Hód-Mező-Vásárhely, 1876. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1876-10-22 / 43. szám

43-ik szám. II-ik évfolyam. 1876. Vasárnap, október 22-én. Hirdetési dijak: A háromh­asábos petitsorér­ egyszeri beiktatásnál 6 kr -kétszerinél 5 kr, többszöri­nél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyílt térben a h­áromhasá­­bos petitsor díja 20 kr. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, I. tized, 1176. sz. a. Barsy Gy.-féle ház, külden­dők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. Fölhívjuk előfizetőinket s lapunk pár­­tolóit az október—decemberi évnegyedre az előfizetések megújít­ói síim. Az előfizetési, évnegyedre j irtot, helyben elfogadja szer­kesztőségünk s elfogadják lapkihordóink. Vidéki­­. előfizetőinket kérjük, hogy előfizetéseiket egyenesen a szerkeszt­őség­hez II.-III.­Vásárhely­re címezve intézzék. Nehány teljesszámu példánynyal az év elejétől még folytonosan szolgálhat a szerkesztőség. A vessző az iskolában. * Minthogy a helyi lapokban az iskolai fegyelem s különösen a testi büntetés az utóbbi időkben több alkalommal szóba hozatott, szolgálatot vélek teljesíteni az ügynek, ha e tárgyat a közönség előtt részlete­­tesebben igyekszem ismertetni és pedig azon állás­pontról, melyet a neveléstudomány a huma­nitás érdekében általánosan elfogadott. A neveléstan alapelve: a növendékekben föléb­reszteni azon erkölcsi érzetet, m­elynélfogva a jót a jóért becsüljék és tegyék, a roszat pedig a roszért megvessék és kerüljék. Ez elvből kiindulva a növen­dékek értelmi tehetségeinek és akarati erőinek foko­zataihoz képest ezt az alaptörvényt találjuk a neve­lőknek előszabva: „A gyermeknek parancsolunk, a fiúnak törvényt szabunk, az ifjúnak pe­dig tanácsolunk.“ Mindaddig, míg az ifjúság magaviselete kény­szerhelyzetet nem teremt, ez alaptörvénytől nincs okunk miért eltérni, vagy rajta módosítani. Ha azon­ban egyesek részéről a nevelés sikere veszélyeztetnék, kötelessége a nevelőnek visszavezetni a növendéket azon helyzetbe, melyet a nevelés célja megszab és követel. A visszavezetés e módjáról szól az iskolai fegyelem. A fegyelem nem pusztán büntetésből áll, mint azt közönségesen értelmezik; nem is egészen olyan eljárás az, mely csak jóval akar boldogulni, hanem magában foglalja együttvéve a jutalmakat és bünte­téseket. Lényege: a példaadás, oktatás, intés, fenyegetés, jutalom és büntetés. Hogy ezek közül egyes esetekben melyik használandó, azt a kö­rülmények eléggé megmutatják a nevelőnek. Én ez alkalommal az iskolai fegyelemnek egyik részéről, a büntetésről fogok szólani. „Iskola fegyelem nélkül — malom víz nélkül.“ Ezt mondta Comenius, a 17-ik század legnagyobb nevelője, s ezzel kimondta azt is, hogy a nevelésben a büntetés is szerepel. A büntetés maga sokféle, a legegyszerűbb figyelmeztetéstől föl egész a testi büntetésig. Eltekintve a büntetés egyéb nemeitől, egyedül csak a testi büntetésre szorítkozva, azt a kérdést vetjük föl: szabad-e az iskolákban testi büntetést használni? Igen vagy nem? Mielőtt e kérdésre határozott feleletet adnánk, nézzük meg, miként gondolkoztak- e tárgyról a kü­lönböző idők tekintélyesebb nevelői. Trotzedorf Bálint (a 18-ik század nagy­hírű paedagogja) iskolájában „vesszővel, bezárással, hegedűvel mindenkit büntettek, kit az ifjúság kebe­léből választott igazságszolgáltató tanács elitélt, s a nemeseket még jobban, ha magukat nem nemesen vi­selték. “ A jezsuitáknál a tanító maga nem alkal­mazott testi büntetést, hanem a corrector, mert a jezsuiták föltételezték, hogy a tanító később olyan méltóságra juthat, melyben a tanítónak vagy a rend­nek ártalmára vagy hasznára lehet. (A jezsuitákat különben csak a históriai valóság kedvéért hoztuk fel, mert nevelési céljuk hátterében is rendjük érdeke sötétlik.) Locke János, a 17-ik században Anglia hí­res paedagogja és bölcsésze, ezt mondja: „A verés * E cikk szolgáljon válaszul a „Vál. Közlönynek“ ellenünk folytatott kötelezködéseire s értesse meg úgy vele, mint tévútra vezetni, szándékolt olvasóival, hogy vannak határozott paedagógiai elvek, amelyekről a nevelőknek és tanítóknak semminemű körül­mények közt lemondaniok nem szabad. Szerk. csak makacsság esetén használandó.“ Locke­e szavai annyival inkább figyelemreméltók, mert hasznos ta­pasztalatait angol főnemes ifjak tanításából merítette. A philantropistáknál (Basedow, Salzmann, Campe) a büntetések: a háznak éles kefével való dörzsölése, fakészlettel evés, szolgává tétel, bezá­rás, stb. A dunamelléki reform, egyházkerület 1810-iki „Tanításmódja“ a verést csak az iskola gondnokának jelenlétében engedi meg. Tehát meg­engedi. Pestalozzi Henrik, a „nagy emberbarát“, a „neveléstan irodalmának királya“ azt mondja: „a pofonütés alkalmas időben nem helyte­len.“ Bist­er­weg így nyilatkozik: „Jaj annak az iskolának, melyben bot uralkodik, de jaj annak is, hol az soha nem lehet az ultima ratio. A kotnye­les , vakmerő miért kérdésre legjobb felelet a por.“ A gyakorlati go­nd­olk­ozású angolok közt számos tekintély nyilatkozik a fegyelmi szigor mellett. Burke, midőn Genlis asszonyság az an­golok nevelési elve iránt kérdező, a nyirfa-erdőre mutatott, melyből az Eton-School számára nem kis mennyiségű vesszőt használtak föl, melyeknek még a híres Foxra (angol miniszter) is nyomós ha­tásuk volt. Stoy a testi büntetésről röviden és velősen ezt mondja: „Aki a vesszőt kíméli, gyűlöli fiát. “ A fentebbiekkel az összes neveléstudomány csak­nem minden irányát engedtük szólani. Nézzük a közvetlen jelent. Dr. L­eher­man­n Adolf, a test- és egészség­tan képezdei tanára Budapesten, az összes magyar sajtó által osztatlan dicsérettel fogadott „Test- és egészségtan“ című, ez évben megjelent munkájá­ban (e munkának egyetlen családnál, egyetlen nevelőnél sem volna szabad hiányozni!) ezt mondja: „Az iskolai fenyítésnek csak odáig ter­jed jogosultsága, ameddig ez a gyermekek egészsé­gének hátránya nélkül történhetik.“ „A testi bünte­tést a kisdedkorban legcélszerűbb abbanhagyni.“ „Ami a testi büntetések paedagógiai jogosultságát a későbbi években illeti, mi azokhoz csatlakozunk, kik a testi büntetést megengedhetőnek tartják akkor, ha minden szelidebb eszköz elégtelennek mu­tatkozott és ha a szelidebb büntetési módok iránti érzékenység nincs meg“ stb. stb. Általában a jelenkor paedagogjai közt annyira helyénvalónak tartják iskolában a vesszőt, hogy a még túlságosan evangéliumi alapon álló Lubrich Ágo­st is (a nevelés-oktatás tanára a budapesti egyetemen) így nyilatkozik: „Szükséges tehát a ne­velésben mind a jutalom, mind a büntetés. Innen van azon jelenség, hogy még azok is, kik elméleti­leg ellenük harcoltak és harcolnak, a gyakorlatban megcáfolják magukat, mert ők sem nevelnek ju­talmak és büntetések nélkül.“ „A büntetést rendes nevelői eszközül nem ismerjük el, hanem ott, hol más eszközből kifogytunk, ezt is alkalmazandó­nak tartjuk.“ Íme, ha végigpillantunk a neveléstan történetén, minden korban, minden nevelő szerint ott találjuk a vesszőt az iskolában. Az egyes idők paedagogjai közt csak a testi büntetés alkalmazásában van különbség. Jelen időnké a dicsőség, hogy ezt is a tiszta humanitás elvére fektette. Ez utóbbi értelemben tehát határozott válaszunkat igennel adjuk a fölvetett kérdésre. Akik tehát ellenkező ér­telemmel gondolkoznak és beszélnek, legszelídebb ki­fejezéssel élve: a testi büntetést magát össze­tévesztik annak célszerűtlen vagy épen káros alkalmazásával. A dologgal, joggal, tör­­vénynyel való visszaélésből soha sem szabad elítélni a dolgot, jogot és törvényt. Hogy a testi büntetések alkalmazásánál minden visszaélésnek eleje vétessék, arról az új kor paedago­­giája három minden körülmények közt érvényes tör­vényben gondoskodott. Ugyanis: 1. A testi büntetés csak végső esetekben hasz­nálandó, ha már minden más eszközből kifogytunk. 2. A növendék testi épségére annak hátrányos­nak nem szabad lenni. 3. A testi fenyíték olynemű alkalmazása, mely a növendék becsületérzését megtámadja — pl. a nyilt megvesszőzés, elitélendő, egyetlen eset kivéte­lével. És ez az egyetlen eset következő: „Ha a nö­vendék vétsége az összes ifjúság előtt tudva van és az botrányos volna, akkor az egész osztály, vagy a legrovottabb növendék előtt hajthatni végre a testi büntetést, nehogy azt gondolják a növendékek, hogy a törvényszegés büntetlenül marad­hat.“ (Lubrich.) „Azok fognak törvény szerint élni, kik ifjúságu­kban megtanultak a törvénynek engedelmeskedni.“ Ezt mondta Trotzendorf 345 évvel ezelőtt a goldbergi iskolai törvények ma­gyarázatában. Nekünk nevelőknek ép e törvényszerű, ez erkölcsös élet meghonosítása intézeteinkben jutott nemes föladatul, s ha ezt — amint szükséges — szelíd mérsékléssel, odaadó buzgalommal, ha kell , jutalommal, ha kell, szigorú büntetéssel is, kitartóan keresztülvinni igyekszünk, iskoláink a szép erények, a törvénytiszteletek házai lesznek, s ép ez okból a nevelés-történet jelene és múltja alapján ez eljárá­sunkért joggal várhatjuk a művelt világ osztatlan pártfogását és elismerését. (x-i-y.) Városi közgyűlés 1876. okt. 19. Elnök : Dani Ferenc főispán ; jegyző : Vajda Gyula főjegyző. Első helyen a polgármester havi jelentése, pénztár­vizsgálati jegyzőkönyv s az árvaszéki elnök jelentése olvastatott föl, s mindannyi tudomásul vétetett. A közigazgatási bizottsági tagságról lemondott ifj. Német Pál helyett a választás 1876. november 10-ikén ejtetik meg. A jövő évi költségvetés tárgyalására szintén nov. hó 10-ike tűzetik ki. Az árvapénztári tisztség 1874-ik évi számadása a döntvényező bizottsághoz utasittatik. A m. kir. belügyminisztérium , Lotto János, Sulyok Elek, Csikós Mór számadók felfolyamodását, melyben nevezettek magukat a számadásukra nézve minden fenn­tartás nélkül felmentetni kérték, elutasította. A Sámson község környékén elhalt helybeli lako­soknak a sámsoni sírkertbe leendő eltemetése, illetve azoknak hullaszállítási engedély nélkül a határon leendő átvitele ellen a törvényhatóság részéről nehézség nem létezik. A m. kir. belügyminisztérium körlevele, mely szerint Baka-Bánya és Béla-Bánya kis városok Hont megyéhez tett csatolása közöltetik, tudomásul szolgál. Ugyancsak a m. kir. belügyminisztérium Vigh Zsig­­mond felfolyamodását figyelmen kívül hagyván, a terhére felszámított összeg behajtását elrendelte. Szeged város közönsége a Dugonics-ünnepélyen­ kül­döttség­ részvétért a törvényhatóságnak köszönetet szavaz. A városi utászok a f. évi rendkívüli vízbajokban teljesített odaadó szorgalmukért fejenkint egy-egy pár csizma, illetve e helyett 8—8 frt, a két útibiztos pedig 15—15 írttal jutalmaztattak. Juhász Sándor adótisztnek a tűzoltás elméleti és gyakorlati elsajátításáról a fővárosban nyert bizonyítvá­nyai tudomásul vétetnek s elvárja tőle a közönség, hogy a többi tűzoltók betanítását mielőbb eszközölni fogja. Neuder Henrik abbeli kérelme, hogy a regale-jogok bérlete Spitzer Adolf szombathelyi lakosra átruháztas­­sék — nem teljesittetik. Dr. Berger Ferenc a háza előtti 9 □ ölnyi térsé­gért követelt 90 irtot 45 frtra leszállittatni kéri, nem h­elyeseltetik, hanem a fizetésre 9 havi részletben halasz­tás engedélyeztetik. A körtvélyesi összeomlott csárda helyett a töltésen belől egy másik fog építtetni, s e végből a szükséges terület átengedése iránt Károlyi György gróf úr meg­keresetik. A szőlőhegyi rendszabályok a beérkezett folyamod­ványokkal együtt a belügyminisztériumhoz fölterjesztetnek.

Next