Hód-Mező-Vásárhely, 1872. április-december (2. évfolyam, 16-50. szám)
1872-08-04 / 31. szám
IT. évfolyam. -- 31. sz. UT éd-Mező- Vasashely. Vasárnap, augusztus 4. 1872. M K G J E L E N I K hetenkint egyszer, vasárnap reggel. A lap szellemi részét illető mindennemű közlemények a szerkesztőnek küldendők. Közérdekű társadalmi hetilap. Előlizetési feltételek: Vidékre, postán és hely hév házhoz hordva: egész évre..................................................4 frt, fél évre................................................................ „ negyed évre.................................................. „ Egyes szám ára 10 kr. HIRDETÉSEK 3 hasábos petit sora, vagy annak helye, egyszeri hirdetésnél 5 kr, többszörinél 4 kr.—Bélyegdij minden beiktatásért 10 kr. — A nyílt térben 3 hasábos petit sor iktatási dija 15 kr. — Az előfizetési pénzek és hirdetmények, valamint a lap szétküldését illető felszólalások Borsi Géza egyleti pénztárunkaihoz utasítandók , hol a lap egyes számjai is kaphatók. A kisdedóvó-intézetekről. (Vége.) Elősoroltuk a veszélyeket, melyektől egy szülő sem képes visszatartani kisdedét; elmondtuk az akadályokat, melyek a műveit szülőket is gátolják abban, hogy gyermekeiknek helyes nevelést bírjanak adni: ismertessük meg az óvoda beléletét egy rövid vázlatban; tüntessük fel a nagy különbséget, mely az óvodát a külső élettől elválasztja, mely az óvodába járó kisdedet a fentebb bemutatott gyermekeken felül emeli Jöjjetek jó szülök, tekintsetek e képre, e mozgó anodlibetre, melynek mindenésze tündöklik. Nézzétek az emberi társadalom e miniatűr kidását, e kis köztársaságot, ami nincs easztrendszer, nincs válaszfal, mindenki egyenlő, s csakis az egyélű érdem emelkedik ki a többiek sorából, mi oly nagyon nehéz, mert mindenki érdemesíteni iparkodik magát a nevelőbácsi szeretetére, dicséretére, — nézzetek be az óvodába! Ott vannak a fürge gyermekek, vidám tavaszi napon az udvar fái alatt. Ha kérdezitek tőlük, mit csinálnak? Jó kedvvel felelik, hogy játszanak. Igen, az a sokféle foglalkozás, miket végeznek, a tanulás, rend és testgyakorlat, mind játék az! Örömmel tesznek mindent, játszva tanulnak, munkaszerű játékkal szoktattatnak a játékszerű munkára. És ez mindég így van, reggeltől estig, egyik nap úgy mint másik nap. Míg egy részük nyájas beszélgetések között vagy ártatlan és tanuságos dalocskákat zengedezve az udvaron játszik, addig a másik rész a teremben végzi a számtalan foglalkozások valamelyikét minden erőltetés nélkül. Itt nincs dresszúra, az ily foglalkozásokat jutalmul tekintik a kisdedek. S ha vége van a munkának, minden gyermek szépen elrakja eszközeit, mert ők már tudják hogy: rend a lelke mindennek. Ezek a kedves foglalkozások pedig nagyon komolyak ám , mert fejlesztik az értelmet, ügyesítik a testet; azok a beszélgetések sem haszontalanságok, mert az alatt a zsenge keliekben öntudatlanul vernek gyökeret a jónak és nemesnek rangjai; az értelem minden irányban erösbül, fejlődik, s a gyermekek előtt feltárul a nagy világ számtalan változataival, ők öntudatra jutnak, ismerni kezdik rendeltetésüket, így azután halad az idő, de ki venné itt azt észre? és a kisdedek is haladnak. Lelkükben sok fogalom áll tisztán lerakva, szívük tele van nemes érzelmekkel, jó indulatokkal, a természetben feltalálják Istent, tisztelik őt, s szeretik a munkát. A nagy úr fia együtt játszik a szegény napszámoséval, és szépen megférnek együtt; itt a kitűnés s a kor különbözteti meg a kisdedeket A nevelő szeretete, türelme egyenlően megoszlik a gyermekek közt; ők is ragaszkodnak bácsijukhoz, nyájasak, szívesek, fürgék és igazak; ha van közöttük, ki a családi körben vagy cselédektől helytelenséget tanult el s azt az óvodában gyakorolta, beismeri bűnösségét, igy a büntetés is ritkán jön alkalmazásba, s ha jön is szelíd, és mnittdössge a játéktól egy pár percre vonatik el a kis bűnös, ki oda van képesítve, hogy belássa, miszerint e büntetést megérdemelte, s ezután jobban vigyázzon, mert rész viseletével az óvó bácsit is megszomorította. Beismeri a gyermek vétkét, s a büntetés jó eredménye el van érve. íme jó szülök! az óvodából egy kép, melyet az eredeti százszorosán felülmúl. Mily megfizethetetlen már az is, ha a kisded a sok veszélyt megóvatik; ha a szülő háboríthatatlanul végezheti napi munkáját; ha nem kell félnli minden pillanatban attól, hogy a gyermeket valami baj érheti. Hátha még hozzá veszszük, mikép az óvoda nemcsak megóvja a gyermeket az ezerféle szerencsétlenségtől, hanem gondozza, jobban mint a szülő, szeliden türelmesen szakavatottsággal és egész odaadással; megmenti a világi élet lelki bajaitól, unatkozás ellenére gondoskodik játékról, kedvesen foglalkoztató eszközökről, melyek tapintatosan vannak kiválasztva; s hátha felgondoljuk, hogy az óvoda mindenekfölött nevel, a gyenge lélekbe korán beleoltja a jó és nemes iránti hajlamot, s alapot ad a későbbi nevelésnek! A kisdedóvó intézet minden tekintetben megbecsülhetetlen és áldást hozó intézmény ! Nézzétek a nagy különbséget az óvodába járó s az otthon veszteglő vagy utcán csapongó gyermekek közt. Ez piszkos, rongyos, vad veszekedő, káromkodó, beteges, amaz pedig tiszta, rendes, szelíd, békés, jó kedvű, simulékony, bátor, egészséges és szép beszédű. Nincs is nagyobb öröme a jól szoktatott gyermeknek, mintha óvodába mehet. Hány gyermeket adnak fel óvodába, kivel otthon roszul bántak, vagy elhanyagolták, mert nem értek rá vele foglalkozni, s ha ily elhagyatottságban roszat tett, megbüntették, bevitték a szobába az asztal alá, s midőn felviszik az óvodába, nem tudva, hogy ez lesz neki az igazán jó hely: bátortalan, vad, bizalmatlan; a szülői nevelés már ellátta egy némely jó tulajdonsággal. Azt gondolja az ilyen gyermek, hogy ide is valami börtönbe hozzák, itt is dresszúra alá kerül, és rángatja, levágja magát a földhöz, mintegy tiltakozni akarván újabb bántalmazások ellen. Nehéz megtartani. Hanem azután néz, figyel és elgondolkozik, kitalálni igyekszik, milyen hely ez, ki fogja őt bántani, s lassan kint tapasztalja, hogy nem bántja senki, s csodálkozik, hiszen itt nem bántanak senkit, itt a sok kis pajtás mind vidám, szépen játszik, sőt az óvóbácsi is köztük van, és lám , tőle sem félnek, oda mennek hozzá, megölelik, s az óvóbácsi együtt játszik velük. Azután ezek a gyermekek itt olyan rendesek, olyan tiszták,szófogadók ! Szabad nekik a homokban is játszani, mitől őt elvonták, miért megbüntették, s bevitték a szobába, hogy neki adja magát a semmittevésnek vagy azon gondolatnak és talány megfejtésének, hogy hat miért is bánnak e vele igy, ny.kor csak játszani akart, csak elakarta *u,agát foglalni legj i&hogy tudja, h’.fert neki senki sem segit, mert et a»”',;! stm foglaljad. Egy szép kis házat akart a sárban csinálni azért vitték be. Lám itt az óvodában a nevespácai is a boltokban játszik, ő is épít kis házat, ő is segít kis kertet csinálni s megmutatja a gyermekeknek, hogyan készítsék el. Amott talicskákon hordják a homokot az építéshez , minden gyermek olyan szépen játszik , az óvóbácsi mindenütt ott van, igazgatja őket, ügyel rájuk és megmondja, hogy vigyázzanak egymásra, szépen játszanak, ruhájukat el ne piszkolják, mert a rosz gyermeket nem szereti. És ekkor egyet sóhajt szívéről mintha valami kéreg pattanna le, és néz és megbarátkozik új helyzetével, azután örül. Oda megy hozzá is az óvóbácsi és nyájasan beszél hozzá, bátorítja, neki is ad foglalkoztató eszközöket, őt is belevezeti a játékba, megismerteti a kis barátokkal, kik olyan nyájasak hozzá és neki bátorkodik, elkezd beszélni , követi most már nemcsak szemével az ovóbácsit hanem mindenestől, kézen fogja, rokonszenvez vele és úgy örül, hogy itt lehet! Azután a kis gyermekek közé vegyül. Majd szép sorban bevonulnak egy szobába hol sok mindenféle játékok, képek vannak, azokról is beszél az ovóbácsi, közbe közbe dalolnak egyet, a bácsi meg hegedül. Beszél nekik jó gyermekekről, mond meséket, történeteket, ők azok olyan szépek ! Megtanulja belőlük a jó gyermek, hogy helytelennek, nyalánknak, piszkosnak, engedetlennek, rutbeszédűnek lenni csúnya dolog, hogy az olyan gyermeket, ki ilyet tesz méltán megveti mindenki. És ő fogadja magában, hogy jó lesz, olyan mint az ovóbácsi mondta, roszat soha sem tesz. Azután szép verseket is tanít az ovóbácsi! Van ott minden, lehet ott játszani, sok szépet tanulni. Ezeket elmondja otthon szüleinek és azok hallgatnak, s ha valami helytelent mondanak vagy tesznek, a kisgyermek meginti őket, azt mondta óvóbácsi, hogy az nem szép stb. Azt mondja a híres Wilde r sp in volt kisded nevelő Angelhonban, és sok példát is hoz fel rá, hogy oly szülők, kiknek gyermekeik kisdedóvó intézetben jártak, mintegy megszégyenülve gyermekeik erényes viselete által, elhagyták a káromkodást, tolvajságot, s jámbor, erényes, vallásos polgárokká javultak. De én is tudok rá példát. Röviden adtam elő az óvodák célját, hasznát és áldását, de hiszem, hogy e néhány halvány sorból is eléggé meglehet azt érteni. Aki pedig ezekből nem tudná felgondolni, hogy az óvoda kiszámíthatlan szellemi és anyagi hasznot ad, hogy ez a legnyereségesebb intézmény szerencséltessen bennünket az intézetben. Biztosítjuk őt, hogy ha talán ismerethiányból előítélettel viseltetett az intézmény iránt, meg fog térni és melegkeblű áldozatkész barátja leend Krisztus e földi országának. Fodor Lajos: Égető szükségeink. Az élet nem egyéb Büchner szerint mint küzdelem a létért, mely küzdelemnek végcélja az, hogy magunk és utódaink számára a jóllétet biztosítsuk. Boldog az oly község, melynek lakosa, az oly ország, melynek községei a jóllét áldásainak örvendhetnek! Valamint helyes azon állítás is, hogy midőn saját városunk felvirágzásán munkálkodunk , akkor honfiúi kötelességet is teljesítettünk , közeletve a haza jóllétét mozdítottuk elő, egy darab kő