Szent Domonkos Rendi Katolikus Leánynevelő, Hódmezővásárhely, 1934

Ne értsetek félre! A kis Domonkos nem úgy ájtatoskodott, hogy nem tanult, vagy csak hiányosan. A nem . Tanulótársai között mindig első volt tehetsége és nagy szorgalma miatt, azért mindig volt ideje szentséglátoga® tásra, anélkül, hogy kötelességet mulasztott volna. Krisztust szeretni vágyó lelke nem elégedett meg a közönséges keresztény élettel. Pap lett, még több, szerzetes. Krisztus iránti szeretete vonzotta, hogy Krisztussal egy födél alatt lakjék. Hivatalos imaórákat vállalt, hogy mint aranyláncszemekkel jobban Krisztushoz fűzhesse magát. A nappali nagy elfoglaltság miatt meg­­rövidült imádási órákat éjjszakai virrasztással pótolta. Éjfél előtt sohasem vagy csak ritkán feküdt le. Az éjféli zsolozsma ébren találta. S mikor a test elerőtlenedett, némi kis pihenést megengedett magának, hogy azután újból első legyen az elsők között. A feszület előtt vagy az oltár zsámolyán állt, térdelt vagy arcra borult. Karjait kiterjesztette, mint a kereszten függő Krisztus, vagy ég felé emelte, mintha a leesdett kegyelmet akarta volna magához ölelni. De nemcsak virrasztani és imádkozni akart Krisztussal, hanem szenvedni is akart vele. Egészen olyan akart lenni, mint Krisztus. Az a vérző öt szent Seb nem hagyott neki nyugtot, azért éjtszakánként háromszor megostorozta magát: egyszer a saját bűneiért, másodszor a világ bűneiért, harmadszor a szenvedő lelkekért. Kedves jó Gyermekek, Sz. Do­­monkosnak nem voltak olyan nagy bűnei, hogy ilyen súlyosan kellett volna vezekelnie . Hát akkor miért vezekelt ? Értünk, Kedves Gyermekek 3 A mi bűneinkért nyújtott elégtételt ezen és a másvilágon. A szeretet nagy elhatározást váltott ki belőle: nem meghalni akart és Krisztussal lenni a dicsőségben, hanem szenvedni akart sokat és sokáig. Egy® szer egy dühös albirzeretnek kezébe került, aki azzal ijesztette, hogy megöli. Sz. Domonkos nem ijedt meg, sőt kérte, hogy ölje meg, de ne egyszerre, hanem lassan, apránként szedje szét, mivel sokat és sokáig akar szenvedni. Nem volna tökéletes Sz. Domonkosban a Krisztus iránti szeretet, ha csak önmagában nevelte volna; élete bizonyítja, hogy másokban is termé­­keny lett, mégpedig a gyermekekben. Azok a nagyon kedves Domonkos® rendi női szentek, akiket kápolnánk ablakfestményei oly szépen ábrázolnak, mind gyermekkorban futottak Krisztus kegyelmének jó illata után. B. Margit mily korán letette a hercegnői koronát, a királynőit pedig visszautasította és ilyen egyszerű fekete fátyolt viselt, mint én. B. Imelda mint gyermek a Krisztus iránti szeretettől hal meg első szentáldozása napján. Sziénai Sz. Katalin kapva­ kap a töviskorona után, mivel Krisztus, szerete­­tének legfőbb tárgya sem rózsa , hanem töviskoszorút viselt. Ricci Sz. Katalin is a szegény Krisztussal cserélt gyűrűt. A megvetett Krisztust választotta. Földi szempontból nem volt kedvező a választás, de Katalinban is győzött a természetfölötti szeretet. Limai Sz. Rózát rózsakoszorúval ábrá® tolja az Egyház. Nem báli koszorú ám az Róza fején, hanem a nagy szere­­tet jele, amit Róza Jézus iránt szívében hordozott. Montepulcianoi Sz. Ágnes könnyű világi életet élhetett volna, mint oly sokan társai közül és talán üdvözül is, de Krisztus iránti szeretetből többet és jobbat akart adni Krisz­­tusnak, azért önként vállalta az evangéliumi tanácsokat és a velük járó szigorú életszabályokat. Sz. Domonkos Atyánk az Úr Jézus példájára ajkaira vette a felszólí® tást: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket 3. A kisdedek hozzá mentek és átvették tőle a legdrágább kincset, a Krisztus iránti nagy szeretetet. Nem hiába lobog B. Margítunk feje fölött a lángnyelv, mint a legégőbb isteni szeretet jele. Azért hal meg B. Imelda első szentáldozása napján, mert a nagy szeretet nem fér meg szívében, kicsordul belőle, fölemészti a testet, hogy a lélek annál szabadabban szárnyalhasson. Sz. Katalin és 3

Next