Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1864
I. ÉRTEKEZÉS. A reál-tudományok s különösen a mennyiségtan iskoláinkban. Az alap, melyre nálunk az oktatás ma is leginkább fektetve van, az ókori nyelvek és irodalom, tehát olyan szellemi életnek kisugárzásai, amelytől kétezer év választ el bennünket, amelynek viszonyaiban semmi sincs egyező a mai kor viszonyaival, és ezen kívül ama viszonyok felől, nemcsak hogy a részletekbe beható pontos ismerettel nem bírunk, de amivel bírunk is, mindaz csak a kevés számú maradványadatok összeállításából levonható tanulmány, legtöbbször sejtelem, amelyen mindig fölismerszik az összeálltónak egyénisége; — úgyhogy mindezeknél fogva bármily tárgyilagos lett légyen is a maga idejében ama szellemi élet és annak minden hagyománya, amit azokból mi meríthetünk ma, az merőben subjects ismeret. Innét van főként, hogy az iskolák világa, melyben mint tanulók tévedezünk, egészen idegen a külső élő világtól; s ott még csak oly közvetítő eszköz sincs, ami által e két különböző világnak kiegyeztethető, összevágó volta feltűnővé, érezhetővé tétetnék. — És innen van, hogy ha tanultunk és tudunk is valamit, nem tudjuk azt érvényesíteni, gyümölcsözővé tenni a valóságban; innen, hogy ha eszmék és eszmények felől gondolkodunk vagy beszélünk, akkor egészen különböző lényeknek látszunk attól, amik a gyakorlati életben vagyunk. Csupán egy körülményre utalok: van-e tanuló ifjú, kinek szívében föl ne lángolna a hazaszeretet ? — és tekintsünk körül: hányat találunk az ezerek között, akik ezt a magasztos érzelmet a béke művei által, egyéni munkásságuknál fogva, a magán-, a családi és községi életben cselekvővé tudnák tenni; — akik értenék, hogy miképen is kell hát ma szeretni a hazát? Egyedül a reáltudományok képesek az anyagi és szellemi világot egyesíteni már az iskola falai között, és az ezeknek kellő mérvben tanulása nélkül semmi sem alkalmatos annak eszközlésére, hogy az iskolában szerzett ismeretek az életben is közvetlenül használhatók legyenek. És a mi gymnasiumainknak például négy alsó osztályában a reáliák együttvéve kevesebb mint 20 órán adatnak elő hetenként, holott egyedül a latin nyelvre 26 óra fordittatik ugyanazon időközben. Itt nincs helye, de ideje sincs annak, hogy e tárgyat tüzetesen fejtegessem, valamint annak sem, hogy a jövőt illetőleg egy új, kor- és célszerűbb tanterv összeállítását