Hivatalos Közlöny, 1919 (27. évfolyam, 1-47.szám)

1919-09-11 / 33. szám

3-2-1 HIVATALOS KÖZLÖNY. 38—39. sz. egymást kölcsönösen támogatnia, mindenek­felett pedig az adott helyzethez alkalmaz­kodnia. El kell követni egyfelől mindent, hogy az ifjúság ebbeli mellőzhetetlen szük­séglete kielégíttessék, másfelől azonban azon kell lenni, hogy a felszerelésben a csak ren­des állapotok közt támasztható, bár pedagó­giailag indokolt kívánalmak valóban csak a legszükségesebbekre mérsékeltessenek. Erre melegen kérek mindenkit és e tekintetben is elvárom minden nevelőnek és oktatónak teljes közreműködését. Ily reményben a kö­vetkezőképen intézkedem. 1. Az idő rövidsége miatt és egyéb kényszer­okoknál fogva, rendelem, hogy az 1919/20-ik tanévben minden intézet azokat a tankönyve­ket vegye használatba, melyeket az 1918/19-ik tanévben használt, tehát tankönyvváltozta­tásnak, az alábbi egy esetet kivéve, helye nincs. Mivel szükségesnek tartom, hogy egyes tantárgyak anyaga a megváltozott közviszo­nyokhoz képest egyes részeiben tartalmilag megváltozzék, gondoskodom arról, hogy en­nek megfelelően mielőbb az oktatók kezébe való vázlatok készüljenek, addig azonban kiki a meglévő, engedélyezett tankönyveket használni tartozik. Ehhez képest a volt köz­oktatásügyi népbiztosságnak valamennyi ed­dig használatban volt ABC és olvasókönyv­nek használatát eltiltó és új, a tanácskor­mány által készítendő tankönyveknek és kézikönyveknek használatát és ezek mikénti beszerzését elrendelő 58. K. N. sz. rendelete hatályát veszítette. De hatályát veszítettnek kell tekinteni a volt népbiztosságnak azt a rendelkezését is, mellyel a­ tanulóktól a letelt tanév végén olvasókönyveket és más tankönyveket is bevonta és őrizetbe vétette. Elrendelem, hogy minden tanulónak a tőle bevont könyv, mint tulajdona, visszaadassék. Amennyiben egyes tanulóknak e könyvekre már szükségük nincs, fel kell hívni őket, hogy ezeket a sze­gény tanulók részére ingyen átadják s ezzel a hiány apasztását elősegítsék. Amely tantárgy tanításában tankönyvre feltétlenül szükség nincs, a növendékektől ily tankönyvek beszerzését megkívánni nem szabad. Az ifjúság kezeinél levő már hasz­nált ilyen tankönyvek véletlen felmerülő egyes esetekben, a szükséget pótolhatják. Ilyen tárgy példának okáért a számtan. Meg­engedem, sőt é­ növendékeknek tankönyvek­kel és írószerekkel való egyenletes, tervszerű ellátása érdekében igen szükségesnek tartom, hogy a fennálló rendelkezéstől eltérően, a tankönyveket és tanszereket a tanulók ne közvetlenül a kereskedőnél szerezzék be, hanem kivételesen az intézet esetleg a ke­belében fennálló ifjúsági segélyző intézmény közreműködésével maga lássa el növendékeit mindezekkel. Ennek, a könyvuzsora elkerü­lésén kívül előnye az, hogy az osztályfőnök­nek módjában áll a gyermekek kezén már meglevő, a segélyzőpénztárban található, a felsőbb osztályú vagy az intézetet már el­hagyott tanulóktól átvehető, az ifjúsági, taní­tói, tanári könyvtárban levő vagy az inté­zetnek más forrásból rendelkezésére álló tankönyvek pontos számbavétele után, a hiányt a minimumra leszállítani, a könyv­kereskedőnél a szükségletet pedig egyszerre megrendelni és a lehetőséghez képest bizto­sítani. Ha e módon egészben biztosítható nem volna, gondja legyen az igazgatóknak és osztályfőnököknek, hogy osztályonként a tanulóknak legalább fele láttassék el a leg­szükségesebb könyvekkel s azok a tanulók között úgy osztassanak el, hogy az egymás­hoz közel lakók egy könyvet használjanak, tehát lehetővé tétessék, hogy egymást köl­csönösen kisegítsék. Nagy jelentőségű ez a szegény tanulókra nézve a­ tankönyvek ára miatt is. Ott, ahol párhuzamos osztályok vannak, a szükségletet a párhuzamos osztályok főnökei együtt veszik számba s ha a tankönyvszük­séglet ugyanegy szerzőtől való könyvvel egészben nem fedezhető, a rendelkezésre álló könyveket az egyik párhuzamos osztály tanulói közt kell elhelyezni és a másik pár­huzamos osztályt a könyvárus által szállít­ható, más, engedélyezett tankönyvvel kell ellátni. A latin olvasmányoknál a szöveg azonos­sága miatt, különböző szerzőktől különböző

Next