Hód-Mező-Vásárhely, 1885. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1885-01-04 / 1. szám

nak önkényv tovább­adása, a jelzálogi fedezet a hitelező javára tökéletesen biztosítva van. Hogy a hitel kérdése a legfontosabb kérdések egyike a mezei gazdákra, az tény, s még igen sok elmon­dani­valóm volna arról, hiszen ez úgy a törvény­­hozás embereit, mint az országos gazda­egyesüle­tet ez a kérdés régen és élénken foglalkoztatja, de nem akarom az igen tisztelt gyülekezet már eddig is lekötelező türelmét tovább is igénybe venni. Négy pontban foglaltam össze azt, a­mivel lényegében és alapjában az olcsó gabona­árak el­len és ebből folyólag mezőgazdasági rendszerünk megjavítása mellett küzdenünk nem csak lehet, de szent kötelességünk, a négy főpontból önként következő apróbb okok és megváltoztatandók jelentéktelenebb mo­mentumai mezőgazdasági életünknek. Szerény véleményem az, hogy a­mit elol­vastam, nem új, sem pedig hivatva nem lehet mezőgazdasági rendszerünkben az üdv és boldog­ság netovábbját megteremteni. Vásárhely város vagyonos mezőgazdáinak hitelre nincs szüksége, de olcsó pénzre, azt hiszem, néha még­is volna, s ha i.­t. uraim a hitel ügyet gondolkodás tár­gyává teszik s azt a felolvasotthoz hasonló mó­don megteremteni igyekeznek, nemzeti közvagyo­­nosodásunk ügyének tesznek vele szent szolgála­tot. Ha Vásárhely város­a. mezőgazdái a munkás­hiány ügyét felkarolva, azon a téren is iparkod­nak megtenni a lehetőt, úgy hervadhatatlan érde­meket szereznek a most elég mostoha sorsú mezőgazdálkodási téren, s közremunkálnak arra, hogy Magyarország mezőgazdái az általános jólét és vagyonosodás azon magaslatára érjenek, a­hol könnyen küzdünk meg a gabonaárak hullámzásá­val, mert több­oldalú és olcsóbb termelés mellett nem érhetnek ugyanazok a bajok, a­melyek ma országszerte sok gazdának végromlását idézték elő. Záradékul pedig az én óhajtásom az, hogy mindig jóval többet tegyünk, mint a­mennyit mondunk; legyünk összetartók a közboldogulás érdekében, hogy illetéktelenül ki ne liczitáltassék lábunk alól a föld, melyen kívül a nagy világon nincsen számunkra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élnünk halnunk kell. Titkári jelentés a hódmező­vásárhelyi gazdasági-egylet 1884-ik évi működéséről. összeállitá­s a gazdasági-egylet 1884 deczember 26-iki közgyűlésén felolvató: Bereczk Pál egyleti titkár. Igen tisztelt közgyűlés! Gazdasági­ egyletünk életében ismét egy évet zárunk le, egy hosszú évet, melyet zsenge egye­sületünk — mint jelentésem alábbi pontjaiban kitüntendő leszek — nem engedett nyomok nél­kül elröpülni, de sőt erős tudatában kitűzött ne­mes czéljainak ez egyesület választmánya és tiszti­karával élén, közgazdasági viszonyaink fejleszté­sére, erőink emelésére, földművelésünk, jószág illetve jó nevelésünk előbbre vitele érdekében tett, — s mind ezen nemes czélok első helyen hivatott factora — a mi Gazdasági-egyesületünk megszilárdítására, izmosítására haladólag, buzgó­­sággal — teljes erejéből — közrehatni igyekezett. Alig néhány éves Gazdasági-egyletünk érezte, és lépten nyomon tapasztalhatta ugyan gyenge­ségét, erőtlenségét tevékenységei közepette, de ennek érzete csak fokozólag hathatott és hatott is egyletünkre, s a tagoknak mindinkább lelkébe vésődött azon magasztos hivatás, melylyel egy hód­mező-vásárhelyi — egy önálló Gazdasági­egyesületet felkarolni, azért tenni, az által tenni elengedhetetlen polgári kötelessége egy 50,000 földműves gazdával biró nagy magyar városnak ! „Segíts magadon, Isten is úgy segít“ ! Váll­vetett erővel — közös munkára szövetkezve — alkottuk meg Gazdasági­ egyletünket, — tegyünk érette ! önmagunknak boldogulására, gazdasági haladhatásunkra ez egylet lesz, ennek kell lenni, az egyedüli, a kiapadhatlan tiszta forrásnak ! És most tisztelt közgyűlés! szerencsés le­szek elősorolni részleten kint egyesületünk évi munkálkodását, tevékenységét, s ha nem mérkőz­hetnek, sőt messze mögötte maradnak is ezek országunk sok hasonló egyesületeinek működésé­vel, azok felmutatható eredményeivel minden esetre csíráját mutatják a haladásnak, s zálogát képezik egy bekövetkezendő szebb jövőnek !­­ Választmányi ülés tartatott az év téli, tava­szi és őszi hónapjaiban 12, melyen a fölmerült belügyek, a beérkezett jelentések, miniszteri in­­tézmények és megkeresések elintézést nyertek. Alakuló gyűlésünk január 6-án volt, s ezen városunk kitűnőségei közül öten tiszteletbeli vá­lasztmányi tagokut, s nagyságos Kovács Ferencz úr pedig egyletünk tiszteletbeli elnökéül továbbra is felkérettek; ugyanekkor egyletünk vagyoni gya­rapodása tekintetében — alapszabályaink értel­mében — alapító tagok gyűjtése iránt létezett intézkedés, kimondatván, hogy az egyszer­ min­­denkorra fizetendő 50 forint alapító tagsági díj 5 év alatt 10 fztos részletekben is lefizethető, a mindenkor fentmaradó tőke 6°/0 kamatjának meg­térítése mellett. Négy alapító tagja lett eddig élő egyletünknek ! ... Hogy egyesületünk munkálkodása vá­rosunk nagy közönségével alaposan ismertetve lehessen, a választmány egyletünk közlönyéül a Fodor Lajos úr szerkesztésében megjelenő „Hód- Mező-Vásárhely“ czimű­ lapot választotta és kérte föl, ennek szerkesztőjét gyűléseire meghívni ha­tározván ! Január 26-án tartott választmányi gyűlésünk határozata folytán egyletünk elnöke által felirat intéztetett gróf Károlyi Gyula ur ő nagyméltósá­­gához, s ennek jószágfelügyelője Dáni József úr­hoz, hogy a hallomás szerint ő a méltósága által eladóvá teendő — mintegy 5000 holdas — na­gyobbrészt legelőből álló u. n. „Szigeti“ nagy­birtoktest adatnék el gazdasági egyletünk tagjai­nak, mely is részvények utján megvásároltatván, mint egy eldarabolhatlan birtokóriás egyetemes hizlalás utján mai napon már-már az eke- és buzatultermelés által kiszorított jószág tenyészté­sünknek feltámasztója, s igy gazdaközönségünk jóllétének leghatalmasabb, legnagyobb mérvű és legpregnánsabb elősegéllője lenne ! Fájdalom, tisztelt közgyűlés !­ő méltóságá­nak erre vonatkozó kedvezőtlen leirata — legalább egyelőre — e nagyszabású s oly mélyreható tö­rekvéseink közepette csak egy szebb jövőnek re­ményét hagyhatta fent ! Itt említem meg az erkölcsi és anyagi te­kintetben oly kitünően sikerült báli mulatságát egyesületünknek, s a márczus 15-ike emlékére rendezett társas estélyt, mely utóbbi egyszerűsé­gében is méltó megünneplése volt a magasztos napnak. A nagymúltú földmivelési minisztériumnak leiratára — mely a munkás kéz hiányának eset­leg mutatkozó szükséglete esetére intézkedést ren­del— egy közvetítő bizottság alakítása jött ja­vaslatba, de mely bizottságnak ez évben — mi­után munkáskéz hiányának égető szüksége miatt egyetlen panasz sem létezett — szükség nem volt, s ez örvendetes jelenséget városunk közgaz­dasági előadója és tudósítója — mint kedvező ál­lapotot — a magas kormányhoz felterjeszteni el nem mulasztották. Mintaszerződést készített egyletünk az ara­tók és gazdák közötti szerződés kötésre nézve, mely is több példányban sokszorosítva mint hé­zagpótló gazdáink által használtatott. Felhívta az egylet a vetőmagvizsgáló állomásokra — lapja útján — a gazdaközönség figyelmét, s az „Ipar­egylet“ méhészeti bizottságának megkeresésére a „méhész-egyletnek“ tagokat gyűjtött, első­sorban önmaga lépvén a tagok közé. Könyvtárunk gyarapítására ez évben is 100 forint utaltatott. Május 4-ki választmányi gyűlésünk nevezte ki a „lóverseny-bizottságot“ Baloghi Soma úr, a „jószág kiállítási bizottságot“ Szathmáry Elek úr s az „állandó gabnakiállítási bizottságot“ Bereczk Pál titkár elnöklete alatt. Ezen irányú törekvéseink közül legtöbb s legörvendetesebb sikere lett a lóversenynek, me­lyet a nméltóságu m. kir. földművelés, ipar és kereskedelmi minisztérium és a városi tekintetes törvényhatóság segélyezése mellett ez­úttal Csong­­rád megyei jellegűvé tettünk, ugyanis a nmeit. minisztérium a lóverseny-bizottság kérésére juta­lomdijakra 40 drb. 10 frankos magyar aranyat s a tek. törvényhatóság o. é. 100 frtot és egyébb munkabeli segélyt adományozván: a lóverseny szeptember hó 7-én 310 frt 90 kr. haszonnal — 8 helybéli s 4 vidéki ló versenyzése s városunk nagy közönségének impozáns részvéte mellett — megtartatott. Nem mulaszthatom el itt kiemelni, hogy ezen eredményeket első­sorban Baloghi Soma ló­verseny-bizottsági elnök kitűnő jóakaratának, fá­­radhatlan buzgalmának, tapintatos és ügyes eljá­rásának köszönhetni, melyért nevezett elnöknek választmányunk hálás elism­erést és köszönetet nyilvánított; de köszönetet nyilvánított Halus József csongrádmegyei lótenyésztési bizottsági elnök úrnak, a nmeit, földművelés, ipar- és ke­reskedelmi minisztériumnak, s a tek.­városi tör­vényhatóságnak is, az eredményről szóló jegyző­könyvek beterjesztése mellett. E lóverseny rendezése által egyletünk alap­szabályaink szerint kitűzött egyik c­élját a lóte­nyésztés fejlesztését ez évben is igyekezett, mun­kálni, de ha a versenyző lovak számát tekintve nem oly érdeklődéssel is mint az kívánatos lett volna, ez nem másnak, mint a dijak csekélysé­gének tulajdonítható, a legnagyobb dij csak 15 db. magyar arany lévén ! Jól tudta ezt egyletünk is, de pénztárunk erejénél és az előző évi veszteségeknél fogva na­gyobb dijakat nem tűzhetett ki. E pontnál kell még azt is felemlítenem, hogy a tek. törvényhatóságtól átkért, és kezelés végett átadott „lófuttatási alapot”, mely 152 frt 25 krt tett, egyletünk a lóverseny jövedelméből és egyéb adományokból 64 forinttal gyarapította! A fentebb megemlített jószágk­iál­litás — mely vásári alkalommal egybekötve czéloztatott — a kezdet nehézségeinél fogva ez évben megvaló­sítható nem volt; remény­em azonban, hogy a jövő évre ez sem marad el és megtartatván meg­hozza a maga gyümölcseit egy nagyobb kiterje­désű jószágvásár megteremtésére nézve­ Baloghi Soma úr azon indítványára, „has­son az egyesület oda, hogy a törvényhatóság azon szabályzata, mely szerint a belterületen 12 darabnál több disznót hizlalni nem szabad — a sertéskereskedőkre nézve — a jelesi viszonyokat és azt tekintve, hogy általában kevés pénzforrása van a lakosságnak — helyeztessék hatályon kí­vül“ egyletünk elnöksége utján az az eredmény éretett el, hogy nevezett szabályzat 1885-ik év márczius 1-ig fölfüggesztetett nevezett kereske­dőkre nézve. A jövő 1885-ik évben Budapesten rende­zendő országos kiállításra egyletünk tagjai által múlt 1883-ik év végén bejelentett termények az I-ső csoportban leendő collectiv kiállításra elfo­gadtattak , — megjegyezvén, hogy gazdasági egy­letünk tagjai közül 26-an a „gazda kör“-ből 13-an jelentkezvén a kiállításban­ való részvé­telre. — Térdij 5.50­0 méter fal melletti hely­ért 33 forint. Egyesületünk felkérte a várost, ennek felt.­hatóságát ez ügy további vezetésére, s a dijak­nak s költségeknek (ép úgy mint az iparkiálli­­tási tárgyaknál, melyekre 600 főt szavaztatott meg) viselésére — felkérte ugyanily eljárásra a VIII-ik csoportba bejelentett tárgyakat — az élelmi czikkeket illetőleg is, mely kérelmeink készséggel teljesittettek. Felhívást intézett továbbá egyesületünk — a város tek­­tek­ tanácsának felhívására is — tag­jaihoz, a gazdaközönséghez, kitűnő lóállományunk­nak az országos lókiállításon való felmutatására. Buzgalmat és részvétet keltett felhívásunkra gaz­dáink 19 lovat jelentettek be, a költségeket itt is városunk tek. törvényhatósága fedezni ígérvén. Figyelmet fordított g­azdasági egyletünk közuta­inkra, azoknak lehető jókarba hozatalára, s elnöksége utján ■— a város feke­hatóságával érintkezésbe lépve, az itt-ott bejelentett mulasztá­sok utánpótlása — az elhanyagolt utak helyre­­hozatala érdekében szót emelt, sürgető szót, — s elmondhatjuk, hogy kérő szavunk n­m lett el­hangzott szó a belsőbb területeinken ! . . . . csak a Pusztában ! Szeptember hó első felében nyittatott meg egyletünk helyiségében az állandó gabonakiállítás, mely czélra egy 120 fiókos szekrény készíttetett Balogi Romna úr tervezete szerint, egy fióknak óvdija (melyben 6 féle gabona kiállítható) 50 krban állapíttatván meg. A­mint igaz az, hogy „minden kezdet ne­héz“, a gabonakiállítás rendezésénél is bebizonyo­sodott. Kiállítóink kevesen vannak, mit sok te­kintetben a jelenlegi gabonaár aláhanyatlás s a kereskedelem stagnáló pangása is okozott. Ha e nyomasztó helyzet fordulatot vesz, s gazdáink e kiállítás szép jelentőségét, gyakorlati hasznát ta­pasztalhatják, ha tudott mennyiségű és minőségű terményeinket külföldi piaczra vethetjük, azokat ott jegyeztethetjük, fáradozásaink bő jutalmát veendjük. A mag el van vetve, kicsiny csirából fakad az erős növény, csak egy szikrából az óriási láng, a jövő meghozza egyletünk e téreni fára­dozásaikat is kívánt gyümölcseit! Itt következik felemlítenem a téli hónapok felolvasó estélyeit. Egyletünk elnöksége ugyanis ugyanis gondoskodott gyakoribb felolvasási esté­lyek rendezéséről, közérdekű, gazdasági szakszerű felolvasások, s ezt követőleg egyes felvetett kér­dések feletti eszmecserék jótékonyan hatottak; s a mezei munkáktól ment ezen téli időszak ily módon maradandó szellemi nyomokat is hagyott hátra egyletünk haladni szerető tagjainál ; s ezek­hez véve egyleti asztalunk szaklapjait, könyvtá­runkat, mely már a keresőnek a gazdászat min­den ágában útmutatással szolgál, élénkebb pezs­gést, mozgalmat, haladást teremtettek, s annak érzetét költötték fel újólag egyesületünk tagjai­nál, hogy Hódmező-Vásárhelyen egy önálló gaz­dasági egyesület létezése, fentartása nem csak kívánatos és indokolt, de ma már életszükséglet. És most már igen tisztelt közgyűlés egyle­tünk e szellemi tevékenységét kitüntető jelenté­sem után áttérhetek egyletünk vagyoni viszo­nyaira. Az 1883-ik év pénztári zárlata vagyonos takarékpénztári könyvecskéken és készpénzben 1481 frt 49 krt mutat ki, ezen összeget szapo­rítják a f. évi docz. hó 18-án megejtett pénz­­tárvizsgálatkor találtatott ez évi tiszta haszon 111 frt 44 kr, a várostól nyert „lófuttatási alap“ 152 frt 25 kr, takarékpénztári betétek után 1885. jan. 1-ig esedékes kamat 108 frt 84 kr. Összesítve egyletünk vagyona, kitesz tehát: 1804 frt és 2 kgt. Kötelességszerüleg megemlíteni tartozom azt, hogy a pénztár vizsgálására kiküldött bizottságot a pénztári könyvek pontos és hibátlan vezetése kellemesen érinti, valamint azon körülmény is, hogy egyletünk pénztárnoka vagyonunkat két hely­beli pénztüzetnél — az első takarékpénztár és népbanknál — mindenha gyümölcsözted. Hogy évi jelentésem igen tisztelt közgyűlés teljes képet nyújthasson, nézetem szerint a jövő évi — bizottságilag megállapított s a választmány által minden pontjában helybenhagyott !— költ­ségelőirányzatot is felvettem ide, hogy igy egyle­tünk jövőbeni vagyoni állapotáról is teljes képet nyújthassak. E szerint: I. Bevétel: 1. Készpénz maradvány 1884. decz. 18-iki zárlat szerint 1804 frt 02 kr. 2. Tagdíj hátralékokból 200 „ 3. Tagdijakból : a) alapitó tagsági dijakból 150 „ b) Rendes tagsági dijakból 800 tag után per 2 frt 40 kr. 720 frt. c) Pártoló tagsági dijakból 10 „ 4. Gabona kiállítási fiókok dijából: 10 „ 5. Báljövedelemből: 100 „ 6. Lóverseny jövedelemből: 50 „ 7. Tőke kamatból 100 „ Összesen : 3144 frt 02 kr. II. Kiadás: 1. Lakbérre szerződés szerint 600 frt. 2. Szolga fizetésére 120 „ 3. Irodai szerekre 15 „ 4. Levélhordónak 2 „ 5. Két helyi lap kihordójának 1 „ 6. Jegyzői tiszteletdijban 6 arany ágióval 33 frt 30 kr. 7. Pénztárnok tiszteletdija 3 arany ágióval 16 frt 66 kr. 8. Könyvtárnok tiszteletdija 3 arany ágióval 16 frt 66 kr. 9. Könyvtár gyarapítására 100 „ 10. Ösztöndíjakra 100 „ 11. Lapokra és folyóiratokra: a) Pesti Napló 24 „ b) Magyar Föld 10 „ c) Két helyi lap 8 „ d) Üstökös 8 „ e) Gyakorlati Mezőgazda 6 „ f) Szöllészeti s borászati lapok 4 „ g) Népkertésze 3 „ h) Méhészeti lapok 3 „ i) Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 12 „ k) Gyümölcsészeti füzetek 3 „ l) Szegedi Híradó 15 „ 12 Országos gazdasági egyesület tagdíj fejében 10 „ 13. Országos gazdasági egyesület könyvkiadó vállalatára 6 „ 20 kr 14. Csongrád megyei gazd. egyleti tagdíj 2 „ 15. Jégverem kijavítására 80 „ 16. Jéghordásra 20 „ 17. Hirdetési dijakra 30 „ 18. Nyomtatványokra 20„­­ 19. Előre nem látottakra 51 „ Összes kiadás 1270 „ mely összevettetvén a 3144 frt 02 kr. bevétellel lesz egyletünk vagyoni állapota 1886-ig évre 1874 frt 2 kr. Adományaikkal egyletünk pénztárát gyara­pították ez évben: 1. a „Népbank“ tek. igazgatósága 5 írttal 2. Az „Első Takarékpénztár“ tek. igazgatósága 10 írttal 3. Fodor Lajos ur 4 darab könyvvel. 4. Bartha Sándor ur lefuttatási alapra 10 frt. 5. a város hason czélra 125 frt 25 krral. 6. Kiss Gyula gyógyszerész ur könyvtár javára 10 forinttal. Végre 7-er A Nagy András János ur és neje részére az ártézi kút ünnepélyes átvétele al­kalmából helybeli nők által gyűjtött, serlegre be­gyült összegből megmaradt, s nevezett gyűjtő nők által jövő évi lóverseny rendezésekor nők díjául ajándékozott 20 frt 70 krral. Mindezen nemeskeblű­ adományokért egyle­tünk köszönetét kedvesen esik újólag e helyen is kifejeznem. Végül egyletünk tagjai számának örvendetes emelkedéséről kell megemlékeznem. Ugyanis: a múlt év végén volt egyletünk­nek : 353 tagja, e szám — figyelembe véve 5 tag kilépését — 52-vel szaporodván, van jelenleg egyletünknek sem több, sem kevesebb, mint 400 tagja — és pedig : 4 alapító, 386 rendes és 10 pártoló tagja. E számbeli gyarapodás is egyletünk erősödésének pr­egnáns kifejezője, s jövőbeni fel­­virágozásának hatalmas jelensége 1 * ’ * ♦ Ezekbe foglaltam össze igen tisztelt közgyű­lés­i egyletünk ez évi történetét, szellemi műkö­déseit, tevékenységét, buzgalmát, anyagi erejét, s ha midőn e jelentésemet nyitott könyvként az igen tisztelt közgyűlés ítélete elé juttatom, kérem figyelembe venni a nehézségeket, az akadályokat, mikkel egy gyenge — egy még meg nem erő­södhetett — egyletnek küzdenie kell, s ezeknek figyelembe vételével, én hiszem, hogy ítéletek kedvezőbb leend. Missiót teljesített — igen tisztelt közgyűlés! — e gazdasági egylet városunk gazdasági terén már is. — Szóljak-e azon haladásról, mi a gaz­dasági gépek elterjedésével ma már közkincsünk. Ki tette ezt ? Ez egyesület! Hisz a vontatók he­lyett kereszteket rak a gazda földjére, lónyomta­tás helyett cséplőgéppel veszi ki az isten áldását! Ez egyesületből sugárzott ki e haladás, itt össze­jővén, egymástól tanultunk, egymást oktattuk. Elsoroljam-e a kettős, hármas ekék a vető­­gépek elterjedtségét, a répa és szecskavágók gaz­dálkodásunkba való mindinkábbi belépését, ter­­mesztményeink között a vetett széna, a takar­mányrépa mind nagyobb-nagyobb mérvű hódítá­sát, vagy a hatsorű takarmány árpa helyett a­ sörárpának terjedő cultiválását és még sokakat és sokakat . . . Nem teszem, tudjuk mindannyian, örömmel látjuk ! De azt igenis befejezésül gyenge szavaimmal nem mulaszthatom el kijelenteni, hogy mind e haladásokban e gazdasági egyletnek van érdeme, — itt fakadt ki ezek cskrája; egyletünk fennállása óta — ennek fejlődésével — karöltve haladtunk idáig, s ha ma, mint gazdák az olcsón termelő, külföld versenye mellett élni akarunk: égető szük­­­égünk van egy hódmezővásárhelyi gazdasági egy­letre, mely ha nem volna , teremteeni kellene! de mivel van — önmagunkért, e gazdálkodó nagy magyar város szebb jövőjéért vállvetett erővel munkáljunk ez egyesület boldogságán, felvirágo­­­tatásán, — fü­ggjük el, épnél szebb, hasznosabb, nemesebb, és magasztosabb dolgot nem művel­hetnén­k ! Isten áldása legyen ezen mi minden mun­káinkon ! I­p­a­r­ü­g­y. Kísérletek az ipartestület megalakítására. Tudjuk, hogy hazánk iparosai az új ipar­­törvényt legnagyobb részben ellenszenvvel fogad­ták, mivel sok olyan intézkedést tartalmaz, mely reájuk nézve károsnak látszik. Az első ipartörvény életbe léptetése után szintén általános volt a zúgolódás iparosaink ré­széről, a­mi felett nem is lehetett csodálkozni, mert az első ipartörvény egy századokon át fenn­állott rendszert semmisített meg s egészen uj alapra fektette a hazai iparügyet, oly alapra, mely iparosaink előtt teljesen szokatlan és érthetetlen volt, melyhez régi mesterembereink nem voltak megérve s mely előnyükre nem szolgálhatott. Az első ipartörvény czélszerűtlenségét egy jó évtized múlva a kormánykörök is belátták és elérkezettnek tartották az időt annak módosí­tására. Ámde az iparosok az első ipartörvény szen­tesítése óta csak zúgolódtak, behatóan soha sem (vagy legalább igen csekély részben) foglalkoztak azon kérdés megoldásával, hogy miként kellene az ipartörvényt úgy módosítani, hogy az az ő speciális érdekeiknek megfelelőbb legyen s általa a hazai ipar előmozdu­lásnok. Tartatott ugyan a fővárosban iparos kong­resszus is időközben, melyen az iparosok sorsa s a hazai iparügy felvirágzása iránt lelkesülő ipar­barátok s nagy iparosok és gyárosok bizonyos megállapodásokra jutottak s ezen kongresszuson az ország több részéből vettek részt kis iparosaink is, de hazánk iparosai ismét csak akkor fejtettek volna ki nagyobb mérvű mozgalmat, midőn már az új ipartörvény-javaslat a képviselőház asztalán feküdt.­­ * Ez időben városunk iparosai is többször ta­nácskoztak az ipazegyletben a felett, hogy miként volna ezélszerű az ipartörvény módosítása; egyes iparosok nálunk is feljajdultak a m­iatt, hogy ez se jó, az se jó a törvényjavaslatban, hanem vilá­gosan és határozottan nálunk ép úgy, mint az

Next