudósi szócsövön át, latolhassa holnapi önmagát. Hogy Kárpátalján miféle ajánlattal áll a jövő elé, ezt Bertha minél több névben igyekszik megsejtetni. Szálak és árnyalatok összesodródnak? Szétágaznak? Ha elemi lét- és megmaradásgondokkal terhes, súlyosan kérdéses-kétséges sorsunkat egy nemzedék újmód megírja, erőfeszítésből máris méltón vizsgázik. Különben pedig az élettel úgyis az élet fog elszámolni. Mint elszámolt tegnap, elszámolta. Hogy a meztelen érdek táncától bódult és matt hangulatú világ mit kezd, mit kezdhetne az olyan titkok, impulzusok, önérzetek magas nívójú megfogalmazásával, az olyan eszesen átgondolt erkölcsiséggel, amelyre Bertha Sütő Andrásnál, Utassy Józsefnél, Serfőző Simonnál, Szakolczay a Holnaposok és a Nyugat körül vagy éppenséggel Nagy Lászlónál és Csoóri Sándornál figyel föl, sem nem elenyésző, sem nem tárgytalan kérdés. Kiváltképp nem az, ha a gondolat a sorshoz harangozik. Sűrű emlegetések szerint annyira unatkozó és kába a világ - már ha ugyan nem betáraz, nem bombázókat nyergel föl -, hogy hajlamos összekeverni a vakítót a ragyogóval. Machinátorait leszámítva, a világ is az önfenntartás napi zajlásában alighanem, mint a lélek, a sokszínűséget, az életújdonságot, az életújulást keresi; legfőképpen persze önnön távlatát, s talán még nem löki el az épülést. És meglehet, ez a keresés-engedés is van annyira értett és makacs, mint amilyen kérlelhetetlen a business of life. Sorsmetszetek, Sorsszerűség és Jékely Zoltán, Nagy László, Sütő András, Tollas Tibor, Bella István, Nagy Gáspár s még