Hitel, 2013. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 3. szám - A Bethlen Gábor Alapítvány díjazottai 2012-ben (Ács Margit, Bakos Edit, Bíró Zoltán, Kiss Jenő, Kiss Gy. Csaba, Márkus Béla, Zika Klára laudációi)
dom, mit gondolt akkoriban erről, mindenesetre azt hiszem, éppen az adott helyzet, a hátrányos megkülönböztetés indította arra, hogy a korszerű és szép környezetben, az akkor modern gépekkel felszerelt nyomdában nagy feladatokat kitűző könyvműhelyt alakítson ki. Hogy minek adott nyilvánosságot, milyen könyveket jelentetett meg, és milyen minőségben, csakis rajta múlt. Kétségtelen, hogy egy könyvkiadó nem helyettesítheti a médiahatást, mégis döntőnek tartom az Antológia Kiadó szerepét, különösen a kilencvenes években. Szellemileg előkészítette és aztán támogatta a Népfőiskola programját, és tágabban a népi-nemzeti értelmiséget. A kilencvenes évek egyik nagy szellemi feladata a korábban elhazudott történelmünk feltárása, köztudatba emelése volt. Már 1992-93-ban jó néhány ilyen témájú könyvet jelentetett meg Agócs Sándor a közelmúlttól egészen az ősmagyar történetig. Néhány könyveim jellemzésképpen: Az ősi magyar rovásírás (Forrai Sándor 1994), A közöttünk élő turulmadár (Dúcz László 1993), aztán több könyv az 1956-os sortüzekről, már 1992-ben könyv Teleki Pálról, majd a Vörös könyv 1919-ről és a Nemzetgyilkossági kísérlet - Trianon (Vecsekley József 1993). Történelem ekkor már a hetvenes évek is: Görömbei András tizenhét jeles kortárs íróval-költővel - Aczél Gézától, Balázs Józseftől Veress Miklósig - készített interjúja jeleníti ezt meg (Kérdések és válaszok, 1994). Dokumentarista hűséggel reflektált a kiadó magára az éppen történő történelemre is: 1990-ben Beszélgetések a rendszerváltásról címmel ad ki könyvet, és e témakörbe tartozik a Fiatal politológusok antológiája vagy a Lakiteleki találkozók (1979, 1985, 1987) dokumentumanyaga is. A kilencvenes évek elejének másik igen fontos szellemi feladata volt a történelem által Magyarországtól elszakított magyarok visszaépítése a nemzeti tudatba. Lakitelek kezdettől gondot fordított a nyugati emigrációban született életművek honosítására. Ez az Antológia Kiadó könyvtermésén is megmutatkozik. Borbándi Gyula, Tollas Tibor, Juhász László, Tunyogi Csapó Gábor, Saáry Éva neve ötlik a szemembe a kiadványlistán. S egy válogatás, amely az emigrációs emlékíró pályázatra érkezett művekből készült 1993-ban („Keserű a más kenyere"). A történelmi témák, a dokumentálás közelébe esnek a társadalom- és gazdaságelemző művek, Kádár Béláé, Andorka Rudolfé, s a szociográfiák, például Zám Tiboré. Jól látszik, hogy ez a fajta könyvkiadás misszió, különösen olyan korban, amelyben az egy nemzethez való ragaszkodás devianciának számít. E „deviancia” jegyében jelent meg 2002-ben és 2003-ban a kétkötetes nemzetismereti tankönyv az Antológiánál, a „Haza a magasban", a külhoni magyar diákoknak címezve. A hazaiaknak is szükségük volna rá... És végül a kiadó szépirodalmi vonulatáról néhány szó. Kevéssé ismert költők, írók is befogadásra találtak az Antológiánál, de Páskándi Géza, Nagy Gáspár, Döbrentei Kornél is szerepel a kiadó szerzői között. Nagyon szívesen adta ki Agócs a vele egy vettetésű nemzedéktársai könyveit, Szervác Józsefét, Tóth Erzsébetét, Serfőző Simonét, Szikra Jánosét, Léka Gézáét, Dobozi Eszterét, s nem átallott irodalomról szóló tanulmányköteteket is megjelentetni, pedig azokat aztán végképp nem szokták szeretni a kiadók, például a mai napon ugyancsak díjazott Szakolczay Lajosét. A felsorolást egyszer csak abba kell hagyni, de hadd említsem meg a hézagpótló antológiát, a Szétszaggatott országot, amelyben a Trianonra reagáló irodalmi művek lettek összegyűjtve, s legeslegvégül egy verseskötetet (Ördöglakat a számon), szerzője Agócs Sándor, akinek költői énje 2013. MARCIUS