Hód-Mező-Vásárhely, 1875. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1875-02-14 / 7. szám

Egyleti élet. Az iparegylet — folyó 1874-dik évi január 31-diki közgyűlésében végbement uj szervezkedése után e hó 3 dikán tartotta első választmányi ülését. — Ez ülést, mely több sürgős ügyek elintézésével foglalkozott, Draskócy Lajos, a megválasztott uj elnök alább következő beszédével nyitotta meg, melyet olvasóink közül az érdesítettek tájékozására azért is sietünk közzétenni, mivel ebben mint programmbeszédben valódi örömmel látjuk ugyanazon elveket hangsúlyozni, amelyekről lapunk 5-ik számának főcikkében részletesebben szólottunk: „Tisztelt választmány! Van szerencsém magamat, mint a jan. 31-ikén tartott iparegyleti közgyűlés által megválasztott iparegyleti elnököt, bemutatnom. Fogadjanak uraim jó indulattal, bizalommal, nyújtsanak kérem segítséget, hogy csekély erőmhöz képest, tisztemet betölthessem. A közgyűlésen kifejeztem, hogy a polgártársak bizalmánál nincs kedvesebb, nincs drágább kincs, és én ezt elfogadom, köszönettel veszem. Kifejeztem, hogy úgy az egyes polgároknak mint hazánknak sorsa, a gazdálkodás és kézműipar szerencsés s lehető teljes kifejlésétől, felvirágzásától függ. Ez irányban fogok én is teljes erőmmel munkálkodni. Ott ennél többet nem mondhattam. A tisztelt választmány előtt azonban kijelentem, miszerint mélyen fájlalom, hogy ezen választás , azon férfiak közül, akik az iparegyleti munkálkodások közül velem egy irányban haladnak, épen reám esett. Nem velem kellett volna az elnöki széket elfoglaltatni. S hogy ezen megválasztásomat én mégis elfogadtam, annak oka az, mert a kifejlett körülmények közt, választóim akaratát lehetetlen volt visszautasítanom. Reményem azonban, hogy ez év elforgása után, ezen fájdalmam megszünend. Ami most már a fődolgot, az iparegyleti munkásságot illeti, nekem e pontban igen szerencsés, igen könynyű helyzetem van, mert én megtört, elegyengetett utat, igen gazdag örökséget vettem át; minden el van készítve, semmiben sincs fogyatkozás, semmiben sincs fenmaradás. Csak azon után kell haladnom, amit Kovács Ferenc volt elnök úr — azon buzgó férfiakkal együtt, akik körülé csoportosultak, annyi küzdelemmel megtört, s oly sikeresen elegyengetett, azon rendet kell megtartanom, amit ő oly bölcsen megállapított, azon eszméket kell ápolás alá vennem, amiket ő annyi szorgalommal elhintett s annyi áldással elplántált. Újat nem kell teremtenem, csak a meglévőt ápolnom. S ebben sem terhel gond, mert nagy példák állanak előttem, s nagy erők segítségemre. Elnöktársam, az igazgató és tisztviselő urak, a választmánynak legnagyobb része, ez iparegyletnek megalakulása óta mint gyakorlott s munkás tagok tűnnek ki. Ezen tagtársaknak valamint az újabbaknak is — azon ígéretét, hogy segíteni fognak, részben bírom, részben reményem. Mindenünk van tehát, egyenes utunk, gazdag örökségünk, s bizonyosan az Isten áldása sem fog elmaradni. A munka a mienk, Istené az áldás. Egy szívvel lélekkel munkára tehát, hogy legyen Istennek mit megáldania. Magamat a tisztelt választmány becses jóindulatába s szeretetébe ajánlom.“ E beszéd végeztével az ülés további folyama alatt Kovács F. úr, mint választmányi tag az egylet érdekében és javára azon fontos indítványt téve, mely szerint a legközelebb Szegeden tartandó országos iparmű-kiállítást megelőzőleg rendezzen a helybeli Iparegylet egy iparés gazdászati szűkebb körű kiállítást, oly céllal, hogy az ezen kiállításon kitüntetést nyerendő tárgyak és termények annak idejében — ily minősítéssel a föntebbi országos iparmű-kiállításra beküldethessenek. — Ez indítványt a választmány feltétlenül elfogadván, foganatosításával az egylet kebelében létező iparszakosztályt rögtön meg is bízta, még mindig erőteljes alakja az évek súlya alatt kissé meggörnyedt. Fiatal korában nagy természetbúvár volt, de még most is szenvedélyes kedvelője a természettudományoknak. A fiatal nő Zombori Mariska, az öreg úr egyetlen gyermeke, 17—18 éves leányka. —Üde, karcsú alakját egyszerű kartonruha fedi; aranyszínű szőke haja gazdag fürtökben omlik vállaira, égszínkék szeme a szív tisztaságát és jóságát tükrözik vissza, arca hosszúkás gömbölyű, orra szabályos, kissé hajlott. — Picinyke lábacskáira egy chinai nő is büszke lehetne. Nem is szólok alabástrom fehérségű gyöngysor fogairól, gömbölyű kis ajkáról, piciny szájacskájáról; csak annyit említek még meg, amit tud mindenki, hogy nincs Dombegyházán fiatal ember, aki szerelmes ne volna belé. — Ami még érdekesebbé teszi, megsúgom, — hogy — menyasszony. A fiatal férfi Halász Béla vegyészmérnök, nem régóta műegyetemi tanár, 26—28 éves, középtermetű barna férfi, erőteljes alakkal, széles vállakkal. — Arca komoly, mélyen gondolkozó emberre mutató jelleggel, de mégis szelíd és megnyerő kifejezéssel, különben szabályos. A nők azt mondják róla, hogy csinos férfi. Az ország legkitűnőbb természettudósainak egyike. Több nevezetes fölfedezést tett a tudomány terén, legnevezetesebb azonban az utolsó, amely abból áll, hogy egy oly száraz villanytelepet talált fel, melyhez semmi folyadék sem szükségeltetik, és amely mégis az előbb ismert és használatban levő villanytelepeket olcsóság, állandóság és erőre nézve tízszeresen fölülmúlja. Hogy azonban ezen találmány értékét méltányolhassuk, szükséges tudnunk, hogy a mai napig kétféle villanytelepek ismeretesek. 1- szer. Olyanok, melyeknek minden részei kemény testekből állanak, és azért szárazaknak neveztetnek. — Ilyen pl. a Zámbori-féle telep. Ez úgy készíttetik, hogy finomul összetört borostyánkövet sziruppal keverünk és összedörzsölünk ; azután veszünk valódi ezüstös vagy aranyos papirost, ennek papiroldalát bekenjük az említett keverékkel, s igy kettőt összeragasztunk. Ezután több 100 párt egymásra tévén, az egészet légmentesen összeszoritjuk üveghengerbe, melynek két végéből ércsodrony nyúlik ki, azok másik vége pedig az összeragasztott aranyos vagy ezüstös lapokkal vannak érintkezésben. Ily módon oly villanytelepet nyerünk, mely éveken keresztül minden igazítás nélkül folyvást és egyformán működik, de ereje nagyon csekély és egyébre a mai napig nem is használhatták, mint legfölebb órák mozgásba hozatalára. 2- szor. Vannak a nedves villanytelepek, melyek részint kemény, részint folyadékrészekből állanak, ezek az előbbenieknél erősebbek, amiért a gyakorlati életben ezek vannak alkalmazásban. Ilyen pl. a Dániel-féle telep. Ennél egy horganyhenger egy likacsos agyagedényecskébe tétetik, melyben hígított kénsav van, azután az egész belehelyeztetik egy rézhengerbe és avval együtt telített rézgálicoldattal megtöltött üvegedénybe, végül a horgany és rézhengerek végei a folyadékon kívül rézsodronynyal köttetnek össze. Ez az eddig ismert telepek között a legolcsóbb és mind a vasutaknál, mind az állami távírdáknál leginkább használatban levő. Vannak ezen kívül Bunsen-, Grove-, Mei-féle telepek, melyek az előbbitől abban különböznek, hogy más szilárd testekből és más folyadékokból állanak. Az elmondottakhoz szükséges még hozzátennünk, hogy a nedves telepek, nagyobb hatásúak ugyan a száraznál, azonban nem oly állandók, amennyiben részeik folytonos pusztulásnak, változásnak vannak kitéve, úgyhogy ezeket minden 2—3 hétben széjjelszedni, tisztítani, javítani, újakkal pótolni szükséges És épen ezen körülmény tette a villanyosság alkalmazását oly drágává és a gépeknél a mai napig lehetetlenné. Pedig a gőzgépek szaporodása oly nagy mérvben nő és annak következtében a tüzelő anyag apadása annyira észrevehető máris, hogy mindenki méltán aggodalommal gondolhat a jövőre, mikor ily nagy mértékben fokozódó alkalmazás mellett a tüzelő anyagnak szükségképen ki kell meríttetnie. Minden aggodalmat és bajt megszüntette Halász Béla találmányával. Az ő villanytelepe száraz, tehát állandó éveken keresztül minden legkisebb javítás nélkül, igazítás nélkül, továbbá olcsó, mert egyszerű alkatrészekből áll, végül erejénél fogva felülmúl százszorosan minden eddig ismert telepeket. Minden tulajdonságainál fogva tökéletesen alkalmas arra, hogy a gőznek mint mozgató erőnek használatát fölöslegessé tegye, illetőleg pótolja. — Úgy hogy ezentúl a vasúti kocsikat, malmokat, fűrészelő gépeket stb. vil Ismeretterjesztő rovat. Egy tudós házassága, vagy földünk fejlődésének rövid története.* — Felolvasta a kaszinói Il-ik társas-estélyen — január 10.1875. Bélák J. városi főmérnök. A dombegyházi parókhia vendégszobájában, hárman ülnek : egy aggastyán, egy fiatal nő, és egy fiatal férfi. Az aggastyán, Zombori Dávid, mint ruházata is gyaníttatja, az öreg 70 éves dombegyházi református lelkész. Arca szelíd és barátságos, hajtürtei ezüstfehérek. *) Ezen a t. főmérnök ur szívességéből lapunk számára megnyert becses dolgozatot, mely földünk fejlődésének történetét dióhéjban a legújabb földtani — georgiai — elvek s ismeretek alapján — elbeszélési formában vonzóan ismerteti, sietünk minden rendű olvasóinknak becses figyelmükbe ajánlani. Szerk, lanyos erővel, nem gőzzel fogjuk mozgásba hozni és hajtani. Nagy fontosságú fölfedezés volt ez tehát mind a tudomány terén, mind a gyakorlati életben. Jött is a kitüntetés minden felől és nagy volt a hazai lapok öröme a felett, hogy egy magyar tudósnak jutott a szerencse, ily nagyszerű találmány létrehozására. A magyar és legtöbb külföldi tudóstársaságok vetélkedtek őt tagjaik sorába fölvenni. — Maga a magyar kormány indíttatva érte magát valamit tenni érte, s tanári állomással kínálta meg a műegyetemen. — Mit el is fogadott. Halász Béla azonban mind e sok kitüntetés mellett sem volt boldog. — Volt mindene amit egy becsvágygyal biró ember magának kívánhatott, volt tisztelete, becsülete, de mit ért mindez, ha meg sem mondhatta övének azt, akit pedig mindennél jobban szeretett volna, jegyesét, a szép Zombori Mariskát. — És pedig annak, hogy nem az övé, egyedül ő volt az oka. Eszébe jutott, hogy egy újabb vizsgálódásba elmerülve, több mint 3 hete, meg sem látogatta jegyesét, aki pedig oly igazán szereti. Szerelme egész hevében fellángolt most iránta. Olyan volt az mint a nyugalomban levő vulkán, mely csak azért pihen, hogy újra annál nagyobb erővel kitörhessen. — És a mi tudósunk, aki órákig elült a legnagyobb türelemmel próbacsövei, lombikjai, légszivattyúi, villanytelepei, könyvei között, kutatva és mintegy utánfesve a természet titkos törvényeit, most otthagyva telepeit, s fellökve az előtte álló lombikot, szétszórva könyveit, kirohant, hogy nyugalmát Dombegyházán fölkeresse. (Folyt. köv.) Jelentés: A helybeli kaszinó-egylet negyedik társasestélye szombaton f. hó 20-án tartatik, melyre az egyleti tagok és azok vendégei ezennel meghivatnak. Az estély kezdete 7 órakor. Belépti dijak: egy személytől 50 kr., tobb személytől ugyanazon család tagjainál fejenként 30 kr. Külön meghívók nem adatnak ki. Az estély programmja a kaszinó-terem hirdetései közt lesz olvasható. H. M.-Vásárhely, 1875. február 10-én. A rendezőség. Helyi és vegyes hírek. — A következő gyászjelentést vettük: „Lázár István és neje Bécsi Johanna, úgy szintén gyermekeik István és Ferenc, valamint unokáik, Mariska és Erzsike mélyen szomorodott szívvel jelentik felejthetlen leányuk, tekintve nővérük és anyjuk, néhai Tornyai Pálné, szül. Lázár Zsuzsánna asszonynak, élete 24-ik évében, f. hó 9-én reggeli 8 órakor, hosszas szenvedés után tüdővészben történt csendes kimúltát. Hűlt tetemei f. hó 10-én délutáni 2 órakor a gyászos háznál tartandó rövid ima után az aranytemetőbe fognak örök nyugalomra tétetni. Béke lengjen porai felett!“ A boldogult hűlt tetemei a mondott időben nagyszámú gyászoló közönség részvéte mellett tétettek örök nyugalomra. Legyen könnyű neki a föld — s találjanak vigasztalást a kesergő felek, akiknek bánatában mi is őszinte részvéttel osztozunk! — A tarjáni III-ik olvasókör ma vasárnap d. u. 2 órakor a kör helyiségében régibb hírlapjait elárverezi. Ez alkalomra annyival inkább felhívjuk közönségünk szíves figyelmét, mivel — amint értesülünk — az árverésből begyülendő pénz a „Csángó testvéreink“ javára van szánva a dicséretre érdemes kör tagjai által. — A helyb. izr. nőegylet a múlt számunkban említett „kartonbálját“ e hó 27-én tartja. A beküldött részletesebb értesítést, illetőleg meghívást a jövő számunkban közöljük. — Meghívás: A h.m.-vásárhelyi ref. főgymnáziumban az első félévi vizsgálatok f. hó 22-én veendik kezdetüket és következő sorrendben tartatnak: 22-én d. e. a VIII-ik, d. u. a VII-ik; 23-án d. e. a VI-ik, d. u. az V-ik ; 24-én d. e. a IV-ik, d. u. a III-ik; 26-én d. e. a II-ik d. u. az I fő osztály vizsgája. Ezen vizsgálatokra a t. c. elöljárókat, szülőket és a tanügybarátokat tisztelettel meghívja H.-M.-Vásárhelyt 1875. febr. 10-én az igazgatóság. — A hód mező-vásárhelyi reform, egyház kebelében levő elemi fiú és leányiskolák növendékeinek, az 1874/5-iki tanévet bezáró közvizsgálatai a következő renddel fognak megtartatni: Ó-templomi kör: Márc. I. hétfőn d. e. elemi V. és VI. fiu-osztály, tanító Borsy Géza. D. u. elemi III. IV. fiú-oszt., tanító Asztalos Sándor. Március 2. kedden d. e. elemi I. és II. fiu-oszt., tanító Kiss Márton. D. u. elemi I. és II. fiu-osztály, tanító Fekete László. Március 3. szerdán d. e. elemi III. IV. fiu-osztály, tanító Török János. D. u. elemi I. és II. fiu-oszt., tanító Mári Gyula. Március 4. Csütörtökön d. e. elemi I. és II. fiu-osztály, tanító Kiss Imre. D. u. külső tabáni III. osztály leány-isk., tanító Szél Bálint. Március 5. péntek d. e. kis-utcai III. és IV. oszt. leányiskola, tanító Zsenati Ferenc, d. e. tarjáni III. osztály leány-iskola, tanító Szél Sándor. D. u. kis-utcai I. és II. leány-osztály, tanító Török Áron, d. u. belső-tabáni III. oszt. leány-iskola, tanító Szűcs Ferenc. Uj-templomi kör: Március 1. hétfőn d. e. elemi III. és IV fiu-oszt., tanító Vekerdi Károly. D. u. III. és IV. fiu-osztály, ta-