Hód-Mező-Vásárhely, 1880. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1880-01-04 / 1. szám

A volt „Híradódnak 3. kérdése ez: „csak a jelen­­legi polgármester Ábrás Károly ur hivataloskodásának idejére terjed felszólalása, vagy kiterjed ez a jelenle­git megelőző’ Pokomándi­stván polgármestersége ide­jére is.“ (Ezt már nem is urazza meg. Szedő.) Midőn 1861-ben az örömre felvillanyozó alkot­mányos korszak, mintegy kártyavár, hirtelen összeomlott, oly idő következett, a­mely még most is borzalommal tölti be az emberi kebelt­ a rendetlenség, lelketlenség, a rablás csaknem tetőfokra hágott ; örökre szomorúan emlékezetes lesz a vári-mári gazdálkodás. Rövid négy vagy ötödfél év alatt tönkre volt téve a város hitele, egy krajcáráru plajbászt sem adtak a szakáséra f el volt e város adósodva. 1865. végén erővel adták e vá­ros kormányzását Balogi biró kezébe. Összebonyolitott ügyeket, 300 ezer írt adósságot, tönkrevert hitelt s minden országos adó­forint után 45 kr. városi adót vett át Balogi biró. Azt gondolta volna az ember, hogy kell a város szénájának rendbehozatalára egy fél század! de a jó biró a kellő rendet csakhamar megte­remtette, a pénztár egészségét helyreállította, adósságot fizetett, hitelre nem volt szüksége, mert minden vásá­rolt cikkért parázspénzzel fizetett, 5 év alatt, de tán kevesebb idő alatt, az adósságból már csak 32.000 frt volt fenn, a városi adó pedig leszállott minden orszá­gos adófor­int után 5­árra. Ilyen sebesen és áldásosan nagy beteg még nem gyógyult, a hozzáértők meg is voltak lepetve s örvendeztek is! S mi történik? Na­gyon furcsa dolog ! Halljuk csak: Szamecz, az ő társaival létesít egy 48-as pártot, a­mely óriási nagyságra nőtt. Ehez a párthoz kígyó si­masággal s száz­oldalú mesterkedésekkel hozzácsatla­koztak az olyan Ábrai-féle emberek; magasztalóivá, tányérnyalóivá váltak ez óriási nagy pártnak ; penná­jukkal is tettek szolgálatokat e pártnak minden tisz­tesség lepecérlésére s minden becsület lehób­erolására. Az az óriási nagy párt becsületes, jószándéku lakos­társainkból állott, de a nyilvános és titkos vezérek a tányérnyaló Ábraiakkal, minduntalan megcsalták a nagy pártot. Első­sorban megválasztották velük országos képviselőnek Szilágyi Virgilt. Kirágalmazták Balogi bi­­rót a városházából, megnyomorították e várost Németh Alberttél, a ki minduntalan sok szép ígéretet lop a nép szivébe s egy-egy lukas mogyorót a markába. Ezeket minden ember tudja; ezekkel most ne foglalkozzunk, hanem csak a város dolgaival. Tehát Szamecz folytonos kiapadhatatlan beszéd­del. Ábrái a népnek hizelgő, másokat rágalmazó ronda írással, minduntalan azt feszegették a nép előtt, hogy Balogi biró nem jól viszi a városházán a sort; ők jobban tudnák, majd meg mutatnák ők hogy tud­nák, ha őket oda tennék. Addig-addig, hogy a nagy párt elhajlott a jó bírótól s magát a Szamecz-Ábrai ke­zébe adta. Ki is osztották a hivatalokat. De a nép egy kis húzást csinált a számadásukon , mert a pártfegye­lem az előleges megállapodás ellenére, olyan férfiút ül­tetett a polgármesteri székbe, a­ki erre nemcsak hogy nem vágyott, de ez ellen tiltakozott; s a­kit Szamecz- Ábraiék sehogy sem szívelhettek, de a nép akarata teljesült: Pokomándi István lett polgármesterré. A többi tisztviselő azután a Szameez-Ábrai s más titkos potentások szájaize szerint lett beválogatva; e szerint a Szameez-Ábrai had maradt a terület ura. Mi természetesebb, mint az, hogy a nép még jobb sorsot várt, mint a­milyen Balogi bíró alatt volt. Mi természetesebb, mint az, hogy mindnyájan azt hi­hettük, hogy ők még inkább gyarapítják a várost, mint Balogi gyarapította? S mi történik ? Azóta nem múlt el tíz év s az adósságot 800,000 írtra növelték, az adót 55 krra emelték, a város lakosait a rendezet­lenség által több millió forinttal megkárosították; a társadalmi viszonyokat romlottakká tették; a körökben a tagokat vakságra kárhoztatják; a hirtelen, hanyag, kártékony tisztviselőket támogatják ; a nagy, az óriási, a nemes 48-as párt, Szamecz-Ábrai kocsitoló párttá sü­­lyedt! s még ezután is ők akarnak kormányozni! No hát Nagy Tamás úr! mi bűne van ebben Po­­komándinak? Nincs bűne, hanem mártyrsága! A nép odatette kínszenvedésre, mig könyörült rajta Ábrai, ki­marta onnan őt is s most ott ül, három év óta szol­gája mindenkinek, csak a város érdekeinek nem ; a nyakára hágat minden párttag és uraság, minden Sza­mecz és Matek által, a város jó ügyeinek pedig ő hág a nyakára! megrontja a gyűlés végzéseit; ámítja a minisztert, nyomorban, ínségben hagyja a károsultakat s magyarázza, hogy a 800 ezer frt adósság nem adós­ság s még van a ki hiszi? Szörnyűség. De még na­gyobb szörnyűség, hogy van még városunkban olyan együgyű ember, a kinek mind­ezt mutogatni, magya­rázni kell! Röviden tehát: A Szamecz-Ábrai had megcsalta a nagy 48 as pártot, kicsavarta Balogi áldott kezéből a város ügyei­nek vezetését s minden jó jövőt elrontott; drágává tette a közigazgatást, 270 ezerbe kerítette, 5 krról 55-re emelte az adót, 800,000 frt adósságot csinált; s mind e mellett kivül-belül rendezetlenek vagyunk; felháborí­totta a Aráros békességét! Miért ? dolog nélkül való in­gyen kenyérért. S ebben megkapta a volt „Hiradó“ a 4-ik pontra is a választ. Ha Szamecz el nem ámítja a népet, ma nem igy állunk. Ha Áb­rai csak akkor­a polgármesternek való volna mint a babszem, városunk rendben volna. Ha Balogit erőszakosan meg nem háborítják utján, ma fe­lette állunk Orosházának, Komlósnak, így alattuk va­gyunk! S ha sikerül Szamecz-Ábrainak teljesen elva­­kítani a körökben a képviselőket, hazánk gyönyörű gyöngye, városunk, a sárba lesz temetve ! Hanem ezt nem engedi ám az isten! 112 képviselő már kimondta, hogy új polgármestert akar, reméljük, a Szamecz-kor­­szak­ letűnt! Majd e város hű fiai begyógyítják a múlt szerencsétlen évtized sebeit. Nem az adó nagysága fáj, hanem a pusztítás, sülyedés ! Volna még mondani­valónk, de azt hisszük, hogy arra már nem lesz szükségünk. Ezen jó hitben teh­át befejezzük cikksorozatunkat. A „H. - M.- V ás á r h­e l­y “ szerkesztősége: H.-M -Vásárhely földmivesőihez. Midőn a múlt 1879. év elején néhány nemeslelkű ifjú aláírási ivekkel fáradozott városunkban oly célból, hogy nálunk egy, még eddig nem létezett földmives ifjak önképző egyletet létesítsenek, azt hittük, hogy még a múlt tél végén fog sikerülni annak alakítása, azon­ban a tavasz nyíltával a kezdet nehézségei közt küzdő egylet tömörítése egész mostanáig napoltatott el, még­pedig azért, mert az intézők jobbnak vélték ezen esz­mét a legközelebb múlt két karácsony között újra megpendíteni, miután a földmives ifjak ilyenkor leg­inkább itthon vannak. A jelzett „Földmives ifjak önképző - egylete“ múlt évi dec. hó 21-én megalakult, s mint már jeleztetett, az iparegylet azon nagybecsű kegyeiben részesíti, hogy mindaddig, míg saját helyiségről gondoskodhatik, gyű­léseit az iparegylet ebédlő termében megtarthatja. Nemeslelkű jóakarat, mely nagy hálára kötelezi a zsenge egyletet. És most, midőn a földmives ifjak önképzésének nagy munkájához a talaj eke alá vétetett, szólunk előbb azon önálló gazdákhoz, kiknek első­sorban fek­szik szívükön, hogy a mezőgazdaság jövőjét előmun­kálják, hogy tegyenek, alkossanak a földmívesek jövő életének boldogításában. Uraim ! Magyarország csak pár évtized előtt még gabnatárháza volt Nyugat-Európának, Svájc 3 és fél hóra szükséges gabonáját hazánkból szállította; Olasz­ország, Belgium, Hollandia 4—4 millió, Németalföld 2 millió hectoliter (egy hectoliter körülbelül 140 itce) gabnaszükségletének nem megvetendő részét nálunk vásárolta; addig, nagyrészben mi voltunk urai a gabna­­piacoknak, de ma csak Amerika maga 60—70 millió hec­­tolitert, Oroszország 20 milliót, a Dunafejedelemségek (hazánktól a Fekete-tengerig) 7 millió hectoliter búzát hoznak a világpiacra, a­melyekkel szemben egyetlen szerencsénk csak az lehet, ha netán náluk rosz ter­mések lennének, pl. az idén. De Amerika még mindig roppant mennyiségű őserdőket telkesit (felégeti) s azok talaját feltörvén, még több gabonával jövend a con­­curentiába (versenybe), a melyekből világos, hogy a kínálat (eladás) szaporodtával a vételár is olcsóbb leend; pedig Magyarországnak eddig hasonlíthatlanul legnagyobb bevétele a gabonából volt. Ugyan mit gon­dolnak, t. olvasók, szükséges-e nekünk gazdálkodási rendszert változtatnunk akkor, midőn így is maholnap alig lesz képes a föld az alap- és állótőke-kamatokat (földvételi-, épület-, jószág- és szerszámtőkék) kifizetni. Nem kell-e szakítani azon elvekkel, melyek még min­dig a búzatermelésből vélnek legtöbb hasznot húzni? Azután meg a civilisatió emelkedésével az igények is folyton növekednek, s mivel fedezi a mezőgazda foly­ton növekvő kiadásait a jövőben, ha ismeretek hiányá­ban a legegyszerűbb ősi szokások, középkori mivelési ágak és a „ráérünk arra még“ elvével azon körülmé­nyek között marad, melyek többé talán a munkát sem lesznek képesek megtalálni. Hazánkban, ama roppant mennyiségű gabona­­concurrentia a mezőgazdaság életében nagy fordulatot követel; egy újabb parancsszó az arra, hogy mindent megtegyenek, hogy mindent elkövessenek mezőgazdáink arra nézve, hogy bennünket a rohamos átalakulás készületlen ne találjon; be kell már valahára látni a mezőgazdának, hogy az állattenyésztés okszer­űen kezelve ép oly jövedelmező lehet, mint a mag­termelés, sőt termékenyítő hatása a talaj termőerejét gazdagítja be kell látnunk, hogy legokosabban azon kis gazda gazdálkodik, ki első­sorban azon élelmi cik­keket termeli, melyek házi népének szükségesek, máso­dik sorban ama különböző takarmánynemeket, melyek az ő házi állatainak jó középszámitással elegendők s csak a mi szántóföld ezek után fenmarad: okos, szá­­mitó észszel csak azokat szabad piaci s illetve kereske­delmi növények termesztésére fordítani, de azokat is szak­szerű vetés-forgókban, — így cselekedvén, a jövőben nem lennénk meglepetéseknek, kalamitásoknak kitéve, mert a gazda­g és gazdaság családja részére szüksé­gesek betermesztetvén, azontúl is lehetőleg sokfélét termelünk s nem leszünk kitéve a nem-termés rizikó­jának. Azon újabb berendezési elvek megértésére pedig alapok szükségesek ; a szakszeri­ beavatkozások kissé szélesebb körű ismereteket kívánnak, milyenek a munka, tőkék, takarmány és piaci növény­ek­ helyes arányának meg­állapítása. Okulni, haladni akarni: az ifjak feladata; azokat lelkesíteni, jó utakon a tökéletesedés felé ve­zetni s arra nekik kedvet és hajlamot szerezni pedig­: az Önök feladata, élemedett korú­­, gazdatársaim ! És épen azért önökhöz szólunk első­sorban, önöket kér­jük, hogy 16. életévöket betöltött fiaikat a „Föld­mives ifjak önképző-egyletébe“ való belépésre buzdítsák. Ti pedig, törekvő szellemű fiu gazdák! csoporto­suljatok ezen számotokra felállított épületbe, hogy az ifjúkor idei ne vesszenek el rátok nézve hiába ! Tietek a jövő és annak inkább képesek lesztek a jövő terhes­­bü­lő viszonyai között megállani, minél­­ képzettebbek lesztek pákátokon.­­— Az önképzés, ifjú baráti m­­­erény és igazi nagy nemzet csak úgy lehetünk, ha a néptest minden rétege a haladó korral megy előre. A mely nép műveit, tanult, az meg van érve a szabad­ságra ; tanulatlan nép csak szabados lehet,­mely gyakran maga kárát okozza nekivadultságában. És minél kép­zettebb valaki, minél tanultabb , annál inkább meg tud küzdeni az élet terheivel, csapásaival. A magyar nem­zet mostanáig el volt maradva s köztük a nemzet magva, a földmives leginkább. Sorakozzatok ugyanazért földmives-ifjak az önképzés hálás munkájára! Sorakoz­zatok boldogabb jövőtök előmunkálására!! A földmives-ifjak önképző-egyletének alapsza­bályai a f. hó 21 én megtartott alakuló gyűlésen elfo­gadtattak s megerősítés végett a napokban fognak fel­terjesztetni a belügyminisztériumhoz. Az egyletnek tagjai csak fedhetlen jellemű egyének lehetnek. Rendes tag minden hóra 20 krt, pártoló­ tagok pedig 1—2 fi­zót egy évre (felfelé tetszés szerint) fizetnek. Rendes tagnak beléphet minden ifjú, ki életének 16-ik évét betölté. A behatások az iparegyletben Molnár Péter urnái, továbbá: több ifjú kezében levő iveken s végre Takó Ferenc urnái (mindennap délelőtt a présházban) eszközölhetők. Az egylet tagjainak száma a pártoló tagokkal együtt 100-on már felül van. T­akó F­eren­c: Adakozások a reform, főgymnázium tápintézete javára. (Folyt, és vége.) Bereczk K. 1 frt. Kristó L. 1 frt. Török Lajos 1 frt. Dobos B. 50 kr. Miklovitz Bálint 3 frt. Papp Imre 1 frt. Szirbik G. 60 kr. Garzó Imre 1 frt. Lázár M. 40 kr. Mecse Károly, fél véka kukorica. K. Szabó István 20 kr. Juhász Istvánná 50 kr. Juhász Pál 40 kr. Szüts György 1 frt. Özv. Tóth Ferencné 1 frt. Kovács Antal egy véka árpa. Orovetz Julia 60 kr. Dobossy Lajos 6 frt. Lengeiné 3 frt. Nagy András János 5 frt. Ember István 1 frt. Endrey Antal 1 frt. Endre Andor 2 frt. K. Szabó István járásbíró, egy véka búza. Halmi János 1 frt. Hódi József 1 frt. Klein Sámuel 1 frt. Szilágyi Mihályné 1 frt. Técsi József 4 frt. Fekete István 50 kr. Tóth Bálint 50 kr. Olasz Ferenc 10 kr. Papp József 10 kr Papp Sándor 10 kr. Juhász Mihály 20 kr. Ifj. Juhász Mihály 20 kr. Pozsgai Lajos 50 kr. Oláh Mik­lós 1 frt. Nagy M. Sámuel 16 kr. Juhász János 10 kr. Oskovics Péter 10 kr. Lázár István 5 frt. Dr. Hahn Dávid 1 frt. Renéz P. János 50 kr. Kovács Lajos 50 kr. Nagy Mihály 1 frt. Majsai Mihály 1 frt. Karancsi Dániel 1 frt. Dr. Schenk Adolf 1 fr­t. Lukács Ferenc 1 frt. Kovács János 1 frt. Ábrás Károly 1 frt. Jeney Imre 1 frt. Váry Károly 2 frt. Mike Ferenc 1 frt. Weisz Antal 30 kr. Jakó Samu­­30 kr. Öreg Bartha János 1 frt. Pokomándy István 2 frt. Fáry Pál 10kr.Jakó Ist­vánná 40 kr. Szilágyi Gyula 1 frt. Szeremlei Sámuel 1 frt. Tóth Sándor 1 frt. Kiss Lajos 1 frt. Jakó János 50 kr. Dr. Iritz 1 frt. Borotvás Bálint 1 frt. Szath­­máry Elek 1 frt. Billitz Ödön 1 frt. Keim Jakab 20 kr Czukor Sámuel 2 frt. Weisz Hermann 1 frt. N. N. 20 kr. Kánitzer Gottlieb 1 frt. Beck Lőrinc 1 frt. Me­gyelka József 1 frt. N. N. 5 kr. Hódy Lajosné 50 kr. N. N. 50 kr. Vetró Antal 10 kr. Takó Ferenc 2 frt. Kokovay Mátyás 1 frt. Heller 20 kr. Kánitzer Adolf 2 frt. Karasz Sámuel 20 kr. Varga Jánosné 40 kr. N. N. 20 kr. Karasz Péter 30 kr. Csáki Máté 20 kr. Mucsi Pálné 20 kr. Bauer Jakab 2 frt. Karasz Sámuelné 30 kr. Hódi Jánosné 40 kr. Szél Ferenc 1 frt. Biró János 1 frt. Tóbiás Istvánná 20 kr. Zsarkó Mihály 30 kr. Zsarkó Péter 50 kr. Hegedűs Mihály 20 kr. Daru Mi­hály 50 kr. Nagy Bálint 1 frt. Simkó Mihály 50 kr. Dr. Bauer Ignác 1 frt. Matók Béla 2 frt. Kovács Dá­niel 1 frt 20 kr. Draskóczy Lajos 5 frt. Baksa Mihály 50 kr. Id. Zsarkó Ferenc 1 frt. Joó János 10 kr. Csáki Mihály 40 kr. Özv. Nagy Pálné 1 frt. Vekerdy Károly 50 kr. Samu Ferenc 40 kr. Kis Imre 50 kr. IV-ik tized. Lampel Farkas 20 kr. Oroveca Lő­­rincné 40 kr. Seliman Lázár rabbi 3 frt. Patocs Imre 40 kr. Imre Mihály 20 kr. Maczelka Sándor 1 frt. Né­­met Oktár Pál 1 frt. Fejes István 10 kr. Gajjas Sándor

Next