Szent Domonkos Rendi Katolikus Leánynevelő, Hódmezővásárhely, 1935
L Búcsúzó АейиуЩц&щ ! Az iskolai évzáró ünnepély díszes arany kulcs, mellyel a tudomány kapuját becsukjuk, úgy mint egy templomkaput illik, amint egy édes, kedves hajlékot szoktunk, ahonnnan nem szívesen válunk meg s ahová fáradalmaink kipihenése után újból örömmel térünk vissza. Bár nem hinném, hogy annyira ki lennénk fáradva, kipirult arcunk legalább is arról beszél, hogy itt élni, dolgozni inkább édesség volt, mint teher. S ha némi könnyebbségre szükség is van, ha a gyermeki élet törvénye is azt mondja: menjünk egy kissé pihenni, hát inkább ebbe a szabad kirepülésbe hat fájóan, hogy ezt a szülői nevelő házat, a velünk bajoskodó jó nővéreket, jóban,bajban testvéreinkké forrott kispajtásainkat el kell hagynunk. Talán ezért is készülünk most oly búcsúzóra, melyen beisszuk egymás kedves arcának fényét, egymás jóságos kisszívének melegét s a vakációs vándorútra annyi szép emlékkel indulunk útra, hogy visszafájjon a szívünk és örömünnepe legyen a szeptemberi találkozó. Itt ünnepelünk édes szüleink, testvéreink és vendégeink előtt, hogy lássák: nekünk nem vont redőt arcunkra az iskolai munka, az okosabb, jobb, kedvesebb és műveltebb gyermekké való változás fáradozása és nem gubbasztunk vakációra menetel előtt oly búsan, mint a fecskék a templom párkányán őszi költözéskor. Bennünk sok erő, finomság és öröm halmozódott fel, mellyel dalolva megyünk az életbe; boldog, vagy örömtelen sors várakozzék is reánk. Kedves növendékek ? Külön szavam van hozzátok, akik még visszajöttök ide. Büszkén tekintünk rátok és örömmel telik meg a lelkünk, mikor titeket e szent falak között növekedni látunk, mint rózsafán a szép rózsabimbókat. A szellem, amit a zárda szentelt falai között magatokba szívtak, mely mint az aranysugarú nap és az éltető levegő lelketekbe mélyen behatol, az itt eltöltött évek sora alatt kialakítja az Isten bennetek rejlő képét és hasonlóvá teszi a kis Jézushoz és szűz Máriához. De kialakítja a szellemi világot is, hogy okos, értelmes, talpraesett leányok legyetek. Ne soványlevelű kis búzavirágok, útszélen széltől fúvott piros pipacslevelek, hanem az egyház, a haza és a jó szülők minden várakozásának megfelelő derék gyermekek, hívek és honleányok legyetek. Akik felvértezve a tévedés és a megtévesztés, a szenvedély és a csábítás, a korszellem és a világ fertőzött levegője ellen: képviseljétek, kialakítsátok azt a leányvilágot, melynek magasabb eszményei vannak a szép ruhánál, a selejtes szórakozásnál, a minden áron és akárhogyan való férjhezmenésnél. Akik dolgozni tanultak és a munka révén akarnak majd ezután is többek és mindig értékesebbek lenni. Megértitek ebből, hogy nektek a vakáció sem lesz csupa pihenés és 3