Hitélet, 1977 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
ki a „konkoly ember”, vajon ki vállalná? „Nem én, hanem a másik!” •— mondanák legtöbben. De vannak-e igazán rossz emberek? Nincsenek. Igazán rossz csak az az ember, aki halálos bűnben hal meg. Ő már soha többé nem javulhat meg, mert a pokolba jutott. Ott pedig nem lehet javulni! A legtöbb ember, így mi is, hol jó, hol rossz. A jókat követnünk kell, a rosszakat pedig elviselnünk. Csak elviselnünk? nunk kell megjavítani Nem. Próbálőket. Hogyan? Árulkodjunk rájuk? Ez nem segítene. A beárult gyermek még inkább ellenségünk lenne. Szíve dacos lesz és nem érünk el nála semmit. Az árulkodás különben is bűn. Vagy talán jól verjük meg? Ez úgy gondolom, még kevésbé vezet jóra. Verekedés lesz belőle, majd harag és mindenféle más rossz. Meg aztán ne feledjük el: a verekedés sohasem tetszik Istennek! Bűn! Hát akkor mit tegyünk? Ha valakit meg akarunk javítani, akkor először is imádkoznunk kell érte. A javulást a jó Isten adja. Azután megpróbálunk barátságosak lenni hozzá. Ha majd látja, hogy mi jót akarunk neki, akkor már szelíden figyelmeztethetjük is: „Nézd, nem szép, ha így teszel!” Meglehet, hogy egypárszor visszautasít. Még több ima és szeretet, jó barátság, segítség után azonban biztosan eredményt értek el. Mi keresztények mindig jó gyermekek, jó emberek, „búza-emberek” akarunk lenni! Nem ítéljük el a rosszakat, a „konkoly-emberek”-et, de „búzaemberek”-et akarunk belőlük nevelni. Ehhez sok türelem kell! A jó Isten türelmes velünk szemben. Legyünk mi is türelmesek másokkal szemben! Így utánozzuk az Úr Jézus szeretetét. (sl) Kedves Pajtások! Úgy látszik, a húsvéti öröm, s a nyuszi-ajándékozás öröme elvette időtöket és nem jutott szabad óra, hogy a Gyermekvilág rejtvényein törjétek fejeteket, mert levelesládánk e hónapban bizony üresen maradt. Reméljük, majd a következő hónapban siettek megfejteni a rejtvényeket. Az áprilisi Gyermekvilág rejtvény megfejtése: 1. ÚJSÁGÍRÓ, 2. KERESZTKÉRDÉS, 3. KERÉKPÁR. Nyereményben részesülnek: GERSTNER FERENC — Gombos, NÓGRÁDI JÓZSEF — Mohol és a horgosi hittanosok. A megfejtést beküldték: Bartus Edit és Árpi — Törökfalu, Benárik Attila — Kula, Simon Angéla — Temerin, Hosszú Borbála — Bácsföldvár, Smidt József — Kula, Csíkos Ibolya — Kisorosz, Huszár Anna Doroszló, Géci Tibor , Ada. Szeretettel köszönt benneteket, JÁNOS ATYA Názáreti fiúk Názáreti fiúk, hej, hová siettek? Talán a mezőre rózsát szedni mentek? A mezőre megyünk, de nem rózsát szedni, Magunknak kiskirályt keresni, szerezni. Táborhegy tövében zúg a gyermeksereg, Ki legyen a király azon vetekszenek. Az egyik kiáltja, másik más tanácsot ád, De a legtöbben kiáltják: válasszuk Jézuskát. Felhangzik az öröm. Király vagy Jézuska ültetik is mindjárt zsenge gyeptrónusra, Piros rózsafüzér lesz a koronája, Hófehér liliom a kormány pálcája. Ö szabja meg sorban a játéknak rendjét. S nincs ki ellene bármit cselekednék. Nincs? Íme, kit hoznak Jézuska elébe? Egy dacos fiúcskát, s rá büntetést kérnek. Büntesd meg királyunk! Ö csúfolt téged! S azt mondja, nem játszik sohasem te veled. Te csúfoltál engem? Én megbocsátok néked. Ha haragszol is rám, én szeretlek téged. Megdöbben a fiúcska, egyszerre szelíd lesz. Szégyenében pirul, bánatában könnyez. Jézuska szelíden a keblére vonta, így büntette meg azt, ki őt megbántotta. 2*