Hód-Mező-Vásárhely, 1875. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1875-03-28 / 13. szám
Vasárnap, március 28-án. V-ik évfolyam, 1875. 125-ik szám. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Előfizetési díj: Vidék a postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, III tized, 915. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A liikombi taros pet'torért egyszri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 6 kr, szöhüszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. .•A nyílttérien. (fláiffenhasá- Wos pptitsor díja 15 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díjai a szerkesztőhöz, vagy Szegedre a kiadóhoz küldendők. Előfizetési felhívás 1876. évi ápril.júniusi évnegyedére. „HÓD-MEZŐ-VÁSÁRHELY' ‘ Lapunknak legközelebbi negyedét, mely immár a t. közönség kezében van, bátran bocsátjuk a közönség becses ítélete alá. Elvünket, irányunkat a jövőben sincs okunk változtatni; arra törekszünk, hogy a helyi társadalmi közélet fejlesztésére elsősorban közreműködő tényezőknek a sajtó terén a kívánt támogatást és szolgálatot folyvást teljesítsük, s amennyiben a politikai érdekek azon jó részét, amelyek a társadalmi érdekekkel városi életünkben azonosak, ignorálnunk nem lehet: ez érdekek szolgálatában az ez idő szerint már országszerte megalakult u. n. szabadelvű párt álláspontját s elveit fogadjuk el. Kiadónk áldozatkészsége nem csupán a lapnak eddig is tapasztalt díszes kiállítását biztosítja, de ezenkívül az év elején megkezdett kitűnő regénynek — melynek első kötete már olvasóink kezében van — a következő köteteit, félévenkint mellékelni fogja. A lap előfizetési árának csekélységét tekintve — oly áldozat ez, aminőt a mienkhez hasonló árért egyetlen vidéki lap sem teljesít előfizetőinek. Szíves bizodalommal kérjük azért előfizetőinket, hogy úgy évnegyedes előfizetéseiket — akikre nézve az évnegyed letelt — megújítani , mint általában lapunk józan, nemes törekvését méltányolva , ezt ismerőseik s jóbarátaik körében mindenütt terjeszteni kegyeskedjenek. Előfizetési feltételek helyben és vidékre az april-juníumi évnegyedre 1 frt. Félévre...................................................2 frt. Egész évre............................................4. frt. Az előfizetések helyben vagy a szerkesztőséghez küldendők, vagy ISexsor S. kihordónak adandók át. Vidéki t. előfizetőinket kérjük, hogy ezentúl előfizetéseiket és reklamációikat egyenesen Szegedre a kiadóhivatalhoz, és ne Vásárhelyre a szerkesztőhöz küldjék. H.-M.-Vásárhely, márc. 25-én, 1875. A szerkesztőség. Meghívás. A közelebb múlt napokban a hazánk törvényhozó testületében és az ország fővárosában végbement örvendetes pártalakulás folytán a helybeli „Deák-párt“ az. évi ápril 4-ikén egyetemes közgyűlést tart. Erre a párt összes t. tagjai azon kéréssel hivatnak meg, hogy ez alkalommal lehetőleg teljes számmal szíveskedjenek megjelenni. A gyűlés helyét és óráját a helybeli lapok jövő heti száma hozza köztudomásra. Hód-Mező-Vásárhely, márc. 25. 1875. A „Deák-párt“ választmánya. Előleges tudomásul. Azon t. választó-polgároknak, kik a volt bal- középpárt elveit vallották, van szerencsém tudomásukra juttatni, hogy a tervezett pártgyű-és utóbbi megállapodás szerint a jövő április hó 4-ik napján — vasárnap délelőtt 10 órakor fog a „Sas vendéglő“ nagytermében megtartatni. Hód-Mező-Vásárhely 1875. márc. 25-én. Karancsi Dániel, elnök. A feltámadás ünnepére! —sz.— Mire e soraink napvilágot látnak: a keresztyénség a szelllem, a lélek igazi megváltásának emlékünnepét, a husvétot üli, — a legmagasztosabb ünnepet a keresztyénség ünnepeinek sorában, mert e napon, több mint 1800 év előtt, a szellem halhatatlansága, az erény és az igazság diadala pecsételtetek meg az emberiség megváltójának, a szeretet fejedelmének új életre ébredésében; az eszme, a lelki szabadság örök időkre szóló biztosítékot nyert az Isten fiának feltámadásában. Legyen azért általunk üdvözölve ma és mindenkoron a mai nap reggelének földerült emlékünnepe a szellem, a lélek és az igazság magasztos diadalának! Legyen üdvözölve lelkeink által a húsvéti szent ünnep! — — de legyen üdvözölve úgy, mint a valódi feltámadás ünnepe! A valódi feltámadás! . . . Igen, ez a mi legmagasztosabb óhajunk, ez a mi törekvéseink célpontja. Ez képezi összes vágyaink netovábbját! E feltámadásra van szüksége nem csupán lelkeinknek s szellemi világainknak, hogy ezeknek örök létüket biztosítva láthassuk, de e feltámadás napja után óhajtozunk mi mindnyájan mai politikai és társadalmi életünkben is; sőt óhajtozunk mai életünknek minden pontjában és minden alkatában, — az erkölcsi és az anyagi, a köz- és a magán, az egyházi és az állami, sőt a családi életben is. E feltámadást óhajtja nemzetünknek kicsinye nagyja, ifja vénje egyképen: a kibontakozást a jelennek halálos nyögéseiből, a melyek magyar nemzeti létezésünket halállal, megfojtással fenyegetik vala. És e feltámadásra, hála a magyarok Istenének: ma már országszerte meg van téve a döntő, a nagy lépés, nagy politikai pártok félretéve az áldástalan politikai harcot, a haza megmentésére egy zászló alá sorakoznak, amelynek jelszava: „A haza mindenek felett!“ E sorakozás után, s e jelszó alatt kell indulnunk nekünk vásárhelyieknek is! Félre kell vetnünk végre minden szűkkeblűséget s elfogultságot a politikai, minden egymás iránti bizalmatlankodást a társadalmi, és minden közönyt és ridegséget a közéletben! Félre kell vetnünk mindenekfelett elsősorban a pártoskodást, mely ezideig idegenekké, sőt nem ritkán ellenségekké tett bennünket, egy ugyanazon város lakóit, egymással szemben. Nem messze az idő, amidőn polgártársainknak nyilatkozniok kell, politikai tekintetben akarják-e továbbra is folytatni egymás iránt az eddig dívott, köz- és társadalmi életünkre nézve kiszámíthatlan hátrányokkal járó , egymást egymás iránt ellenségesekké tett méltán gyűlölt, átkos harcot akarják-e, hogy a nap, melyen a helybeli két tekintélyes párt tagjai az „igen“ vagy a „nem“ kinyilatkoztatására föl lesznek szólítva, az „igen“-nel városunkra nézve egy szebb és jobb jövő kezdő napja, a feltámadás húsvéti örömünnepe legyen! vagy a „nem“-mel egy még múltúnknál is áldástalanabb, s bennünket a társadalmi megsemmisülés örvényébe sodró — sötét „nagy-péntek“ legyen! . . . Meg vagyunk győződve, hogy népünk, lakosságunk ez utóbbit nem akarhatja, s ha megértette a jelszót, melyet az új kormány s az új, szabadelvű párt zászlajára tűzött: „A haza mindenek felett!“ e jelszó alatt minden utógondolat, minden tétova nélkül egyesülni fog, kibékül azokkal, akiktől idáig a politikai nézetkülönbség elválasztotta, s megveti alapját a vásárhelyi társadalmi és közélet jövendő előhaladásának! Legyen azért százszorosan üdvözölve a mi városi politikai és társadalmi életünkben is a mai nagy nap, mint a feltámadás napja. Legyen áldott a perc, mely közéig, s mely bennünket — amint erősen hiszszük — egygyé tesz: törekvéseinkben, céljainkban e jelszó alatt: „A haza mindenek felett!“ Legyen megszentelve mai ünnepünk azon együtt érzett és együtt óhajtott boldogabb jövő képétől, melyet az egyesülés, a kölcsönös egymással kibékülés vágya . . . mindnyájunk lelke elébe varázsol. Ez képezze ma a mi igazi „Húsvét” ünnepünket! Mi lenne nálunk a sajtó föladata? ! Vége). Más szóval: a nők félszegségét megróvta, de a férfiak nyegleségének nem juttatott annyit, mennyit az megérdemelt volna. Fogjon össze — mint mondani szokták — a két lap a társadalmi ferdeségek elleni küzdelemben, és értesse meg az érdemes publikummal, hogy a merev korlátok vonása a legszebb, legnemesebb eszmék valósítását hátráltatja, és hogy a pöffeszkedés mindig a legvastagabb tudatlanság és neveletlenség jele, no meg, mint egyik elmés barátunk találóan jegyzé meg, nem messze vihetnék fel a családfán, mert hamar ködmönre akadnánk. Hát a modern kérdések iránt minő álláspontot foglalunk el? Azok felől így szoktunk nyilatkozni: „apáink is így meg amúgy tettek, mégis jobban ment a világ sorsa.“ Igaz, hogy utóbbi időben sok szédelgés volt mind az anyagi, mind a szellemi téren , de hát az életrevaló eszmék előtt szemet hunyjunk, s mint a gyermek, ki befogta szemét, azt higyjük, hogy bennünket senki se lát, vagy épen belekapaszkodjunk a korszellem haladó kerekébe? A görög világ mithosza szerint Karinth királya Sisyphus arra volt kárhoztatva az alvilágban, hogy egy hegyre sziklát görgessen, mely a hegytetőről mindannyiszor visszagördült.. Vigyázzunk, hogy a korszellem elleni küzdésünkben ily sisyphusi szerepekre ne vállalkozzunk. Értessék meg tehát lapjaink a közönséggel, hogy a korszellem áramlata ellen küzdeni hiábavaló dolog és kárba veszett munka, mert az idő napirendre tér fölöttünk, s akarjuk nem akarjuk magával sodor, pedig hát mi nagyon affektáljuk azt, hogy rólunk nélkülünk semmi se határoztassék. Nem jutott eszünkbe egy füst alatt mindent elszámolnunk, amiben csak hátramaradtunk. Meglehet, hogy idő és alkalom adtán a még elő nem számláltakat jelezni fogjuk. Most azok ellenében, amikben hátramaradtunk, röviden azt jelezzük, amiben nagyon is előre vagyunk. Hosszas magyarázgatás nélkül mindenki kitalálja, hogy ez a fényűzés. Lakodalom, keresztelő sőt még temetés alkalmával is — ami pedig mégis csak szomorú dolog — a pompa a fő. Aszerint mérjük az illető öröm vagy gyászünnepély jelentőségét, amint több vagy kevesebb vendég jött el a lakodalmi mézes kását megenni s a menyasszony és a násznéphez tartozók selyem- vagy Isten tudja miféle öltözékét megbírálni, s a koporsót kisérni, s az azon levő bársony-bevonást és szöggelkiverést megszólani. Nem kellemes, de következéseiben áldásos feladat volna már lapjainknak odahatni, hogy a közönség belássa, miszerint a fényűzés olyan a nemzet testéit, mint a szú féreg a fán; nem kell hozzá fejszecsapás, lassan ugyan, de annál biztosabban összeőrli életgyökerét s ledönti a legerősebbnek hitt cserfát is. Elég! Vonjuk rövidre mondandónkat. A sajtó — mint cikkünk elején jeleztük vóla — nagy hatalom. De egy kell hozzá, t. i. az, hogy erkölcsi alapon álljon. Ha ez alapról lapjaink egyike vagy másika a múltban eltért volna, ne tegye azt a jövőben! Politikai*^ nézetek választottak el bennünket eddig egymástól. Most — remélni akarjuk — ez a válaszfal leomlik, s az egyének szereplését, szellemi és erkölcsi értéküket nem a politika szemüvegén, hanem tetteik után fogjuk bírálni, megítélni. A szabadelvű párt embereinek egyesülése országszerte örvendetesen szaporodik, s nálunk is úgy látszik valósággá lesz. Ez egyesüléstől — mint a feljajdulások következtetni engedik — leginkább a haza s a magyar nemzet felelősségének ellenségei félnek. Legyen ama nap városunkban azon férfiak egyesülésének örömnapja, kiknek eddig is a város közügyeiért együtt kellett volna küzdeniük, de legyen egyszersmind — szívből óhajtjuk — jelzője annak, hogy Vásárhely két lapja az igazi szabadelvűség szolgálatába