Hitel, 2015. január-június (28. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 3. szám - A Bethlen Gábor Alapítvány 2014. évi díjazottjai (Agócs Sándor, Bryan Cartledge, Cs. Nagy lbolya, Kiss-Rigó László, Lezsák Sándor, Markus Mechel, Miskolczy Ambrus, Petrik Béla,Szalai Attila, Szenti Tibor írásai)

csak néhány nevet említsek a magyar emigráció jeles képviselői közül, s nemrég Borbándi Gyula, akiről elsőként éppen ő írt egy szép búcsúztatót nemrég a szep­temberi Nemzetőrben. Nagy szerencsém, hogy valamennyiüket ismerhettem, és többük könyvét kiadhatta az Antológia Kiadó. Borbándi Gyulával - Lányi Irén­nel közösen - néhány éve még együtt söröztünk München belvárosi forgatagá­ban, és a hirtelen ránk tört zuhogó esőben korát meghazudtolva szinte szaladt előttünk. Megtiszteltetés volt, hogy a Magyarok Dél-Svájcban című kötethez - javaslatomra - nagyon fontos bevezetőt írt, méltatva a kötet értékeit. Saáry Éva érezhette, hogy nem sok ideje lehet hátra, hiszen kéziratait ren­dezgetve már négy évvel ezelőtt (!) elkezdte átküldeni régebbi és újabb írásait e-mailen, tudta, hogy nálam megmarad. Én úgy láttam, már hosszú ideje tuda­tosan készült, tudatosan válogatta össze, hogy mit hová szán, ha ő már nem lesz... Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest), Magyar Olajipari Múzeum (Zala­egerszeg), Magyar Földrajzi Múzeum (Érd), Emigrációs Gyűjtemény (Lakitelek) stb. Már évekkel ezelőtt nekünk ajándékozta 19 kötetes Világirodalmi Lexikonét azzal, hogy neki már nincs szüksége rá... Nemrég még örömmel gyűjtötte nekem a világ minden tájáról és küldte haza Svájcból a régi Nemzetőr-számokat, hogy össze tudjak állítani végre egy teljes sorozatot... Pontosan tudom tehát, tudatos készülődés volt az övé, de nem hiszem, hogy számított rá, hogy ilyen hirtelen el fog menni, hiszen még nem végzett az összegzéssel!... Legutóbb január végén voltunk Luganóban, amikor író- és szerzőtársa, ked­ves barátnője, Vadnay Zsuzsa dedikált könyveivel megpakolva visszatoloncoltak bennünket Svájcba! 2014-ben! Évának köszönhetően pillanatok alatt végigfutott a városon a hír, még a luganói polgármester is csak csodálkozott, hogy ilyet még ő sem hallott, s hogy mégis a magyar könyvek nélkül jöhettünk csak haza... Kissé túlbuzgó volt az uniós határ őre. Még Éva ajándéka, Vörösmarty Mihály 1884-ben Budapesten kiadott nyolckötetes életműve sem jöhetett velünk... Vadnay Zsuzsával való barátságát a Nemzetőr egykori főszerkesztőjének, Tol­las Tibornak köszönheti, ő „hozta össze" őket, amikor megtudta, hogy Zsuzsáék Olaszországból a Luganóhoz közeli Locarnóba költöztek. Tibornak remek érzé­ke volt az ilyesmihez. Idén januárban, ottlétünkkor, még mindketten a jövőt tervezgették... Kedves Éva! Ahogyan Te ápoltad évtizedeken keresztül - minden állami támogatás és segítség nélkül­­ a szintén Svájcban élt kiváló író, Dénes Tibor írói hagyatékát a „Dénes Tibor Emlékszoba" fenntartásával, ugyanúgy fogják ápol­ni a Te emlékedet is, örökké emlékezve váratlanul megszakadt életedre, tartal­mas életművedre. Hogy hol lesz majd a „Saáry Éva Emlékszoba", azt most még nem tudhatjuk, de bizonyosan lesz. Ha jól számoltam, 16 köteted jelent meg eddig, de luganói otthonodban a saját szememmel láttam, hogy mennyi vár még kiadásra! A rendszerváltás után több kiadónál több könyved is megjelent itthon, de megvallásod szerint velünk szerettél dolgozni, bennünk bíztál leg­inkább, nagyon adtál az igényességre. Saáry Éva - B. Szabó Péterrel közösen - a SMIKK-kel, a Ticinói Magyar Egyesü­lettel, a Luganói Tanulmányi Napok szervezésével beírta nevét a magyar emig­ 2015. március 81

Next