Hód-Mező-Vásárhely, 1875. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1875-09-05 / 36. szám

helyett a 4 millimétert­ lesz összesen: 78282 millimé­ter, ezt osztva 6-tal, az eredmény a következő: 78,2,8,2,6­­ 13047, ennyi milliméter jut egyre 6 18 18 *­­ 28 24 742 42 Szabályunk szerint már könnyű lesz a millimétert centiméterre, a centimétert méterre változtatnunk, a mil­limétereknél 10-el, a centinél 100-at osztva, a­mely mű­tét csak az illető nullák után eső számok elkülönítéséből állandó jut egyre tehát: 13-04-7­3­13 méter, 4 cm­éter, 7 milliméter. A hosszmértékekből szorosan következik a tér- és köbmértékek ismertetése, de miután a közönséges élet­ben ez ritkán fog előfordulni, sőt az 1874-ik évi VIII. t. cikk a földek terméseit a régi alakban hagyta válto­zatlanul, most ez alkalommal — térszűke miatt is — ezzel nem foglalkozunk, hanem áttérünk az Ármértékekre. II. Űrmértékek. Az űrmértékeknek, — melyekkel folyadék és töltö­gethető száraz tárgyakat fognak mérni, — alapja a mé­ter 10-ed része. Képzeljünk magunknak egy méternyi 10-ed rész magasságban , szélességben, hosszúságban egyenlő üres bádog edényt; töltsük ezt tele vízzel, e deciméter kocka-edény tartalmú víz, egy új izcének, ide­gen szóval egy liternek felel meg. Ez az ujitce jóval nagyobb lesz a régi itcénél, úgy hogy 1 liter körül­belül la/s bécsi itcét, vagy 24/6 bécsi mesz­­szelyt fog tenni. Még határozottabban az arányt a kettő között így jelezhetjük : 7 liter igen kevés különb­séggel annyi mint 10 bécsi itce. A liter vagy ujitce lévén alapja az űrmértékeknek, kisebb részei centi és milli részekre oszlanak. A közön­séges életben azonban a kisebb részek mérésénél csak is a centi­­ szá­zadrészeket fogjuk használni. 9 centi­liter körülbelől fél verdungnak felel meg. Az ujakó hektoliter nevet kap : tudjuk már, hogy a hektó ma­gyarul 100-at jelent, az ujakó is épen azért neveztetik hektoliternek, mert liter vagyis ujitce lesz benne száz. Jövőre azért így mondjuk egy uj­akóban (hekto­liter) van 100 ujitce (liter), egy ujitcében van 100 szá­zadrész itce. A hektoliter oly arányban áll a bécsi akóhoz, mint 4 a 7-hez! más szóval 4 hektoliter nagyon kevés híján 7 bécsi akó. A száraz töltögethető tárgyak gabona, hüvelyesve­­temények mértéke a folyadéktárgyak mértékével lesz egyenlő. Tehát ezután a köböl, mérő, véka helyett így beszélünk : vettem vagy eladtam ennyi meg ennyi hek­toliter, liter és cliter búzát, babot vagy borsót. 20 lite­res edényt egy uj vékának nevezhetünk, s miután 20 liter a hektoliternek je részét teszi, tehát 5 véka lesz jövőre egy hektoliterben, vagy ha úgy tetszik, egy új köbölben. A hektoliter jóval nagyobb a mostani bécsi mérőnél: arányszámmal felállíthatjuk, hogy 8 hekto­liter nagyon kevés híján épen 13 mérő. Miután az új űrmértékek kisebb részei 100—100 részekre oszlanak, azért a számtani műveletek itt is oly könnyűek lesznek mint az új forint és krajcároknál. Álljon itt egy kivonási példa : (135) (108) Van Péter gazdának 162 hektoliter, 36 liter 8 eliter búzája, eladott belőle 97 „ 79 „ 65 elitért mi marad? marad még 64 hektoliter, 56 liter 52 eliter. Sass István, ev. tanító. (Folyt, következik.) A kalandor. Assolant Alfréd­ beszél­yei. (Folytatás.) — Az égre, — szólok — fordítson ön némi gondot Cseliára. Elég szerencsétlenségem nekem az, hogy aty­ját az ő szeme láttára öltem meg. — Igen, a vén Brutust, ? Hisz ez nem szerencsét­lenség barátom. Hát nem ő ölte meg az öreg Fenes­­trangest ? . . . Merre van leánya ? — Néhány lépésnyire innen kocsijuk mellett. Aty­ját karjai közt tartja s e látvány szivemet marcan­golja szét. — Jó, jó! — szólt Mauléon, — ez mindenesetre elég keserű labdacs, hanem hát az ember hozzászokik ahhoz is édes barátom. — Legalább — toldám meg — legyen tekintettel ön az ő szerencsétlenségére s vitesse Cseliát innen vala­mely biztos helyre! Különös! Azon pillanatban, a­midőn nekem a leg­nagyobb bizalmatlansággal kellett volna Mauléon iránt viseltetnem , minden tartózkodás nélkül bíztam rá azt, a­mi nekem még legdrágább kincsem volt e földön. Távolról néztem — mert az elájult Cleliához még csak közelíteni sem merek — hogyan emelik őt Mauléon és Foucád a kocsiba s hivom, hogy atyja holttestével együtt ott fogják hagyni majd valahol az első fogadó­ban, a­melyre útközben bukkanni fogunk. E közben hajnalodni kezdett. Én mereven bámulom a hulláktól és elesett lovaktól fedett csatatért s nem va­­lék képes elhatározásra jutni. Láttam, a mikor Mauléon a Foucard segélyével szétosztá a zsákmányt. Emberei oda rohantak, hogy az osztozkodásnál valamikép a rö­videt ne húzzák. Iszonyattal fordultam el tőlük s kap­zsiságuk a legmélyebb undort kelté bennem irántuk. Most hirtelen a vészharangot hallánk kongatni. A kocsis a tusa közben megmenekült s jelt adott a vész­kiáltással a városban. Saint-Julienben már hallatszott a dobszó s szerte a városban roppant lárma keletkezett. Nehány pillanat alatt mozgó csapatok vettek űzőbe ben­nünket, a­melyek két felől jöttek reánk. Ha még tovább is ott időzünk, kereszttűzbe szorítanak bennünket. — Vigyázz! — hangzott föl a Mauléon vezénylő szava. — Meneküljön kiki a merre tud. A találkozási hely Saint-Quentin-ben az ottani fogadó Parthauby-nál. A dobszó mind közelebb hangzott s a vészharang a szeptember 10. esetleg 11-én tartandó városi közgyűlésre. 1. Polgármesteri jelentés a törvényhatóság állapo­táról augusztus havát illetőleg. 2. A nmltgu m. királyi belügyminisztériumnak 37,423. számú intézménye Szabó Mihály utcavonal-szabályozás elleni felfolyamodására vo­natkozólag. 3. Ugyanannak 39.931. számú Frankl Lajos mint Neuherr Henrik bérlő megbízottjának, a folyó évi 229. k. gy. számú határozat ellen benyújtott felfolyamo­dására keletkezett elutasító végzése. 4. Ugyanannak 3670. sz. leirata a kiszolgált altiszteknek fenntartott állomások betöltése körüli eljárás szabályozása iránt. 5. A nmltgy m. kir. honvédelmi minisztériumnak 33151. és 33436. számú, — a leállitási, illetőleg osztályozási próbakisér­­let, és a bizottság katona tagjainak vasár- és ünnepna­pokon is e célra igénybe vehetésére vonatkozó kibocsájt­­ványai, ezekkel kapcsolatban Borsod vármegye közönsé­gének 219. sz. megkeresése a 13636. számú miniszteri rendelettel megrendelt leállítási próbakísérlet beszünte­tése iránt. 6. A múltgy m­. kir. pénzügyminisztériumnak 38165. sz. közleménye, lemondott földadó-járás-bizottsági tagok helyeinek mimódoni betöltésére vonatkozólag. 7. Ungmegye közönségének átirata az ungvári kir. törvény­szék feloszlatása tárgyában. 8. Az egészségügyi szakosz­tály beadványai: a) egy negyedik gyógy­hárnak a város mely részébeni fölállíthatása, b) a betegek élelmezési dí­jának a következő évnegyedre fejenként 48 krbani meg­állapítása, illetőleg javaslatba hozatala iránt. 9. Küldött­ségi jelentés a szőlőhegyi rendszabályok újabb átdolgozása és bemutatása tárgyában. 10. Tassy Ede tanácsnoknak hivataláróli lemondása. 11. Fischer János helybeli lakos kérelme a megürült őrvezetői állomás betöltése, illetőleg azon állomásra leendő alkalmaztatása iránt. 12. Baricza Anna, Hézső Istvánná és érdektársainak kérelme, elhalt testvére, néh­ai Szabó Pálné Baricza Erzsébet árvatári tömegének megtérittetése iránt. 13. Tóth Márton és Nyikos Sámuel bizottmányi tagok lemondása, a járási, illetőleg községi földadóbizottsági tagságról. 14. A h­elyb. ágost. hitv. evang. egyház presbyterialis gyűlésének ké­relem-levele, illetőleg felfolyamodása a széna-, fa-és nád­kongása egyre tartott. Attól kelle tartanunk, hogy a vi­déken valamennyi falvak felkelnek ellenünk. A csapat szétoszlott s azon útra tért, a mely az erdő­kön keresztül Saint-Quentinbe visz. A nemzeti gárda em­berei közeledtek. Ez a körülmény biztosított a fel"." A­v Clelia nem sokára biztos helyre jut, ezért távozom én is onnan, mialatt szivem a legaggasztóbb kétségbeeséssel telt meg. XXVI. A fentebbi eseményektől mintegy elkábultan vonul­tam be az erdőbe, egészen a véletlenre bízva magamat, s ahelyett, hogy a szokott útra tértem volna, a Creuse völgybe mentem le, most a patak folyását követve, majd meg a sziklákon kúszva, olykor a kisértés ördögét érzem magam körül, mely ösztönzött, hogy a szédítő magasból a mélységbe vessem magam alá, s egy csapással véget szakítsam minden szenvedéseimnek. Mi is lesz voltakép belőlem? gondolom magamban. A nemzetőrség és a csendőrség nyomomban voltak, afe­lől nem lehete kételkedni. A hetvenkedés egy bizonyos nemével, amelyre beszámítvem megfűszerezésének óhajtása ösztönzött, egész fenhangon kiáltam ki nevemet, és a kocsis által, aki Saint-Julient föllármázta, bizonyára mindenki megtudta, hogy én voltam ott a rablók élén. Ezért csak huszonnégy óráig sem maradhattam bizton­ságban ezen a vidéken. De hát hova kell, most mene­külnöm ? Ez azonban nem nyugtalanított volna még any­­nyira. A haláltól nem féltem, jól föl valók fegyverkezve és szilárdan eltökéltem magamat arra, hogy nem fogom magamat élve elfogatni. De hát a menekülés? és hogy menekülve még a Clelia gyűlöletét is magammal vigyem ? Bár mennyire szerencsétlenné tevek is, még mindig sze­ret­tem őt, s ezt soha sem éreztem élénkebben mint azon pillanatban, a­mikor atyját az ő szeme láttára megöltem. Iszonyattá váltam ő rá nézve, a­miért százszor is örö­mest föláldoztam volna életemet. Levetem magam a fűbe, és több mint egy óra b­osz­­szant sötét gondolataimba elmélyedve maradtam ott. Ele­inte arra gondoltam, hogy Cleliához visszatérek, lábai elé borulok s egy tőrt, nyújtva neki, kérni fogom, hogy boszulja meg rajtam, sajátkezüleg atyja meggyilkolását s vessen véget fájdalmaimnak. Azután meg ismét csak fölhagytam ezzel a tervvel, a­melyet végre is az őrült kétségbeesés sugalmazott volt. Váljon Cselia oly állapotban volt-e, hogy engem meg­hallgathasson? Váljon életben volt-e még? És ha életben volt is, beleegyezett volna-e abba, hogy atyja gyilkosát még egyszer maga előtt lássa? Végre fölemelkedem a fűből ; azt határoztam ma­gamban, hogy elhagyom a departement és a francia had­seregbe beállók szolgálatra. Ez volt a végakarata külön­. Helybeli királyi törvényszékünk felett is ott fog a Damokles-kard. Mint a „P. N.“ írja, a vá­sárhelyi törvényszék is be van sorozva a 23 áldozat közé. „Nem lesz nehéz, írja a nevezett lap, a törvény­székek megszüntetése oly helyeken, amelyek nem köz­­igazgatási központok. De már ahol a megyerendezés a törvényszéki kérdéssel összeesik, ott óvakodni kell a kor­mánynak az elhamarkodástól.“ Makó, Szeged, Vásárhely azon pontok közé soroztatnak , amelyekről itt szó van. Jó lesz idejekorán körültekintőknek és mindenekfelett azon lennünk, hogy ha bár áldozatok árán is, törvény­székünket megmenthessük. A késedelmezés most már kiszám­íthatlan kárt és roppant büntetést vonhat maga után okuljon városunk közönsége és törvényhatósági bizottságunk Szolnok és Ungvár példáján, s tegye meg előzetesen a kívánt lépéseket ott ahol kell, nem riadván vissza, ha szükség lesz rá, újabb és tetemesebb áldoza­toktól sem. Mi úgy tudjuk, hogy városunknak a nevezett törvényszékekkel bírt városok felett azon jelentékeny elő­nye van, hogy a törvényszéknek nálunk fentartása az államnak ez ideig sem került felényi költségébe sem, mint akár Ungvárit, akár Szolnokon. A megye­rendezés kérdésére vonatkozólag viszont üdvös lesz, minden követ megmozdítanunk arra nézve, hogy ez városunkat illetve a legkedvezőbb megoldást nyerje. — A h.­m.vásárhe­l­yi ref. főgymnásium 1874—5 iki évi tudósitványából átveszszük a következő adatokat: a tanintézetnek a lefolyt évben összesen 227 rendes tanulója volt, ezek közül helybeli 157, vidéki 70, református 83, más vallású 144. Az igazgatóság „az is­kola életéből“ című tudósításában sajnálattal emeli ki, hogy a tanulók létszámának egy­negyedét alig teszik a vásárhelyi református tanulók. „Sajnálatra­­méltó — írja a nevezett cikk — „az a közönyösség, me­lyet egyébként sok jeles tulajdonnal ékeskedő hitsorso­­saink­ gyermekeik neveltetése iránt tanúsítanak , pedig a nemzetek fenmaradása és jövője kiváló mértékben szel­lemi fejlettségüktől függ. Elvész a nép, a mely tudomány nélkül való!“ — A gymnásium felsőbb osztályaiban a mennyiség- és természettudományi tanszék a kitűnő szak­férfiú és igazgató Garzó Imre urnak egészségi tekin­tetből történt lemondásával üresedésbe jővén — arra ideiglenes tanárul Varga Antal műegyetemi hallgató urat helyezte — még a következő 1875—6. iskolai évre is az egyházi hatóság közbizalma. Tandíjmentességben 32 tanuló részesült, 8 tanuló fejenként 16 írt 80 kv segélyt nyert. A tápintézetben 10 tanuló teljes élelme­zésben részesült. A könyvtár, a muzeum és a testgya­ben is Cleliának, a mikor még szeretett. És bár nem számíthatok is többé az ő rokonszenvére, még­is édes volt a gondolat, hogy ő bár tőlem távol s irántam gyű­lölettel, életemet irányozhatja. Sietségemben, a­nélkül, hogy magamhoz pénzt vet­tem volna, hagytam el Grangeneuvet. Szegény boldo­gult anyám a tapasztalás folytán eszélyes volt, s azon kilátásában, hogy valmikor kimenekülhetek Franciaor­szágból, apránként 2500 frankot gyűjtött aranyban, s azt kertünk egyik szögletében oly helyre ásta el, a­me­lyet egyedül én tudtam. E pénzhez csupán a legvégső szükség esetére lehete nyúlnom. E miatt kénytelen valók most Grangeneuve-be újra visszamenni. Ez nem könnyű feladat volt. A Saint-Julien-i ha­tóságnak első dolga volt házunkat foglaltatni, abban mindent pecsét alá venni s lesetni reám. Más elhatáro­zásra még­sem birhatom magamat, mert ily állapotban ha másként nem, úgy is mint csavargót előbb utóbb be­fogtak s bebörtönöztek volna. Elindultam tehát a vidéken keresztül Grangeneuve felé vezető irányban s a midőn jó távolságra elhalad­tam, leültem­ egy tölgyfa alá, hogy ott kipihenjem ma­gamat. Véletlenül egy juhásznő jött arra, a ki midőn észrevett, rögtön futásnak eredt. Utána futottam s utolértem őt. — Ah, Robert úr! — kiáltott a szegény nő, — ne bántson engem. A szent szűz nevében kérem, uram, ne öljön meg! E naiv kérése mintha keresztül metszette volna szi­vemet. Tehát útonálló rablógyilkosnak tekintettek eligá­mét már! Az egész világot s önmagamat is gyűlölni kezdem e pillanatban. Megkisértem megnyugtatni a szegény megijedt nőt s szelíden a következő kérdést tevem neki: — Elfoglalta-e házunkat a hatóság ? — Ah, Robert úr, meghiszem azt, hogy él. Több mint 30 katona kereste önt ott mindenfelé. — És most? — Ők most már nem keresik önt többé. A nemzet­őrség megszállta a házat, mindent lakásra hánytak ott; az öreg Jeanetton hiába kérte őket, hogy ne üssenek olyan nagy zajt, a­mikor a nagyságos asszonyt néhány nappal azelőtt temették el. E beszélgetés közben beállott az éj, s a szegény nő látva, hogy magunkban vagyunk, még mindig, reszketni kezdett. Nekem el kell­ magamat határoznom. Ha pénz nél­­kül búj­doklom tova, utam egyenesen a vérpadra vezet, ha viszont házunkba megyek, hogy ott megvívjak a nem­zetőrökkel , egy másik után ugyan, de ugyanazt a vé­get fogom érni. Tárgysorozat váltság beszüntetése iránt kimondott­ 289. sz. közgyűlés határozat ellenében, és esetleg több, a kitűzött határ­napig beérkezendő, sürgős közgyűlési ellátást igénylő tár­gyak. H.-M.-Vásárhelyen, 1875. September 2. Pokomándy István, m. k. polgármester: Helyi és vegyes hírek.

Next