Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Mester Miklós: Nemzetiségi küzdelmek tanulságai
Dr. Mester Miklós nemzetiségi törekvéseikben egyáltalán nem támogatja, sőt a jelek arra mutatnak, hogy a moldvai csángókat magasabb egyházpolitikai szempontból teljesen román katolikusokká kívánják tenni. Állításaim bizonyításául szükségesnek tartom néhány statisztikai adatot felhozni az 1910. évi népszámlálás alapján. Magyarországon 1910-ben a románság arányszáma 14 1% volt, ugyanakkor az összes magyarországi papok 261%-a volt román. A szerbek arányszáma 2'56/o, ugyanakkor a papok arányszáma 2'4®/o. A tótok arányszáma 10'776, a tót papok arányszáma 35“/o. A ruthének arányszáma 25%, a ruthén papok arányszáma 0’7%. A németek arányszáma 9‘89’/o, a német papok arányszáma . Ne tévesszen meg senkit az a tény, hogy például a római katolikus egyházban a német és tót eredetű papok száma nagy, mert ezek már túlnyomó többségükben magyaroknak vallják magukat és magyaroknak számítanak. Tehát egy német vagy tót nemzetiségi mozgalom szempontjából nem jöhetnek számításba épúgy, mint a csángók papjai, akiknek nagy többsége szintén magyar (—sőt jelenlegi Iași-i püspökük, Mihail Robu, gyermekkorában Rab Mihály volt —), de ma teljesen románnak vallja magát. Ha a román egyházak nemzetiségi hivatását nézzük a múltban, meg kell állapítanunk, hogy ebből a szempontból kifogástalanul megállták a helyüket. Dogmatikailag nagy szakadék választja el egymástól a görög katolikusokat és a görög keletieket, mégis a két egyház sohasem élezte ki egymás közt az ellentéteket. Már 1791-ben a Supplex Libellus Valachorum-ot, amely az erdélyi románság első írott politikai programjának tekinthető, közösen adja be a görög keleti és görög katolikus püspök a bécsi udvarhoz. Ráadásul Adamovici Gherasim görög keleti püspök nem is volt román eredetű és mégis aláírta a Supplex Sibellus Valachorum-ot. 1848 májusában a görög keleti és görög katolikus püspök közös egyetértéssel hívta össze az első román nemzetgyűlést Balázsfalvára- 1860-ban ugyancsak a két püspök elnöklete alatt az erdélyi románság olyan gyűlést tartott, amely kimondotta, hogy átkozott legyen az a román, aki a román nemzetiségi politikába felekezeti szempontokat visz be. S 1867 után, amikor a román világi értelmiség veszi át a tényleges politikai vezetést, a két egyház hátvédbe vonul az élről, háttérbe szorítottságában önálló politikai mozgalmat sohasem kezdeményez, hanem mindig lojálisan azonosítja magát a „román nemzeti párt“ politikájával. Az egyházak jelentőségének azonban van egy másik jelentős oldala is. Ha egy kisebbséget megfosztanak iskoláitól, akkor még mindig alkalom van arra, hogy a papok a hitoktatáson keresztül anyanyelvükön érintkezzenek a saját fajtájukbeli gyermekekkel. Kisebbségi szempontból éppen ezért a legveszedelmesebb dolog, ha az állam még a vallásoktatás nyelvét is szabályozza, illetőleg bármilyen más téren beleavatkozik indokolatlanul a legfontosabb kisebbségi intézmény, az egyház ügyeibe. Az ilyen intézkedés kiszámíthatatlan, súlyos következményekkel jár. Legalább is a múlt története azt bizonyítja, hogy amíg aránylag egyes országokban az államhatalomnak az autonóm közigazgatásból, állami hivata