Szent Domonkos Rendi Katolikus Leánynevelő, Hódmezővásárhely, 1936

I. 3 Г A­z egyhá&negye- tanuló ifáús ágáU&7. Kedves Gyermekeim1 Fiatal korban az ember mindig a jövőre gondol, ábrándozva néz a jövő felé, mintha valamely ablakon kandikálna ki ismeretlen tájra, amelyen még sohasem járt. Igazatok van, számotokra a jövő a minden , minden attól függ, minő lesz a jövő. Ez az egész élet. De ezt a titokzatos bíró­ dalmát a jövőnek most a fiatal korban kell előkészítenetek. Arra való a gyermekkor, az ifjúság, az elemi iskolától az egyetemig, hogy előkészítsük a jövőt. Végtelenül fontos, hogy jól eltaláljuk a módját az előkészülésnek. Ha már tudnók, milyen lesz a jövőnk, hová sodor minket az élet, akkor azt is jobban tudnók, hogy kell azt előkészítenünk. Azt pedig nem tudjuk, azért az előkészülést is könnyen elhibázzuk. Mondok erre nektek egy hasonlatot. Valamelyitek fel akar menni a szép váci Naszály tetejére vagy a Mátrára, a Kékesre vagy a Galya- tetőre. Ha nem mutatják neki az utat, csak úgy nekivág a hegy tetejének, talán fel is ér, ha elég erős, de bizony fáradságos lesz az útja. Ha sok vesződséggel felért a hegy tetejére, onnét látja, hogy másfelé jobb lett volna az út, sok hiábavaló fáradságot, ruhaszakadást, tövisszúrást elkerül­­hetett, volna, ha valakitől útbaigazítást kér, így jár az, aki útmutató, vezető nélkül indul neki az életnek. Még nagy szerencse, ha csak felesleges kerülőket tesz, de igen könnyen végze­­tesen el is tévedhet. Azért kell a fiataloknak a tapasztalt felnőttekhez for­­dulniok, ez a szülők, tanítók nagy feladata, jóbarátoké, akik már járják az élet útjait, sokat tapasztaltak, ők tudnak minket útbaigazítani. Azért legyen nekünk valakink, aki előtt a mi szívünk nyitva,zárva áll, akivel mi mindent, ami más előtt rejtve van, egészen bátran megbe­­szélhetünk. A gyónásban a lelkiatya belelát szívünkbe, de ő is leginkább a bűnöket látja, amiket a gyónásban fel kell tárni. De hisz a bűnök nem minden, csak igen kis része a mi lelkünknek. Azért a gyónáson kívül is kell még valakinek lennie vagy legyen maga a gyóntatóatya, akivel a gyónáson kívül is minden dolgunkat megbeszéljük vagy valaki más. Ha maga a gyóntatóatya is, akkor ezek velünk szemben kívül esnek a gyónási pecséten és így ezek bár titokban maradnak, de lelkiatyánk mindenkor szabadon beszélhet róluk velünk, de csakis velünk. Szerencsés gyermek az, akinek az édesanyja vagy édesatyja egészen bele­lát szívébe. A kisgyermek mindent elmond édesanyjának, de mikor nagyobb lesz, főkép serdülő korban, már nem mond el mindent, titkai vannak anyja előtt, szeretné, ha lelkiatyja előtt is titokban tudná tartani. Miért, kedves Leányom ? Ez már baj . Ha jó, tiszta dolog, miért nem lehet egy megértő, komoly jóbarátnak megmondani ? Keress valakit, akire rábízod titkodat, akár tanítód, akár lelkiatyád vagy lelki tanácsadód.

Next