Szent Domonkos Rendi Katolikus Leánynevelő, Hódmezővásárhely, 1940
dolgozniok az Isten országáért. Ez, Kedves Gyermekek, minden megbérmált katolikus hívőnek kötelessége. Szent Péter azt tanítja, hogy mindnyájan részesek vagyunk a papságban, sőt magasztalóan „királyi papságnak“ nevezi a katolikus híveknek azt a közös hivatását, amely minket nem a templom szolgálatára, hanem Isten országának szolgálatára hív. Hallhatjátok — Kedves Gyermekek?, — hogy az Actio Catolica már második éve sürgeti: „Világiak Krisztus országáért ?“ Nem papok munkáját akarja a világi hívekkel végeztetni, hanem kevésnek tartja a papok munkáját, azt várja és kívánja, hogy mi világiak segítsünk a papoknak. Mert nem elég, ha csak a pap szolgálja Isten országát, hiszen ez a mi közös kincsünk, hazánk, az nem csak a papoké, az mindnyájunké, azt másoknak nem hagyjuk, abból mi is részt kérünk ? Mit kell tennünk Isten országáért? Isten országát meg kell ismernünk, szeretnünk kell, dolgoznunk kell érte, védenünk kell ? Ez az, amit Krisztus Urunk a világi hívektől vár, akik nem papok. Ezeknek a feladatoknak egyikéhez sem kell papi felszentelés. Az egyházat — mert ez Krisztus földi országa — szeretni nemcsak lehet, hanem kötelessége is minden katolikusnak, s ezt csak az teszi, aki ismeri azt. Szeretetre és szolgálatra kötelez minket az egyház óriási munkája az emberiség nevelésében, az egyház hősies története nemcsak az első századok folyamán, még ebben a mi XX. századunkban is, és nemcsak a távoli világrészekben, hanem a mi öreg Európánkban is, ahol a kereszténység ezer év óta otthon van és amely legtöbb áldását élvezte. Az ártatlanul bántalmazottat mindenkinek kötelessége védelembe venni, főképen, ha az, akit bántalmaznak, az ő jótevője. Hogy ne volna kötelességünk a mi bántalmazott egyházunkat mindenkivel szemben megvédeni?? Várjon nem kötelességünk-e minden jó munkában résztvenni, minden jó ügyért dolgozni? Csak a katolikus egyház munkája lenne kivétel? Kedves Gyermekek ? Ti csak néhány évig ültök az iskola padjaiban, azután következik az élet. Az életben mindennek hasznát veszi az ember, amit az iskolában tanult. Azért már most tanuljátok meg, hogy mit ehettek ti az Isten országáért. Fiatal korotok nem akadály és nem is tarthat viszsza attól, hogy ti is apostolkodjatok, a magatok módja szerint minél jobban megismerjétek és megszeressétek az Egyházat, szolgáljátok és védjétek azt. Legfőképpen pedig a hittanórákon gyűjthetitek össze mindazt, amit most is, később is meg kell tennetek az Egyházért. Azért kell, Kedves Gyermekek, a hittant szívesen tanulni és ha a hittanban azt tanuljátok, hogyan kell azt az életben felhasználni, tanuljátok ezt szorgalmas szeretettel ne csak azért, hogy ebből fól tudjatok felelni, hogy tudjatok róla mindenkor számot adni, hanem főképen azért, hogy az életben fel tudjátok használni, hogy belőletek, ha felnőttök, olyan katolikusok váljanak, akik egyházukat jól ismerik, szeretik, szívesen hoznak érte áldozatot, érdekeiért mindenkor síkra szállnak és ha valamikor érte bántalmaznának titeket, ezt is erős katolikus hittel el tudjátok viselni. Erre tanít titeket a bérmálás szentsége, az a szentség, amelyet főleg a ti számotokra rendelt az Úr Jézus. És ha megértitek a bérmálás tanítását, akkor biztos léptekkel haladtok az úton, melyen Krisztus Urunk akar titeket vezetni egész életeteken át. IstNoto S. U. püspök atgátok.