Református Bethlen gimnázium, Hódmezővásárhely, 1882
— 4 — valaha. De bízzunk istenben és isten után magunkban. Az úr segítő kegyelme beleoltotta, három század vihara megedzette a magyar reformátusságban azt az életerős szívósságot, mely gyakori letiportatásából mindig megújult erővel emelte föl azt. Az őjgörög mythosz Auteuszról a föld fiáról azt regéli, hogy valahányszor csak a vele küzdő Heraklesz földhöz sújtotta, édesanyjától a földtől újabb erőt nyerve, mindannyiszor újult szívvel szállott újabb küzdelemre. A magára hagyatott magyar protestantismusnak és iskoláinak is adott a gondviselés édes anyát s ez az áldozatkészség az egyházban és tagjaiban, az önmegtagadásra is kész kitartás lelkészeiben és tanférfiaiban. Ez az édes anya újította meg erejét eddigi küzdelmeiben, ez képesítheti egyedül a jövő versenyének diadalmas átküzdésére, ez, — ha szükség lesz, — a lét harcának megvívására. De az alámerülő tanévnek közvetlen főgymnasiumunkra nézve sem hiányzanak fontos mozzanatai. Főgymnasiumunk épületének új szárnya csaknem az utolsóig befejezve. Az épület nemesen egyszerű tekintete kellemes benyomást tesz a szemlélőre, homlokzatának ízléses díszén jól esik megpihenni a szemnek. Hód-Mező-Vásárhely összes közönsége valóban nagy hálával adós a reform, egyházunknak, mely közművelődési tényezőkben annyira szegény városunk javára egy díszes és költséges épületben hozott áldozatot a vallásnak és tiszta erkölcsnek, a tudománynak és nemzetiségnek, városunk és vidéke közművelődésének. Ez új csarnoka a tudománynak hirdesse századokon át a hódmezővásárhelyi ref. egyház tudományszeretetét és áldozni tudó buzgóságát, és bocsásson ki falai közül rajok gyanánt évről évre a polgári és egyházi társadalomnak vallásosságban és jellemben, haza- és munkaszeretetben gazdag és erős nemzedéket! A tanári karban a tanév folytán nagyon szomorú változás történt. Goóz István a latin és görög nyelv egykor oly lelkes tanára a 1. év február 27 én jobb létre szenderült. Néhai b. e. tiszttársunk már a tanév kezdete óta folyton gyöngélkedett, szemlátomást hanyatlott; de az erős lélek küzdvén a roskadozó testtel, vitte tisztét, mígnem a betegség vészes fordulata elutasíthatatlanná tette, hogy a fenntartó nagytiszt, és telt. Elöljáróság ideiglenesen helyettesítéséről gondoskodjék. A tanári kar egyesei a boldogult óráit átcserélvén, az így fennmaradt tananyag tanítására Borsos Benő a kolozsvári kir. egyetem tanárképezdéjének tagja