Hitel, 2013. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)

2013 / 1. szám - Kelemen Lajos: Folyni hagyni vagy taksálni az időt? (Bertha Zoltán: Sorsmetszetek; Szakolczay Lajos: Sorsszerűség, álom, etika);

[ Szemle ] szén kicsiny csoport, sőt olykor egyetlen ember. A sorsvélemények egymáson való fenése műhelyépítő eszközöket élesít, nem fegyvert. Balgaság volna-e, vagy nagyvonalúság, egy tágabb rádiuszban néhanapján előtérbe hoz­ni minél többeket, amikor a törzsekről és annak sorsáról beszélünk? A sors firtatása: a genus firtatása; emez hordja, formákhoz juttatja, elviseli, köszöni, vagy módfelett ki nem állja amazt, így vagy úgy, a viszonyulásaik: kiapadhatatlan kútfő. Akár nyomorúságos, akár fenséges, a sors az a fajta emberi lényeg, amelyben mindig ma­rad valami megérthetetlen, noha megannyi metafizikai energiatelep sugározza felé kí­váncsi irányfényét. És megannyi szellemi at­titűdöt fűz az érdeklődés, hogy világossá­gával minél erőteljesebben és minél többet megragadjon abból a lényegből, amelyet a szív ködösen érzékel. Furcsa, de többnyi­re e ködösségen át, vagyis a hangulat révén válik először érzékelhetővé a sors; momen­tán legyen bár mégoly elmosódott, a szívet érinti meg elsőnek. Véletlen-e, hogy a sors nagyformátumú fürkészőiben a racionalitás és a tisztán látó szellem először rendszerint a szív segedelmével éli meg diadalát? A szív gazdagjait latolja a maga mérőeszkö­zén Bertha is, Szakolczay is, miközben tanul­mányaik hőseiben nem mellékesen úgyszintén sorsszerű szerep az esze. Igaz, a szív időnként tompa és szeszélyeskedő. De nincs-e megannyi mintá­s eset, hogy a jóakaratú észt, és nemcsak hébe-hóba, éppen jóakaratú fegyvereivel kény­szerítik borzasztóságokra? A kiáltó szabadság, testvériség, mondjuk, francia földön, ésszerűen megtámogatva nem lett-e önmaga zsandárja és ítéletvégrehajtója? Szív és ész: már csupán az anatómia révén is integrálisak, de integer vol­tuknál kevés kényesebb dolog van a világon. Mindenesetre Szakolczay Lajos egy na­gyobb regényre való szereplőt vonultat föl a Hit, erkölcs, magyarságán, amely az iroda­lom kályhájától a művészet csaknem egész csarnokán átlest, hogy mégis legszorosabban a betű művészeihez kösse magát. Itt máskor nem nagyon emlegetett nevek (például Fáy Ferenc, Kovács István) kerülnek elő, s egész művészeti ágak bizonyos kontúrjai kapnak hangsúlyt. Szinte már sok is, ami vázlatnál jóval alaposabb, kiterjedtebb, mélyrehatóbb, de teljeshez közelinek kéttucatnyi könyvol­dalon is szűkre szabott. Ugyanígy kalkulál egy kísérletével Bertha Zoltán. Az Új Vetés - Fiatal nemzedékek a kárpátaljai magyar iro­dalomban az áttekintés és a mélyrehatás egymás súrolása. A téma viszont, hasonlóan Szakolczayéhoz, szinte szükségképpeni. Ifjú emberek adnak kellő indokot, hogy az iro­dalom, itt éppen tudósi szócsövön át, latol­hassa holnapi önmagát. Hogy Kárpátalján miféle ajánlattal áll a jövő elé, ezt Bertha minél több névben igyekszik megsejtetni. Szálak és árnyalatok összesodródnak? Szét­ágaznak? Ha elemi lét- és megmaradásgondok­kal terhes, súlyosan kérdéses-kétséges sorsunkat egy nemzedék újmód megírja, erőfeszítésből máris méltón vizsgázik. Különben pedig az élettel úgyis az élet fog elszámolni. Mint el­számolt tegnap, elszámol­ta. Hogy a meztelen érdek táncától bódult és matt hangulatú világ mit kezd, mit kezd­hetne az olyan titkok, impulzusok, önérze­tek magas nívójú megfogalmazásával, az olyan eszesen átgondolt erkölcsiséggel, amelyre Bertha Sütő Andrásnál, Utassy Jó­zsefnél, Serfőző Simonnál, Szakolczay a Holnaposok és a Nyugat körül vagy éppenség­gel Nagy Lászlónál és Csoóri Sándornál fi­gyel föl, sem nem elenyésző, sem nem tárgytalan kérdés. Kiváltképp nem az, ha a gondolat a sorshoz harangozik. Sűrű emle­getések szerint annyira unatkozó és kába a világ - már ha ugyan nem betáraz, nem bombázókat nyergel föl -, hogy hajlamos összekeverni a vakítót a ragyogóval. Machi­nátorait leszámítva, a világ is az önfenntar­tás napi zajlásában alighanem, mint a lélek, a sokszínűséget, az életújdonságot, az élet­­újulást keresi; legfőképpen persze önnön távlatát, s talán még nem löki el az épülést. És meglehet, ez a keresés-engedés is van annyira értett és makacs, mint amilyen kér­lelhetetlen a business of life. Sorsmetszetek, Sorsszerűség­­ és Jékely Zoltán, Nagy László, Sütő András, Tollas Tibor, Bella István, Nagy Gáspár s még

Next