Hód-Mező-Vásárhely, 1875. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1875-01-03 / 1. szám

■ --------------------­ mint született magyar, ki édes nemzeti nyelvünk iránt mélyen érdeklődöm, jogosultnak érzem magamat, hogy e tárgyban véleményemet nyilvánítsam. A „Több ref. tanító“ föntebb érintett vádja azon fordul meg, hogy a magyar nyelvet főleg magyar nép­iskolában tanítani csak született magyar van hivatva ; ez okán hibáztatja a községi iskolaszék azon eljárását, mert a magyar nyelv tanítását Schwarz Móricra bizta, kiejtése idegenszerű, beszéde és kifejezése magyar sza­vakban német gondolkozásra mutat. Schwarz Móric a ref. tanítók alapos vádja ellen Borsy Géza tanítót egy otromba cikkben megtámadta és azt állítja, hogy idegen ajkú létére a született magyarnál is jobban érti nyelvünket. Van-e ez állításnak valami alapja? Ennek megvilágosításához kívánok szólani. Elfogadom, hogy Sch. M. azon cikkben, melyben a germanizálás vádját akarja magáról elhárítani, minden magyar nyelvi ösme­­retkészletét összekeresvén, tőle telhetőleg tiszta magyar­sággal igyekszik beszélni, rövid cikke egyéni irányánál fogva, távol a német nevelési Encyclopaediák és Leuk­o­­nok nyomásától, kevés alkalmat nyújt az idegenszerű­ségre : vizsgáljuk meg, oly szeplőtlen-e ennek magyar­sága, hogy ezzel Sch. Móric perét megnyerje. A közlemény szófözése egészben véve csupa germa­­nizmus, mintha szerző németből fogalmazta s úgy fordí­totta volna át magyarra, emlékeztet a mai kereskedelmi irályra, mely köztudomás szerint nyög a germanizmus nyűge alatt. A germanizálás szerintem kevésbbé vesze­delmes akkor, ha az tisztán a német nyelv beszéd- és írásbeli használatában nyilatkozik. Sokkal gonoszabb ezért ütnivalóbb már ott, ahol az, mint Sch­­um­ák is irányában a magyar nyelv szellemét támadja meg, vagyis ahol a magyar nyelv szavaival írunk vagy beszélünk ugyan, de a német szófüzés szaga hatja át minden leg­kisebb szavunkat és mondatalkotásunkat, és e hiba al­jában nyakig úszik Sch. ur, ennek ellenében hasztalan hivatkozik ő ügyszeretetére s népnevelői hivatására, ezek üres frázisok maradnak mindaddig, m­ig cikkei tartalmá­val s az azok által elért sikerrel (?) bizonyít, amelyeket ő a nevelés- és oktatásügy iránti tekintetből közöttünk kívánatosnak tart. Én tanítói szereplését rosszabbnak tartom a semminél,­­ mint a magyar nyelv tanítójának működését egyenesen veszélyesnek állítom jövő nemzedé­künk magyarsága érdekében. De nézzünk példákat. Cikkének 2-ik kikezdése szo­rul szóra ez: „Ön rágalmazni merészel, hogy a magyar nyelvet nem bírom tökéletesen és hogy germanizálok ? Az elsőt nem kell és nem is akarom bizonyítani. Mert aki velem közelebbi érintkezésben van, s ki e lapokat (t. i. a Vásárhelyi Köz.-t) szorgalmasan olvassa, meg­győződhetik, hogy ön hazudott és hogy az ön fölszóla­­lása megválasztatásom ellen, csakugyan aljas irigységből eredt. De m­íg ön azt nem bizonyítja , hogy mi módon germanizálok, addig önt aljas rágalmazónak nevezem." Tiszta magyar nyelvérzékű ember így nem beszél, annyi­val kevésbbé ír,, hanem szerintem az egészet legalább is következőleg tenné papirosra. Még azzal is merészel ön engem rágalmazni, hogy a magyar nyelvet nem értem tökéletesen, és hogy germanizálok. Az elsőt nem kell és nem is akarom bizonyítani, mert mindenki, aki velem közelebbről örülközik, vagy aki e lapot szorgalmasan ol­vassa, meggyőződhetik, hogy ön hazudott, és az ön föl­­szólalása az én megválasztatásom ellen csakugyan aljas irigységből eredt. Azért, amíg ön azt be nem bizonyítja, hogy én mit módon germanizálok, addig önt aljas rágalma­zónak nevezem. A 3-ik kikezdés 8-ik sorában így szól: „hivatkozni mer ön 12 évi működésére? Hogy épen az ön tanmódja ellen jött többször panasz, már e lapokban említve volt. Ha pedig mindig úgy készítette ön elő ta­nítványainak egy részét, mint múlt évben, akkor nem irigylem az Ön érdemeit. És végre mit tett Ön városunk lakosságának művelődése érdekében ? Elküldötték Önt buzgó pártfogói a bécsi világkiállításhoz a pesti tanító­­gyűlésre? Mi hasznát vette ennek egyháza vagy váro­sunk lakossága? Hány felolvasást tartott? Avagy mi­módon érintkezett ön szellemileg népünkkel? Sehogy sem. És így ön a népnevelő nevére sem érdemes.“ He­lyesen magyarul e tétel következőleg h­angzanék : 12 évi működésére mer ön hivatkozni ? Hisz már e lapokban is, épen az ön tanmódja ellen, hányszor nem tettek panaszt? Ha ön mindig csak úgy készítette elő tanítvá­nyai egy részét, mint a múlt évben, akkor nem irigy­lem az ön tanítói érdemeit. És végre is mit tett Ön vá­rosunk lakossága művelődésének érdekében? Buzgó pártfogói elküldötték önt a bécsi világkiállításra, a pesti tanítógyűlésre. Mi hasznát vette ennek az ön egyháza vagy vá­rsünk lakossága? Hány felolvasást tartott ön, vagy mely szellemi uton érintkezett népünkkel ? stb. Ez egypár idézetből is meggyőződhetik mindenki, a­kinek csak hajszálnyi nyelvérzéke van, hogy Sch­­urnak lehet­nek nyelvtani ismeretei s beszélhet is magyar szavak­kal, de hogy arról, a­mit nyelvi sajátságnak ne­veznek, fogalma nincs, az oly igaz, mint kétszerkettő négy. És ez első fonntosságú kellék hiánya miatt állí­tom, hogy a g­e­r­m­a­n­i­z­á­s. Magyar ember sohasem használ ily szófűzést: „elküldték önt a világkiállításhoz“ — de igenis — a világkiállításra. E helyett „nem kell szinte másra utalni, mint cikkeim tartalmára“ — ezt mondaná: „szintén nem kell egyébre utalnom stb. — a más személyi, — az egyéb dologi vagy tárgyi határozat­lan névmás; azonban ő úgy lászik, e pontban nemcsak a nyelvszokást nem ismeri de még a nyelvtant se tudja. Kéretlen szavazatomban Sch­­ur nevelészeti cikkeire is kockáztatok egypár szót, s nem kétkedem kimondani, hogy azokra nagyon fájok a­laptöltelék mint, és hogy valóban nem is egyebek — nem mondom, mint ő mon­daná, hogy „mások“ — humbug és ügyetlen böngésze­­teknél — ezt aligha fogja valaki kétségbe vonni. Üres szószaporítások azok, nevetséges bombasztikus irálylyal, s egyéb érdemök aligha van, mint az, hogy mindannyi­an szerzőjük fönnebb bebizonyított germanizálásáról te­gyenek tanúságot. Helyi és vegyes hírek. * Megértük az újévet is, beköszöntött titkos leple alatt annyi kecsegtető reménynyel! Mert hisz a ha­landó szív száz csalódás után még ezerszer tud hinni, remélni és bízni. És ez szerencséje, mert mi is lenne belőlünk, ha a hit, remény és bizalom bátorítólag nem intenének felénk, midőn a leverő gond, a komor kételke­dés képei rémesztenek ? A letűnt mostoha év által v­ett sebekre is a jövő esztendőtől várjuk az enyhítő ízt, a gyógyító balzsamot. Valóban nagy szükségünk van­ rá. A múlt nyomorba döntött országosan; az állam pénzügye a legszomorúbb ziláltságban, az egyes polgár küzd ter­heivel, jó hírű cégek, vagyonos birtokosok, egymásután mennek tönkre; annyi szomorú tekintet között csak a pénztőzsér arca derült. A társadalom tanács nélkül­ nem csoda, hisz az ország bölcsei, atyái is tanácstalanok, a közerkölcsiség anyagi romlással hanyatlik. De m­ért vá­zolni e kietlen képet ? Int a remény, bátorít a hit, hogy a gyermekeit még csapásaiban is szerető gondviselés nem hagy el végkép, bízzunk tehát őbenne. De mi se hagy­juk el magunkat. Legyünk munkásak, isten is munkára fizet, legyünk takarékosak, a menékletesség kevéssel meg­elégszik ott, hol a fényűzés és pazarlás kielégíttetésre nem talál. És isten áldása nem marad el, melynek gazdagsá­gát kérjük mi is ez uj évvel sokat szenvedett hazánkra és nemzetünkre, ezt kérjük városunk minden rendű kö­zönségére, kérjük t. olvasóinkra. És most: Boldog uj évet mindnyájunknak! — Előfizetési felhívásunkat ajánljuk a t. közönség szives figyelmébe. Lapunk e számával új életet kezd. Igyekezetünk oda irányul, hogy ezt lehetőleg tar­talmassá, érdekessé, s mindenek felett a helyi érdekek hű képviselőjévé tegyük. Ezért úgy erkölcsi, mint anyagi te­kintetben kérjük a mentül tetemesebb pártfogást s fő kép az előfizetések mentül előbbi beküldését, hogy kiadó­­hivatalunk a lap szákijaira nézve tájékozást nyerjen. * E helyt megemlítjük, amit már előfizetési felhívá­sunk is jelez, miszerint előfizetőinknek a lap egyes száml­jai mellett kiadónk áldozatkészsége folytán:­t Schwartz Mária Zsófia kitűnő svéd írónőnek „A munka gyermekei“ című 3 kötetes regényével kedveskedünk. E regényt elő­fizetőink a lap egyes számaihoz ivenként mellékelve ve­­endik. Mai számunkhoz az első két félív van mellékelve. * Addig is m­íg városunk kimerítő népmoz­galmi adatait részletesen közölhetnék, adjuk a reform, egyházéit úgy, amint azok újév reggelén az isteni tisz­telet alkalmával kihirdettettek. Született: ,681 fi, 676 nő, összesen: 1357; ebből törvényes: 1271, törvényte­len: 86, iker: 18. Meghalt: 518 fi, 505, nő, összesen: 1023. Eskettetett: nőtlen hajadonnal: 289 pár, özvegy özvegygyel: 56 pár, egyik fél özvegy : 63 pár, vegyes házas: 15 pár. Megjegyezzük, hogy ezen adatok, ha az Orosházán és M. Damsonban megkeresztelt és eltemetett h.­m.-vásárhelyi illetőségűek névsora is beadatott, a szü­lötteknél és elhaltaknál tetemes módosítást szenvednek. * Gőőz István gymnásium­ igazgató azon em­lékbeszédjét, melyet a békés-bánati reform, egyházmegye Békésen, a múlt március hóban tartott közgyűlésén néh. b. e. Vajda Sámuel lelkész emlékére tartott, a hely­beli presbyterium kinyomatta. A füzet legközelebb már a közönség kezébe bocsáttatik. Előre is felhívjuk a va­lóban jeles beszédre t. olvasóink figyelmét, ily képét ve­szik abban a napjainkban már fájdalom mind inkább gyérülő valódi tiszta papi jellemeknek. * úgy hiszszük, közrészvéttel fogadják helybeli t. olvasóim­ azon fájdalmas veszteséget, mely Szarka Boldizsár urat, a helybeli reform, egyház egykori köztiszteletű és kedvességű segédlelkészét, jelenleg ve­tési lelkészt a múlt napokban érte. .Nevezetesen 6 éves, testileg és lelkileg oly sokkal kecsegtető hát M­­­k­­­ó­s­­ négy napi kínos szenvedés után a kérlelhetetlen halál elragadta. A mély fájdalommal sújtott apa keservét eny­hítse a távolban is itteni tisztelőinek őszinte részvéte, a korán elköltözött pedig találjon az anyaföld kebelében békés nyugalmat ! *Idősb Pap József, köztiszteletben álló gyógy­szerészünk, ki már a múlt tavaszon Temesvárra tette e­t lakását, helybeli gyógyszertárát eladta 22.000 frtért Kiss Gyula kőrösladányi gyógyszerész úrnak, kit ked­ves neje, szül. Papy J­úli­a asszony után a rokoni kö­telékek is csatolnak városunkhoz, úgy halljuk, Kiss Gy. ul március végén költözik hozzánk. Hozza isten­t * v­á­r­o­s­u­n­k egyik derék, és­ a közügyekért híven fáradozó polgárának, Nagy Gaál Jánosnak ked­ves ifjú leányát, Jill­i­a­n­n­á­t december hó 29-én vezette esküvőre egyik ifjú polgártársunk Kenéz Pál. Hosz­­szan tartó boldogságot kívánunk a szerető pár életére. * E helyütt is emlékeztetjük érdeklett­­. olvasóinkat, hogy a helybeli „Fakereskedési Társulat“ az Ipar­egylet helyiségében f. hó 6-án d. e. 9 órakor tartja közgyűlését. Sajnos, hogy ez a közönségre oly üd­vös irányzatú társulat a tévesztett kezelés folytán tudo­másunk szerint azon sz­omorú helyzetbe jutott, hogy részvényesei számára egyetlen út a feloszlás útja. Fáj­dalom : Debuisset pridein ! * Ki emlékeznék már rá, ki emlékeznék öt hó után a helybeli reform, főgymnasium másfélszázados emlékünnepélyére, melynek fényére és zajára az elárusí­­tatlan „Emlékkönyv“ tömegén kívül semmi egyéb nem mutat vissza? De mégis lesz talán más maradandó jele is. Azon alkalommal egy bizottság neveztetett ki azon feladattal, hogy a nevezett intézet iránt nyilvánult köz­figyelmet annak szellemi és anyagi emelésére értékesítse. E bizottság a múlt héten megkezdette tanácskozásait, megválasztotta elnökeit és jegyzőjét. Hosszas vita után, amire a presbyterium szabatos határozata folytán nem is volt volna szükség, teendője körébe fölvette úgy a gym­nasium, mint a népiskolák anyagi és szellemi körében mutatkozó hiányok földerítését, az azok orvoslására meg­­kívántató eszközök felmutatását, az idevágó munkálatnak elkészítésével pedig Szeremlei S. lelkész urat bízta meg. Feszült érdekeltséggel várjuk e bizottság, és majd ennek alapján a presbyteriumnak e fontos ügyben teendő in­tézkedését. Időnként nem mulasztjuk el az eredményt híven közölni, valamint a szükség szerint észrevételein­ket is megtenni. * Ha a parlagi u­d­var j­ó, csakhogy szája da­ráljon, imádottja mellett annyiszor fecseghet ama legsze­szélyesebb hölgyről, az időről : miért ne tehetné ugyan­azt szép és kevésbé szép olvasói előtt a hívatlan újdon­dász? Nosza csevegjünk az időről! No ez csakugyan a javából szeszélyes. Karácsonyra derekasan lehavazott, a hó, mint valami kisvárosi hangverseny műkedvelői, egész ütemre nyikorgott lépteink alatt, tartós vidám szán­idényt ígért. Már össze is raktuk a szánt, fényesítettük a hámot és csörgőt, s­em az irigy idő keresztet vont a ki­számított élvezetre. Kedden meglágyult, szerdán dereka­san neki eredt az eső, csütörtökön folyton olvadt s új évre már legjobb járdáinkon is bokáig úsztunk a locs­pocskám Ki venné így rósz néven, ha a mesterinas ta­licskájával egészen lelökdös a járdáról ? Éjszakáink ehez természetesen koromsötétek, a hold nem világít, még csak nem is ábrándozhatunk , akinek pedig helyette vi­lágítani kellene, ama conventiós hold, mint poétás em­ber, tudja, hogy: „Ábrándozás az élet megrontója", az éjjeli járó­kelők kedvéért és a szerelmesekért szintén nem világít. De hát mit tegyünk? Apelláljunk az új évre, mert bizony elfogyott a fűtő és a barátságtalan hideg szobában elgyönyörködhetünk ablaktábláink jégvirágaiban. (Hála Istennek ! Mire e sorok napvilágot látnak, a tél ismét derekasan neki fogott a fűtő hiányában szenvedő újdondász örömére. Szerk.) Vasúti közlekedés. A pont előtti szám az órát, a pont utáni a percet jelent Báziás—Becs. Háziasról indul 3.50 reggel, 6.— délután. Temesvárról indul 9.22­ reggel, 9.42 este. 2­.­Kikindáról indul 11.25 d. e., 11.27 éjjel. Szegedre érkezik 12.47 délután, 1.06 éjjel. Szegedről indul 1.12 d. u., 1.32 éjjel, 5.45 reggel v. v. futárvonat kedden és szombaton 1.41 éjjel. Félegyh­ázáról indul 3.24 reggel, 3.07 délután. Ceglédre érkezik 4.59 délután, 5.14 reggel. Ceglédről indul 5.39 és 6.19 reggel, fitárvonat 5.29 reg. v. v. 2.15 és 7.30 reg. Budapestre érkezik 8.0445 és reggel 8. 8.31 este, és a futarvonat 7.18 reggel. Budapestről indul 7.50 reggel, ,9.10 délelőtt, 2.10 délután és 9.20 este. Bécsbe érkezik 1.48 d. u., 6.22 és 8.54 este, és 9.6 reggel. Bécs—Báziás. Bécsből indul 8.30 reggel, 3.45 d. u., 8.20 és 11. — este. Budapestre érkezik 5.30 d. u., 10.15 este, 6.6 és 6.3. reggel. Budapestről indul 6.50 este, 7.5 és 7.30 reggel, 63. este és futamvonat hétfőn és pénteken reggel 6.20. Ceglédre érkezik 9.20 és 8.30 este, 9.10 és 9.49 d. e. Ceglédről indul 9.32 este, 9.38 reggel, 12.10 délbe. Szegedre érkezik 12.48 éjjel, 1.11 délután, 8.10 este futarvonat 2.36 éjjel. Szegedről indul 1.07 éjjel, 1.36 d. u., 9.10 d. e. v. v. íutarvonat 2.34 reggel. Perjámosról Valkányra indul 8.25 reggel. Temesvárra érkezik 4.37 reggel, 5.8 és 4.45 délután futarvonat 5.19 délután. Temesvárról indul 5.19 reggel, 6.18 este. Háziasra érkezik 8.46 reggel, 10.55 este. Csaba—Szeged — Szabadka—Eszék. Csabáról indul 8.40 este, 2.45 délután. H.-M.-Vásárhelyről indul 11.9 éjjel, 6.32 délután minden szerdán és szombaton 4.30 reggel. Szegedre érkezik 12.3 éjjel, 7.36 este, minden szer­dán és szombaton 5.34 reggel. Szegedről indul 2.43 éjjel, 2.5 délután. Szabadkáról indul 4.33 reggel, 4.30 délután. Zomborról indul 6.69 reggel, 7.29 este. Eszékre érkezik 10.23 délelőtt, 11.20 éjjel. Eszék—Szabadka—Szeged—Csaba. Eszékről indul 5.— délután, és 3.— reggel. Zomborról indul 8.41 este, 7.19 reggel.

Next