Hód-Mező-Vásárhely, 1880. július-október (10. évfolyam, 27-41. szám)

1880-10-10 / 41. szám

pedig ez ügyvédi fogás volt, s azáltal, hogy az urada­lomtól olyasmit kért, a­mit az soha­­ meg nem adhat, az uradalmat írott szerződésen alapuló jogos követelésé­től elüthetni vélte, akkor mi nagyot tévedtünk tehetsé­­­gében, bocsánatot kérünk, ha ezt valaha kétségbevonni elég vakmerő­ek voltunk, de megvalljuk, nem valami sokat tartunk az ily malom alá való jogi fogalmakról, mert nem egyszer és elég keservesen tapasztaltuk azt, hogy az ilyeneknek nekünk kell megadni az árát! A közgyűlésen odavetőleg fölemlítette azt is, hogy a dézmaváltsági pénzeket szedte a város, a megye, ső­t maga az uradalom is s úgy látszott, mintha a polgármester ez okán remélné a várost szerződésbeli kötelezettsége alól kibújtatni. Nézetünk szerint azon­ban ez aligha fog sikerülni, mert a szőllő­-dézmaváltsági pénztárt, mindannyiszor, a­hányszor egyik kézből a másikba ment át, szabályszerűleg kellett resignálni, s hiszszük, hogy ez meg is történt, mert nem bírunk kép­zelni sem olyan számadót, ki hátraléki kimutatás nél­kül, más szóval: a nélkül, hogy tudná, miről kell majd számolnia, józan észszel, ép elmével világos vesztének önkényt neki menjen. A szellő-dézmaváltsági összegeket tehát többen szedték s igy többen tartoznak arról számadással, az ügy tisztábahozatalának módja ezek szerint nagyon egyszerű: elő kell venni az illető számadókat s szám­adásaikból,­­ mert annyit csak föltételezünk, hogy van mindeniknek — kitűnik, kitől és mennyit szedett be s mennyit számolt át az uradalomnak, s esetleg mennyit felejtett magánál? Ez a baj, igaz, nem Ábrás K. polgármester úr idejéből származik, s elődjét terheli a vád, hogy annak idejekorán elejét nem vette, de neki lett ez ezelőtt két évvel hivatalosan bejelentve, ő lett a vizsgálat meg­­ejtésével megbizva, s mégis a helyett, hogy törvény­szabta kötelességét teljesítette volna, melylyel mint a törvényhatóság első tisztviselője, a város érdekei kép­viselője s vagyonának őre úgy is köteles, ügyeskedik, s olyant kér az uradalomtól, a mit meg nem adhat s az ügyet két hosszú évig porral lepeti. Nem tudjuk, mennyiben képes az ily eljárást hivatalos állásával, s oly sokszor hangoztatott ígéreteivel s különösen saját lelkiismeretével megegyeztetni ? de azt tudjuk, hogy az 1870. évi XLII. t.-c. 73. §-a is létezik! Hogy az uradalom elő­bb-utóbb per utján is érvé­nyesíteni fogja követelését, az kétségtelen, valamint az is, hogy mi femiuk & ]›<**•*■ _*»lvf»K7’.i + P!rn. yipmooak­ «B0rt, mert az uradalomnak igaza van, hanem azért is, mert ez minálunk igy van szokásban. Ki fizeti meg ekkor, kérdjük, a 10.000 frtot, járulékait s az okozott per­költségeket? bizonyára nem más mint a közpénztár. Ez legkényelmesebb is, az egész város könnyebben kibírja, fizesse az is, sek soha nem volt egyetlen alpalatnyi szőllőföldje s igy még talán azok is segítik ezen az igazság ellenkezőleg reánk sulyosodó terhet viselni, a kik átszedték, elköltötték, s a mi bajunk fölött jókat nevk. Avagy talán azon szőllő­­birtokosok fizessenek akik tartozásaikat már letör­lesztették? ez sem igaz Valakinek azonban fizetni kell s a mennyiben a kezelő vagy kezelők kilétét a polgármes­t­eriteni nem meri vagy nem akarja, e helye évekig hozza-halasztja s ez által a város I­ő­nek érzékeny anyagi vesz­teséget okoz s ez r i­i első ilynemű eset, hanem az Isten tudná r­ingadik, s mindamellett most is akadnak azság tehát azt hozza magával, hogy hivatalos mulasztása vagy járatlané . ie^ ' kát fizessék azok, a kik megválasztották a város kárára, erkölcsi és anyagi veszea -pcv^ s támogatják. Nekünk nem kell az olyan l­o r, ki úgy őrködik érde­keink fölött, hogy , j ^­ancsszóra, a közgyűlés parancsszavára sem , nem hogy önszántából teljesítené kötelességét, két hosszú évig hozzá­halasztja az oly fontos ág melyből annyi ezer frtnyi kár háramlik városunk ínségére, a kiknek kell, s tán épen ilyen kell ? Et az összeget is azok fizes­sék meg. Vásárhelyi ritkaságok. Már nem tudom bizonyosan, álmodtam-e vagy valakitől hallotta­m , hogy vannak vásárhelyi rend­őrök is? Azaz mégis úgy rémlik, mintha valamelyik jóba­rátom mondta volna, hogy ő már beszélt olyan városi képviselő fiával, a­kinek az édes­apja már egyszer látott ezen ritka tüneményből egy példányt. Elég az hozzá, hogy miután városunk budgetjé­­ben „a rendőrség illetménye“ című rovatnál évenkint néhány ezer forintocska tényleges kiadás szerepel, továbbá, miután Bereginél­ is évenkint nem tudom hány darab zsinóros dolmány és prémes mente szabatik ugyancsak a városi rendőrség részére , ennélfogva — a hitetlenekkel szemben — erős logikával merem állí­­tani, hogy rendőrségünknek akárhol is, de lenni kell. A most idézett budget rovatos kimutatásából még arról is meggyőződtem, hogy rendőrségünk — miként nagy a bölcs természet — kétféle volna, u. m.: lappali és éjjeli, ez utóbbiak egyszersmind felelősek­­. (Ha kérdezik?) A kettő közötti különbség különben csak az, hogy m­íg az előbbiek egész nap tengernyi pálinkát iznak, addig az utóbbiak éjjelenként rengeteg sok bort emésztenek föl. A nappali rendőrség azonban a mi prózai korunk­on már csak mint egy letűnt dicsőbb korszak rege­­beli hősei szerepelnek, ez az érdemes „pálinka fogyasztó“ al ~~ úgy látszik — teljesen kiveszett az élők órából, mint ezt az alábbi ecletans esetek is igazolják. * * * A zsírtézi kút körül két tenyeres-talpas konyha­­ölgy n­ős disputába ered a „krumpli csuszpájz“ elké­­sitése fölött; az egyik pirított vereshagymával, a má­­k borjú pecsenyével szeretné „ajlágolni“. — A meg­­idult pari ama úti harcot kannák kézberagadása és egymás fejéhez csapdosása veti, kisérve a bagoly tüdőt áruló nénikék égetve Irtózásaitól és a cor­on lakó patent kofaasszonysá­gi nyájas biztatásaitól. Jankó, a mindenütt , -levő, Boszniából haza­­csapott „komisz baka“s­láv bájdus Duleineájának szörnyű veszedelemben for,­ állapotát, egyetlen rette­netes ütésével harcképtelen­­teszi a már­ a gyrates amazont s mint valami biátor diadalit:. ... akar széttekinteni a „remek üté " bámuló inasok és kama­szok díszes csoportján, ihim a leteritett konyhahölgy titkos imádója, az ismert ni­i hires köpködő dalia (nem épen lovaghoz moran) hátulról Jankónknak bozontos hajába kapaszkod, s őt herkulesi karjaival földre dönti. A szemenszedett diszk­publikum örömében tom­bol ezen élvezetet nyújtó Iméri küzdelmen s a via­dorok, a pillanat nagyszerükéhez képest, addig rug­­dalják, marják, harapják é cibálják egymást s addig hengergetik egymás deli­­gjait a „K­risztus verte falaszterén“ , mig végre milketten az ártézi kút mel­letti széles gödörbe bele na pottyannak, ahol is ál­landó barátságuk jeléül az iválás alkalmával egymás­nak még „kecsketúró“ és „szi­barack“ régi magyar delikát ételeket osztogatnak A városházának az árizi kútra eső minden ablaka megtelik hivatalos nézőkkel, bár a „segítség“, „gyil­kos“, „fogd meg“, „rendőr“ stb. kiáltások egész a nagyot halló öreg toronyi lakásáig fölhatnak, de rendőrt még messzelátóval se fedözhetni föl. Azaz bocsánat! váróuk egyik nagy tudósa per­spektívájával ugyanakkor az uj bolygó felkeresésével foglalkozván, a távol lát! -on egy sárga ssinóros dolmányba öltözött bolyong n­­evezett föl, a­miit a vá­sárállási korcsmák egyikébe vagy hirtelen­­ bedült. * * Tisztességes kinézésű * mgóra-láncos vidéki úr áll a városháza kapujában ,hogy Szegedről átrándult szurtos képű, borzas hajú, ,­­ kinézésű tálján som­­fordálkodik körülötte. Míg niogenünk egy vűértő pil­lantást vet a most épült Beregi-féle házra, addig a tolvajlás művészetében gyakorlott „digó“ a föltűnő óra­láncot megragadja. — A vidéki úr azonnal észrevevén az alkalmatlankodó kezét, hirtelen derékon kapja s rendőrért kiált. Lárma keletkezik. A mindenütt jelenlevő inasgyerekek visitásukkal még inkább fölzavarják a fő- és mellék-utcák lakóit. * * * Közgyűlés következik havi jelentéssel. A város fejének, a nagyszorgalmú (? ?) és kitűnő szakavatottságú (? ? ?) polgármesternek — óh fátum ! — és hivatalos pennáját ellopják. Általános keresés és vetkőződés a városházánál. Minden lyukas zseb kifordíttatik, de a hivatalos pennát nem találják sehol. A szolgálattevő mamelukok a legmélyebb basstól a legmagasabb diskontig, a hanglétra minden fokán „rendőrért“ kiabálnak s a vészt jelző csengetyűk moz­gásba hozatnak. Egy óra múlva általános rekedtség a mameluki torkokban és a csengetyükben, de a penna nincs sehol. Végre az erényekben (?) és érdemekben (?) utólérhetetlen polgármester kénytelen az egész napot­­ ellopni (a­mi évenként csak 365-ször történik meg rajta) s a havi jelentés összeállítására az első tanács­nokot fölkérni. Ebből világosan meggyőződtem, hogy nappali rendőrségünk csakugyan.................................................... Idáig írtam, midőn tintás ajtómon valaki ko­­­pogtat. — Szabad! — kiáltok nekimelegülve. — Servus Mózsi! — Ah, servus Mózsi! . . . hozott isten ! . . foglalj helyet! — Köszönöm, nem ülök, már fél év óta készülök a fiumei távversenyre, most is csak azért jöttem Buda­pestről gyalog, hogy a sánták által rendezendő gorzsai gyaloglásban is részt vehessek. Megjegyzendő, barátom müncheni fiú, az ottani egyetemen ismerkedtem meg vele, s különös előszere­tettel viseltetik magyarságunk iránt. — Akkor hát gyújts rá! . . . vannak itt kassai négyesek, ötösök és regáliák. No no ! Nem mindig csak Bereginél, hanem másutt is ! Szerk. Törvény? -zárnok. (S. K.) A futtasd ! Tincs olyan két szürke egész Csongrádm w. , Sándor uramé, s ha­bár a doresmai­­érték is el a 12 db aranyat, de a f­­fl­iát már nem egyszer győzelemre segi * "V * Nem is csei pjj . -ne egy tucat német fejedelemmel, ha szentesi után végig röpülhetett, s ily­e­n ritkán megtörtént mint az egyszeri ^ / azt a szelet is utol­érték, a melyik k­i : ‘ Folyó é- - (, ,,, i elütő-« Kiss Sándor meglehetősei^ ^ ( ismert két szürké­jén tar ^ ára. SZi István — ki nem é. ' jST ! gebéjére“ — egy oldalka f- -im , *, v,.ivvA IC. i.­­ ' / »^^^""“dné, a két .1 . 'A 1 %Ti i % j* 'IjL-A-sarr1'; ea Jüzüg-o ö 4 & ,0*1,1»«‘160111 soha ! Közé suhintott t # ^ jkntL, mire azok villámgyorsan rohantak v , ^s országúton. Virágos Kiss Istvánb ~­l^hogy nem, fölforrt az ősi scythavér, s hogy m igmutassa lovainak ret­tentő sebességét, keserves karingós káromkodások kíséretében a gyeplőt megeresztve lovai közé csördített s paripái nekiszilajodva szédítő gyorsasággal ragadták magukkal a könnyű járművet. Most azután valóságos őrült hajsza kezdődött, mintha csak hőseink az olympiai szekér­verseny első pályadíját akarnák zsebre rakni. A kocsik sokszor összeütődve s csaknem összeakadva himbálóztak jobbra­­balra, s viadoraink ilyenkor nem annyira a lovakat, mint inkább egymás fejét kopogtatták az ostor boldo­gabb végével. Az országutat később nagyon keskenynek talál­ták, s a szilaj paripák mint a zugó szél, a vetéseken és tanyaföldeken rohantak bőszülten tova. Midőn azonban már Kovács János vetéseire értek volna, nevezettnek tanyája Csányi János, részint hogy a megbokrosodott állatokat megállapodásra kénysze­rítse, részint talán azért, hogy a vetésekről az ország­útra terelje — vastag furkós botjával elibek állt, s a szürkék fejére egy hatalmas ütést mért; mielőtt azon­ban ezen mathematikai pontossággal kimért ütést végrehajthatta volna, már akkorára a száguldó pari­pák által elüttetve a kocsikerekek alá került, még­pedig oly szerencsétlenül, hogy szegény Csányi saját emberségéből meg sem mozdulhatott, hanem jámbor élete párjának kelle­tt a tanyára nagynehezen be­cipelni. Az ezen futtatás alkalmával kiérdemelt pályadíjat a szegedi jury..........bocsánat­­­fenyítő törvényszék f. évi szeptember 11-én osztotta ki a győztes feleknek, még­pedig Kiss Sándor elsőrendű vádlott az új bün­tető törvénykönyv 310. §-a értelmében a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében bűnösnek ki­mondatván, ezen bűnös tettének fenyítékéül 6 heti fogságra és 10 frt pénzbírságra, nemkülönben panaszos Csányi János részére munkamulasztás, gyógyítás és fájdalomdij fejében 60 frt megfizetésében elmarasz­­taltatott. Virágos Kiss Istvánt pedig ugyanezen vétség­ben való részességéért 14 napi fogságra és 10 frt pénzbírságra, valamint mindketten a terhükre fölme­rülendő rabtartási költségekben is elmarasztaltattak. Ezen ítélet ellen vádlottak és a kir. ügyészség képvi­selője (Schmidt Imre kir. alügyész) felebbezést jelen­tettek be. Helyi és vegyes hírek. Az időjárás. A sok esőzés után a múlt napokban szép derült napok következtek minálunk. De az ország különböző részein még mindig nagy esőzések vannak, a­mely körülmény különösen rosz hatással van a szőlőtermő hegyes vidékeken, a most kezdődnek a szüretek, a­melyektől nem várnak sokat a bort minőségére nézve, a­mennyiben a szőllők­robha­mindenki a főtérre siet, de rendőrt egy garas árut sem találhatni. Végre is idegenünk pár hátbadöfés után kénytelen volt elereszteni a veszedelmes tolvajt. A „Khabi jerek“ ugyan erősen állítja, hogy Pa­­czauer butikjában két olyan zsínóros attilás, kék sap­kás ember volt, mint a­milyenek nagy városokban esténkint a rongyos embereket összefogdossák. A kis „jakhec“ azonban tévedhetett is, de különben ha úgy volna is, azt a nagyon megérdemelt félliter pálinkát csak nem hagyhatja ott azért a kis ribillióért!

Next