Hód-Mező-Vásárhely, 1876. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)
1876-01-16 / 3. szám
3-ik szám Vasárnap, január 16-án. Vl-ik évfolyam, 1896. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : égisz évre 4 ft, félévre 2 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, III tized, 892. sz. a. Zrínyi utca küldendők. Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden beiktatás után 30 kr. A nyílttérien a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díjai a szerkesztőhöz küldendők. Szapunkra még folyvást elfogadunk előfizetéseket a január-márciusi negyedre írttal. Teljes szántó példányokkal mindig szolgálhatunk újonan érkező előfizetőinknek. Az előfizetési pénzt kérjük egyenesen szerkesztőségünkhöz küldeni be. Vidéki 1. előfizetőinket kérjük, hogy úgy pénzküldeményeiket mint reklamációjukat is ezentúl folytonosan közvetlen H.-M.-Vásárhelyre, — a szerkesztőségnek címezve — intézzék. Felhívás a h.-m.-vásárhelyi ipartársulatokhoz. A vásárhelyi iparegylet kézműipar-szakosztálya, abból a célból, hogy feladatához híven a helybeli ipar érdekeit nem annyira látszatszerű külsőségekben, mint inkább tényleges és beható intézkedések által mozdítsa elő, meggyőződése szerint úgy követ helyes utat, ha a külön iparágak, illetőleg ipartársulatok ügyét fölkarolván, ezekkel lép közvetlen öszszeköttetésbe s ezekre kíván ébresztőleg, buzditólag, mintegy irányt adva hatni s ezeken lehetőleg segíteni, a nélkül, hogy beldolgaikba beavatkozni csak eszébe is jutna. Ez okból intézi nevezett szakosztály valamennyi helybeli ipartársulathoz jelen fölhívását a következő tárgyak érdemében: 1. Hogy népes városunk helyi ipara lépést tarthasson a hazai nagy városok, sőt a külföld iparával, első szükség arról gondoskodni, hogy folyton emelkedjenek és képződjenek oly ifjaink, akik gyakorlatból ismeretével bírjanak mind a maguk külön mesterségének , úgy , mint ez ma a legtökéletesebb, mind pedig átalában a hazai és külföldi iparviszonyoknak s a társulási szervezkedés módjainak. Ez a cél egyedül azáltal érhető el, ha városunkból évenkint egy-két fiatal ember, iparossegéd, kimenne a hazai és külföldi nagyobb városokba amaz ismeretek megszerzése végett. Ezen cél elérésének okáért kézműipar-szakosztályunk magára vállalja, hogy ha találkozik egy vagy két alkalmas fiatal ember, azok érdekében lépéseket tesz az iránt, hogy jó alkalmazásba jussanak, s hogy ott mindazon intézetekbe eljárhassanak és mindazon utasításban és felügyeletben részesülhessenek, amelyeknél fogva magukat kellően kiképezhessék, s hogy számukra még némi anyagi segélyről is lehetőleg gondoskodik. Ugyanazért fölhívja a szakosztály az ipartársulatokat, hogy ha találkozik kebelükben olyan fiatal ember, ki tanúsít annyi tehetséget, készültséget és jóravaló törekvést, hogy most már a kudarc félelme nélkül kiküldhető, arról tegyenek jelentést a szakosztály elnökénél, hogy ez ügyben a további intézkedések, melyek magukban hosszú időt igényelnek, haladéktalanul megkezdethessenek. 2. Az imént jelzett célnak biztosabb elérése, de átalában a helyi képzés érdeke kívánatossá, sőt szükségessé teszi, hogy itt helyben minden lehető elkövettessék a végett, hogy az iparossegédek és inasok használják azon intézményeket, amelyek itt a tanulást és önmivelést előmozdíthatják, s hogy e tekintetből az egyesek előmenetele, tehetsége és szorgalma folyton nyilvántartassák. Ez okból a szakosztály, míg egyrészt melegen ajánlja az iparossegédeknek egyesületbe állását, mely egyesület az iparegylet pártolására is számíthat, addig másrészt az inasokra való tekintetből rendszeres felügyelet alá kívánja venni az ismétlőiskolákat, különösen pedig a rajziskolát. E végett szintén fölkéri a szakosztály az ipartársulatokat, hogy a kebelében ez időszerint munkálkodó segédek és inasok névjegyzékét, azok mestereinek is megnevezésével együtt, a szakosztály elnökéhez beadni ne terheltessenek. 3. Ugyanazon cél előmozdítása végett ajánlja a szakosztály az ipartársulatoknak az a felől való gondoskodást, hogy szintén rendelkezhessenek évenként némi pénzzel, mit a kiküldendő ifjak segélyezésére fordíthassanak. 4. Míg a föntebbi intézkedések a jövendőre vonatkoznak, addig szükséges, hogy a jelenért is történjék valami. De ebben az irányban a szakosztály semmi eszközt sem lát, amelyhez biztosan lehetne folyamodni, míg úgy az egyesek külön-külön, mint az egész iparágak nem tudják a maguk részéről, hogy mi az évi forgalmuk, vagyis, hogy miképen áll városunkban az ipar jelenleg. Bizonyos az, hogy a helyi ipar élénkülése és emelkedése az adott viszonyok között a személyes hitelen és a társuláson fordul meg. De épen ezeknek első kelléke, múlhatatlan föltétele , hogy mind az egyes iparosok külön-külön, mind pedig az egyes iparágak egészben tudják: hányadán vannak üzletükkel. E végett javaslatba hozza a szakosztály, hogy mindegyik iparágban minden iparos, bármily kicsinyben űzze is mesterségét, vezessen pontos jegyzéket a felől, hogy: 1. hány segéddel és inassal dolgozik, s mennyi az ezekre fordított évi költség; 2. mennyi van befektetve az üzlet fölszerelésébe (ide számítva a helyiséget is) s mennyivel kell azt föntartani, pótolni évenkint; 3. évi adó s az üzlet érdekében tett egyéb kiadások, u. m. utazási költségek, egyleti tagsági díjak, stb.; 4. az évenkint beszerzett s földolgozott nyersanyag mennyisége, megkülönböztetésével annak, ami helyben termeltetett és annak, ami vidékről vagy épen külföldről hozatott be; 5. az elkészített és elárusított iparcikkek mennyisége, annak megkülönböztetésével, hogy mi adatott el helyben és mi vitetett ki. Mindezt érték szerint és darabszámban kifejezve. Megjegyzendő, hogy az itt javasolt följegyzéseket kiki egyedül csak a maga számára vezeti a végett, hogy évről évre összeállíthassa a maga mérlegét anélkül, hogy abba bárkit is beavatni vagy betekintésre bocsátani köteles lenne. De a dolgok természetéből foly, hogy akik ilyen mérleg alapján tisztában nincsenek üzletükkel és szilárdul nem állanak, azok igényt nem tarthatnak sem személyes hitelre , sem arra, hogy társulás útján valamely érdekközösségbe befogadtassanak. 5. Ugyanezen célból javaslatba hozza a szakosztály, hogy mindegyik külön iparágról az illető ipartársulatok állítsák össze évi kimutatását annak, hogy azon iparágbeli mesterek által összesen mennyi nyersanyag szereztetett be és dolgoztatott föl, s mennyi közműcikk készíttetett meg és árusíttatott el, a fölőbb jelzett megkülönböztetésekkel együtt. Ennyit az egyes iparosok minden tartózkodás és utógondolat nélkül hiven bevallhatnak s ennyiből világos képét lehet föltüntetni a vásárhelyi évi összes iparforgalomnak, mire ezután tovább lehet építeni, például, a nyersanyagoknak társulás utján leendő tömeges beszerzését. Minthogy pedig sok tekintetből kívánatos, hogy ilyen kimutatás már a közelebbi 1875-ik évről állíttatnék össze, ha az egyéni pontos följegyzések hiányában csak megközelítőleg is: fölhívja a szakosztály az ipartársulatok elöljáróságait, hogy a szakosztály által kiküldendő bizottsággal e célra közreműködni szíveskedjenek. Glarzó Imre, ___________ szakoszt. elnök, tekintve továbbá azt, hogy a fölvett kölcsönpénzek visszafizetése, s az egyház egyéb kötelezettségeinek teljesítése alig, vagy épen nem lehetséges az eddig szokásos fizetési mód szerint; tekintve ezenkívül, hogy a régibb hátralékok egy tetemes része az eddigi mód szerint évről évre bevehetetlenné válik;tekintve végezetre, hogy mindezeknél fogva az egyház lassankint pénzügyi válság veszélyébe sodortatni , az egyházra nézve múlhatatlanul szükségesnek mutatkozott, hogy: 1. Az egyháztagok egyházi tartozásaikat évnegyedes előleges részletekben fizessék, minthogy az egyház is évnegyedenként szokta fizetni tisztviselőit, — a tandíj pénzrészlete az iskolai év elején, búza- és árpa része pedig szeptember végéig fizettessék meg. 2. Az oly késedelmes fizető, aki az év lefolyása alatt tartozását le nem fizeti, a következő évben már 8°/0-os kamatot fizet és pedig mindig az évnegyedenkint törlesztetlen maradt összeg után. 3. Évenkint január elején a hátralékosok 8-ad nap alatti fizetésre szólittatván föl, ennek foganatlansága esetén az egyházi adószorgalmazó és egy polgári végrehajtó köre a hátralékosoknál zálogolást eszközöl. 4. A zálogok, amennyiben a törvényes határidő alatt ki nem váltatnak, elárusíttatnak s azok árából az egyház követelésén és azok kamatain kívül még a végvégrehajtási költség is megtéríttetik, mely az összes követelés 10°/0-át képezi, ez azonban mint behajtási költség az egyházat illeti, ebből jutalmazza a körülmények szerint a behajtókat. 5. Oly eseteknél, hol ezen eljárás nem lenne követhető, vagy kivánt sikerre nem vezetne, a hátralékosok ellenében aratáskor a bírói eljárás vétetik igénybe 6. Ezen rendszabály foganatosításával az egyház főgondnoka bizatik meg. A föntebbiek alapján tehát a helybeli ref. egyház elöljárósága bizalommal arra hívja fel az egyháztagokat, hogy egyházi tartozásaikat, amint az rájuk nézve is sokkal előnyösebb, az egyház érdekében pedig fölötte kívánatos, évnegyedenként előre fizessék, iskolai tartozásukat lassonlag 1. pont alatt kitett időben teljesítsék. Megjegyeztetik, hogy a 2-ik pont alatt kitett 8°/0-ás kamat a folyó tartozások után a jövő 1877. év kezdetével lép érvénybe. Kelt H.-M.-Vásárhelyen, január 9-én 1876. A reform. egyháztanács. Értesítés. A hód mező-vásárhelyi ref. egyház tagjaihoz. A helybeli ref. egyház presbyteriuma az 1876-ik évi december 21-én tartott gyűlésének 385. sz. végzésében az egyházi és iskolai tartozások befizetése és behajtása felől következő indokolás mellett az alábbi módozatokat fogadta el és erősítette meg : Tekintve, hogy az egyházi és iskolai tartozások teljesítése körül ősidőktől fogva mutatkozó pontatlanság és hanyagság miatt az egyház pénztára már évek óta kölcsönhöz folyamodni kénytelen, melynek kamatait a jobb fizetők méltánytalanul viselik. A méter-mértékekről. Az új mértékek használatban vannak, s naprólnapra észrevehetőbben hangzik a panasz a visszaélésiek miatt, melyek itt is amott is üzetnek a közönség rovására. E körülményből folyólag indíttatva éreztük magunkat arra, hogy az uj mértékekről még egyszer megemlékezzünk s azok átszámítására nézve némi utasításokkal szolgáljunk. Miután hitelesítve vannak a régi mértékegységeknek az újakhoz való viszonyai, a mi feladatunk ezúttal nem lehet más, mint kimutani azon viszonyt, mely van az új mértékegységek és ezek többszörösei közötti, és megjelölni azon módot, mely által a régi mértékegységek többszörösei vagy valahányad részei és az új mértékegységek többszörösei, illetőleg valahányad része közötti viszony egy állandó szabály alkalmazása mellett kideríthető. Felesleges időpazarlásnak tartjuk azon munkát, mely esetlegességekre, akár egymillió esetre teszi meg az átszámításokat, mert míg egyrészről a számoknak könyvekre terjedő ily tömkelegéig — eltekintve a becsúszható sajtóhibáktól — még a gyakorlottabb számoló is könnyen hibás számot alkalmazhat, másrészről a felhozott egymillió eseten kívül fordulhat elő még tíz száz millió eset. Az új mértékek egymáshoz való viszonya a tizedes számrendszerben találja alapját, s e szerint a következő táblázatban szemlélhető. Ezen szám: ______________ 1111111 111 annyi mint: T]l 1 | 1 1 | 1 1111 33 fi fi fi'cS‘^3 SCO) cS g a a n § « 'S3 |*r3 co N I I CG | I alkalmazva pedig: l Ilii 1 1 1 ill millió százez. tizez. ezer száz tiz egysze- tized száz ezred a • M r«egy zad p rQ O O l-4 © rO g§° ggg rf Z BKS ggÉigl=§8-S B » . .......... ° 5 v Bs* S. I. 6 =■ S g.g t II 1 II 11 IIIIL II II II •" nini min ii ii ii ii min ii ii ti 1000000100000100001000 100 10 1 0.1 0.01 0.001