Hitel, 2020. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)

2020 / 6. szám - Gutái István: „Megbízhatatlannak számítottam"; Minden le volt fojtva

Gutai István „Megbízhatatlannak számítottam” (Porteleki János, Nagydorog, 1951) Egy házban laktunk apai nagyszüleinkkel Nagydorogon. Földművelésből és állattartásból élt a család. Összesen 42 hold földünk volt. (Apám nevén 13-14 hold, anyámén, Pálfán körülbelül 8, nagyapámén, nagyanyámén a többi.) A gazdaságot apám vezette, az állatokkal nagyapám foglalkozott. Búzát, kuko­ricát, krumplit, cukorrépát, dohányt, fűszerpaprikát termesztettek, volt szőlőnk is. Jutott piacra is a termésből. Két pár ökrünk volt, és tehenek, bikák, borjak. Szüleim alkalmi munkaerőt a dohányfűtéshez és a simításhoz hívtak, akik helybeliek voltak, és nem pénzért dolgoztak. Apám megegyezett velük: tejet, krumplit, tojást és más élelmiszert kaptak a munkájukért. Négyen voltunk testvérek. Mi, gyerekek főleg szénát gyűjtöttünk, kapáltunk, legeltettük az állatokat, vezettük az ökröket szántáskor, a szőlőben kacsáztunk. Pénteken nagymosáskor én hordtam a vizet anyánknak az artézi kútról. Aznap sütötte nagyanyám a kenyeret, amivel mindig kivívta a család elismerését. Mi tüzeltünk a kemencében. Az anyai nagyszülők pálfaiak voltak. Ha két-három hetente meglátogattuk őket, vagy nyaralni mentünk hozzájuk, Vajtáig vonattal utaztunk, ott pedig lovaskocsival várt bennünket nagyapánk, akit Markó Józsefnek hívtak. Tőle tanultam gyerekkoromban ezt az újévi köszöntőt, máig emlékszem rá: Elrepült felettünk Megint egy esztendő. Újabbat köszöntünk, Itt a hatvankettő. Újat, boldogabbat, Közös álmok évét, Hozzon a földekre Súlyos búzakévét! Gutai István (1950) író, a paksi városi könyvtár nyugalmazott igazgatója. Utóbbi kötete: Kocsi­kerék a nyakcsigolyán (Pro Pannónia, 2018).

Next