Hitel, 2016. január-június (29. évfolyam, 1-6. szám)

2016 / 5. szám - Ablonczy László: A Feladat-vállaló (Lengyel György nyolcvan évére)

Ablonczy László A Feladat­vállaló Lengyel György nyolcvan évére Kis időnk még volt a Hitel debreceni estjének kezdéséig, s Lengyel Györggyel a debreceni Csokonai Színház háromszor is volt szellemteremtő vezetőjével leültünk beszélgetni a Kollégium előtti parkban. Fölöttünk a Nagytemplom magasodott, közelünkben Bocskai fejedelem buzogányos szoboralakja mintha bennünket is a hajdúk seregébe terelne. Odébb pedig a Gályarabok emlékműve kísértette a századokat: hitükért, hovatartozásukért az ember és a magyar min­den időben szenvedett. Otthonos lett volna a szabadság e kis ligetében, ha Szabó Magdára kerítjük a szót, hiszen a Régimódi történt színpadi életre hívója éppen Lengyel György volt a fővárosban és Debrecenben is. Ám én a Sirály előadására emlékeztettem, amelyben a­ debreceni teátristák, Bángyörgyi Károly, Novák István, Lontay Margit mellé Lengyel György egy új, fiatal nemzedéket szerve­zett együttessé, s indított a magyar Thália deszkáira. Fél évszázad lobbant el azóta, Kézdy György, Sinkó László, Dégi István, Kóti Árpád már bevégzett sor­sa múltán, tűnődhettünk róluk. Olyaképpen, mint a csehovi drámában a tavacs­kánál ácsolt színpad köré gyülekező társaságnak Samrajov-Kóti Árpád mondta: „Süllyed a színművészet... Hatalmas tölgyeket álltak itt egykor, most csak fa­tönköket látunk." Az ősz már beszökött Debrecenbe is, s a bágyadt Nap, égi lámpásként élesztette a múltat, és Lengyel György poétikus bensőségességgel idézte a tölgyeket, Tolnay Klári vibráló nőiségét és erejét, amint Albee darabjá­nak démoni éjszakában Gábor Miklóssal viaskodott; aztán Mensáros, aki A mi kis városunk rendezőjeként földi létünk porszemségére döbbentett esténként. S lám, Sulyok Mária, Rickl Máriaként egy család s egyben egy színjátszó társaság összetartó nagyasszonyaként ballag át előttünk a templomi kerten... - döbbent­ve a hiányokra is. Milyen jó lett volna több Németh László-darabot rendezni... - de vigasz, hogy az Ódry-formátumú Héjjá Sándorral a Galileiben, s még előbb az emberi bájjal is sugárzó Pécsi Sándorral a Papucshősben az emberi minőség mélységeit kereshette! Ablonczy László (1945) a Nemzeti Színház korábbi igazgatója (1991-1999), legutóbbi kötete: „Templom, parlament, kínpad: megannyi színpad" - ÁVH-s (be)súgókkal (2014).

Next