Hód-Mező-Vásárhely, 1875. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1875-05-23 / 21. szám
miséket mondattak ; de a céhtagok nejei és gyermekei is a céh által takarittattak el halálozás esetén. A céhek folytonos emelkedésük által oly tekintélyre vergődtek, hogy tudósok és nagy rangú egyének sem tartották méltóságukon alulinak, azokba belépni. Sőt voltak esetek, hogy hercegek is léptek be a céhbe, hol tekintélyes hivatallal tiszteltettek meg. A múlandóságnak mi sem adhatja csattanósb bizonyítékát, mint a középkori ipar emelkedése és hanyatlása. Az imént ecseteltem az iparnak virágzását, és most a történethez hű maradandó, már annak hanyatlásáról kell beszélnem. 1517. octóber 18-án Luther a wittenbergai székesegyház ajtaja előtt kihirdette 95 thesisét s nyilvánosan föllépett a pápaság ellen. A céhekben nagy támaszt és hatalmas követőket talált, mert ezek végre megsokalták azt, hogy a kath. papok magukat a közterhek viselése alól kivonták és ezen fölül több hasznot hajtó iparágat űztek. Az első üszköt az augsburgi lakosság dobta el, mely 1547-ben a királyhoz folyamodott, avégett, hogy a városi kormányzást a polgárságra bízván, a céheket oszlassa föl, és helyezze vissza a nem iparos főpolgárokat 1368-ki jogaikba. Egy évvel később az állami kancellár ki is hirdette a törvényt, melynek értelmében az iparosok a városi kormányzatról leszoríttattak, a céhek föloszlattak és az iparos gyűlések tartása súlyos testi büntetés és fejvesztés terhe alatt megtiltottak. A céhházakat eladták, a privilégiumokat, szabályokat és kiváltságleveleket az új tanács bekövetelte, új céh-féle intézményeket alkotott, melyek elnökei a város uraiból kerültek ki. A városi tanácsban ezelőtt iparosok vitték a polgármesteri és egyéb főtiszteket, most azonban csak a 16 ülnök közül volt 4 iparos. A céhek tehát mindenütt fölforgattattak, régi jogaikban megcsonkíttattak, és lassanként politikai befolyásuktól teljesen megfosztattak. Ez különösen a gyakori király változásoknak és a hatalom gyakorlói különféle nézetének tulajdonítható. Tulajdonítható továbbá az uj uralkodó elemnek, a fejmunkásoknak, kik szóval és írásban nagy hatalmat képeztek. De a beállott uj körülmények lehetlenné is tették, hogy az iparosság régi rendjéhez és rendszeréhez kapaszkodjék és bekövetkezett a céhek társadalmi és gazdasági jelentőségének teljes aláásása. Ezt természetszerűen az iparosság erkölcsi sülyedése is követte. A mesterek a folytonos akadékoskodó intézkedések és zavarok folytán, hanyagok, zsörtölődök lettek, a legények és inasok pedig követték mestereik példáját. — Továbbá maguk a céhek kebelében is viszszaélések kezdtek lábra kapni. — Egypár céh a bevándorló legényeket megvendégelte, ezeket ajándékozó céheknek nevezték, a többi ezen szokástól eltért, ezeket nem ajándékozó céheknek nevezték. Előbbiek minden esetre több tekintéllyel bírtak és igy keletkeztek az egymásközti súrlódások. Az ajándékozó céhek legényeinek nem volt szabad a másfajta céhek mestereinél dolgozni, és viszont. Ez által folytonos veszekedések és kellemetlen összetűzések támadtak, melyek mindinkább elmérgesedtek. A segédek divatba kezdték hozni a gyakori helyváltoztatást és minden be- és kihelyezést lakomákkal ünnepelték meg, így a kormány indíttatva érezte magát az ajándékozó céheket föloszlatni, sőt tovább menve, ő maga dolgozta ki azok szabályait és pl. a segédeknek megtiltotta, hogy a mesterekkel való egyezkedés alkalmával meghatározhassák, hogy az mikor, mit és mennyit adjon nekik enni és inni. A céhek ilyetén zavaros helyzete közepette az iparosság józanabb része gondoskodni kezdett az önsegély útján való társulásról és 1592-ben az iglói posztósok és kalaposok „szövetkezetei“ alakítottak. De ez nem álhatott fönn soká, mert a vallási villongások a nemzeteket két egymással elkeseredett ellenségként szemben álló részre osztották : a katholikus és a protestáns pártra. A vallási villongások csillapultával ismét némi rend keletkezett a céhek között, de a céhmesterek önkénykedése, a tanonci és legénykedési idő önkényes meghosszabbítása és munkaerejük kizsákmányolása, továbbra is bajra adott alkalmat. A különféle tilalmak, idegen legények oktatása, az iparosok számának megszorítása, céhfiókok, stb. rontólag hatottak az intézményre és az oly féltékenyen ápolt céhbecsületesség a 16. század végén teljesen szünőfélben volt. Csalások által akartak boldogulni és oly szabályokat alkottak, melyek mögött némikép búvóhelyeket találtak az esetleges megtámadások ellen. Gyakran előfordultak esetek, hogy fiatal, életerős segédek elhalt mesterük beteg, kiaszott nejét vették feleségül, kihez nem szerelem, hanem önérdek vonzotta. Több iparágnál a mester özvegyének vagy leányának nőülvétele volt az egyedüli út a mesterség elnyerésére. A remeklés most már nem tekintetett egyébnek, mint fiatal iparosoknak a letelepedés megnehezítésére és zsarolás által a céhpénztárt gyarapító eszköznek. Valahányszor remekelések történtek, a céhmesterek vigalmakat és eszem-iszomot csaptak, a fölveendő új tag zsebének terhére. De a legények sem akartak e veszteseknek a hátrafelé haladásban mögötte állani. Midőn a legény-egyletekbe az uj tagokat fölvették, az iparos osztályból való koszoruleányokat is meghívták és ezen hajdan oly szép és értelmes ceremóniát ízetlenné, sőt gyakran erkölcsellenessé tették. A városban átutazó fiatal segéddel a próbaivást vitették véghez. Egy ón vagy ezüst serlegbe ugyanis 1 itcényi bort öntöttek, ezt bors és más fűszerekkel összekeverték és a fiatal legénykének 3 kortyra ki kellett üríteni a poharat. Ha valamely tanonc iiaskodási ideje alatt a legényekkel némileg ellenkezett, a legény-egyletbe való fölvétele alkalmával az illető segédek bántalmazás által vettek maguknak rajta elégtételt. Végül az úgy n. blaumontag és freszmontag mód nélkül járult hozzá a segédek elkorcsosításához és igy az iparosztály az erkölcsi sülyedés legszélsőbb fokán állt. (Folyt. köv.) A közönség köréből. A „Vásárhelyi Közlöny“ 20-ik számában — „Beküldetett“ cím alatt közlött újdonsági cikkben, állítólag több oldalról vett hírek után, azzal gyanusíttatik a helybeli járásbíróság, hogy a hason természetű és összegű ügyekben nem egyforma mértékkel mér a határidők kitűzése és a perköltségek megítélése körül, a minél fogva egyik vesztett félt nagyobb költség éri mint a másikat. Mielőtt ezen csak úgy általánosságban, s a hőforrásának megnevezése nélkül a közönség elé dobott, fátyolozott vád érdeméhez szólnék, fölhívom az ismeretlen beküldő urat, hogy éppen az általa is hangsúlyozott bírói függetlenség s közérdek szempontjából, becsületbeli kötelességének ismerje, mind magát, mind a hit forrását mielőbb megnevezni, s egyúttal azt is megmondani, váljon a jelzett gyanú e járásbíróság minden bírói tagjára, vagy melyik tagjára vonatkozik? — ellen esetben őt ismeretlen létére is, alattomos rágalmazónak kell nyilvánítanom. Kelt H.-M.-Vásárhelyen, 1875. március 19. Antonovics Tivadar kir. járásbiró. Helyi és vegyes hírek. — Gyász-hir. Lapunk múlt számában említik a mélyen megdöbbentő hirt, a Kiss Gyuláné Pap Julia asszony elhunytét; ezt ma a következő gyászjelentéssel pótoljuk: Kis Gyula gyógyszerész maga és csecsemő fia Viktor nevében, Papi Dániel és neje Vajda Terézia; Kiss Ferenc és neje Stesszer Mária mélyen megszomorodott szívvel jelentik felejthetlen kedves nejének, illetőleg anyjának, leányuknak és menyüknek .Papy Júliának. 22 éves korában, boldog házassága 3-ik évében, f. hó 14-én déli 12 órakor, tüdősorvadásban történt gyászos elhunytét. A boldogultnak hilt tetemei f. hó 16-án d. u. 4 órakor a gyászoló szülők házánál tartandó ima után az „arany temetőben“ fognak örök nyugalomra letétetni. Kelt H.-M.-Vásárhelyt, 1875. május 15-én. Áldás és béke lebegjen a korán elhunyt nő és anya porai fölött! — A temetés városunk előkelő közönségének roppant részvéte mellett ünnep első napján d. u. 4 órakor ment végbe. A gyászoló szülők házánál az ifjúsági énekkar elzengett bucsuének után nagytiszt. Szeremes Sámuel lelkész ur tartott megható imát, mely után megindult a gyászmenet a kocsik beláthatlan hosszú sorától kísérve az „Arany-temető“ felé. A temetőben gyászdalok kísérete mellett Futó Mihály gymn.tanár tartott sírbeszédet, mely után az ott részt vett közönség általánosan a legmélyebb fájdalom érzése között oszlott szét. A mély ártatlan volt élete a boldogultnak, legyen oly szelíd siri álma is. A gyászoló felek fájdalmát pedig tegye enyhültté a gondviselés ! — Köszönetnyilvánítás. Mind azon szives résztvevőknek, kik boldogult férjem Török Károly temetésénél jelenlétükkel az ünnepélyességet növelni szívesek voltak, — hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Hód-Mező- Vásárhely, 1875. május 15. Özv. Török Károlyné, szül. Rumy Julia, Török Istvánná, Sarkadi Mária. — A helyb. főgymnáziumi növendékek majálist rendező bizottsága a következő sorokat küldötte be szerkesztőségünkhöz: Tisztelt szerkesztő úr! Kötelességünknek tartjuk városunk nemes közönségének azon szívességét, hogy bennünket a múlt napokban rendezett majálisunkon oly szép százamal szerencséltetett , tiszteletteljesen megköszönni, s a rendezésben netalán elkövetett mulasztásainkért szives bocsánatukat kérni. Egyszersmind fogadják hálás köszönetünket az olvasóközönség színe előtt is Revesz Pál és Kokovai Mátyás urak, kik önkényt járultak a majális költségeinek födözéséhez, és pedig Revesz bácsi maga ki sem lővén, 5 frtot küldött, Kokovai ur viszont volt szives a világításhoz szükséges olajat felajánlani és meg is adni. Ily nemes tettekhez úgy hiszszük, nem kell kommentár. — H.-M.-Vásárhelyen május 21. 1875. — Kiváló tisztelettel — a majálist rendező tanuló-ifjuság. — K képviselőválasztási mozgalmak. Múlt hétfőn, ünnep másodnapján d. e. 11 órától 1/21-ig Németh Bertalan H.-M.Vásárhely volt országgyűlési képviselője nem annyira beszámolt 3 éves képviselői működéséről , mint inkább blamirozta a volt és a mai kormányt, a Deákpártot és a szabadelvű pártot, a helybeli városháza udvarán egybegyült 600—700 főnyi választó és nem választó közönség előtt. Előzőleg a városháza tanácskozási termében egybegyült néhány köztörvényhatósági bizottsági tag s a városi tisztviselőség néhány tagja jelenlétében Pokomándy István polgárnagy ur fogadta a képviselő urat, mire ő válaszolva, kiemelte — s mintegy dióhéjba szorítva anticipálta — azokat, amiket utóbb a közönség előtt beszédje végén, szereplését a város és a kormány között egy kissé túlzott színben is tüntetve föl — elmondott. Hosszadalmas, s úgy a logikai rendnek mint a történeti hűségnek igen sok ízben ellentmondó beszédét három fő részre osztotta föl. Az elsőben szólt az 1848-at megelőzött magyar patriarchális és táblabirói életről, a mikor még nem kellett az országnak milliókat költeni a tisztviselők, kormányférfiak stb. stb. fizetésére. A másodikban a 48 utáni korszakból vádolta a „drótsodronyon és gőzerővel berontott civilizáció“ — saját szavai — presszóját, melynek kifolyása lett, hogy 1867 óta kormány és pártja a budget évenkénti megállapításánál nem azt nézte, hogy mit kíván a magyar ember természete, hanem : hogy csinálják Londonban, Párisban, s a tudományával pedáns Németországon ? Ez volt az oka aztán, hogy miniszterekre (?) titkárokra, nyugdíjakra s isten tudja mikre milliókat költvén, az ország a legvégső nyomorba sülyedt s elvesztette hitelét a külföldi pénzpiacok előtt. Ez volt az oka , hogy a kormány és a Deákpárt képtelen lett a kormányra, s felváltotta azt a Tisza - kormány, melynek szónok rendületlen híve leendett, ha az ő és elvtársai óhajtása szerint az egészben a közjogi ellenzék férfiúiból alakult volna meg, de így Tisza Kálmán, akinek érdemeit ő sem tagadhatja el, hasonlít azon hőshöz , aki egyik lábán is a másikon is 20—20 fontos golyókkal megbéklyózva áll ki egymaga a tenger ellenség ellen, hogy megvívja azzal a csatát. Szóló áttért ezek után a „szabadelvű kormány“ „ciklusáéra, mint mondá, részletezve azon újabb törvényeket, melyeket az országgyűlés március 3-ika óta hozott. E törvényeket két csoportra osztja; az első csoportba számítja — helytelenül, a történeti hűség rovására a) A kir. közjegyzőkről szóló 1874-dik évi XXXV-dik, b) Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874-ik évi XXXIV-ik törvénycikkeket. (Az első „a közjegyzőkről“ szóló, 1874. december 12-én, a második 1874. december 4-én szentesíttetett, tehát a Bittó-kormány alatt. c) A földadó szabályozásáról — kataszter — szóló törvényt, mely nagy javára lesz a nemzetnek, mérsékelvén majdan az adózási viszonyokat. d) Az összeférhetetlenségi — incompatibilitási — törvényt, mely „csak 36 szavazógéptől“ (értsd képviselőtől) szabadítja meg a képviselőházat. E törvényekhez, amint azok hozatalánál annak idejében egész lélekkel s hazafiai tiszta meggyőződéssel hozzájuk járult, éppen úgy óhajtja, hogy a kormány ezek végrehajtásánál a legnagyobb erélylyel járjon el, mert ő, a szóló, ezek üdvös voltáról teljesen meg van győződve. — No, hanem itt következik aztán a „hadd el hadd!“ A 20 fontosak, amelyek Tisza s vele a mai kormány lábaihoz, mint „kölöncök“ kötték, azt eredményezték, hogy a magát „liberálisának nevezett kormány megszavaztatta a szintén „liberális“ országgyűlési párttal a Ghyczytől örökölt új adótörvényeket egytől egyig mind, — ezek tartoznak a második csoportba, melyek ellen szóló, egy beszédében, mint mondá, egy alkalommal az országgyűlésen ,különösen pedig Ghyczy ellen, aki azokat megteremtette, éles, erős beszédben tiltakozott. E törvényjavaslatoknál a „szabadelvűek“ már nem mentek se Francia-, se Angol-, se pedig Németországba tudakozódni, hanem végbevittek oly dolgokat, amelyek az országnak egy államában sem történnek. (Saját szavai.) Ezek szerint: fizet az, akinek két szobája van, annyi adót, mint akinek három kamarája van , de azért az előbbinek nincs joga az 1874. XXXIII-ik t. c. szerint képviselőt választani, míg az utóbbinak van. Mindebből pedig az a dokumentum következik, hogy: „fizess!“ Végül áttért a saját, azon érdemei elősorolására, amelyeket időnként a város javára, közbenjárásaival a kormánynál szerzett. Másfél óráig tartó beszédét, körülbelül a következőkkel zárta be: „Szívesen tettem amit lehetett, s lelkembe zárom önök emlékét, t. polgártársak. Földig emelem, bárki legyen is az, előtte kalapomat, akitől ezentúl, vele találkozván, hallom, hogy vásárhelyi ember!“ Eléggé hatásos — sokszor triviális sarcalmussal vegyített beszédét a közönség többször megéljenezte, s hogy az egésznek annál frappánsabb hatása legyen. Fekete Ödön jutalmul a „lelkes“ és hazafias beszédért, a k.m.-vásárhelyi 48-as párt nevében fölhívta a szólót, hogy fogadja el azonnal a jövő választásra is a képviselő-jelöltséget. — Részünkről óhajtjuk, hogy e „Pünkösdi meglepetéssel“ szemben az ápril elején megalakult helybeli szabadelvű párt is tegyen mentül előbb valamit, s ne maradjon összetett kézzel csupán a megalakulás alfájánál. Németh Bertalan nem mondott ellene a felhívásnak, s a 48-asok ugyancsak mozognak. A szabadelvűpárt választmánya tudtunkkal még nem tartott többet egy ülésnél, azt is ápril közepén, azóta mélyen hallgatunk, mintha mi sem történt volna. Pedig: „Periculum in moral“ 44 Kuriózum kép fölemlítjük itt Németh Bertalan volt országgyűlési képviselő úr föntebb említett hétfői beszédéből még a következő két passust: „Hód-Mező-Vásárhely közönsége elveszti a kir. törvényszéket. E város kir. törvényszéke ott van azon húsz között, amelyeket a kormány már most beszüntetni határozott.” E „meglepő leleplezésére, a t. képviselő úrnak itt csak azt jegyezzük meg, hogy ha a dolog valósággal így áll, ugyan mutassa akkor ki, hogy mi hát az a sok jó, amit fáradhatlan ténykedésével az illetékes körökben kieszközölni bírt ? Azonban e pontnál bátrak vagyunk a képviselő urat egy másik öt, illetőleg renomméját közelről érdeklő körülményre is figyelmeztetni. Nemrégiben, nevezetesen amikor az „illetékes körök “-ben jobbára már megtörtént a megállapodás az eltörlendő törvényszékekre nézve, ugyanő, a képviselő úr, egy magánlevélben azt írta egyik helybeli ismerősének, hogy az itteni kir. törvényszék nincs ott a húsz között! — Talán meghibázott a memóriája a t. képv. urnak ? — A másik passus beszédéből szintoly eklatáns! „Dicséretére szolgál — úgymond— Vásárhely közönségének, hogy nem ismeri a drótsodronyon és gőzerővel berontott fényűzést! s ezzel én mint képviselője büszkélkedve dicsekedtem is odafent!“ No ezzel ugyan bakot lőtt a t. képviselő úr, ha csakugyan dicsekedett vele. Az aki néhány év óta figyelemmel kiséri Vásárhelyt e körülményt, velünk együtt azon nézeten van, hogy a képviselő úr szerint annyira átkos vívmányai közül a civilizációnak csak egyetlen egyet sem látunk itt annyira túlsúlyban, mint épen a fényűzést, különösen földmivelő népünk nőinek öltözékében. Ajánljuk, keresse meg a L. képviselő úr ott Budapesten Calderoni vagy más nevezetesebb látszerész műkereskedését, azok majd segítenek a baján, ha talán látérzéke egy kicsit meghibázott, aztán majd, különösen úgy ünnepnapokon, jól felfegyverkezett szemmel tekintsen szét, hogy meggyőződhessék az ellenkezőről!