Hitel, 2020. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)
2020 / 6. szám - Pénzes Dávid: Szemek a hatalom láncában: életek, sorsok, események (Papp István: Szemek a láncban - Játszmák a magyar állambiztonság történetében)
könyvkiadás sajátos alakja. Az is érthető és akceptálható, hogy Papp másodjára is képes volt foglalkozni Moldova kötetével. De, hogy miért is „fut neki" másodjára is, az leginkább az első szövegből derül ki: „A kisregény »veszélyessége« éppen abban áll, hogy kényes témáról hihető módon, olvasmányos, könnyen befogadható realista stílusban szól, és nem teljesen hazug, de mégis velejéig a diktatúrát támogatja. A könyv nem csupán a kommunista belharcok résztvevőihez szólhatott, hanem tévutakra vihette a naiv olvasót is - ha voltak ilyenek a korabeli Magyarországon"13 - vagyis szakmai szempontból, erkölcsileg tartja aggályosnak a kötetet. De Papp akár „küldetésnek" is tekintheti az erősen túlzó, fals információkat tartalmazó szépirodalmi művek „leleplezését". Mivel ezúttal is alapos, Moldova életútjának sajátos bemutatásával kezdi: főbb kritikusainak véleményével, kereseti viszonyaik összevetésével - Szilvásival és Berkesivel 14 -, aminek célja nem a zsebekben turkálás (240), hanem Moldova „elhelyezése" az irodalmi élet korabeli keretei közt. „Moldova írásai mélyebben rezonálnak: azt a fajta kisemberi életérzést szólaltatják meg, amelynek fontos jellemzője a politika és közélet világának leegyszerűsített magyarázata, illetve az a mentalitás, amely a saját kudarcokért kizárólag a külvilágot hibáztatja, és egyúttal felmenti önmagát" - írja Papp (241). Hozzáteszi, hogy Moldova népszerűségéhez a rendszerváltoztatás sikertelensége is nagyban hozzájárult (241). Az elbocsátott légió előzményeit is ismerteti a szerző, nem kihagyva Moldova első regényének kritikai fogadtatását sem. Kardos György - a Magvető Kiadó feje és Moldova barátsága is szóba kerül a tanulmányban, de a szerző jelzi, nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy Moldova fiktív főhőse (Smidt Flórián) és Kardos egyazon személy volna, úgy fogalmaz, hogy „bizonyos párhuzamok felsejlenek" (243) a két személy életében. Ezt többek között Kardos életének bemutatásával bizonyítja, az eltérések és hasonlóságok kiemelésével (245-246). Végül még néhány szó esik a könyv kapcsán a Kiadói Osztályról, vagyis a cenzorokról (248). A regény elemzése során Papp a fikciót és a történelmi valóságot igyekszik összevetni, valamint a korabeli kritika bemutatásával valamelyest érzékeltetni azt is, hogy mit gondoltak a műítészek Moldova regényéről. Természetesen a közönségnek tetszett a kötet - fittyet hányva a kritikára -, és a címadással olyan kifejezés született, amely valamelyest beépült a tudományos munkákba is (lásd a tanulmány 77. végjegyzetét). A kötetben szereplő tanulmányok egybefoglalása jól tükrözi az alapvető alkotói szándékot, vagyis azt, hogy nem az ügynök személye az érdekes (kit takar a fedőnév?), hanem az, hogy miként működtek a megfigyelők, és milyen hatással voltak a megfigyeltekre. Illyés taktikázása, Veres politikai szerepének állambiztonsági oldalról történő megfúrása, Fehér Lajos állambiztonsági szerepvállalása mind-mind olyan probléma, amely a rendszer működését segít megérteni más-más szempontból. Ez egyben arra is rámutat, hogy Papp István elsődleges célja tehát a megértés és az 1948-1989 között működő szocialista rendszer ilyen bemutatása. Pénzes Dávid PÉNZES DÁVID kollégiumi nevelőtanár (Káldor Miklós Kollégium), doktorjelölt (Eszterházy Károly Egyetem, Neveléstudományi Doktori Iskola). 13 Az idézet A tizenkét téves mítosz részeként megjelent Papp által jegyzett tanulmányban olvasható a Kommentár 2012. évi 4. számában. 14 Berkesi és Szilvási, valamint részben Moldova írói munkásságának értékeléséről lásd még Madarász Imre: Antiretró. Portrék és problémák a pártállami korszakból. Budapest, 2007, Hungarovox Kiadó, 124 HITEL szemle