Hitel, 2015. január-június (28. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 3. szám - A Bethlen Gábor Alapítvány 2014. évi díjazottjai (Agócs Sándor, Bryan Cartledge, Cs. Nagy lbolya, Kiss-Rigó László, Lezsák Sándor, Markus Mechel, Miskolczy Ambrus, Petrik Béla,Szalai Attila, Szenti Tibor írásai)

Nem mondhatunk semmit, csak hallgatunk és hallgatunk... Csak a néma gyász fojtogat bennünket hetek óta. Későn találkoztunk, és túl hamar elmentetek. Tudjuk mindhárman, voltak még terveink. Számotokra egy másfajta jelen már elkezdődött, nem tudhatjuk, nekünk mennyi időnk van még... Kedves Éva, kedves Zsuzsa! Isten Veletek! Agócs Sándor Tamási Áron-díjas Margittai Gábor Az a műfaj, amelyet Margittai Gábor író, újságíró, „szórványkutató" irodalom­­történész művel, a szépirodalom, a kritika meg az esszé s a legnemesebb-igé­­nyesebb irodalmi riport, olykor külön-külön, máskor mindezek rangos, szerves formai-tartalmi elegye. Írásai Móricz pompás tájfestő, környezetábrázoló riportjait, Kosztolányi De­zső hiteles lélekrajzú portréit, „alakjait" vagy éppen az erdélyi Веке György, a felvidéki Gál Sándor alapos tárgyismeretű, mégis novellisztikusan oldott, a tényvalóság fölötti esztétikai régiókba is emelt riportjait, publicisztikáit jut­tatják eszünkbe. Érdeklődése fókuszában az emberi sors, elsősorban a határain­kon kívülre szakadtak, a szórványban élők, de akár a világ legtávolabbi pontjain föllelt, „magyar­ tudatú" a história mélyén valaha talán valóban magyar nép­csoportok sorsa, múltja, jelene, lehetséges jövője áll. Műveiről általában is elmond­ható, amit Utazás a végeken (2005) című könyvéről olvashatunk: „olyan tereket és időket mutat" be, amelyek „történelmünk ciklikus nagytakarításaiban (vagy pusztán lustaságból) egyszerűen elvesztek", a török kortól Trianonig s hatásuk­ban máig ívelően. Fogalmazásmódja pontos, tárgyszerű, alapos, de stílusát a képzelet, a gazdag vizuális fantázia, a látásmód távlatossága, nem utolsósorban az intellektualitás, a világos koncepció teszik olvasmányossá, s írásait akkor is befogadhatóvá, az olvasók rokonszenvét megnyerőkké, ha témái - nem egyszer - nyomasztó, tra­gikus történetek. (Minő ritka erények mindezek az elnagyolt, tehát felelőtlen vagy épp öntetszelgő, ömlengő modorú, túlcsordulóan szubjektív, irodalmias­­kodó publicisztika-újságriport uralma közepette!) Margittai Gábor tisztelettel bánik az emberrel, a riportalanyaival, tiszteli a tényt (ritkábbnál is ritka erény), felkészülten, alapos tárgyismerettel nyúl a témáihoz. S akkor is őszinte kíván­csiság vezérli, ha heteket, hónapokat kell kutatással, forrásnyomozással, uta­zással töltenie. Amit Margittai Gábor ír s ahogy írja, az hiteles, megbízható, és­­ nem elhanyagolható eleme ez az újságírásnak - stílusában szép. 84 HITEL

Next