Hód-Mező-Vásárhely, 1881. május-június (11. évfolyam, 21-25. szám)

1881-05-29 / 22. szám

vala ottan, hogy mi is legyen voltaképen az a „talán­­ser“, a­mi a levélben benne volt ugyan, mint a cigány rákja, de valóságban testi szemekkel nem láttattatott.­­ A békésmegyei árvízkárosultak javára B.­Csabán f. évi június hó 5., 6. és 7-ik napjain részvétünnepélyt rendeznek, melynek programmja a következő : I. A budapesti nemzeti színház művészeinek , az összes vendégeknek fogadtatása. II. Népünnep a „Széchenyi-liget“-ben d. u. 3—8 óráig. III. Díszhang­verseny a színházban este 8 órakor. Második nap. IV. Bazár a „Széchenyi-liget“-ben reggeli 10 órától éjféli 12 óráig. V. Táncvigalom a „Széchenyi-liget“ nyári színkörében este 8 órakor villanyos világítással. VI. Villanyvilágítás a liget egész területén este 9 órakor. Harmadik nap: VII. Galambdijlövészet délelőtti 10 órakor. A közönség a vasútvonalakon 50°/0 utazási ked­vezményben részesül. A Körös vizén megfelelő számú csolnakok fognak állani a közönség rendelkezésére. Igen érdekes ünnepély lesz ez, melyre ezennel fölhívjuk a közönség becses figyelmét!­­ Ú­j­a­b­b omnibuszvonat. Az alföld-fiumei vasút nagyvárad-eszéki része t. üzletigazgatóságától következő értesítést vettük: F. évi június hó 1-jétől kezdve, a palicsi fürdő­ évadon át, azaz i. é. augusztus végéig a szeged-palics-szabadkai vonalon az eddigi omni­buszvonatokon kívül még egy 23. sz. omnibuszvonat fog II., III. és IV. oszt. helyekkel közlekedni. Menetrendje a következő: Szeged-alföldi vasút, indulás esti 7 óra 30 perckor, 102. sz. őrháztól esti 7 ó. 46 p., 104-iktől 7 ó. 58 p., 105-iktől 8 ó. 5 p., 106-iktól 8 ó. 12 p., Horgosról 8 ó. 30 p., 112. sz. őrháztól 8. ó. 48 p., 116-iktól 9 ó. 8 p., Palicsról 9. ó. 24 p., 120. sz. őr­háztól 9 ó. 39 p., Szabadkára érkezés esti 9 óra 46 perckor. — A menetárakat és a többi föltételeket ille­tőleg i. é. május 15-én kelt, omnibuszvonatokra vonat­kozó hirdetményünkre utalunk. Budapest, 1881. május­­havában. Az üzletigigatóság.­­ Régiségi lelet. Török János elemi isk. tanító úr múlt pénteken, f. hó 20-án egy halmaz régi­­­ségi leletet ajándékozott a helyb. főgymnáziumi muzeum számára. Ajándékát az alább következő figyelemre méltó sorokkal kisérvén : A körtöltés készítése alkal­mával a város nyugoti oldalán elvonuló paperei szőllők azon részében, mely a Királyszékkel általellenben, a Vata-malom mellett, Kelemen Sándornak a töltésen belül levő házától délre fekszik, — a kubikosok régi sírokra bukkantak a föld szinétől egy fél öl mélység­ben. A sírok némelyikében urna, némelyikében pedig ■csontok találtattak, a nélkül, hogy a koporsónak nyo­mai mutatkoznának. A csontok fejjel dél felé fekvő helyzetben találtattak. Mint alálírott a munkásoktól hallotta, egy csontváz mellett találtak két sima arany karperecet, melyeken betűk voltak, de nem tudták elol­vasni, melyet Kis András kubikos vitt el; találtak ugyanezen csontváz mellett több kisebb-nagyobb vörös, fehér és zöld színü kőklárisokat, melyekből 7 darabot alálí­ottnak adtak, melyeket én főiskolánk múzeumának ajándékozok. Találtak 2 db tökéletesen ép cserép urnát csonttal és hamuval tele, egyiket én is láttam, kértem tőlök, de nem adták nekem. Igen érdekes leletnek tar­tom a sírokkal egyenlő mélységben levő, kővel kirakott, pernyével födött egyszerű tüzelőhelyet, mely hihetőleg a test elégetésének vagy a temetéssel együtt járó áldozati ünnepélyességek helyéül szolgálhatott. Ezt azért tartom fontosnak, mert az ilyen hely — önállóan — a régi sírok között ritkaság. Ezen tüzelőhely alakja, a­mennyire széthányt állapotában kivehető volt, köralakú lehetett, körülbelül egy öl átmérővel. Fe hió 18-án dél­után, a találás napján még a téglák, helyükből ugyan fölhányva, nagyobb részben épek voltak; másnap azon­ban az értetlenség által szétszórva és összetörve talál­tak. Ezen tüzelőhelyről 2 darab eltört téglát vitetek múzeumunkba. A talált csontok közül 6 dbot, köztük 3 dbot azon sírból, melyben az arany karperecek és klárisok találtattak, ugyancsak ezen sírból egy koponya­­csontdarabot is. — Midőn ezen sorokat írom, Égető Imre tanító úr egyik tanítványa, névszerint Vida Mihály, hozott hozzám egy kis cserép urnát, melynek füle és felső széle letörött, de máskülönben egészen ép , mint a gyermek mondja, ezen bögrét az apja nevezett sírok között fél öl mélységben találta. Ezt is múzeumunknak adtam. Hód-Mező-Vásárhely, 1881. május 20-án. Török János tanító.­­ Állatkínzók. Múlt kedden a hetipiac alkalmával vásott mesterinasok azt a megbotránkoztató látványosságot rögtönözték a piaci publikumnak, hogy az ó-toronyba fölmászva a piactérre néző középső ablak­ból egy szegény ebet ugrasztottak le a templom előtti kövezetre, mely a vásottság ezen ütnivaló kedvtelésé­nek egy órai kínlódás után életével adózott. Nem ártana, ha rendőrségünk az ily gazfickókat nyakon csipelné s rögtön érdemük szerint meglakoltatná, hadd okulnának végre példájuk után mindannyian, a­kik az állatok ily brutális kínzásában, valamint az utcai fák kitördelésé­­ben, vagy megcsonkításában is nemtelen örömüket lelik. Ugyanez alkalommal a tóparton pénzező mesterinasokra s fölhívjuk a rendőrség figyelmét.­­ A négy százalékos magyar arany­ár­a­d­é­k aláírása egész Európában rendkívüli, min­den várakozást messze fölülmúló sikert eredményezett. Az aláírásra bocsátott összeg csak Ausztria-Magyaror­­zágon csaknem háromszorosan túljegyeztetett, végleges­sszegezést azonban még máig sem lehetett összeállt­­ani. Németországból legközelebb adatok érkeztek, melyek szerint Kölnben 64, Majna melletti Frankfurt­­on 234 és Berlinben 594, így tehát a német biroda­­lm területén majdnem 900 millió­ért íratott alá. Lon­­onban az aláírás 700 milliónál többet eredményezett . Párisban a tódulás és a túljegyzés oly nagy volt, egy összege a legmegfeszítettebb, még éjjel sem szü­netelő munka dacára sem volt megállapítható. Az alá­írásra bocsátott összeg egészben legalább 22-szeresen jegyeztetett túl s valószínűleg már a befizetett bizto­sítékok által is bőven fedezve van. A szétosztás csak a jövő hét közepe táján lesz eszközölhető. B. Roth­schild Alfonz Párisból gr. Szapáry pénzügyminiszterhez inté­zett táviratában a legmelegebb szavakban fejezte ki az aláírás fényes eredménye fölötti örömét.­­ Kétór­a­i házasság. Egy fiatal­ember nőül vett egy leányt, kivel tizenötezer forint hozományt ígértek neki az esküvő napjára. A menyasszony atyja megtudván, hogy vejének ép tizenötezer forint adóssága van, váltóit mind kifizette és az esküvő után készpénz helyett e váltókat adta át neki. „Nem igy alkudtunk — felelé ez — azokat a hitelezőket nem is kellett volna kifizetni.“ S két óra múlva otthagyta nejét.­­ A v­­. Királynénknak nemrég Párisban történt időzése alkalmából a „Vie moderne“ mulatságos adomát elevenít föl. A királyné atyja 1873-ban Münchenből Bécsbe utazott egy közönséges szalon­kocsiban. Egy kövér ur a vagyonban beszédbe ereszkedett vele, s a herceg, a­nélkül, hogy felfedezte volna kilétét, elmondta neki, hogy vejét megy látogatni Bécsbe. De a kövér ember többet is akart tudni. — „Valami mestersége van a vejének?“ — „Istenem, igen és nem.“ Hogyan. Igen és nem. Furcsa mestersége lehet.“ — „Csakugyan furcsa mestersége van.“ — „Nos, mért nem hagy föl vele, s kezd másikat?“ — „Ezt mondom neki én is, s ő egy véleményen van velem. De vannak állások, melyeken megmaradni kötelesség.“ — „Milyen tréfa. Vallja meg uram, hogy az ön veje eredeti ember.“ — „Csakugyan, nincs párja Ausztria-Magyarországon.“ — A kövér úr még kiváncsiabb lesz, s megmondja, hogy ő látszerész, a veje is az. Bécsbe érkezve megkéri a herceget: adja át üdvözletét a titokteljes vőnek. — „De apropos — kezdi — mivel is foglalkozik hát ő?“ — „Csekélységgel — felelt a herceg — ő Ausztria- Magyarország császárja és királya.“ Az útitárs elpá­rolgott. Színészet. A főtéren hosszú póznán leng a vörös zászló és messzire látszik a „színkör“ felirat. Aradi Gerő úr, a derék színigazgató, a közönség kényel­mére még attól az áldozattól sem riadt vissza, hogy a „Fekete sas“ nagyterme helyett, hol a levegő meleg időben fullasztó, szellős színkört építessen, melyben jeles társulatával gazdag műélvezetben részesítse közön­ségünket néhány héten át. Azt hittük, hogy városunk közönsége meg fogja ragadni az alkalmat és tódulni fog a színkörbe. Rettentően csalatkoztunk. Az eddigi előadásoktól távol maradt a város intelligenciája, s hogy az előadások mégis megtartottak, azt a karzati közönségnek lehet leginkább köszönni. Nem értjük, mi tarthatja vissza közönségünket a színházba való járás­tól, mikor tudja, hogy ez alkalommal a vidék egyik legelsőbb rendű színtársulata időz körünkben. Csak nem rontotta meg talán az ízlésünket annyira a télen a Bogyó-féle társulat, hogy irtózunk a színházba járás­tól?.... Szombaton, május 21-én: „A kapitány kisasszony“ című közkedvességű­ látványos víg operettel nyitotta meg a színtársulat a célszerűen és elég csínnal beren­dezett színkört. A címszerepet Abonyiné játsza, ki mindjárt kilépésekor bebizonyította, hogy ő az operette primadonnája. A darab meséje alig ér valamit s a darabot a kiállítás és az énekrészek teszik élvezetessé. Abonyiné kedves jelenség, ügyes alakító, terjedelmes tiszta hanggal rendelkező énekesnő, ki a színpadot teljesen uralja. Élénk játékával s gyönyörű dalaival meghódította a közönséget. Veres erős bariton hangjá­val imponált s hatalmas brazíliait mutatott be Don Januário személyében. Sok kihívásban részesült. Molnár Erzsi, ki a királynő szerepét adta, szintén megnyerte a jelen voltak rokonszenvei, tiszta csengő hangjával. Nagy Pista Lambertó szerepében vonzó alak volt s dalaival több elismerést aratott mint játékával. Róna­széki (főceremóniás) nagyon ügyesen csinálta a cere­móniákat s többször nevetésre ingerelt. Általában úgy a főszereplők mint a kor első föllépése meggyőzte a nagyon kis számmal jelen voltakat arról, hogy itt egy művészi erőkből alakult társulattal áll szemben. Vasárnap: „A piros bugyelláris. “ Csepreghy nép­színműve. Abonyiné fényesen bebizonyította a Török biróné szerepében, hogy a népszínművekben is első­rendű tehetség. Egy tökéletes paraszt menyecskét mu­tatott be. Úgy természetes játékával mint rokonszen­ves énekmodorával és elevenségével többször zajos tapsokra ragadta a közönséget. Veres mint őrmester játékával is megülte a nyerget, de a dicsőséget szép dalaival aratta. Makó Petákját nehezen­­várták mind­azok, kik már látták őt e szerepben. Ő neki szép jövője van a színművészet terén és már is megérde­melné, hogy a központban figyelemre méltassák. Ex­­temporizált, de ügyesen tette azt is. Rónaszéki Leveles Misijének sokat nevezett a a közönség. Kár, hogy palócos beszédjével túlzott. Egyébként ebben segített neki Abonyiné is egy kicsit. Nagy Pista (Kasza) élén­­kebb volt mint előző este s föltűnő sikert aratott ő is dalaival. Bodrogi megállta helyét az öreg bíró szere­pében. Az egész előadás összevágó és élvezetes volt. Nagyon kellemesen lepett meg bennünket a játék gyors menete és az, hogy a súgás nem hallatszik. Ebből is megítélheti a közönség, mi különbség van a Bogyó és az Aradi társulata között. Közönség kevés számmal. Kedden, az eső miatt nem lehetett megtartani az előadást. Szerdán: „A kornevilli harangok“ operette. Ked­ves emlékünkben van még ezen operette első előadása Rónaszékynével és Makóval. Bogyóék is előadták a télen és a gyönyörű zenéből macska-muzsikát csináltak. Az igazat megvallva, nem vagyunk barátjai az operette­­kultusznak s nem tartjuk nyereségnek a magyar szín­művészetre nézve, ha ennek fölkarolásával háttérbe szoríttatnak a jeles drámák és vígjátékok, mert az operettek legtöbbször haszontalan, belbecs nélküli lát­ványosságok, fölkeverve frivolitásokkal. Mégis a „borne­villi harangokénak bizonyos értéket tulajdonítunk nemcsak minden részében bájos, fülbemászó dallamaiért, hanem meséjének egyszerűen nemes voltáért is, melyre alig ragad valami a kirívóbb frivolitásból. Előre hittük, hogy az első este szerepelt erőkkel előadandó e kedves operettel teljes sikert arat a társulat és nem csalat­koztunk. Ez előadás a felcsigázott igényeket is kielé­gíthette. Abonyiné Szerpolette-je nem volt túlzott , s már ezért is méltán nyerte el a sok tapsot. Molnár Erzsi kedves Zsermén volt, föltűnt azonban, hogy hangja egy kissé fátyolozott. Veres (Hanri marquis) délceg alak volt s ennek részeit mindvégig teljes­­ erő­vel, tisztán és kellemmel adta elő ; több kihívásban részesült. Nagy Pista Grem­zséjével kibékült a közön­ség, sőt tapsokkal is jutalmazta őt. Makó föltűnően sokra haladt Gáspár apósával s különösen nagy hatás­sal és átgondoltsággal szerepelt a megőrülési jelenet­ben. Nagy elismerést érdemelt ki. A karok is föltűnő szabatossággal működtek közre. Szóval, ezen előadás is teljes korrektséggel folyt le. Közönség kevés számmal. Csütörtökön: „Aszalai uram leányai.“ Víg színmű. Ezúttal nagyrészben új tagokkal találkoztunk, kik mind­annyian jeles erőknek tűntek ki. Magasztalással kell megemlékeznünk ez előadásról. Már maga a mű igen jó irányánál, komikus részleteinél fogva hódított, a sze­replők pedig hévvel működtek közre. Ily összevágó elő­adás a­ legszigorúbb kritikát is lekötelezi. Nagyon sajnálhatják azok, kik nem élvezték. Makó, e sokoldalú kitűnőség, a­kinek minden olyan jól áll, excellált az öreg műkertész szerepében, Bodroginé (Borbála), Vécsei Anna (Róza), Siposné (Emilia) és Aradi Emilia (Sárika), nemkülönben Megyeri, Benedek, Fenyvesi s általában az összes szereplők a lehető buzgalommal érvényesítet­ték színpadi jártasságukat és szép tehetségüket. Csupán Marosit ellen van kifogásunk, kinek orvosa sehogy sem illett be a keretbe. Megérdemelné a színmű, hogy ismé­telten színre hozassák. Közönség ez estén már nagyobb számmal volt. — Bizton hiszszük, hogy a jövő hét már meg fogja hozni a méltó pártolást színtársulatunknak a lefolyt előadások fényes sikere után. Valóban nagyon sok élvezettől fosztaná meg magát közönségünk, ha nem érdeklődnék e jeles színtársulat előadásai iránt. Ezúttal alkalmat veszünk magunknak figyelmez­tetni Aradi urat a kalapácsolásokra, kutyamozgásokra és egyéb ilyen boszantó s az előadásokat is zavaró körülményekre. —z. Irodalom Uj könyvek. A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten újabban megjelentek: A „Falusi Könyvtár“ 28. füzete. Ára fűzve 50 kr. Tartalma: A dohányter­melés és kezelés kézikönyve a magyar gazdaközönség számára; irta dr. Nyári Ferenc. Számos fametszetü ábrával. Képek az iparos világból. Olvasókönyv nép­tanítók és iparos tanulók számára. irta Frecskai János. 103 a szöveg közé nyomott képpel. Ára fűzve 1 frt. Az „Olcsó könyvtár.“ Szerkeszti Gyulai Pál. 116— 125. füzetei. Tartalmuk: 116. Goethe F. Hermann és Dorottya. Ford. Hegedűs I. 20 kr. 117. Pálffy Albert. Az itélőmester leánya. Tört beszély. 40 kr. 118. Macau­lay T. B. Nagy Frigyes. Angolból fordította Szent­­királyi Móric. 30 kr. 119. Theuriet. Veronika asszony. Beszély. Franciából fordította Ujkéri. 30 kr. 120. Puskin Sándor. Anyégin Eugén. Regény versekben. Oroszból fordította Bérczy K. Második kiadás. 60 kr. 121. Beau­marchais. A sevillai borbély. Vígjáték négy fölvonásban. Franciából fordította Paulai Ede. 30 kr. 122. Szalay László. Mirabeau. 40 kr. 123. Gaal József. A peleskei nótárius. Bohózat három szakaszban négy fölvonással. Negyedik kiadás. 40 kr. 124. Csokonai Vitéz Mihály. Béka-egérharc. Irta Homer. Általöltöztetve a Blumauer módja szerént. (1791) 20 kr. 125. Kisfaludy Károly. A kérők. Vígjáték három fölvonásban. 30 kr. Az uj csődtörvény, melynek intézkedései oly nagy horderejűek üzleti életünkre nézve, s mely hivatva lesz megszüntetni ama zilált és nehézkes viszonyokat, melyek a csődöt jelenleg jellemzik, igen praktikus és kényelmes zseb-kiadásban jelent meg. Kényelmes, a mennyiben hajlékonyan vászonba van kötve, s igy a zsebben nem alkalmatlan, praktikus pedig, mert jegy­­zetszélün s igy elég üres hely van hagyva minden olda­lon, netán a jegyzeteknek. A kiadók, Tettey Nándor és társa Budapesten, két év előtt tették meg a kísérletet a büntető törvénynyel, kiadva azt ily jegyzőkönyv-alak­ban. Hogy a jogász-közönség mennyire megkedvelte azt, kitűnik abból, hogy a büntető törvény már 5 kiadásban jelent meg s most a csődtörvény is e kiállításban lát napvilágot. A csinos könyv ára kötve 38 kr. Felelős szerkesztő: M. Nagy Lajos. Laptulajdonos a szerkesztő-bizottság.

Next