Református leánygimnázium, Hódmezővásárhely, 1932
A református leánylíceum megalapítása. A református egyház vezetősége már évek óta foglalkozott leánynevelői intézet feállításának tervével. Erre a célra alaptőkét is gyűjtött, a nőneveldei alapot. 1909-ben Pap Imre elnöklelkész emlékiratában javasolta a leányközépiskola felállítását. 1916-ban D. Nagy Sándor az egyház megbízásából teljesen részletes tervet dolgozott ki a leányközépiskola felállítására. Akkor már 40.000 K alapítványi tőkét és 50.000 K egyszers mindenkori költséget szavazott meg az egyház a leányközépiskolára, de az intézetet nem lehetett megnyitni, mert a kiadások pótlásához szükséges államsegélyt a háborús viszonyok miatt nem kaphatta meg a református egyház. A leányközépiskola azonban továbbra is élénk kívánsága maradt a szülőknek. Ezt bizonyítja a református leány-inagántanulók folyton magas létszáma és a vidéki középiskolákban tanuló helybeli leányok nagy száma. A leányközépiskola felállítására vonatkozó 1930. április havában az érdekelt szülők kérelmet adtak be az egyháztanácshoz. Az egyháztanács, a gimnáziumi tanári kar és az igazgatótanács véleményének meghallgatása után D. Nagy Sándor gimnáziumi igazgatót bízta meg az ügy előkészítésével. A mozgalom megindítói, Márton Árpád lelkész és vitéz dr. Széll Bálint ügyvéd, az ügy lelkes barátaival megszervezték a Hódmezővásárhelyi Református Leánylíceum Barátainak Szövetségét, mely az intézet négy első esztendejére jelentős anyagi erő előteremtését vállalta és végezte is. A Református Egyháztanács a leányközépiskola szervezési ügyében bizottságot küldött ki. Ennek javaslata alapján 1930. július 16.-án tartott gyűlésének 196. sz. hu-