Hód-Mező-Vásárhely, 1875. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1875-03-28 / 13. szám

Vasárnap, március 28-án. V-ik évfolyam, 1875. 125-ik szám. HÓD­MEZŐVÁSÁRHELY Előfizetési díj: Vidék­ a postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, III tized, 915. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A liik­omb­i­ taros pet't­orért egysz­ri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 6 k­r, szöhü­szöri­­nél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. .•A nyílttérien. (fl­áiffenhasá- Wos pptitsor díja 15 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek díjai a szerkesztőhöz, vagy Sze­gedre a kiadóhoz küldendők. Előfizetési felhívás 1876. évi ápril.júniusi évnegyedére. „HÓD-MEZŐ-VÁSÁRHELY' ‘ Lapunknak legközelebbi negyedét, mely immár a t. közönség kezében van, bátran bocsátjuk a kö­zönség becses ítélete alá. Elvünket, irányunkat a jövőben sincs okunk változtatni; arra törekszünk, hogy a helyi társadalmi­­ közélet fejlesztésére első­sorban közreműködő tényezőknek a sajtó terén a kí­vánt támogatást és szolgálatot folyvást teljesítsük, s amennyiben a politikai érdekek azon jó részét, a­melyek a társadalmi érdekekkel városi életünkben azonosak, ignorálnunk nem lehet: ez érdekek szolgá­latában az ez idő szerint már országszerte megala­­kult u. n. szabadelvű­ párt álláspont­ját s elveit fogadjuk el. Kiadónk áldozatkészsége nem csupán a lapnak eddig is tapasztalt díszes kiállítását biztosítja, de ezenkívül az év elején megkezdett kitűnő regénynek — melynek első kötete már olvasóink kezében van — a következő köteteit, félévenkint mellékelni fogja. A lap előfizetési árának csekélységét tekintve — oly áldozat ez, aminőt a mienkhez hasonló árért egyet­len vidéki lap sem teljesít előfizetőinek. Szíves bizodalommal kérjük azért előfizetőinket, hogy úgy évnegyedes előfizetéseiket — a­kikre nézve az évnegyed letelt — megújítani , mint általában lapunk józan, nemes törekvését méltányolva , ezt is­merőseik s jóbarátaik körében mindenütt terjeszteni kegyeskedjenek. Előfizetési feltételek helyben és vidékre az april­-juníu­mi évnegyedre 1 frt. Félévre...................................................2 frt. Egész évre............................................4. frt. Az előfizetések helyben vagy a szerkesztőséghez küldendők, vagy ISexsor S. kihordónak adan­dók át. Vidéki t. előfizetőinket kérjük, hogy ezentúl előfizetéseiket és re­klamációikat egyenesen Szegedre a kiadóhivatalhoz, és ne Vásárhelyre a szerkesztőhöz küldjék. H.-M.-Vásárhely, márc. 25-én, 1875. A szerkesztőség. M­eghívás. A közelebb múlt napokban a hazánk törvény­hozó testületében és az ország fővárosában végbe­ment örvendetes pártalakulás folytán a helybeli „De­ák-párt“ a­z. évi ápril 4-ikén egyetemes közgyűlést tart. Erre a párt összes t. tagjai azon kéréssel hi­vatnak meg, hogy ez alkalommal lehetőleg teljes számmal szíveskedjenek megjelenni. A gyűlés helyét és óráját a helybeli lapok jövő heti száma hozza köztudomásra. Hód-Mező-Vásárhely, márc. 25. 1875. A „Deák-párt“ választmánya. Előleges tudomásul. Azon t. választó-polgároknak, kik a volt b­a­l- köz­éppárt elveit vallották, van szerencsém tu­domásukra juttatni, hogy a tervezett p­á­r­t­g­y­ű-­­­é­s utóbbi megállapodás szerint a jövő április hó 4-ik napján — vasárnap délelőtt 10 órakor fog a „Sas vendéglő“ nagytermében megtartatni. Hód-Mező-Vásárhely 1875. márc. 25-én. Karancsi Dániel, elnök. A feltámadás ünnepére! —sz.— Mire e soraink napvilágot látnak: a keresztyénség a szelllem, a lélek igazi megváltásá­nak emlékünnepét, a husvétot üli, —­ a legmagasz­­tosabb ünnepet a keresztyénség ünnepeinek sorában, mert e napon, több mint 1800 év előtt, a szellem halhatatlansága, az erény és az igazság diadala pecsé­teltetek meg az emberiség megváltójának, a szeretet fejedelmének új életre ébredésében; az eszme, a lelki szabadság örök időkre szóló biztosítékot nyert az Isten fiának feltámadásában. Legyen azért általunk üdvözölve ma és minden­koron a mai nap reggelének földerült emlékünnepe a szellem, a lélek és az igazság magasztos diadalá­nak! Legyen üdvözölve lelkeink által a húsvéti szent ünnep! — — de legyen üdvözölve úgy, mint a va­lódi feltámadás ünnepe! A valódi feltámadás! . . . Igen, ez a mi leg­­magasztosabb óhajunk, ez a mi törekvéseink cél­pontja. Ez képezi összes vágyaink netovábbját! E feltámadásra van szüksége nem csupán lelkeinknek s szellemi világainknak, hogy ezeknek örök létüket biz­tosítva láthassuk, de e feltámadás napja után óhaj­­tozunk mi mindnyájan mai politikai és társadalmi életünkben is; sőt óhajtozunk mai életünknek min­den pontjában és minden alkatában, — az erkölcsi és az anyagi, a köz- és a magán, az egyházi és az állami, sőt a családi életben is. E feltámadást óhajtja nemzetünknek kicsinye nagyja, ifja vénje egyképen: a kibontakozást a jelennek halálos nyögéseiből, a melyek magyar nemzeti létezésünket halállal, meg­fojtással fenyegetik vala. És e feltámadásra, hála a magyarok Istenének: ma már országszerte meg van téve a döntő, a nagy lépés, nagy politikai pártok félretéve az áldástalan poli­tikai harcot, a haza megmentésére egy zászló alá sorakoz­nak, amelynek jelszava: „A haza mindenek felett!“ E sorakozás után, s e jelszó alatt kell indul­nunk nekünk vásárhelyieknek is! Félre kell vetnünk végre minden szűkkeblűséget s elfogultságot a poli­tikai, minden egymás iránti bizalmatlankodást a tár­sadalmi, és minden közönyt és ridegséget a közélet­ben! Félre kell vetnünk mindenekfelett első­sorban a pártoskodást, mely ezideig idegenekké, sőt nem ritkán ellenségekké tett bennünket, egy ugyanazon város lakóit, egymással szemben. Nem messze az idő, ami­dőn polgártársainknak nyilatkozniok kell, politikai tekintetben akarják-e továbbra is folytatni egymás iránt az eddig dívott, köz- és társadalmi életünkre nézve kiszámíthatlan hátrányokkal járó , egymást egymás irán­t ellenségesekké tett méltán gyűlölt, átkos harcot­ akarják-e, hogy a nap, melyen a helybeli két tekintélyes párt tagjai az „igen“ vagy a „nem“ kinyilatkoztatására föl lesznek szólítva, az „igen“-nel városunkra nézve egy szebb és jobb jövő kezdő napja, a feltámadás húsvéti örömünnepe legyen! vagy a „nem“-mel egy még múltúnknál is áldásta­­lanabb, s bennünket a társadalmi megsemmisülés ör­vényébe sodró — sötét „nagy-péntek“ legyen! . . . Me­g vagyunk győződve, hogy népünk, lakosságunk ez utóbbit nem akarhatja, s ha megértette a jelszót, melyet az új kormány s az új, szabadelvű párt zász­lajára tűzött: „A haza mindenek felett!“ e jelszó alatt minden utógondolat, minden tétova nélkül egye­sülni fog, kibékül azokkal, akiktől idáig a politikai nézetkülönbség elválasztotta, s megveti alapját a vá­sárhelyi társadalmi és közélet jövendő előhaladásának! Legyen azért százszorosan üdvözölve a mi vá­rosi politikai és társadalmi életünkben is a mai nagy nap, mint a feltámadás napja. Legyen áldott a perc, mely közéig, s mely bennünket — amint erő­sen hiszszük — egygyé tesz: törekvéseinkben, cél­jainkban e jelszó alatt: „A haza mindenek felett!“ Legyen megszentelve mai ünnepünk azon együtt ér­zett és együtt óhajtott boldogabb jövő képétől, melyet az egyesülés, a kölcsönös egymással kibékülés vágya . . . mindnyájunk lelke elébe varázsol. Ez képezze­­ ma a mi igazi „Húsvét” ünnepünket! Mi lenne nálunk a sajtó föladata? ! Vége). Más szóval: a nők félszegségét megróvta, de a férfiak nyegleségének nem juttatott annyit, mennyit az megérdemelt volna. Fogjon össze — mint mondani szokták — a két lap a társadalmi ferdeségek elleni küzdelemben, és értesse meg az érdemes publikummal, hogy a merev korlátok vonása a legszebb, legneme­sebb eszmék valósítását hátráltatja, és hogy a pöf­­feszkedés mindig a legvastagabb tudatlanság és ne­veletlenség jele, no meg, mint egyik elmés barátunk találóan jegyzé meg, nem messze vihetnék fel a csa­ládfán, mert hamar ködmönre akadnánk. Hát a modern kérdések iránt minő álláspontot foglalunk el? Azok felől így szoktunk nyilatkozni: „apáink is így meg amúgy tettek, mégis jobban ment a világ sorsa.“ Igaz, hogy utóbbi időben sok szédelgés volt mind az anyagi, mind a szellemi té­ren , de hát az életrevaló eszmék előtt szemet huny­junk, s mint a gyermek, ki befogta szemét, azt higyjük, hogy bennünket senki se lát, vagy épen belekapaszkodjunk a korszellem haladó kerekébe? A görög világ mithosza szerint Karinth királya Sisy­phus arra volt kárhoztatva az alvilágban, hogy egy hegyre sziklát görgessen, mely a hegytetőről mind­annyiszor visszagördült.. Vigyázzunk, hogy a kor­szellem elleni küzdésünkben ily sisyphusi szerepekre ne vállalkozzunk. Értessék meg tehát lapjaink a közönséggel, hogy a korszellem áramlata ellen küzdeni hiábavaló dolog és kárba veszett munka, mert az idő napirendre tér fölöttünk, s akarjuk nem akarjuk magával sodor, pe­dig hát mi nagyon affektáljuk azt, hogy rólunk nélkülünk semmi se határoztassék. Nem jutott eszünkbe egy füst alatt mindent el­számolnunk, amiben csak hátramaradtunk. Meglehet, hogy idő és alkalom adtán a még elő nem számlál­­takat jelezni fogjuk. Most azok ellenében, amikben hátramaradtunk, röviden azt jelezzük, amiben na­gyon is előre vagyunk. Hosszas magyarázgatás nélkül mindenki kitalálja, hogy ez a fényűzés. Lakodalom, keresztelő sőt még temetés alkalmával is — ami pedig mégis csak szomorú dolog — a pompa a fő. Aszerint mérjük az illető öröm vagy gyászünnepély jelentőségét, amint több vagy kevesebb vendég jött el a lakodalmi mézes kását megenni s a menyasszony és a násznéphez tartozók selyem- vagy Isten tudja miféle öltözékét megbírálni, s a koporsót kisérni, s az azon levő bársony-bevonást és szöggel­­kiverést megszólani. Nem kellemes, de következéseiben áldásos fel­adat volna már lapjainknak odahatni, hogy a közön­ség belássa, miszerint a fényűzés olyan a nemzet testéit, mint a szú féreg a fán; nem kell hozzá fejszecsapás, lassan ugyan, de annál biztosabban össze­­őrli életgyökerét s ledönti a legerősebbnek hitt cser­fát is. Elég! Vonjuk rövidre mondandónkat. A sajtó — mint cikkünk elején jeleztük vóla — nagy ha­talom. De egy kell hozzá, t. i. az, hogy erkölcsi alapon álljon. Ha ez alapról lapjaink egyike vagy másika a múltban eltért volna, ne tegye azt a jö­vőben! Politikai*^ nézetek választottak el bennünket eddig egymástól. Most — remélni akarjuk — ez a válaszfal leomlik, s az egyének szereplését, szellemi és erkölcsi értéküket nem a politika szemüvegén, ha­nem tetteik után fogjuk bírálni, megítélni. A szabad­elvű párt embereinek egyesülése országszerte örven­detesen szaporodik, s nálunk is úgy látszik valósággá lesz. Ez egyesüléstől — mint a feljajdulások követ­keztetni engedik — leginkább a haza s a magyar nemzet felelősségének ellenségei félnek. Legyen ama nap városunkban azon férfiak egyesülésének öröm­napja, kiknek eddig is a város közügyeiért együtt kellett volna küzdeniük, de legyen egyszersmind — szívből óhajtjuk — jelzője annak, hogy Vásár­hely két lapja az igazi szabadelvűség szolgálatába

Next