Hód-Mező-Vásárhely, 1882. július-december (12. évfolyam, 28-53. szám)
1882-12-03 / 49. szám
Szegény kórházi betegek! Az emberi sors sok küzdéssel, néha sanyarúsággal is jár, de míg az embernek elég ereje, jó egészsége van, addig csak a legnehezebb állapot is tűrhető, addig a baj sem baj. Hanem mikor elmúlik a jó egészség, megszállja a tagokat a fájdalom, erőtlenség, s ha még ezekhez oda telepszik a szegénység, a nincsenség: Ó úr Isten ! akkor hát igazán leírhatatlanul nagy tud lenni a nyomor! S nincsen olyan istentelen pogány szív, amely az ilyen ínségen megindulni ne tudjon. Azt is minden ember tapasztalásból tudja, aki valamikor beteg volt, hogy az ilyen állapotban legjobb orvosság az ápolás, legenyhítőbb a jó gondviselés. Még a legnagyobb beteg is könynyebben tud tűrni, midőn érzi, tudja, hogy nincs elfelejtve, nincs elhagyatva, hanem inkább hű gonddal őrködnek felette, s eszközölni igyekeznek felgyógyulását. Van rá eset, hogy a legjobb doctorok is, midőn már a patikai szerekből kifogytak, azt mondják a nehéz betegre: „a gyógyszereket már nem tudja feldolgozni a test, hanem a jó ápolás még segíthet, s mikor a beteg ezt megkapja, felgyógyul. No hát csak igaz az, hogy aki a beteget szánja, gondviselést, ápolást adjon neki, s lehozta a szenvedő lelkébe az eget, minden jót megadott neki, amit ember, Isten után adhat. Azt is mondják, hogy az ember a teremtés remeke. Igaz is, mert nemcsak földi, de égi lény is. Minden emberen rajta van az Isten képe, míg azt az ember maga, elaljasodás, vagy gonoszságból le nem törli magáról, ami által aztán becstelenné s megvetésre méltóvá válik. De még az ilyen is, ha megbetegszik, maga felé hajlítja a romlatlan szívü, ép gondolkodású emberek könyörületességét. Az emberek között, a legbűnösebb ember sem maradhat gondviselés nélkül, midőn megbetegszik, annyival inkább kötelesség, a szegénységben levő betegeket, híven, szeretettel ápolni. Ezt azért teszi az ember, mert égi lény, mert Isten képe van rajta. Hála legyen a kegyelmes Istennek, hogy jó órában mondhassuk, városunk is gondoskodni igyekszik a betegekről. Tart kórházat, ahová az olyan beteget, akinek Istenen kívül senkije nincs beviszik, s ott, azok ápolását a város eszközli. Nem szólunk most arról, hogy ezen az áldott téren, városunk nem tehetne-e többet is. Nem taglalgatjuk most azt sem, hogy ha e téren van hiány, akkor annak ki az oka. Hanem csak azt mondjuk, hogy ha már van kórházunk, hát olyan amilyen, legalább érje el a kötelességnek azt a fokát, ami több pénzbe nem kerül, amiért már megfizettünk, s ami nélkül a kórház nem a betegeknek ápolója, hanem igenis, az úgy is szerencsétlen betegeknek sanyargatója. Ne hiányozzék belőle a legislegfőbb dolog: a gondviselés. A város megadta a kórháznak ezt a legislegfőbb jót, mert tartott állandóan egy gondnokot, akinek szigorú kötelessége volna, a betegek kellő ápolásáról gondot viselni. Igen , de már több tíz esztendejénél, hogy azt a gondnokot, a világon mindenre másra használják, csak épen a betegek ápolására nem. Tudjuk ugyanis, hogy a kórházban Szamecz András a gondnok. Ezt a Szamecz Andrást a polgárok a körökbe, a városházára, a képviselők közé ott meg aztán minden bizottságba beválasztják, sőt több éven keresztül téglamaiszterságra használták ; mindenek felett pedig a sűrűn előforduló korteskedéseknél nélküle nem eshetik meg a vásár, ő azokban a főfő kortes. Vizvész alkalmával ő a futár, parancsnok, ételbor-szállitó, szóval mindenféle; — egyszer a Tiszán — mint mondják — meg is mártották szegényt, de nem lett beteg. — Ezeken kivűl a sok sátorcsinálás... de ki tudná mindazt elmondani, a mire őt a polgártársak használják, így aztán a szegény szerencsétlen betegek, gondnok nélkül maradnak. A város fizeti a gondnokot, s még sincs gondnok! Mert ha az a gondnok nincsen mindég a betegek mellett, gondjukat viselheti-e? Azt pedig a veréb is tudja, hogy Szameczot, maguk a polgártársak annyi felé rángatják, hogy akár éjszakára se menjen haza. Ami valóban, a különféle választások idején csakugyan úgy van. Nagy baj a betegség, de még nagyobb baj, ha nincsen kellő gondviselés. Nem jól cselekszik, aki a betegtől elvonja az ápoló kezét! Kinek vessük a szemére a betegek ilyetén elhanyagolását, ezt a végtelen bűnt, amelynél nagyobb nincs! Ki ennek az oka ? Talán Szamecz András is ? Igen ő ismert kötelessége volna azt mondani, hogy ő kórházi gondnok, ő a szegény szenvedő betegeket ápolja, más dologra nem ér rá. De százezerszerte és milliomszorta hibásabbak azok a polgártársak, akik a kórházi gondnokot valahová beválasztják, vagy kiküldik s ez által a kórházi gondnoki kötelességeinek teljesítésétől elvonják, a helyett, hogy őrködnének, teljesiti-e kötelességét? s szorítanák arra rá! s ha nem volnának képesek Szameczet a futrikálásból visszatartani, küldenék el valamerre kengyelfutónak. A kórházi betegeknek elég sanyarú sorsuk van; a város ad melléjük gondnokot, hogy sorsukat enyhítse; de mig a választópolgárok elkövetik azt a megnevezhetetlen nagy bűnt, hogy ki nem gyónnak Szameczból, addig mindig mély fájdalommal mondhatjuk el: „szegény kórházi betegek! “ TÁRCZA. „Műveltség.“ Németből fordította: Varga János. (Vége.) „Megvallom, én___“ „Ön nem ért engem, ugye?! A dolog pedig oly egyszerű ! Ha önök valóban azon szándékban vannak, hogy egy szegény suszter leányát, aki szintén suszterhez fog férjhez menni, a zongorázásban oktattassák, úgy számára menyasszonyi hozományos zongoráról is gondoskodjanak — mert mit használna neki különben a szerzett műértelem ? Ha csakugyan jártasokká óhajtják önök tenni az e sorsú leányokat az idegen nyelvekben s irodalomtörténetben, úgy bizonyos évi járadékot tartsanak fenn számokra, amelyből szakácsnőt és szobaleányt fizethessenek. Mert ha önök ezt nem teszik, úgy magának a háziasszonynak kell a háztájékat rendben tartani, és hogyan lesz akkor ideje az olvasásra ?“ „Ilyen utópiákra nem gondolunk!“ felelt Würzburgerné asszony kissé élesen. „Mint mondom, nem a szegénységet akarjuk a földről száműzni, hanem a tudatlanságot! Ha növendékeink olyan helyzetbe jutnak, hogy későbben nem sok idejük lesz az ismeret gyakorlására, melyet nekik nyújtottunk, a visszaemlékezés és képességük tudata mégis az egész életen keresztül világítani fog előttük. De arra is vannak esetek,“ végre látszólag igen ártatlanul, „hogy kézművesek is meggazdagodnak !“ „Igen!“ viszonzá Sschreinerné asszony szárazon, „ilyen esetek vannak, mint pl. férjem, ő harminczéves korában még asztalos legény volt. De az ilyenek kivételképen fordulnak elő. Ezen osztály fiataljai rendszerint olyan helyzetben maradnak, amilyenben életmódjukat megkezdették.“ Würzburgerné asszony kezdett nyugtalankodni. „Történetem nagyon rövid,“ jegyző meg a háziasszony mosolyogva, és igy kezdé : „ Midőn férjhez mentem, férjem, mint már mondottam, még mesterlegény volt. Egy nagy bútorgyárban dolgozott, s munkadíja elegendő volt, hogy belőle szerényen megélhessünk. Én idegen voltam a városban, férjem alig egy évvel azelőtt jött ide, kevés ismerősünk volt, és csak két barátunk: egy fiatal házaspár, amely velünk csaknem egy , időben kelt öszve — a Handtke-pár. A férfi Észak-Németországból származott és férjem följebbvalója volt; felügyelője a gyárosztálynak, amelyben ő dolgozott; a nő helybeli, s egy hivatalnok özvegyének leánya. Három idősb nővére közül egy sem ment férjhez, és tanítással keresték meg kenyerüket; a legidősebb egy helybeli iskolánál tanítónői állást foglalt el, a két fiatalabb nevelőnő volt Magyar- és Oroszországban. A legfiatalabb, Amália is hasonló állást készült már elfoglalni, midőn a jó Handtke megkérte. Ami őt erre indította, bizonyára nem külső ok és előny volt, — mert a leány szegény és mindamellett nem csinos vala — hanem a műveltség iránti nagy, szinte érzelgős tisztelete. Egy nőt birni, aki francziául és előkelő németséggel beszél, a boldogság netovábbjának tetszett előtte — egyébbként tiszta szívből szerette őt. Amália, a maca média szerint viszonozta ezt. Kovács Ferencz ügyvéd, 1118 frt. 62 kr. Nagy A. János 1115 frt. 91 kr. Lichtner Gáspár lelkész, 887 frt. 68 kr. Lázár István 867 frt. 71 kr. Molnár Antal 847 frt. 35 kr. Szilágyi Gyula ügyvéd 839 frt. 51 kr. Bartha Sándor ügyvéd hogy nejének valamit megtagadjon: a háztartás pompásabban vezettetett, mint a jövedelem megengedte, a megtakarított vagyonka folyvást fogyott. Amália nem látszott ezt észrevenni, ő szorgalmasan gyakorolta magát a zongorában, és az egész kölcsön könyvtáron keresztül ment. Eközben férjének minden reménye füstbe ment, ő és férjem elhatározták, hogy megtakarított tőkéiket öszszetéve üzletet alapítanak, most magunkra számíthattunk csak, Handtkenak nem volt többé ide helyezendő tőkéje. Mástól függőnek kellett maradnia és maradt is örökké. Gondoktól megtörve, szerencsétlen házassága által szive legmélyéig kínoztatva és megsebesítve, a boldogtalan ember nyomorúságosan tengődött és korán elhalt.“ „Ez igen szomorú — ha nem —“ „A legszomorubb még most következik! Jó barátok gondoskodtak a gyámol nélkül maradt anyáról és gyermekről, de azt nem akadályozhatták meg, hogy a leány is ugyanazon gyakorlatiatlan és épen ezért ártalmas nevelésben részesüljön mint az anya. A leány igen csinos volt, a kísértések nem hiányoztak, és kedvező fogadtatásban részesültek, mivel a leány rangján túl lévén nevelve, minden eszközt kíváncsian megragadott, hogy azon körből meneküljön, amelyhez születése által kárhoztatva volt. Bősz útra tért, megromlott és meghalt. Schreinerné asszony nyugodtan mondta ezt, de arcza megrándult a derék nőnek. „Nagyon szerettem a gyermeket, mégsem menthettem meg!“ téve hozzá csendesen. „Az csak egy eset volt,“ véle Würzburgerné asszony. „Egy az ezer közt,“ volt a felelet.“ És épen ezért nem fogok én sem elnöknője, sem tagja lenni az önök „Leánynevelő egyesületének...“ És te, kegyes olvasónő ? Dorozsma város történetéből. (Folytatás). Második Articulus. — Hogyha pedig akár successio akár osztály, vagy akár mely jóknak visszakeresése vagyis 3000 értok alatt levő adósságok visszatéritése alá vétetett jók és jószágok, egy Districtusnak több helységek határjaiban helyeztetnének, vagyis ha személyt illető cselekedetben többen összeelegyednének, akik azon egy Districtusnak több helyein laknának, vagy pediglen hogyha valamely helység ellen processus indíttatnék, akkor a bíróság a Districtualis kapitányt illetni fogja. Harmadik Articulus. — Hogyha azonban mostan előadott értelemben foglalt jók, vagyis személyek több különös Districtusokban mennének, akkoron a törvénytétel az főkapitányhoz tartozni fog. Negyedik Articulus. — Az visszakért Jobbágyok dolgában az első biró leszen az főkapitány, az alperesnek vezettetni fog azon helység bírája tanácsával, a hol a visszakért jobbágy lakik és megbizonyosodván azok, a melyek szükséges megbizonyittatni, hogy ha a jobbágy ki nem bocsáttatik az helység bírája és tanácsa fog convincáltatni és általa hozott törvényt az főkapitány, szükség úgy hozván magával az Districtusok hatalmával is véghez fogja vinni, hacsak a hozott törvény feljebb nem fog bocsáttatni, a mely esetben valamint a v. megyékben az visszakért jobbágyok dolgában az ince-ispánoktól v. megyék törvényszékre, úgy az „S mi nyomatékkal bir az ?“ „Igen nagygyal! Hogy a módon tulvitt műveltség az egész életre kihat, nem tagadom. Csakhogy ezen hatás ártalmas, mert csak kevés természet elég szerencsés veszély nélkül ellensúlyozni. Ön nem hiszi? És mégis az élet léptennyomon igazolja meggyőződésemet! Engedje meg, hogy egy történetet beszéljek el, egyszerű és egyáltalában nem romantikus történetet, de amelynek azon előnye van, hogy igaz és tanuságteljes !A főkapitánytól az Palatínushoz az apellata megengedtessék. Admonitiok pedig a visszakérendő magok között lévő elszökött jobbágyok iránt a Districtualis kapitányok által a különös visszakérő földesurak megkérésekre a más jobbágyát meg törvényes büntetés alatt az 1715. esztendőben húzott 10-dik Artus szerint véghez vitessenek és a bizonyságtétel levelét kiadni tartoznak. Ötödik Artic. — Ahol két vagy több egy vagy más Districtusbeli helységek között a megyebeli határok iránt villongás volna, ennek elvégzése a Palatínus főkapitányt illetni fogja. Hatodik Artic. — Minthogy hárman legyenek a Districtualis kapitányok úgymint egyik a Jászsági, másik a Nagy, harmadik a Kis Kunság részéről valók, az első mint nagyobb Distriktusnak kapitánya mellett két assesor fog lenni. Azért is a Districtusok olyatán assesorokat maguk közül mentül előbb választani fognak szabad legyen mindazonáltal a Districtualis kapitánynak több assesorokat is, a kiket alkalmatosnak itél, és a kikre a felvett dolognak kimenetelére ne nézzen a költség szaporodása nélkül összehívni és maga mellé venni. Hetedik Articulus. — A Districtualis kapitányoktól minden pöröket a melyek törvény szerint a jószágnak birtokában vagy birtokán kívül kérdőre vitethetnék a főkapitányhoz lehet apellálni a kgis mind az appellatáknak nem különben más előtte folyó pörökiek megh vizsgálásában, maga mellé vevén a Distriuctualis Kapitányokat és Assesorokat, egyik vagy másik jelen nem tétele semmit sem ártván, fog a dologban eljárni. Azon Districtualis Kapitánynak a ki előtt folyt pör megvizsgáltatik a Revisionak alkalmatosságával kévül lenni szükséges, az Helység Birájátul pedig az első kérdőre vevés lészen az Districtualis Kapitányhoz, innét a főkapitányhoz, innen el ismét az Palatínushoz. Nyolczadik Articulus. — Valamint az porok az Vármegyék Törvényszékéig, vagy azontúl a jószág birtokában vagy azon kívül, és minemű terhekkel kérdőre vétethetnek, úgy azon Causák az Palatinalis főkapitány előtt is fognak ítéltetni, és onnan, az Palatínus eleiben az nem lévén, az mi király Curiánkra hasonlóképen fognak apelláltatni. Palatínus azonban választatván az megh itt munka másáre vitt Causákat a melyek még ottan megh nem vizsgáltattak és el nem végeztettek, ugyanaz Palatínus fogja fölvenni és megh vizsgálni. Kilenczedik Articulus. — Minthogy a gonosztevők ellen való hatalmat is Jász és Kun Districtusok kegyesen engedtük azért az Palatinalis főkapitány vezérlése és Praesidiuma alatt az Districtualis Kapitányokk és Assesoroknak jelenlétekben, egyiknek vagy másiknak jelen nem létében semmit sem árt, és a mennyire szükségesnek látszatik Districtusokból vagy másmand is Törvény tudókat össze hivatván, következendőképpen az kilenczedik Privilegialis Actusnak értelmivel kívánjuk gyakoroltatni, ebben is a mennyiben az ország Törvényei engedték az Palatínushoz az apellata fönt maradván. Tizedik Articulus. — A főkapitánynak választása az Palatinus mellett megh maradván, az Districtualis Notárius Generalis Perceptor, és Fiscalis az Generalis Districtusok Congregatiojában az Districtualis Kapitányok pedig Assessorok és Comissariusok az különös Districtusok particularis Congregatiojában, maguk közül azonban mind az mindazáltal az „igent“ csak nagy küzdelmek után mondotta ki, mert akkor a kézművesek iránti előítélet — ha lehetséges még erősebb volt, mint mai napság, és ő születésénél fogva a „műveit társasághoz“ tartozott. De nővérei leveleiből nem sok csalogatót olvashatott, határozott tehát és a frigy megköttetett. A viszony jól indult bizonyos csekélységeket leszámítva, amelyek inkább komikusok, mint komolyak voltak. Amália korrigálta férje dialektusát, bírálgatta nézeteit minden kigondolható alkalommal, és ízlését, könyveket, képeket, concerteket és más ilyenféléket illetőleg művelni igyekezett. A jó Handike is becsületes szándékkal iparkodott valamit „profitolni,“ csakhogy tehetsége az akarattal nem mindig tarthatott lépést, és midőn Amália türelmetlenkedett, a derék embernek sok nehéz vitát kellett átélni. Még nehezebben esett neki, hogy neje barátjait szégyenlette — mi sem voltunk neki elég művestek, amit ugyan én zokon nem vettem, hisz egy szót sem értettem még akkor francziául. Másrészről a kísérletek is, hogy a hivatalnoki körökben ismeretséget kössenek, az előítéleten hajótörést szenvedtek, így a házasfelek csakhamar — mintegy — elszigetelődtek, ami boldogságukat természetesen egy cseppet sem mozdítá elő. Igaztalan lenne azt állítani, hogy egyedül a nő volt hibás, boldogtalannak eléggé az volt. Mert ha a nő szellemi tekintetben fölötte áll férjének, az már elég kínos és veszélyes állapot. Mivel meg van fosztva a nő legédesebb boldogságától, hogy férjét tisztelje, magát nekie alá rendelni tudja, s vezetésében bizalomteljesen megnyugodjék. A legrendkívülibb természet is nehezen teheti magát ezen túl, Amália pedig nem volt ilyen. Igen komoran így alakult ezen házassági viszony, és szakadt volna meg ismét mindkettőjük üdvére, ha egy gyermekük nem született volna, egy leányka. Az apai érzelem a jó embert egészen boldofffsá tette, de fájdalom, képtelenné is arra, két részben az Palatinalis fő Kapitány Praesidiuma alatt. Az Palatínus úgymint azon Districtusok Grófija és Bírája által az alább jelentett mód szerint előladandók közül fognak választattatni és azok a tisztségek három esztendeig fog tartani, hogy tudni illik: Azon Jász és Kun Districtusok az magok Generalis és rész szerint amint előadatott particularis az Palatinalis Kapitány Praesidiuma alatt előre azon okból tartandó Congregatiójából a midőn illető Hivatalokk üressége fog lenni, és szükséges qualitásokkal levő subjectumokat ugyan Grófi Palatínusnak mint Kunok Ispánjának s Birájának elől adjanak a Grófi Palatínus pedig azon elől adottakbul és mások közül is a kik neki alkalmasabbaknak fognak látszatni Candidáljon és azon Candidatusokat az Palatinális Kapitánynak az elől adott választásnak következendő be tellyesitésére megh jelentsen. Az Helység biráit pedig. Esküttyeit Perceptorjait és más Tisztjeit vagy Szolgáit minden helységbeliek magok között választhatnak és tehetnek a nehezebb dolgokk véghez vitelére az Districtualis Kapitányok és Assessorai került Assessorok mint az Vármegyékben szokott lenni, az kik a fő kapitánynyal székes üllyenek az öregebbekből és érdemesebbek közül úgymint kettő a Jász és kettő a Kun Districtusokból választatni fognak. Tizenegyedik Articulus — Minthogy az Archívum minden jó rendben hozott községnek és Társaságnak szükséges dolga legyenek, az Districtusok közönséges archivumja lészen Jászberény városában a hol a Districtusok Privilegiumi az Districtualis Kapitányok adái minden három esztendő múlván be fognak vetettetni, hogyha pedig valamelyik Districtus, vagyis némely különös helységek azon Privilégiumoknak, vagy más dolgokk párjait maguk az Archivumból kivenni akarnák, azokat az Districtualis pecsét alatt kelletik, sőt szükséges is kiadni, hasonlóképpen az külsőknek is az magok jussokra nézve leveleknek és nevezetesen Processusbeli dolgoknak párjai egy esztendő alatt ugyan különös megkeresésekre esztendő múlva pedig Palatinalis Requisitorium Parancsolattya mellett az ország törvényei által hozott Taxa alatt kiadattassanak. Tizenkettedik Artus. — A mielőtt a Jászokat és Kunokat a Tőkének Tulajdonsága és öröksége végett valaki az országbeliek közül törvényre hozni akarnánk, azon Districtusnak Kapitányát az Király Curiára fogja evocálni, a hol azon actionált tőke bizottatni fog és azon kapitány által azon Districtusnak egész községit is, hogy ha pedig azon villongásban lévő tőke mind a 3 districtussal bizattattva, közönségesen mind az három Districtusnak kapitányai és ő általok az Jászság, Nagy és Kis Kunság községit evocalni kelletik az előladott móddal, fölvevendő pör pedig a Király Fiscus mint az egész Koronabeli Jászságoknak törvényes oltalmazója mindazon által azon Districtusoknak költségeivel és veszedelmivel fogja folytatni. (Folyt. köv.) Hun vásárhely város törvényhatósági bizottmányának 1883-ik évre megállapított legtöbb adót fizetői névjegyzéke.