Hitel, 2018. július-november (31. évfolyam, 7-12. szám)
2018 / 9. szám - Kovács István: Az elfelejtett sorsdöntő győzelem (Szabó Pál: 1440 - Nándorfehérvár első oszmán-török ostroma és előzményei)
negyven év múlva már tizenegy vár biztosította a Duna északi partvonalának védelmét. Gyakorlatilag az őáltala kialakított védvonalra támaszkodott később Mátyás király is. 1427-ben Lazarevic meghalt, utódja, Brankovic György magyarországi báró lett, aki Nándorfehérvárt átadta Zsigmondnak, s székhelyét Szendrőre tette át, ahol az elkövetkező tizenkét év alatt felépítette Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb erődítményét. Galambóc azonban nem került a magyar korona fennhatósága alá, mert a szerb várkapitány átadta azt a töröknek. „Ezáltal közvetlen szomszédságba kerültünk az Oszmán Birodalommal. A vár földrajzi elhelyezkedésénél fogva jó kiindulópontja lett a későbbi török támadásoknak, a török hajók felvonulásának" - jegyzi meg ennek kapcsán a könyv szerzője. Zsigmond felismerve Galambóc török kézre kerülésének veszélyes következményeit. 1428-ban megostromolta a várat, noha az ország északi határán éppen ebben az időben törtek be a husziták, s foglalták el Szakolcát, hogy onnan kiindulva hódítsanak meg egyre nagyobb területeket a Magyar Királyság északi részén. A galambóci ostromműveletben kiemelkedő szerepet játszott Talóci Matko, aki a közelmúlt során kialakított új fegyvernemet, a tüzérséget irányította eredményesen. A várat azonban felmentette a ruméliai beglerbég (Szinán) által vezetett oszmán sereg. A fegyverszünetet megszegő mohamedán harcosok a Dunán átkelő Zsigmondot kis híján elfogták. Védelmében a kor híres lengyel lovagja, a grunwaldi csata hőse, Zawisza Czarny áldozta fel magát. A kudarc egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy Brankovic György felmondta a magyarokkal addig fennálló szövetséget, és Szerbia hajdani fővárosát, Krusevácot átadta a töröknek. Szabó Pál könyvének 5. fejezetében - A Tallóciak, a déli végektől Nándorfehérvár kapitányságáig - ismerteti röviden a négy testvér pályáját és érdemeit. A Tallócifivérek, noha a mai közvélemény méltatlanul elfeledkezett róluk, beírták nevüket a magyar és a horvát történelembe. Az 1430-as években mind a Zsigmond és Habsburg Albert uralkodását kísérő belharcokban, mind az oszmán-törökökkel folytatott küzdelmekben kitűntek királyhűségükkel, rátermettségükkel és hadi sikereikkel. Matkónak 1431-ben Zsigmond a Verőce megyei Tallócot adományozta, aki így nevét a Raguzairól Tallócira változtathatta. E nevet használhatták fivérei is: Petko, Frank és Jován. Szabó Pál megjegyzi: „A névváltoztatás a címerhasználatnál is biztosabb jele a nemességnek. Matko egy raguzai városi polgárból magyarországi nemessé vált." A négy testvér 1437-ben Valkó vármegyei birtokokat is kapott. Tallóci Matko (Thallóczy Máté) 1437-ben már szlavón, majd dalmát-horvát bánként szolgálta az uralkodót. Társa e tisztségben öccse, Petko (Péter) volt, míg Tallóci Frank (Ferenc) Szörényi bánként a déli határvédelem keleti részén igyekezett helytállni 1436-tól 1439-ig, mígnem a két Hunyadi (mindkettő János) kinevezése után Orsóvá, Szörény, Győrén és Miháld védelme hárult rá. Tallóci Jovánt (Thallóczy Jánost) Habsburg Albert nevezte ki Nándorfehérvár kapitányává. Ezt a tisztet Tallóci a Johannita rend magyarországi tartományának főnökeként a vránai perjelséggel együtt viselte. Zsigmond még uralkodása utolsó szakaszában is megcsillanthatta diplomáciai képességét, felvéve a kapcsolatot a törökellenes tervek jegyében Timur Lenk fiával, Sachepmerze fejedelemmel, akinek követe 1435-ben jelentkezett nála Nagyszombatban. Oszmánellenes politikáját szolgálta az is, hogy befogadta I. Bayezid bátyját, az apja által megvakított Szandzsit és annak fiait. A „vak török császár" - ahogy a magyar oklevelekben szerepel - fiai, Daud Cselebi (Csalapia Dávid) és Orkhan birtokokat kaptak Csanád vármegyében, míg a nép által „Császár Katalinnak" hívott lánya a Szendrői Névtelent a Szilágyi Hajmási című mű megírására ihlette. 124 HITEL szemle