Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940 / 1. szám - Zrínyi Miklós: Elmélkedés Mátyás királyról

2_________________________________________________Irinyi Miklós­ ságunkat, így ha Hunyadi János is régi seculumokban lett volna, ennek is Jupitert atyjául adták volna, vélvén a régiek, hogy csak­nem lehetetlen embertől fajozni annak, kinek jó cselekedetei na­gyobbak más embereknek rendinél. Hunyadi Jánosnak fia Hunyadi Mátyás volt, s nem elég-e az ? Mutasson ilyen apát s ilyen fiat nekem egy historicus, aki ezer esztendőre fonja is némely király­nak genealógiáját... Azért Hunyadi János Mátyásnak tartott vilá­gosságot ; annál a szép carbunculusnál látták meg Mátyást a ma­gyarok, kit talán meg nem találtak volna olyan könnyen, ha az a világosság nem lett volna. Az atyja érdeméért lén király, akit még királyságra valónak nem ismertek volna... MIHÁNT AZ ORSZÁGNAK BOTJÁT kezében vette Mátyás, és nem is szorithatta volt jól össz­e a markát, mindjárt oly három ellensége és hada támada, az ki mindenik elnyelni gondolta or­szágostul. Két világbíró császár,német és török, harmadik a Giskra, cseh, maga országában, kit nehéz volt kiveszteni, mint a nyüvet a rothadt sebből. Nosza most, vitéz király, lássuk, vagy-e olyan mint Hercules, Jupiter fia, aki bölcsőben még két sárkánt ölt meg egyszersmind, mindenik kezével egyet. De a te állapotod an­nál is nehezebb volt, mert mindenik kezedre egy ellenség jutott: az harmadikat mire számlálod? az áruló szolgáidat. Tedd hozzá országodnak szegénységét, tárházadnak ürességét és a közönséges tébolyodást az országban ilyen nagy ellenségnek félelmétől­­ mit fogsz csinálni, hová fogsz kapni ? Nagy Simon nagy harccal győ­­zettetik meg, szabadon fut a te vitéz sereged a német előtt. Vas vármegye füstöt vetett, füstölög, távolról is megláthatod. De mit érne az arany, ha a tűzben füstté lenne, mire való volna a kormányos, ha csak jó időben tudna hajókázni? Ezeket a confusiókat, a háborúságokat a Fatum mind Mátyás szerencséjére hozta és fundálta, nehogy könnyűszerrel jusson dicsőséghez s hal­hatatlansághoz. Azért összveszedi a király minden elméjét, min­den erejét, amnestiát s tiszteket ígér az árulóinak s magához hó­dítja. Ráküldi ugyan ismét Nagy Simont és gróf Szentgyörgyi Zsigmondot, aki az előbbeni harcban ellensége volt, a római csá­szárra, kit meg is vert.. . s kirázza a császárnak a kevély német gondolatokat a fejéből; félni, kezd, aki azelőtt ijesztett, fél a maga prédájától, kit házában tartott, úgymint az koronát; örömest el­lenne nála nélkül, ha tiszteséggel lehetne, gondolja, hogy amiatt lesz neki romlása, ha sokáig lesz nála. De a király magnanimi­­tása (nagylelkűsége) megmenti ettől a félelemtűl; a császárnak kalácsot vet a torkába, mint Aeneas a Cerberusnak, hetvenezer aranyat vet neki, kivel fösvény szemét befedte. Másfelől Rozgonyi Sebestyén a cseheket sok bkjából kiűzi, de király nélkül Giskrát nem veheti ki; rámegyen a király min­den birodalmábul, hadábul s erejéből, de aki nagyobb, az ő sze­­lédithetetlen elméjét megszeléditi, s tolvajoknak kapitányából ma­gának hivet csinál és állhatatos vitéz embert Más király addig várta volna, hogy kezébe kaphassa, hogy harcolhatott volna szél­lel városokról városokra triumphusban, de a mi királyunk ilyen

Next