Hód-Mező-Vásárhely, 1875. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1875-01-03 / 1. szám
■ -------------------- mint született magyar, ki édes nemzeti nyelvünk iránt mélyen érdeklődöm, jogosultnak érzem magamat, hogy e tárgyban véleményemet nyilvánítsam. A „Több ref. tanító“ föntebb érintett vádja azon fordul meg, hogy a magyar nyelvet főleg magyar népiskolában tanítani csak született magyar van hivatva ; ez okán hibáztatja a községi iskolaszék azon eljárását, mert a magyar nyelv tanítását Schwarz Móricra bizta, kiejtése idegenszerű, beszéde és kifejezése magyar szavakban német gondolkozásra mutat. Schwarz Móric a ref. tanítók alapos vádja ellen Borsy Géza tanítót egy otromba cikkben megtámadta és azt állítja, hogy idegen ajkú létére a született magyarnál is jobban érti nyelvünket. Van-e ez állításnak valami alapja? Ennek megvilágosításához kívánok szólani. Elfogadom, hogy Sch. M. azon cikkben, melyben a germanizálás vádját akarja magáról elhárítani, minden magyar nyelvi ösmeretkészletét összekeresvén, tőle telhetőleg tiszta magyarsággal igyekszik beszélni, rövid cikke egyéni irányánál fogva, távol a német nevelési Encyclopaediák és Leukonok nyomásától, kevés alkalmat nyújt az idegenszerűségre : vizsgáljuk meg, oly szeplőtlen-e ennek magyarsága, hogy ezzel Sch. Móric perét megnyerje. A közlemény szófözése egészben véve csupa germanizmus, mintha szerző németből fogalmazta s úgy fordította volna át magyarra, emlékeztet a mai kereskedelmi irályra, mely köztudomás szerint nyög a germanizmus nyűge alatt. A germanizálás szerintem kevésbbé veszedelmes akkor, ha az tisztán a német nyelv beszéd- és írásbeli használatában nyilatkozik. Sokkal gonoszabb ezért ütnivalóbb már ott, ahol az, mint Schumák is irányában a magyar nyelv szellemét támadja meg, vagyis ahol a magyar nyelv szavaival írunk vagy beszélünk ugyan, de a német szófüzés szaga hatja át minden legkisebb szavunkat és mondatalkotásunkat, és e hiba aljában nyakig úszik Sch. ur, ennek ellenében hasztalan hivatkozik ő ügyszeretetére s népnevelői hivatására, ezek üres frázisok maradnak mindaddig, mig cikkei tartalmával s az azok által elért sikerrel (?) bizonyít, amelyeket ő a nevelés- és oktatásügy iránti tekintetből közöttünk kívánatosnak tart. Én tanítói szereplését rosszabbnak tartom a semminél, mint a magyar nyelv tanítójának működését egyenesen veszélyesnek állítom jövő nemzedékünk magyarsága érdekében. De nézzünk példákat. Cikkének 2-ik kikezdése szorul szóra ez: „Ön rágalmazni merészel, hogy a magyar nyelvet nem bírom tökéletesen és hogy germanizálok ? Az elsőt nem kell és nem is akarom bizonyítani. Mert aki velem közelebbi érintkezésben van, s ki e lapokat (t. i. a Vásárhelyi Köz.-t) szorgalmasan olvassa, meggyőződhetik, hogy ön hazudott és hogy az ön fölszólalása megválasztatásom ellen, csakugyan aljas irigységből eredt. De míg ön azt nem bizonyítja , hogy mi módon germanizálok, addig önt aljas rágalmazónak nevezem." Tiszta magyar nyelvérzékű ember így nem beszél, annyival kevésbbé ír,, hanem szerintem az egészet legalább is következőleg tenné papirosra. Még azzal is merészel ön engem rágalmazni, hogy a magyar nyelvet nem értem tökéletesen, és hogy germanizálok. Az elsőt nem kell és nem is akarom bizonyítani, mert mindenki, aki velem közelebbről örülközik, vagy aki e lapot szorgalmasan olvassa, meggyőződhetik, hogy ön hazudott, és az ön fölszólalása az én megválasztatásom ellen csakugyan aljas irigységből eredt. Azért, amíg ön azt be nem bizonyítja, hogy én mit módon germanizálok, addig önt aljas rágalmazónak nevezem. A 3-ik kikezdés 8-ik sorában így szól: „hivatkozni mer ön 12 évi működésére? Hogy épen az ön tanmódja ellen jött többször panasz, már e lapokban említve volt. Ha pedig mindig úgy készítette ön elő tanítványainak egy részét, mint múlt évben, akkor nem irigylem az Ön érdemeit. És végre mit tett Ön városunk lakosságának művelődése érdekében ? Elküldötték Önt buzgó pártfogói a bécsi világkiállításhoz a pesti tanítógyűlésre? Mi hasznát vette ennek egyháza vagy városunk lakossága? Hány felolvasást tartott? Avagy mimódon érintkezett ön szellemileg népünkkel? Sehogy sem. És így ön a népnevelő nevére sem érdemes.“ Helyesen magyarul e tétel következőleg hangzanék : 12 évi működésére mer ön hivatkozni ? Hisz már e lapokban is, épen az ön tanmódja ellen, hányszor nem tettek panaszt? Ha ön mindig csak úgy készítette elő tanítványai egy részét, mint a múlt évben, akkor nem irigylem az ön tanítói érdemeit. És végre is mit tett Ön városunk lakossága művelődésének érdekében? Buzgó pártfogói elküldötték önt a bécsi világkiállításra, a pesti tanítógyűlésre. Mi hasznát vette ennek az ön egyháza vagy vársünk lakossága? Hány felolvasást tartott ön, vagy mely szellemi uton érintkezett népünkkel ? stb. Ez egypár idézetből is meggyőződhetik mindenki, akinek csak hajszálnyi nyelvérzéke van, hogy Schurnak lehetnek nyelvtani ismeretei s beszélhet is magyar szavakkal, de hogy arról, amit nyelvi sajátságnak neveznek, fogalma nincs, az oly igaz, mint kétszerkettő négy. És ez első fonntosságú kellék hiánya miatt állítom, hogy a germanizás. Magyar ember sohasem használ ily szófűzést: „elküldték önt a világkiállításhoz“ — de igenis — a világkiállításra. E helyett „nem kell szinte másra utalni, mint cikkeim tartalmára“ — ezt mondaná: „szintén nem kell egyébre utalnom stb. — a más személyi, — az egyéb dologi vagy tárgyi határozatlan névmás; azonban ő úgy lászik, e pontban nemcsak a nyelvszokást nem ismeri de még a nyelvtant se tudja. Kéretlen szavazatomban Schur nevelészeti cikkeire is kockáztatok egypár szót, s nem kétkedem kimondani, hogy azokra nagyon fájok alaptöltelék mint, és hogy valóban nem is egyebek — nem mondom, mint ő mondaná, hogy „mások“ — humbug és ügyetlen böngészeteknél — ezt aligha fogja valaki kétségbe vonni. Üres szószaporítások azok, nevetséges bombasztikus irálylyal, s egyéb érdemök aligha van, mint az, hogy mindannyian szerzőjük fönnebb bebizonyított germanizálásáról tegyenek tanúságot. Helyi és vegyes hírek. * Megértük az újévet is, beköszöntött titkos leple alatt annyi kecsegtető reménynyel! Mert hisz a halandó szív száz csalódás után még ezerszer tud hinni, remélni és bízni. És ez szerencséje, mert mi is lenne belőlünk, ha a hit, remény és bizalom bátorítólag nem intenének felénk, midőn a leverő gond, a komor kételkedés képei rémesztenek ? A letűnt mostoha év által vett sebekre is a jövő esztendőtől várjuk az enyhítő ízt, a gyógyító balzsamot. Valóban nagy szükségünk van rá. A múlt nyomorba döntött országosan; az állam pénzügye a legszomorúbb ziláltságban, az egyes polgár küzd terheivel, jó hírű cégek, vagyonos birtokosok, egymásután mennek tönkre; annyi szomorú tekintet között csak a pénztőzsér arca derült. A társadalom tanács nélkül nem csoda, hisz az ország bölcsei, atyái is tanácstalanok, a közerkölcsiség anyagi romlással hanyatlik. De mért vázolni e kietlen képet ? Int a remény, bátorít a hit, hogy a gyermekeit még csapásaiban is szerető gondviselés nem hagy el végkép, bízzunk tehát őbenne. De mi se hagyjuk el magunkat. Legyünk munkásak, isten is munkára fizet, legyünk takarékosak, a menékletesség kevéssel megelégszik ott, hol a fényűzés és pazarlás kielégíttetésre nem talál. És isten áldása nem marad el, melynek gazdagságát kérjük mi is ez uj évvel sokat szenvedett hazánkra és nemzetünkre, ezt kérjük városunk minden rendű közönségére, kérjük t. olvasóinkra. És most: Boldog uj évet mindnyájunknak! — Előfizetési felhívásunkat ajánljuk a t. közönség szives figyelmébe. Lapunk e számával új életet kezd. Igyekezetünk oda irányul, hogy ezt lehetőleg tartalmassá, érdekessé, s mindenek felett a helyi érdekek hű képviselőjévé tegyük. Ezért úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben kérjük a mentül tetemesebb pártfogást s fő kép az előfizetések mentül előbbi beküldését, hogy kiadóhivatalunk a lap szákijaira nézve tájékozást nyerjen. * E helyt megemlítjük, amit már előfizetési felhívásunk is jelez, miszerint előfizetőinknek a lap egyes számljai mellett kiadónk áldozatkészsége folytán:t Schwartz Mária Zsófia kitűnő svéd írónőnek „A munka gyermekei“ című 3 kötetes regényével kedveskedünk. E regényt előfizetőink a lap egyes számaihoz ivenként mellékelve veendik. Mai számunkhoz az első két félív van mellékelve. * Addig is míg városunk kimerítő népmozgalmi adatait részletesen közölhetnék, adjuk a reform, egyházéit úgy, amint azok újév reggelén az isteni tisztelet alkalmával kihirdettettek. Született: ,681 fi, 676 nő, összesen: 1357; ebből törvényes: 1271, törvénytelen: 86, iker: 18. Meghalt: 518 fi, 505, nő, összesen: 1023. Eskettetett: nőtlen hajadonnal: 289 pár, özvegy özvegygyel: 56 pár, egyik fél özvegy : 63 pár, vegyes házas: 15 pár. Megjegyezzük, hogy ezen adatok, ha az Orosházán és M. Damsonban megkeresztelt és eltemetett h.m.-vásárhelyi illetőségűek névsora is beadatott, a szülötteknél és elhaltaknál tetemes módosítást szenvednek. * Gőőz István gymnásium igazgató azon emlékbeszédjét, melyet a békés-bánati reform, egyházmegye Békésen, a múlt március hóban tartott közgyűlésén néh. b. e. Vajda Sámuel lelkész emlékére tartott, a helybeli presbyterium kinyomatta. A füzet legközelebb már a közönség kezébe bocsáttatik. Előre is felhívjuk a valóban jeles beszédre t. olvasóink figyelmét, ily képét veszik abban a napjainkban már fájdalom mind inkább gyérülő valódi tiszta papi jellemeknek. * úgy hiszszük, közrészvéttel fogadják helybeli t. olvasóim azon fájdalmas veszteséget, mely Szarka Boldizsár urat, a helybeli reform, egyház egykori köztiszteletű és kedvességű segédlelkészét, jelenleg vetési lelkészt a múlt napokban érte. .Nevezetesen 6 éves, testileg és lelkileg oly sokkal kecsegtető hát Mkós négy napi kínos szenvedés után a kérlelhetetlen halál elragadta. A mély fájdalommal sújtott apa keservét enyhítse a távolban is itteni tisztelőinek őszinte részvéte, a korán elköltözött pedig találjon az anyaföld kebelében békés nyugalmat ! *Idősb Pap József, köztiszteletben álló gyógyszerészünk, ki már a múlt tavaszon Temesvárra tette et lakását, helybeli gyógyszertárát eladta 22.000 frtért Kiss Gyula kőrösladányi gyógyszerész úrnak, kit kedves neje, szül. Papy Júlia asszony után a rokoni kötelékek is csatolnak városunkhoz, úgy halljuk, Kiss Gy. ul március végén költözik hozzánk. Hozza istent * városunk egyik derék, és a közügyekért híven fáradozó polgárának, Nagy Gaál Jánosnak kedves ifjú leányát, Jilliannát december hó 29-én vezette esküvőre egyik ifjú polgártársunk Kenéz Pál. Hoszszan tartó boldogságot kívánunk a szerető pár életére. * E helyütt is emlékeztetjük érdeklett. olvasóinkat, hogy a helybeli „Fakereskedési Társulat“ az Iparegylet helyiségében f. hó 6-án d. e. 9 órakor tartja közgyűlését. Sajnos, hogy ez a közönségre oly üdvös irányzatú társulat a tévesztett kezelés folytán tudomásunk szerint azon szomorú helyzetbe jutott, hogy részvényesei számára egyetlen út a feloszlás útja. Fájdalom : Debuisset pridein ! * Ki emlékeznék már rá, ki emlékeznék öt hó után a helybeli reform, főgymnasium másfélszázados emlékünnepélyére, melynek fényére és zajára az elárusítatlan „Emlékkönyv“ tömegén kívül semmi egyéb nem mutat vissza? De mégis lesz talán más maradandó jele is. Azon alkalommal egy bizottság neveztetett ki azon feladattal, hogy a nevezett intézet iránt nyilvánult közfigyelmet annak szellemi és anyagi emelésére értékesítse. E bizottság a múlt héten megkezdette tanácskozásait, megválasztotta elnökeit és jegyzőjét. Hosszas vita után, amire a presbyterium szabatos határozata folytán nem is volt volna szükség, teendője körébe fölvette úgy a gymnasium, mint a népiskolák anyagi és szellemi körében mutatkozó hiányok földerítését, az azok orvoslására megkívántató eszközök felmutatását, az idevágó munkálatnak elkészítésével pedig Szeremlei S. lelkész urat bízta meg. Feszült érdekeltséggel várjuk e bizottság, és majd ennek alapján a presbyteriumnak e fontos ügyben teendő intézkedését. Időnként nem mulasztjuk el az eredményt híven közölni, valamint a szükség szerint észrevételeinket is megtenni. * Ha a parlagi udvar jó, csakhogy szája daráljon, imádottja mellett annyiszor fecseghet ama legszeszélyesebb hölgyről, az időről : miért ne tehetné ugyanazt szép és kevésbé szép olvasói előtt a hívatlan újdondász? Nosza csevegjünk az időről! No ez csakugyan a javából szeszélyes. Karácsonyra derekasan lehavazott, a hó, mint valami kisvárosi hangverseny műkedvelői, egész ütemre nyikorgott lépteink alatt, tartós vidám szánidényt ígért. Már össze is raktuk a szánt, fényesítettük a hámot és csörgőt, sem az irigy idő keresztet vont a kiszámított élvezetre. Kedden meglágyult, szerdán derekasan neki eredt az eső, csütörtökön folyton olvadt s új évre már legjobb járdáinkon is bokáig úsztunk a locspocskám Ki venné így rósz néven, ha a mesterinas talicskájával egészen lelökdös a járdáról ? Éjszakáink ehez természetesen koromsötétek, a hold nem világít, még csak nem is ábrándozhatunk , akinek pedig helyette világítani kellene, ama conventiós hold, mint poétás ember, tudja, hogy: „Ábrándozás az élet megrontója", az éjjeli járókelők kedvéért és a szerelmesekért szintén nem világít. De hát mit tegyünk? Apelláljunk az új évre, mert bizony elfogyott a fűtő és a barátságtalan hideg szobában elgyönyörködhetünk ablaktábláink jégvirágaiban. (Hála Istennek ! Mire e sorok napvilágot látnak, a tél ismét derekasan neki fogott a fűtő hiányában szenvedő újdondász örömére. Szerk.) Vasúti közlekedés. A pont előtti szám az órát, a pont utáni a percet jelent Báziás—Becs. Háziasról indul 3.50 reggel, 6.— délután. Temesvárról indul 9.22 reggel, 9.42 este. 2.Kikindáról indul 11.25 d. e., 11.27 éjjel. Szegedre érkezik 12.47 délután, 1.06 éjjel. Szegedről indul 1.12 d. u., 1.32 éjjel, 5.45 reggel v. v. futárvonat kedden és szombaton 1.41 éjjel. Félegyházáról indul 3.24 reggel, 3.07 délután. Ceglédre érkezik 4.59 délután, 5.14 reggel. Ceglédről indul 5.39 és 6.19 reggel, fitárvonat 5.29 reg. v. v. 2.15 és 7.30 reg. Budapestre érkezik 8.0445 és reggel 8. 8.31 este, és a futarvonat 7.18 reggel. Budapestről indul 7.50 reggel, ,9.10 délelőtt, 2.10 délután és 9.20 este. Bécsbe érkezik 1.48 d. u., 6.22 és 8.54 este, és 9.6 reggel. Bécs—Báziás. Bécsből indul 8.30 reggel, 3.45 d. u., 8.20 és 11. — este. Budapestre érkezik 5.30 d. u., 10.15 este, 6.6 és 6.3. reggel. Budapestről indul 6.50 este, 7.5 és 7.30 reggel, 63. este és futamvonat hétfőn és pénteken reggel 6.20. Ceglédre érkezik 9.20 és 8.30 este, 9.10 és 9.49 d. e. Ceglédről indul 9.32 este, 9.38 reggel, 12.10 délbe. Szegedre érkezik 12.48 éjjel, 1.11 délután, 8.10 este futarvonat 2.36 éjjel. Szegedről indul 1.07 éjjel, 1.36 d. u., 9.10 d. e. v. v. íutarvonat 2.34 reggel. Perjámosról Valkányra indul 8.25 reggel. Temesvárra érkezik 4.37 reggel, 5.8 és 4.45 délután futarvonat 5.19 délután. Temesvárról indul 5.19 reggel, 6.18 este. Háziasra érkezik 8.46 reggel, 10.55 este. Csaba—Szeged — Szabadka—Eszék. Csabáról indul 8.40 este, 2.45 délután. H.-M.-Vásárhelyről indul 11.9 éjjel, 6.32 délután minden szerdán és szombaton 4.30 reggel. Szegedre érkezik 12.3 éjjel, 7.36 este, minden szerdán és szombaton 5.34 reggel. Szegedről indul 2.43 éjjel, 2.5 délután. Szabadkáról indul 4.33 reggel, 4.30 délután. Zomborról indul 6.69 reggel, 7.29 este. Eszékre érkezik 10.23 délelőtt, 11.20 éjjel. Eszék—Szabadka—Szeged—Csaba. Eszékről indul 5.— délután, és 3.— reggel. Zomborról indul 8.41 este, 7.19 reggel.