Hód-Mező-Vásárhely, 1880. július-október (10. évfolyam, 27-41. szám)
1880-10-10 / 41. szám
pedig ez ügyvédi fogás volt, s azáltal, hogy az uradalomtól olyasmit kért, amit az soha meg nem adhat, az uradalmat írott szerződésen alapuló jogos követelésétől elüthetni vélte, akkor mi nagyot tévedtünk tehetségében, bocsánatot kérünk, ha ezt valaha kétségbevonni elég vakmerőek voltunk, de megvalljuk, nem valami sokat tartunk az ily malom alá való jogi fogalmakról, mert nem egyszer és elég keservesen tapasztaltuk azt, hogy az ilyeneknek nekünk kell megadni az árát! A közgyűlésen odavetőleg fölemlítette azt is, hogy a dézmaváltsági pénzeket szedte a város, a megye, sőt maga az uradalom is s úgy látszott, mintha a polgármester ez okán remélné a várost szerződésbeli kötelezettsége alól kibújtatni. Nézetünk szerint azonban ez aligha fog sikerülni, mert a szőllő-dézmaváltsági pénztárt, mindannyiszor, ahányszor egyik kézből a másikba ment át, szabályszerűleg kellett resignálni, s hiszszük, hogy ez meg is történt, mert nem bírunk képzelni sem olyan számadót, ki hátraléki kimutatás nélkül, más szóval: a nélkül, hogy tudná, miről kell majd számolnia, józan észszel, ép elmével világos vesztének önkényt neki menjen. A szellő-dézmaváltsági összegeket tehát többen szedték s igy többen tartoznak arról számadással, az ügy tisztábahozatalának módja ezek szerint nagyon egyszerű: elő kell venni az illető számadókat s számadásaikból, mert annyit csak föltételezünk, hogy van mindeniknek — kitűnik, kitől és mennyit szedett be s mennyit számolt át az uradalomnak, s esetleg mennyit felejtett magánál? Ez a baj, igaz, nem Ábrás K. polgármester úr idejéből származik, s elődjét terheli a vád, hogy annak idejekorán elejét nem vette, de neki lett ez ezelőtt két évvel hivatalosan bejelentve, ő lett a vizsgálat megejtésével megbizva, s mégis a helyett, hogy törvényszabta kötelességét teljesítette volna, melylyel mint a törvényhatóság első tisztviselője, a város érdekei képviselője s vagyonának őre úgy is köteles, ügyeskedik, s olyant kér az uradalomtól, a mit meg nem adhat s az ügyet két hosszú évig porral lepeti. Nem tudjuk, mennyiben képes az ily eljárást hivatalos állásával, s oly sokszor hangoztatott ígéreteivel s különösen saját lelkiismeretével megegyeztetni ? de azt tudjuk, hogy az 1870. évi XLII. t.-c. 73. §-a is létezik! Hogy az uradalom előbb-utóbb per utján is érvényesíteni fogja követelését, az kétségtelen, valamint az is, hogy mi femiuk & ]›<**•*■ _*»lvf»K7’.i + P!rn. yipmooak «B0rt, mert az uradalomnak igaza van, hanem azért is, mert ez minálunk igy van szokásban. Ki fizeti meg ekkor, kérdjük, a 10.000 frtot, járulékait s az okozott perköltségeket? bizonyára nem más mint a közpénztár. Ez legkényelmesebb is, az egész város könnyebben kibírja, fizesse az is, sek soha nem volt egyetlen alpalatnyi szőllőföldje s igy még talán azok is segítik ezen az igazság ellenkezőleg reánk sulyosodó terhet viselni, a kik átszedték, elköltötték, s a mi bajunk fölött jókat nevk. Avagy talán azon szőllőbirtokosok fizessenek akik tartozásaikat már letörlesztették? ez sem igaz Valakinek azonban fizetni kell s a mennyiben a kezelő vagy kezelők kilétét a polgármesteriteni nem meri vagy nem akarja, e helye évekig hozza-halasztja s ez által a város Iőnek érzékeny anyagi veszteséget okoz s ez r ii első ilynemű eset, hanem az Isten tudná ringadik, s mindamellett most is akadnak azság tehát azt hozza magával, hogy hivatalos mulasztása vagy járatlané . ie^ ' kát fizessék azok, a kik megválasztották a város kárára, erkölcsi és anyagi veszea -pcv^ s támogatják. Nekünk nem kell az olyan lo r, ki úgy őrködik érdekeink fölött, hogy , j ^ancsszóra, a közgyűlés parancsszavára sem , nem hogy önszántából teljesítené kötelességét, két hosszú évig hozzáhalasztja az oly fontos ág melyből annyi ezer frtnyi kár háramlik városunk ínségére, a kiknek kell, s tán épen ilyen kell ? Et az összeget is azok fizessék meg. Vásárhelyi ritkaságok. Már nem tudom bizonyosan, álmodtam-e vagy valakitől hallottam , hogy vannak vásárhelyi rendőrök is? Azaz mégis úgy rémlik, mintha valamelyik jóbarátom mondta volna, hogy ő már beszélt olyan városi képviselő fiával, akinek az édesapja már egyszer látott ezen ritka tüneményből egy példányt. Elég az hozzá, hogy miután városunk budgetjében „a rendőrség illetménye“ című rovatnál évenkint néhány ezer forintocska tényleges kiadás szerepel, továbbá, miután Bereginél is évenkint nem tudom hány darab zsinóros dolmány és prémes mente szabatik ugyancsak a városi rendőrség részére , ennélfogva — a hitetlenekkel szemben — erős logikával merem állítani, hogy rendőrségünknek akárhol is, de lenni kell. A most idézett budget rovatos kimutatásából még arról is meggyőződtem, hogy rendőrségünk — miként nagy a bölcs természet — kétféle volna, u. m.: lappali és éjjeli, ez utóbbiak egyszersmind felelősek. (Ha kérdezik?) A kettő közötti különbség különben csak az, hogy míg az előbbiek egész nap tengernyi pálinkát iznak, addig az utóbbiak éjjelenként rengeteg sok bort emésztenek föl. A nappali rendőrség azonban a mi prózai korunkon már csak mint egy letűnt dicsőbb korszak regebeli hősei szerepelnek, ez az érdemes „pálinka fogyasztó“ al ~~ úgy látszik — teljesen kiveszett az élők órából, mint ezt az alábbi ecletans esetek is igazolják. * * * A zsírtézi kút körül két tenyeres-talpas konyhaölgy nős disputába ered a „krumpli csuszpájz“ elkésitése fölött; az egyik pirított vereshagymával, a mák borjú pecsenyével szeretné „ajlágolni“. — A megidult pari ama úti harcot kannák kézberagadása és egymás fejéhez csapdosása veti, kisérve a bagoly tüdőt áruló nénikék égetve Irtózásaitól és a coron lakó patent kofaasszonysági nyájas biztatásaitól. Jankó, a mindenütt , -levő, Boszniából hazacsapott „komisz baka“sláv bájdus Duleineájának szörnyű veszedelemben for, állapotát, egyetlen rettenetes ütésével harcképtelenteszi a már a gyrates amazont s mint valami biátor diadalit:. ... akar széttekinteni a „remek üté " bámuló inasok és kamaszok díszes csoportján, ihim a leteritett konyhahölgy titkos imádója, az ismert nii hires köpködő dalia (nem épen lovaghoz moran) hátulról Jankónknak bozontos hajába kapaszkod, s őt herkulesi karjaival földre dönti. A szemenszedett diszkpublikum örömében tombol ezen élvezetet nyújtó Iméri küzdelmen s a viadorok, a pillanat nagyszerükéhez képest, addig rugdalják, marják, harapják é cibálják egymást s addig hengergetik egymás deligjait a „Krisztus verte falaszterén“ , mig végre milketten az ártézi kút melletti széles gödörbe bele na pottyannak, ahol is állandó barátságuk jeléül az iválás alkalmával egymásnak még „kecsketúró“ és „szibarack“ régi magyar delikát ételeket osztogatnak A városházának az árizi kútra eső minden ablaka megtelik hivatalos nézőkkel, bár a „segítség“, „gyilkos“, „fogd meg“, „rendőr“ stb. kiáltások egész a nagyot halló öreg toronyi lakásáig fölhatnak, de rendőrt még messzelátóval se fedözhetni föl. Azaz bocsánat! váróuk egyik nagy tudósa perspektívájával ugyanakkor az uj bolygó felkeresésével foglalkozván, a távol lát! -on egy sárga ssinóros dolmányba öltözött bolyong nevezett föl, amiit a vásárállási korcsmák egyikébe vagy hirtelen bedült. * * Tisztességes kinézésű * mgóra-láncos vidéki úr áll a városháza kapujában ,hogy Szegedről átrándult szurtos képű, borzas hajú, , kinézésű tálján somfordálkodik körülötte. Míg niogenünk egy vűértő pillantást vet a most épült Beregi-féle házra, addig a tolvajlás művészetében gyakorlott „digó“ a föltűnő óraláncot megragadja. — A vidéki úr azonnal észrevevén az alkalmatlankodó kezét, hirtelen derékon kapja s rendőrért kiált. Lárma keletkezik. A mindenütt jelenlevő inasgyerekek visitásukkal még inkább fölzavarják a fő- és mellék-utcák lakóit. * * * Közgyűlés következik havi jelentéssel. A város fejének, a nagyszorgalmú (? ?) és kitűnő szakavatottságú (? ? ?) polgármesternek — óh fátum ! — és hivatalos pennáját ellopják. Általános keresés és vetkőződés a városházánál. Minden lyukas zseb kifordíttatik, de a hivatalos pennát nem találják sehol. A szolgálattevő mamelukok a legmélyebb basstól a legmagasabb diskontig, a hanglétra minden fokán „rendőrért“ kiabálnak s a vészt jelző csengetyűk mozgásba hozatnak. Egy óra múlva általános rekedtség a mameluki torkokban és a csengetyükben, de a penna nincs sehol. Végre az erényekben (?) és érdemekben (?) utólérhetetlen polgármester kénytelen az egész napot ellopni (ami évenként csak 365-ször történik meg rajta) s a havi jelentés összeállítására az első tanácsnokot fölkérni. Ebből világosan meggyőződtem, hogy nappali rendőrségünk csakugyan.................................................... Idáig írtam, midőn tintás ajtómon valaki kopogtat. — Szabad! — kiáltok nekimelegülve. — Servus Mózsi! — Ah, servus Mózsi! . . . hozott isten ! . . foglalj helyet! — Köszönöm, nem ülök, már fél év óta készülök a fiumei távversenyre, most is csak azért jöttem Budapestről gyalog, hogy a sánták által rendezendő gorzsai gyaloglásban is részt vehessek. Megjegyzendő, barátom müncheni fiú, az ottani egyetemen ismerkedtem meg vele, s különös előszeretettel viseltetik magyarságunk iránt. — Akkor hát gyújts rá! . . . vannak itt kassai négyesek, ötösök és regáliák. No no ! Nem mindig csak Bereginél, hanem másutt is ! Szerk. Törvény? -zárnok. (S. K.) A futtasd ! Tincs olyan két szürke egész Csongrádm w. , Sándor uramé, s habár a doresmaiérték is el a 12 db aranyat, de a ffliát már nem egyszer győzelemre segi * "V * Nem is csei pjj . -ne egy tucat német fejedelemmel, ha szentesi után végig röpülhetett, s ilyen ritkán megtörtént mint az egyszeri ^ / azt a szelet is utolérték, a melyik ki : ‘ Folyó é- - (, ,,, i elütő-« Kiss Sándor meglehetősei^ ^ ( ismert két szürkéjén tar ^ ára. SZi István — ki nem é. ' jST ! gebéjére“ — egy oldalka f- -im , *, v,.ivvA IC. i. ' / »^^^""“dné, a két .1 . 'A 1 %Ti i % j* 'IjL-A-sarr1'; ea Jüzüg-o ö 4 & ,0*1,1»«‘160111 soha ! Közé suhintott t # ^ jkntL, mire azok villámgyorsan rohantak v , ^s országúton. Virágos Kiss Istvánb ~l^hogy nem, fölforrt az ősi scythavér, s hogy m igmutassa lovainak rettentő sebességét, keserves karingós káromkodások kíséretében a gyeplőt megeresztve lovai közé csördített s paripái nekiszilajodva szédítő gyorsasággal ragadták magukkal a könnyű járművet. Most azután valóságos őrült hajsza kezdődött, mintha csak hőseink az olympiai szekérverseny első pályadíját akarnák zsebre rakni. A kocsik sokszor összeütődve s csaknem összeakadva himbálóztak jobbrabalra, s viadoraink ilyenkor nem annyira a lovakat, mint inkább egymás fejét kopogtatták az ostor boldogabb végével. Az országutat később nagyon keskenynek találták, s a szilaj paripák mint a zugó szél, a vetéseken és tanyaföldeken rohantak bőszülten tova. Midőn azonban már Kovács János vetéseire értek volna, nevezettnek tanyája Csányi János, részint hogy a megbokrosodott állatokat megállapodásra kényszerítse, részint talán azért, hogy a vetésekről az országútra terelje — vastag furkós botjával elibek állt, s a szürkék fejére egy hatalmas ütést mért; mielőtt azonban ezen mathematikai pontossággal kimért ütést végrehajthatta volna, már akkorára a száguldó paripák által elüttetve a kocsikerekek alá került, mégpedig oly szerencsétlenül, hogy szegény Csányi saját emberségéből meg sem mozdulhatott, hanem jámbor élete párjának kellett a tanyára nagynehezen becipelni. Az ezen futtatás alkalmával kiérdemelt pályadíjat a szegedi jury..........bocsánatfenyítő törvényszék f. évi szeptember 11-én osztotta ki a győztes feleknek, mégpedig Kiss Sándor elsőrendű vádlott az új büntető törvénykönyv 310. §-a értelmében a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében bűnösnek kimondatván, ezen bűnös tettének fenyítékéül 6 heti fogságra és 10 frt pénzbírságra, nemkülönben panaszos Csányi János részére munkamulasztás, gyógyítás és fájdalomdij fejében 60 frt megfizetésében elmarasztaltatott. Virágos Kiss Istvánt pedig ugyanezen vétségben való részességéért 14 napi fogságra és 10 frt pénzbírságra, valamint mindketten a terhükre fölmerülendő rabtartási költségekben is elmarasztaltattak. Ezen ítélet ellen vádlottak és a kir. ügyészség képviselője (Schmidt Imre kir. alügyész) felebbezést jelentettek be. Helyi és vegyes hírek. Az időjárás. A sok esőzés után a múlt napokban szép derült napok következtek minálunk. De az ország különböző részein még mindig nagy esőzések vannak, amely körülmény különösen rosz hatással van a szőlőtermő hegyes vidékeken, a most kezdődnek a szüretek, amelyektől nem várnak sokat a bort minőségére nézve, amennyiben a szőllőkrobhamindenki a főtérre siet, de rendőrt egy garas árut sem találhatni. Végre is idegenünk pár hátbadöfés után kénytelen volt elereszteni a veszedelmes tolvajt. A „Khabi jerek“ ugyan erősen állítja, hogy Paczauer butikjában két olyan zsínóros attilás, kék sapkás ember volt, mint amilyenek nagy városokban esténkint a rongyos embereket összefogdossák. A kis „jakhec“ azonban tévedhetett is, de különben ha úgy volna is, azt a nagyon megérdemelt félliter pálinkát csak nem hagyhatja ott azért a kis ribillióért!