Hód-Mező-Vásárhely, 1882. július-december (12. évfolyam, 28-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

Szegény kórházi betegek! Az emberi sors sok küzdéssel, néha sanya­­rúsággal is jár, de míg az embernek elég ereje, jó egészsége van, addig csak a legnehezebb álla­pot is tűrhető, addig a baj sem baj. Hanem mi­kor elmúlik a jó egészség, megszállja a tagokat a fájdalom, erőtlenség, s ha még ezekhez oda telep­szik a szegénység, a nincsenség: Ó úr Isten ! ak­kor hát igazán leírhatatlanul nagy tud lenni a nyomor! S nincsen olyan istentelen pogány szív, a­mely az ilyen ínségen megindulni ne tudjon. Azt is minden ember tapasztalásból tudja, a­ki valamikor beteg volt, hogy az ilyen állapot­ban legjobb orvosság az ápolás, legenyhítőbb a jó gondviselés. Még a legnagyobb beteg is köny­­nyebben tud tűrni, midőn érzi, tudja, hogy nincs elfelejtve, nincs elhagyatva, hanem inkább hű gonddal őrködnek felette, s eszközölni igyekeznek felgyógyulását. Van rá eset, hogy a legjobb doc­­torok is, midőn már a patikai szerekből kifogy­tak, azt mondják a nehéz betegre: „a gyógysze­reket már nem tudja feldolgozni a test, hanem a jó ápolás még segíthet, s mikor a beteg ezt meg­kapja, felgyógyul. No hát csak igaz az, hogy aki a beteget szánja, gondviselést, ápolást adjon neki, s lehozta a szenvedő lelkébe az eget, minden jót megadott neki, a­mit ember, Isten után adhat. Azt is mondják, hogy az ember a teremtés remeke. Igaz is, mert nemcsak földi, de égi lény is. Minden emberen rajta van az Isten képe, míg azt az ember maga, elaljasodás, vagy gonoszság­ból le nem törli magáról, a­mi által aztán becs­telenné s megvetésre méltóvá válik. De még az ilyen is, ha megbetegszik, maga felé hajlítja a romlatlan szívü, ép gondolkodású emberek könyö­­rületességét. Az emberek között, a legbűnösebb ember sem maradhat gondviselés nélkül, midőn megbetegszik, annyival inkább kötelesség, a sze­génységben levő betegeket, híven, szeretettel ápolni. Ezt azért teszi az ember, mert égi lény, mert Isten képe van rajta. Hála legyen a kegyelmes Istennek, hogy jó órában mondhassuk, városunk is gondoskodni igyekszik a betegekről. Tart kórházat, a­hová az olyan beteget, a­kinek Istenen kívül senkije nincs beviszik, s ott, azok ápolását a város eszközli. Nem szólunk most arról, hogy ezen az áldott té­ren, városunk nem tehetne-e többet is. Nem tag­­lalgatjuk most azt sem, hogy ha e téren van hi­ány, akkor annak ki az oka. Hanem csak azt mondjuk, hogy ha már van kórházunk, hát olyan a­milyen, legalább érje el a kötelességnek azt a fokát, a­mi több pénzbe nem kerül, a­miért már megfizettünk, s a­mi nélkül a kórház nem a be­tegeknek ápolója, hanem igen­is, az úgy is sze­rencsétlen betegeknek sanyargatója. Ne hiányoz­zék belőle a legislegfőbb dolog: a gondviselés. A város megadta a kórháznak ezt a legis­­legfőbb jót, mert tartott állandóan egy gondnokot, a­kinek szigorú kötelessége volna, a betegek kellő ápolásáról gondot viselni. Igen , de már több tíz esztendejénél, hogy azt a gondnokot, a világon mindenre másra használják, csak épen a betegek ápolására nem. Tudjuk ugyanis, hogy a kórházban Szamecz András a gondnok. Ezt a Szamecz Andrást a pol­gárok a körökbe, a városházára, a képviselők közé ott meg aztán minden bizottságba beválasztják, sőt több éven keresztül téglamaiszterságra hasz­nálták ; mindenek felett pedig a sűrűn előforduló korteskedéseknél nélküle nem eshetik meg a vá­sár, ő azokban a főfő kortes. Vizvész alkalmával ő a futár, parancsnok, étel­­bor-szállitó, szóval mindenféle; — egyszer a Tiszán — mint mond­ják — meg is mártották szegényt, de nem lett beteg. — Ezeken kivűl a sok sátorcsinálás... de ki tudná mind­azt elmondani, a mire őt a pol­gártársak használják, így aztán a szegény szeren­csétlen betegek, gondnok nélkül maradnak. A vá­ros fizeti a gondnokot, s még sincs gondnok! Mert ha az a gondnok nincsen mindég a bete­gek mellett, gondjukat viselheti-e? Azt pedig a veréb is tudja, hogy Szameczot, maguk a polgár­társak annyi felé rángatják, hogy akár éjszakára se menjen haza. A­mi valóban, a különféle vá­lasztások idején csakugyan úgy van. Nagy baj a betegség, de még nagyobb baj, ha nincsen kellő gondviselés. Nem jól cselekszik, a­ki a betegtől elvonja az ápoló kezét! Kinek vessük a szemére a betegek ilyetén elhanyagolását, ezt a végtelen bűnt, a­melynél nagyobb nincs! Ki ennek az oka ? Talán Szamecz András is ? Igen ő is­­mert kötelessége volna azt mondani, hogy ő kórházi gondnok, ő a szegény szenvedő betegeket ápolja, más dologra nem ér rá. De száz­ezerszerte és milliomszorta hibásabbak azok a polgártársak, a­kik a kórházi gondnokot valahová beválasztják, vagy kiküldik s ez által a kórházi gondnoki köte­lességeinek teljesítésétől elvonják, a helyett, hogy őrködnének, teljesiti-e kötelességét? s szorítanák arra rá! s ha nem volnának képesek Szameczet a futrikálásból visszatartani, kü­ldenék el valamerre kengyelfutónak. A kórházi betegeknek elég sanyarú sorsuk van; a város ad melléjük gondnokot, hogy sorsu­kat enyhítse; de mig a választó­polgárok elköve­tik azt a megnevezhetetlen nagy bűnt, hogy ki nem gyónnak Szameczból, addig mindig mély fájdalommal mondhatjuk el: „szegény kórházi betegek! “ TÁRCZA. „Műveltség.“ Németből fordította: Varga János. (Vége.) „Megvallom, én___“ „Ön nem ért engem, ugy­e?! A dolog pedig oly egyszerű ! Ha önök valóban azon szán­dékban vannak, hogy egy szegény suszter leányát, aki szintén suszterhez fog férjhez menni, a zon­gorázásban oktattassák, úgy számára menyasszo­nyi hozományos zongoráról is gondoskodjanak — mert mit használna neki különben a szerzett műértelem ? Ha csakugyan jártasokká óhajtják önök tenni az e sorsú leányokat az idegen nyel­vekben s irodalomtörténetben, úgy bizonyos évi járadékot tartsanak fenn számokra, amelyből sza­kácsnőt és szobaleányt fizethessenek. Mert ha önök ezt nem teszik, úgy magának a háziasszony­nak kell a háztájékat rendben tartani, és hogyan lesz akkor ideje az olvasásra ?“ „Ilyen utópiákra nem gondolunk!“ felelt Würzburgerné asszony kissé élesen. „Mint mon­dom, nem a szegénységet akarjuk a földről szám­űzni, hanem a tudatlanságot! Ha növendékeink olyan helyzetbe jutnak, hogy későbben nem sok idejük lesz az ismeret gyakorlására, melyet nekik nyújtottunk, a visszaemlékezés és képességük tudata mégis az egész életen keresztül világítani fog előt­tük. De arra is vannak esetek,“ végre látszólag igen ártatlanul, „hogy kézművesek is meggazda­godnak !“ „Igen!“ viszonzá Sschreinerné asszony szá­razon, „ilyen esetek vannak, mint pl. férjem, ő harminczéves korában még asztalos legény volt. De az ilyenek kivételképen fordulnak elő. Ezen osztály fiataljai rendszerint olyan helyzetben marad­nak, amilyenben életmódjukat megkezdették.“ Würzburgerné asszony kezdett nyugtalan­kodni. „Történetem nagyon rövid,“ jegyző meg a háziasszony mosolyogva, és igy kezdé : „ Midőn férjhez mentem, férjem, mint már mondottam, még mesterlegény volt. Egy nagy bútor­gyárban dolgozott, s munkadíja ele­gendő volt, hogy belőle szerényen megélhessünk. Én idegen voltam a városban, férjem alig egy évvel azelőtt jött ide, kevés ismerősünk volt, és csak két barátunk: egy fiatal házaspár, amely velünk csaknem egy , időben kelt öszve — a Handtke-pár. A férfi Észak-Németországból szár­mazott és férjem följebbvalója volt; felügyelője a gyárosztálynak, amelyben ő dolgozott; a nő hely­beli, s egy hivatalnok özvegyének leánya. Három idősb nővére közül egy sem ment férjhez, és tanítással keresték meg kenyerüket; a legidősebb egy helybeli iskolánál tanítónői állást foglalt el, a két fiatalabb nevelőnő volt Magyar- és Oroszor­szágban. A legfiatalabb, Amália is hasonló állást készült már elfoglalni, midőn a jó Handtke meg­kérte. A­mi őt erre indította, bizonyára nem külső ok és előny volt, — mert a leány szegény és mindamellett nem csinos vala — hanem a műveltség iránti nagy, szinte érzelgős tisztelete. Egy nőt birni, aki francziául és előkelő német­séggel beszél, a boldogság netovábbjának tetszett előtte — egyébbként tiszta szívből szerette őt. Amália, a maca média szerint viszonozta ezt. Kovács Ferencz ügyvéd, 1118 frt. 62 kr. Nagy A. János 1115 frt. 91 kr. Lichtner Gáspár lelkész, 887 frt. 68 kr. Lázár István 867 frt. 71 kr. Molnár Antal 847 frt. 35 kr. Szilágyi Gyula ügyvéd 839 frt. 51 kr. Bartha Sándor ügyvéd hogy nejének valamit megtagadjon: a háztartás pompásabban vezettetett, mint a jövedelem meg­engedte, a megtakarított vagyonka folyvást fogyott. Amália nem látszott ezt észrevenni, ő szorgalma­san gyakorolta magát a zongorában, és az egész kölcsön könyvtáron keresztül ment. E­közben férjének minden reménye füstbe ment, ő és fér­jem elhatározták, hogy megtakarított tőkéiket ösz­­szetéve üzletet alapítanak, most magunkra szá­míthattunk csak, Handtkenak nem volt többé ide helyezendő tőkéje. Mástól függőnek kellett marad­nia és maradt is örökké. Gondoktól megtörve, szerencsétlen házassága által szive legmélyéig kínoz­­tatva és megsebesítve, a boldogtalan ember nyo­morúságosan tengődött és korán elhalt.“ „Ez igen szomorú — ha nem —“ „A legszomorubb még most következik! Jó barátok gondoskodtak a gyámol nélkül maradt anyáról és gyermekről, de azt nem akadályozhat­ták meg, hogy a leány is ugyanazon gyakorlati­atlan és épen ezért ártalmas nevelésben részesül­jön mint az anya. A leány igen csinos volt, a kísértések nem hiányoztak, és kedvező fogadta­tásban részesültek, mivel a leány rangján túl lévén nevelve, minden eszközt kíváncsian megragadott, hogy azon körből meneküljön, amelyhez születése által kárhoztatva volt. Bősz útra tért, megromlott és meghalt. Schreinerné asszony nyugodtan mondta ezt, de arcza megrándult a derék nőnek. „Nagyon szerettem a gyermeket, még­sem menthettem meg!“ téve hozzá csendesen. „Az csak egy eset volt,“ véle Würzburgerné asszony. „Egy az ezer közt,“ volt a felelet.“ És épen ezért nem fogok én sem elnöknője, sem tagja lenni az önök „Leánynevelő egyesületének...“ És te, kegyes olvasónő ? Dorozsma város történetéből. (Folytatás). Második Articulus. — Hogyha pedig akár successio akár osztály, vagy akár mely jóknak visszakeresése vagyis 3000 értok alatt levő adós­ságok visszatéritése alá vétetett jók és jószágok, egy Districtusnak több helységek határjaiban he­lyeztetnének, vagyis ha személyt illető cselekedet­ben többen össze­elegyednének, a­kik azon egy Districtusnak több helyein laknának, vagy pedig­len hogyha valamely helység ellen processus in­díttatnék, akkor a bíróság a Districtualis kapitányt illetni fogja. Harmadik Articulus. — Hogyha azonban mostan előadott értelemben foglalt jók, vagyis személyek több különös Districtusokban mennének, akkoron a törvénytétel az főkapitányhoz tartozni fog. Negyedik Articulus. — Az visszakért Job­bágyok dolgában az első biró leszen az főkapitány, az alperesnek vezettetni fog azon helység bírája tanácsával, a hol a visszakért jobbágy lakik és megbizonyosodván azok, a melyek szükséges meg­­bizonyittatni, hogy ha a jobbágy ki nem bocsát­­tatik az helység bírája és tanácsa fog convincáltatni és általa hozott törvényt az főkapitány, szükség úgy hozván magával az Districtusok hatalmával is véghez fogja vinni, hacsak a hozott törvény feljebb nem fog bocsáttatni, a mely esetben valamint a v. megyékben az visszakért jobbágyok dolgában az ince-ispánoktól v. megyék törvényszékre, úgy az „S mi nyomatékkal bir az ?“ „Igen nagygyal! Hogy a módon tulvitt műveltség az egész életre kihat, nem tagadom. Csakhogy ezen hatás ártalmas, mert csak kevés természet elég szerencsés­­ veszély nélkül ellen­súlyozni. Ön nem hiszi? És mégis az élet lépten­­nyomon igazolja meggyőződésemet! Engedje meg, hogy egy történetet beszéljek el, egyszerű és egy­általában nem romantikus történetet, de amely­nek azon előnye van, hogy igaz és tanuságteljes !A főkapitánytól az Palatínushoz az apellata megen­gedtessék. Admonitiok pedig a visszakérendő ma­gok között lévő elszökött jobbágyok iránt a Dist­rictualis kapitányok által a különös visszakérő föl­des­urak megkérésekre a más jobbágyát meg tör­vényes büntetés alatt az 1715. esztendőben húzott 10-dik Artus szerint véghez vitessenek és a bi­zonyságtétel levelét kiadni tartoznak. Ötödik Artic. — A­hol két vagy több egy vagy más Districtusbeli helységek között a megye­beli határok iránt villongás volna, ennek elvég­zése a Palatínus főkapitányt illetni fogja. Hatodik Artic. — Minthogy hárman legye­nek a Districtualis kapitányok úgymint egyik a Jászsági, másik a Nagy, harmadik a Kis Kunság részéről valók, az első mint nagyobb Distriktus­­nak kapitánya mellett két assesor fog lenni. Azért is a Districtusok olyatán assesorokat maguk közül mentül előbb választani fognak szabad legyen mindazonáltal a Districtualis kapitánynak több assesorokat is, a kiket alkalmatosnak itél, és a kikre a felvett dolognak kimenetelére ne nézzen a költség szaporodása nélkül összehívni és maga mellé venni. Hetedik Articulus. — A Districtualis kapi­tányoktól minden pöröket a melyek törvény sze­rint a jószágnak birtokában vagy birtokán kívül kérdőre vitethetnék a főkapitányhoz lehet apel­lálni a kgis mind az appellatáknak nem különben más előtte folyó pörökiek megh vizsgálásában, maga mellé vevén a Distriuctualis Kapitányokat és Assesorokat, egyik vagy másik jelen nem tétele semmit sem ártván, fog a dologban eljárni. Azon Districtualis Kapitánynak a ki előtt folyt pör meg­­vizsgáltatik a Revisionak alkalmatosságával kévül lenni szükséges, az Helység Birájátul pedig az első kérdőre vevés lészen az Districtualis Kapi­tányhoz, innét a főkapitányhoz, innen el ismét az Palatínushoz. Nyolczadik Articulus. — Valamint az porok az Vármegyék Törvényszékéig, vagy azontúl a jószág birtokában vagy azon kívül, és minemű­ terhekkel kérdőre vétethetnek, úgy azon Causák az Palatinalis főkapitány előtt is fognak ítéltetni, és onnan, az Palatínus eleiben az nem lévén, az mi király Curiánkra hasonlóképen fognak apellál­­tatni. Palatínus azonban választatván az megh itt munka másáre vitt Causákat a melyek még ottan megh nem vizsgáltattak és el nem végeztettek, ugyanaz Palatínus fogja fölvenni és megh vizs­gálni. Kilenczedik Articulus. — Minthogy a gonosz­tevők ellen való hatalmat is Jász és Kun Dist­rictusok kegyesen engedtük azért az Palatinalis főkapitány vezérlése és Praesidiuma alatt az Dist­rictualis Kapitányokk és Assesoroknak jelenlétek­ben, egyiknek vagy másiknak jelen nem létében semmit sem árt, és a mennyire szükségesnek lát­­szatik Districtusokból vagy másm­and is Törvény tudókat össze hivatván, következendőképpen az kilenczedik Privilegialis Actusnak értelmivel kíván­juk gyakoroltatni, ebben is a mennyiben az or­szág Törvényei engedték az Palatínushoz az apel­lata fönt maradván. Tizedik Articulus. — A főkapitánynak vá­lasztása az Palatinus mellett megh maradván, az Districtualis Notárius Generalis Perceptor, és Fis­­calis az Generalis Districtusok Congregatiojában az Districtualis Kapitányok pedig Assessorok és Comissariusok az különös Districtusok particularis Congregatiojában, maguk közül azonban mind az mindazáltal az „igent“ csak nagy küzdelmek után mondotta ki, mert akkor a kézművesek iránti előítélet — ha lehetséges még erősebb volt, mint mai napság, és ő születésénél fogva a „műveit társasághoz“ tartozott. De nővérei leve­leiből nem sok csalogatót olvashatott, határozott tehát és a frigy megköttetett. A viszony jól indult bizonyos csekélységeket leszámítva, amelyek inkább komikusok, mint komolyak voltak. Amália korri­­gálta férje dialektusát, bírálgatta nézeteit minden kigondolható alkalommal, és ízlését, könyveket, képeket, concerteket és más ilyenféléket illetőleg művelni igyekezett. A jó Handike is becsületes szándékkal iparkodott valamit „profitolni,“ csak­hogy tehetsége az akarattal nem mindig tartha­tott lépést, és midőn Amália türelmetlenkedett, a derék embernek sok nehéz vitát kellett átélni. Még nehezebben esett neki, hogy neje barátjait szégyenlette — mi sem voltunk neki elég műves­tek, amit ugyan én zokon nem vettem, hisz egy szót sem értettem még akkor francziául. Másrész­ről a kísérletek is, hogy a hivatalnoki körökben ismeretséget kössenek, az előítéleten hajótörést szenvedtek, így a házasfelek csakhamar — mint­egy — elszigetelődtek, a­mi boldogságukat ter­mészetesen egy cseppet sem mozdítá elő. Igaz­talan lenne azt állítani, hogy egyedül a nő volt hibás, boldogtalannak eléggé az volt. Mert ha a nő szellemi tekintetben fölötte áll férjének, az már elég kínos és veszélyes állapot. Mivel meg van fosztva a nő legédesebb boldogságától, hogy férjét tisztelje, magát nekie alá rendelni tudja, s vezetésében bizalomteljesen megnyugodjék. A leg­­rendkívülibb természet is nehezen teheti magát ezen túl, Amália pedig nem volt ilyen. Igen komoran így alakult ezen házassági viszony, és szakadt volna meg ismét mindkettőjük üdvére, ha egy gyermekük nem született volna, egy leányka. Az apai érzelem a jó embert egészen boldofffsá tette, de fájdalom, képtelenné is arra, két részben az Palatinalis fő Kapitány Praesidiuma alatt. Az Palatínus úgymint azon Districtusok Grófija és Bírája által az alább jelentett mód sze­rint előladandók közül fognak választattatni és azok a tisztségek három esztendeig fog tartani, hogy tudni illik: Azon Jász és Kun Districtusok az magok Generalis és rész szerint amint előada­tott particularis az Palatinalis Kapitány Praesi­diuma alatt előre azon okból tartandó Congrega­­tiójából a midőn illető Hivatalokk üressége fog lenni, és szükséges qualitásokkal levő subjectumo­­kat ugyan Grófi Palatínusnak mint Kunok Ispán­jának s Birájának elől adjanak a Grófi Palatínus pedig azon elől adottakbul és mások közül is a kik neki alkalmasabbaknak fognak látszatni Can­­didáljon és azon Candidatusokat az Palatinális Kapitánynak az elől adott választásnak követke­zendő be tellyesitésére megh jelentsen. Az Hely­ség biráit pedig. Esküttyeit Perceptorjait és más Tisztjeit vagy Szolgáit minden helységbeliek ma­gok között választhatnak és tehetnek a nehezebb dolgokk véghez vitelére az Districtualis Kapitá­nyok és Assessorai kerül­t Assessorok mint az Vármegyékben szokott lenni, az kik a fő kapi­tánynyal székes üllyenek az öregebbekből és ér­demesebbek közül úgymint kettő a Jász és kettő a Kun Districtusokból választatni fognak. Tizenegyedik Articulus — Minthogy az Archívum minden jó rendben hozott községnek és Társaságnak szükséges dolga legyenek, az Dist­rictusok közönséges archivumja lészen Jászberény városában a hol a Districtusok Privilegiumi az Districtualis Kapitányok ad­ái minden három esz­tendő múlván be fognak vetettetni, hogyha pedig valamelyik Districtus, vagyis némely különös hely­ségek azon Privilégiumoknak, vagy más dolgokk párjait maguk az Archivumból kivenni akarnák, azokat az Districtualis pecsét alatt kelletik, sőt szükséges is­ kiadni, hasonlóképpen az külsőknek is az magok jussokra nézve leveleknek és neve­zetesen Processusbeli dolgoknak párjai egy esz­tendő alatt ugyan különös megkeresésekre esz­tendő múlva pedig Palatinalis Requisitorium Pa­­rancsolattya mellett az ország törvényei által ho­zott Taxa alatt kiadattassanak. Tizenkettedik Artus. — A mielőtt a Jászo­kat és Kunokat a Tőkének Tulajdonsága és örök­sége végett valaki az országbeliek közül törvényre hozni akarnánk, azon Districtusnak Kapitányát az Király Curiára fogja evocálni, a hol azon actionált tőke bizottatni fog és azon kapitány által azon Districtusnak egész községit is, hogy ha pedig azon villongásban lévő­ tőke mind a 3 districtus­­sal bizattattva, közönségesen mind az három Dist­rictusnak kapitányai és ő általok az Jászság, Nagy és Kis Kunság községit evocalni kelletik az előladott móddal, fölvevendő pör pedig a Király Fiscus mint az egész Koronabeli Jászságoknak törvényes oltalmazója mindazon által azon Dist­­rictusoknak költségeivel és veszedelmivel fogja folytatni. (Folyt. köv.) Hun vásárhely város törvényhatósági bizottmányának 1883-ik évre meg­állapított legtöbb adót fizetői név­jegyzéke.

Next