Állami polgári fiúiskola, Hódmezővásárhely, 1911
NEUMANN ERNŐ 1856—1912. Intézetünket ez iskolai évben váratlanul érte fájdalmas és súlyos veszteség legrégibb munkásának, Neumann Ernőnek elhunytával. Ha a boldogult elmúlása nem oly tragikus módon történt volna is, akkor is a legmélyebb fájdalmat keltette volna kortársaiban, kiknek ő hű, odaadó, igaz munkatársa volt és tanitványaiban, akiket annyi türelemmel, annyi buzgósággal oktatott és nevelt, amire csak hivatása és a gondjaira bízott gyermekek iránt érzett meleg szeretete képesítette. Az emberiség közjavának önzetlenebbül s végső konzekvenciáiban hasznosabban munkálkodó munkája nincs a tanítónál, az olyan tanítónál, aki az iskolában egész ember, eszét, szivét, akaratát teljesen hivatása szolgálatába adja s ha az iskolán kívül is van még ideje és ereje munkálkodni, ez a munkája is a szellemi, az erkölcsi kultúra erősítésén, mélyítésén, kiterjesztésén fáradozik. Ilyen volt a megboldogult kortársunk, a nyugodt, zajtalan, de odaadó és eredményes önzetlen munkás típusa. Bölcsője a bérces felvidéken ringott, Zu- 1 3