Hód-Mező-Vásárhely, 1875. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1875-09-05 / 36. szám
helyett a 4 millimétert lesz összesen: 78282 milliméter, ezt osztva 6-tal, az eredmény a következő: 78,2,8,2,6 13047, ennyi milliméter jut egyre 6 18 18 * 28 24 742 42 Szabályunk szerint már könnyű lesz a millimétert centiméterre, a centimétert méterre változtatnunk, a millimétereknél 10-el, a centinél 100-at osztva, amely műtét csak az illető nullák után eső számok elkülönítéséből állandó jut egyre tehát: 13-04-7313 méter, 4 cméter, 7 milliméter. A hosszmértékekből szorosan következik a tér- és köbmértékek ismertetése, de miután a közönséges életben ez ritkán fog előfordulni, sőt az 1874-ik évi VIII. t. cikk a földek terméseit a régi alakban hagyta változatlanul, most ez alkalommal — térszűke miatt is — ezzel nem foglalkozunk, hanem áttérünk az Ármértékekre. II. Űrmértékek. Az űrmértékeknek, — melyekkel folyadék és töltögethető száraz tárgyakat fognak mérni, — alapja a méter 10-ed része. Képzeljünk magunknak egy méternyi 10-ed rész magasságban , szélességben, hosszúságban egyenlő üres bádog edényt; töltsük ezt tele vízzel, e deciméter kocka-edény tartalmú víz, egy új izcének, idegen szóval egy liternek felel meg. Ez az ujitce jóval nagyobb lesz a régi itcénél, úgy hogy 1 liter körülbelül la/s bécsi itcét, vagy 24/6 bécsi meszszelyt fog tenni. Még határozottabban az arányt a kettő között így jelezhetjük : 7 liter igen kevés különbséggel annyi mint 10 bécsi itce. A liter vagy ujitce lévén alapja az űrmértékeknek, kisebb részei centi és milli részekre oszlanak. A közönséges életben azonban a kisebb részek mérésénél csak is a centi századrészeket fogjuk használni. 9 centiliter körülbelől fél verdungnak felel meg. Az ujakó hektoliter nevet kap : tudjuk már, hogy a hektó magyarul 100-at jelent, az ujakó is épen azért neveztetik hektoliternek, mert liter vagyis ujitce lesz benne száz. Jövőre azért így mondjuk egy ujakóban (hektoliter) van 100 ujitce (liter), egy ujitcében van 100 századrész itce. A hektoliter oly arányban áll a bécsi akóhoz, mint 4 a 7-hez! más szóval 4 hektoliter nagyon kevés híján 7 bécsi akó. A száraz töltögethető tárgyak gabona, hüvelyesvetemények mértéke a folyadéktárgyak mértékével lesz egyenlő. Tehát ezután a köböl, mérő, véka helyett így beszélünk : vettem vagy eladtam ennyi meg ennyi hektoliter, liter és cliter búzát, babot vagy borsót. 20 literes edényt egy uj vékának nevezhetünk, s miután 20 liter a hektoliternek je részét teszi, tehát 5 véka lesz jövőre egy hektoliterben, vagy ha úgy tetszik, egy új köbölben. A hektoliter jóval nagyobb a mostani bécsi mérőnél: arányszámmal felállíthatjuk, hogy 8 hektoliter nagyon kevés híján épen 13 mérő. Miután az új űrmértékek kisebb részei 100—100 részekre oszlanak, azért a számtani műveletek itt is oly könnyűek lesznek mint az új forint és krajcároknál. Álljon itt egy kivonási példa : (135) (108) Van Péter gazdának 162 hektoliter, 36 liter 8 eliter búzája, eladott belőle 97 „ 79 „ 65 elitért mi marad? marad még 64 hektoliter, 56 liter 52 eliter. Sass István, ev. tanító. (Folyt, következik.) A kalandor. Assolant Alfréd beszélyei. (Folytatás.) — Az égre, — szólok — fordítson ön némi gondot Cseliára. Elég szerencsétlenségem nekem az, hogy atyját az ő szeme láttára öltem meg. — Igen, a vén Brutust, ? Hisz ez nem szerencsétlenség barátom. Hát nem ő ölte meg az öreg Fenestrangest ? . . . Merre van leánya ? — Néhány lépésnyire innen kocsijuk mellett. Atyját karjai közt tartja s e látvány szivemet marcangolja szét. — Jó, jó! — szólt Mauléon, — ez mindenesetre elég keserű labdacs, hanem hát az ember hozzászokik ahhoz is édes barátom. — Legalább — toldám meg — legyen tekintettel ön az ő szerencsétlenségére s vitesse Cseliát innen valamely biztos helyre! Különös! Azon pillanatban, amidőn nekem a legnagyobb bizalmatlansággal kellett volna Mauléon iránt viseltetnem , minden tartózkodás nélkül bíztam rá azt, ami nekem még legdrágább kincsem volt e földön. Távolról néztem — mert az elájult Cleliához még csak közelíteni sem merek — hogyan emelik őt Mauléon és Foucád a kocsiba s hivom, hogy atyja holttestével együtt ott fogják hagyni majd valahol az első fogadóban, amelyre útközben bukkanni fogunk. E közben hajnalodni kezdett. Én mereven bámulom a hulláktól és elesett lovaktól fedett csatatért s nem valék képes elhatározásra jutni. Láttam, a mikor Mauléon a Foucard segélyével szétosztá a zsákmányt. Emberei oda rohantak, hogy az osztozkodásnál valamikép a rövidet ne húzzák. Iszonyattal fordultam el tőlük s kapzsiságuk a legmélyebb undort kelté bennem irántuk. Most hirtelen a vészharangot hallánk kongatni. A kocsis a tusa közben megmenekült s jelt adott a vészkiáltással a városban. Saint-Julienben már hallatszott a dobszó s szerte a városban roppant lárma keletkezett. Nehány pillanat alatt mozgó csapatok vettek űzőbe bennünket, amelyek két felől jöttek reánk. Ha még tovább is ott időzünk, kereszttűzbe szorítanak bennünket. — Vigyázz! — hangzott föl a Mauléon vezénylő szava. — Meneküljön kiki a merre tud. A találkozási hely Saint-Quentin-ben az ottani fogadó Parthauby-nál. A dobszó mind közelebb hangzott s a vészharang a szeptember 10. esetleg 11-én tartandó városi közgyűlésre. 1. Polgármesteri jelentés a törvényhatóság állapotáról augusztus havát illetőleg. 2. A nmltgu m. királyi belügyminisztériumnak 37,423. számú intézménye Szabó Mihály utcavonal-szabályozás elleni felfolyamodására vonatkozólag. 3. Ugyanannak 39.931. számú Frankl Lajos mint Neuherr Henrik bérlő megbízottjának, a folyó évi 229. k. gy. számú határozat ellen benyújtott felfolyamodására keletkezett elutasító végzése. 4. Ugyanannak 3670. sz. leirata a kiszolgált altiszteknek fenntartott állomások betöltése körüli eljárás szabályozása iránt. 5. A nmltgy m. kir. honvédelmi minisztériumnak 33151. és 33436. számú, — a leállitási, illetőleg osztályozási próbakisérlet, és a bizottság katona tagjainak vasár- és ünnepnapokon is e célra igénybe vehetésére vonatkozó kibocsájtványai, ezekkel kapcsolatban Borsod vármegye közönségének 219. sz. megkeresése a 13636. számú miniszteri rendelettel megrendelt leállítási próbakísérlet beszüntetése iránt. 6. A múltgy m. kir. pénzügyminisztériumnak 38165. sz. közleménye, lemondott földadó-járás-bizottsági tagok helyeinek mimódoni betöltésére vonatkozólag. 7. Ungmegye közönségének átirata az ungvári kir. törvényszék feloszlatása tárgyában. 8. Az egészségügyi szakosztály beadványai: a) egy negyedik gyógyhárnak a város mely részébeni fölállíthatása, b) a betegek élelmezési díjának a következő évnegyedre fejenként 48 krbani megállapítása, illetőleg javaslatba hozatala iránt. 9. Küldöttségi jelentés a szőlőhegyi rendszabályok újabb átdolgozása és bemutatása tárgyában. 10. Tassy Ede tanácsnoknak hivataláróli lemondása. 11. Fischer János helybeli lakos kérelme a megürült őrvezetői állomás betöltése, illetőleg azon állomásra leendő alkalmaztatása iránt. 12. Baricza Anna, Hézső Istvánná és érdektársainak kérelme, elhalt testvére, néhai Szabó Pálné Baricza Erzsébet árvatári tömegének megtérittetése iránt. 13. Tóth Márton és Nyikos Sámuel bizottmányi tagok lemondása, a járási, illetőleg községi földadóbizottsági tagságról. 14. A helyb. ágost. hitv. evang. egyház presbyterialis gyűlésének kérelem-levele, illetőleg felfolyamodása a széna-, fa-és nádkongása egyre tartott. Attól kelle tartanunk, hogy a vidéken valamennyi falvak felkelnek ellenünk. A csapat szétoszlott s azon útra tért, a mely az erdőkön keresztül Saint-Quentinbe visz. A nemzeti gárda emberei közeledtek. Ez a körülmény biztosított a fel"." Av Clelia nem sokára biztos helyre jut, ezért távozom én is onnan, mialatt szivem a legaggasztóbb kétségbeeséssel telt meg. XXVI. A fentebbi eseményektől mintegy elkábultan vonultam be az erdőbe, egészen a véletlenre bízva magamat, s ahelyett, hogy a szokott útra tértem volna, a Creuse völgybe mentem le, most a patak folyását követve, majd meg a sziklákon kúszva, olykor a kisértés ördögét érzem magam körül, mely ösztönzött, hogy a szédítő magasból a mélységbe vessem magam alá, s egy csapással véget szakítsam minden szenvedéseimnek. Mi is lesz voltakép belőlem? gondolom magamban. A nemzetőrség és a csendőrség nyomomban voltak, afelől nem lehete kételkedni. A hetvenkedés egy bizonyos nemével, amelyre beszámítvem megfűszerezésének óhajtása ösztönzött, egész fenhangon kiáltam ki nevemet, és a kocsis által, aki Saint-Julient föllármázta, bizonyára mindenki megtudta, hogy én voltam ott a rablók élén. Ezért csak huszonnégy óráig sem maradhattam biztonságban ezen a vidéken. De hát hova kell, most menekülnöm ? Ez azonban nem nyugtalanított volna még anynyira. A haláltól nem féltem, jól föl valók fegyverkezve és szilárdan eltökéltem magamat arra, hogy nem fogom magamat élve elfogatni. De hát a menekülés? és hogy menekülve még a Clelia gyűlöletét is magammal vigyem ? Bár mennyire szerencsétlenné tevek is, még mindig szerettem őt, s ezt soha sem éreztem élénkebben mint azon pillanatban, amikor atyját az ő szeme láttára megöltem. Iszonyattá váltam ő rá nézve, amiért százszor is örömest föláldoztam volna életemet. Levetem magam a fűbe, és több mint egy óra boszszant sötét gondolataimba elmélyedve maradtam ott. Eleinte arra gondoltam, hogy Cleliához visszatérek, lábai elé borulok s egy tőrt, nyújtva neki, kérni fogom, hogy boszulja meg rajtam, sajátkezüleg atyja meggyilkolását s vessen véget fájdalmaimnak. Azután meg ismét csak fölhagytam ezzel a tervvel, amelyet végre is az őrült kétségbeesés sugalmazott volt. Váljon Cselia oly állapotban volt-e, hogy engem meghallgathasson? Váljon életben volt-e még? És ha életben volt is, beleegyezett volna-e abba, hogy atyja gyilkosát még egyszer maga előtt lássa? Végre fölemelkedem a fűből ; azt határoztam magamban, hogy elhagyom a departement és a francia hadseregbe beállók szolgálatra. Ez volt a végakarata külön. Helybeli királyi törvényszékünk felett is ott fog a Damokles-kard. Mint a „P. N.“ írja, a vásárhelyi törvényszék is be van sorozva a 23 áldozat közé. „Nem lesz nehéz, írja a nevezett lap, a törvényszékek megszüntetése oly helyeken, amelyek nem közigazgatási központok. De már ahol a megyerendezés a törvényszéki kérdéssel összeesik, ott óvakodni kell a kormánynak az elhamarkodástól.“ Makó, Szeged, Vásárhely azon pontok közé soroztatnak , amelyekről itt szó van. Jó lesz idejekorán körültekintőknek és mindenekfelett azon lennünk, hogy ha bár áldozatok árán is, törvényszékünket megmenthessük. A késedelmezés most már kiszámíthatlan kárt és roppant büntetést vonhat maga után okuljon városunk közönsége és törvényhatósági bizottságunk Szolnok és Ungvár példáján, s tegye meg előzetesen a kívánt lépéseket ott ahol kell, nem riadván vissza, ha szükség lesz rá, újabb és tetemesebb áldozatoktól sem. Mi úgy tudjuk, hogy városunknak a nevezett törvényszékekkel bírt városok felett azon jelentékeny előnye van, hogy a törvényszéknek nálunk fentartása az államnak ez ideig sem került felényi költségébe sem, mint akár Ungvárit, akár Szolnokon. A megyerendezés kérdésére vonatkozólag viszont üdvös lesz, minden követ megmozdítanunk arra nézve, hogy ez városunkat illetve a legkedvezőbb megoldást nyerje. — A h.m.vásárhelyi ref. főgymnásium 1874—5 iki évi tudósitványából átveszszük a következő adatokat: a tanintézetnek a lefolyt évben összesen 227 rendes tanulója volt, ezek közül helybeli 157, vidéki 70, református 83, más vallású 144. Az igazgatóság „az iskola életéből“ című tudósításában sajnálattal emeli ki, hogy a tanulók létszámának egynegyedét alig teszik a vásárhelyi református tanulók. „Sajnálatraméltó — írja a nevezett cikk — „az a közönyösség, melyet egyébként sok jeles tulajdonnal ékeskedő hitsorsosaink gyermekeik neveltetése iránt tanúsítanak , pedig a nemzetek fenmaradása és jövője kiváló mértékben szellemi fejlettségüktől függ. Elvész a nép, a mely tudomány nélkül való!“ — A gymnásium felsőbb osztályaiban a mennyiség- és természettudományi tanszék a kitűnő szakférfiú és igazgató Garzó Imre urnak egészségi tekintetből történt lemondásával üresedésbe jővén — arra ideiglenes tanárul Varga Antal műegyetemi hallgató urat helyezte — még a következő 1875—6. iskolai évre is az egyházi hatóság közbizalma. Tandíjmentességben 32 tanuló részesült, 8 tanuló fejenként 16 írt 80 kv segélyt nyert. A tápintézetben 10 tanuló teljes élelmezésben részesült. A könyvtár, a muzeum és a testgyaben is Cleliának, a mikor még szeretett. És bár nem számíthatok is többé az ő rokonszenvére, mégis édes volt a gondolat, hogy ő bár tőlem távol s irántam gyűlölettel, életemet irányozhatja. Sietségemben, anélkül, hogy magamhoz pénzt vettem volna, hagytam el Grangeneuvet. Szegény boldogult anyám a tapasztalás folytán eszélyes volt, s azon kilátásában, hogy valmikor kimenekülhetek Franciaországból, apránként 2500 frankot gyűjtött aranyban, s azt kertünk egyik szögletében oly helyre ásta el, amelyet egyedül én tudtam. E pénzhez csupán a legvégső szükség esetére lehete nyúlnom. E miatt kénytelen valók most Grangeneuve-be újra visszamenni. Ez nem könnyű feladat volt. A Saint-Julien-i hatóságnak első dolga volt házunkat foglaltatni, abban mindent pecsét alá venni s lesetni reám. Más elhatározásra mégsem birhatom magamat, mert ily állapotban ha másként nem, úgy is mint csavargót előbb utóbb befogtak s bebörtönöztek volna. Elindultam tehát a vidéken keresztül Grangeneuve felé vezető irányban s a midőn jó távolságra elhaladtam, leültem egy tölgyfa alá, hogy ott kipihenjem magamat. Véletlenül egy juhásznő jött arra, a ki midőn észrevett, rögtön futásnak eredt. Utána futottam s utolértem őt. — Ah, Robert úr! — kiáltott a szegény nő, — ne bántson engem. A szent szűz nevében kérem, uram, ne öljön meg! E naiv kérése mintha keresztül metszette volna szivemet. Tehát útonálló rablógyilkosnak tekintettek eligámét már! Az egész világot s önmagamat is gyűlölni kezdem e pillanatban. Megkisértem megnyugtatni a szegény megijedt nőt s szelíden a következő kérdést tevem neki: — Elfoglalta-e házunkat a hatóság ? — Ah, Robert úr, meghiszem azt, hogy él. Több mint 30 katona kereste önt ott mindenfelé. — És most? — Ők most már nem keresik önt többé. A nemzetőrség megszállta a házat, mindent lakásra hánytak ott; az öreg Jeanetton hiába kérte őket, hogy ne üssenek olyan nagy zajt, amikor a nagyságos asszonyt néhány nappal azelőtt temették el. E beszélgetés közben beállott az éj, s a szegény nő látva, hogy magunkban vagyunk, még mindig, reszketni kezdett. Nekem el kell magamat határoznom. Ha pénz nélkül bújdoklom tova, utam egyenesen a vérpadra vezet, ha viszont házunkba megyek, hogy ott megvívjak a nemzetőrökkel , egy másik után ugyan, de ugyanazt a véget fogom érni. Tárgysorozat váltság beszüntetése iránt kimondott 289. sz. közgyűlés határozat ellenében, és esetleg több, a kitűzött határnapig beérkezendő, sürgős közgyűlési ellátást igénylő tárgyak. H.-M.-Vásárhelyen, 1875. September 2. Pokomándy István, m. k. polgármester: Helyi és vegyes hírek.