Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/1. szám - Tamási Áron: Készülődés húsvét ünnepére

KÉSZÜLŐDÉS HÚSVÉT ÜNNEPÉRE Részlet Tamási Áronnak „Szülőföldem“ című, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadá­sában megjelent könyvéből. MAGAM IS még javában alszom, amikor lelkes a nap. Pedig amióta itthon vagyok, már annyira visszaédesedtem a természet­hez, hogy vele együtt hunyok és ébredek, sőt egyre gyakrabban fordul kedélye szerint az én kedélyem is, mintha nem ura volnék neki, hanem majma. Éppen erre ébredek, a »majom“ hangzatára. Felütöm a fejemet és zavartan figyelek, mert nem tudom el­dönteni hirtelen, hogy hallottam e félálomban ezt a szót, vagy magam gondoltam. Valahol gyermek sír az utón, három ablakon fény ömlik a szobába s künn a tornácban beszéd folyik. Gondo­lom, beszólítom Ágnest, hogy jelentést tegyen, ha valami az éjjel vagy most reggel történt volna a faluban. De nem is kell szólítani, mert mialatt rendezkedem, hogy egy napot ismét lábom töltsék, ráranyitja a tornác felőli ajtót s azt kérdi: — Bátyám majmot látott-e? Egy vonása sem rezdült olyan komoly Ágnesnek az arca. Az idegen mérget venne rá, arcának láttára, hogy a feltámadás nagy ünnepére egy majommal meggazdagodtunk. Én azonban ismerem Ágnest és magamat egyaránt s ilyenformán nagyon jól tudom, hogy a tréfát így csináljuk mi. — Hol fogtad? — kérdem. — Én az oltár előtt — feleli Ágnes-Ennyiből már tudom, hogy sógor jött haza az erdei munká­ból. Mingyárt látni szeretném, mert jóízű és megnyerő ember sógor, szájában is ügyes, mulatni és klarinéton játszani egyaránt jól tud. Indulok is már, hogy üdvözöljem és megkérdezzem az egészsége felől, s hát abban a percben megjelenik az ajtóban az Ágnes háta mögött. Egyszerre kezdünk nevetni mind a hárman, mert a ház ura csakugyan olyanforma, mint a majom. Jól meg­nőtt haja­ szakálla­­s foltokban lelebedezik a munkás ruha rajta-Tréfálkozik ő is, de a tréfája mögött ott izzik a keserűség, mint a parázs. — Megírhassa sógor úr, — mondja nekem, — hogy milyen életünk van. Ágnes ezt nem hagyja helyben, hanem így szól ! — Menj el, itt se mindenkinek van ilyen ! — Nem, a papnak! — mondja sógor. Ennyivel meg is szűnik a vita, mert Ágnes a borbélyhoz küldi az urát. Amikor elmegy, csodálkozva kérdezem meg, hogy

Next