Hód-Mező-Vásárhely, 1885. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1885-01-04 / 1. szám
nak önkényv továbbadása, a jelzálogi fedezet a hitelező javára tökéletesen biztosítva van. Hogy a hitel kérdése a legfontosabb kérdések egyike a mezei gazdákra, az tény, s még igen sok elmondanivalóm volna arról, hiszen ez úgy a törvényhozás embereit, mint az országos gazdaegyesületet ez a kérdés régen és élénken foglalkoztatja, de nem akarom az igen tisztelt gyülekezet már eddig is lekötelező türelmét tovább is igénybe venni. Négy pontban foglaltam össze azt, amivel lényegében és alapjában az olcsó gabonaárak ellen és ebből folyólag mezőgazdasági rendszerünk megjavítása mellett küzdenünk nem csak lehet, de szent kötelességünk, a négy főpontból önként következő apróbb okok és megváltoztatandók jelentéktelenebb momentumai mezőgazdasági életünknek. Szerény véleményem az, hogy amit elolvastam, nem új, sem pedig hivatva nem lehet mezőgazdasági rendszerünkben az üdv és boldogság netovábbját megteremteni. Vásárhely város vagyonos mezőgazdáinak hitelre nincs szüksége, de olcsó pénzre, azt hiszem, néha mégis volna, s ha i.t. uraim a hitel ügyet gondolkodás tárgyává teszik s azt a felolvasotthoz hasonló módon megteremteni igyekeznek, nemzeti közvagyonosodásunk ügyének tesznek vele szent szolgálatot. Ha Vásárhely városa. mezőgazdái a munkáshiány ügyét felkarolva, azon a téren is iparkodnak megtenni a lehetőt, úgy hervadhatatlan érdemeket szereznek a most elég mostoha sorsú mezőgazdálkodási téren, s közremunkálnak arra, hogy Magyarország mezőgazdái az általános jólét és vagyonosodás azon magaslatára érjenek, ahol könnyen küzdünk meg a gabonaárak hullámzásával, mert többoldalú és olcsóbb termelés mellett nem érhetnek ugyanazok a bajok, amelyek ma országszerte sok gazdának végromlását idézték elő. Záradékul pedig az én óhajtásom az, hogy mindig jóval többet tegyünk, mint amennyit mondunk; legyünk összetartók a közboldogulás érdekében, hogy illetéktelenül ki ne liczitáltassék lábunk alól a föld, melyen kívül a nagy világon nincsen számunkra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élnünk halnunk kell. Titkári jelentés a hódmezővásárhelyi gazdasági-egylet 1884-ik évi működéséről. összeállitás a gazdasági-egylet 1884 deczember 26-iki közgyűlésén felolvató: Bereczk Pál egyleti titkár. Igen tisztelt közgyűlés! Gazdasági egyletünk életében ismét egy évet zárunk le, egy hosszú évet, melyet zsenge egyesületünk — mint jelentésem alábbi pontjaiban kitüntendő leszek — nem engedett nyomok nélkül elröpülni, de sőt erős tudatában kitűzött nemes czéljainak ez egyesület választmánya és tisztikarával élén, közgazdasági viszonyaink fejlesztésére, erőink emelésére, földművelésünk, jószág illetve jó nevelésünk előbbre vitele érdekében tett, — s mind ezen nemes czélok első helyen hivatott factora — a mi Gazdasági-egyesületünk megszilárdítására, izmosítására haladólag, buzgósággal — teljes erejéből — közrehatni igyekezett. Alig néhány éves Gazdasági-egyletünk érezte, és lépten nyomon tapasztalhatta ugyan gyengeségét, erőtlenségét tevékenységei közepette, de ennek érzete csak fokozólag hathatott és hatott is egyletünkre, s a tagoknak mindinkább lelkébe vésődött azon magasztos hivatás, melylyel egy hódmező-vásárhelyi — egy önálló Gazdaságiegyesületet felkarolni, azért tenni, az által tenni elengedhetetlen polgári kötelessége egy 50,000 földműves gazdával biró nagy magyar városnak ! „Segíts magadon, Isten is úgy segít“ ! Vállvetett erővel — közös munkára szövetkezve — alkottuk meg Gazdasági egyletünket, — tegyünk érette ! önmagunknak boldogulására, gazdasági haladhatásunkra ez egylet lesz, ennek kell lenni, az egyedüli, a kiapadhatlan tiszta forrásnak ! És most tisztelt közgyűlés! szerencsés leszek elősorolni részleten kint egyesületünk évi munkálkodását, tevékenységét, s ha nem mérkőzhetnek, sőt messze mögötte maradnak is ezek országunk sok hasonló egyesületeinek működésével, azok felmutatható eredményeivel minden esetre csíráját mutatják a haladásnak, s zálogát képezik egy bekövetkezendő szebb jövőnek ! Választmányi ülés tartatott az év téli, tavaszi és őszi hónapjaiban 12, melyen a fölmerült belügyek, a beérkezett jelentések, miniszteri intézmények és megkeresések elintézést nyertek. Alakuló gyűlésünk január 6-án volt, s ezen városunk kitűnőségei közül öten tiszteletbeli választmányi tagokut, s nagyságos Kovács Ferencz úr pedig egyletünk tiszteletbeli elnökéül továbbra is felkérettek; ugyanekkor egyletünk vagyoni gyarapodása tekintetében — alapszabályaink értelmében — alapító tagok gyűjtése iránt létezett intézkedés, kimondatván, hogy az egyszer mindenkorra fizetendő 50 forint alapító tagsági díj 5 év alatt 10 fztos részletekben is lefizethető, a mindenkor fentmaradó tőke 6°/0 kamatjának megtérítése mellett. Négy alapító tagja lett eddig élő egyletünknek ! ... Hogy egyesületünk munkálkodása városunk nagy közönségével alaposan ismertetve lehessen, a választmány egyletünk közlönyéül a Fodor Lajos úr szerkesztésében megjelenő „Hód- Mező-Vásárhely“ czimű lapot választotta és kérte föl, ennek szerkesztőjét gyűléseire meghívni határozván ! Január 26-án tartott választmányi gyűlésünk határozata folytán egyletünk elnöke által felirat intéztetett gróf Károlyi Gyula ur ő nagyméltóságához, s ennek jószágfelügyelője Dáni József úrhoz, hogy a hallomás szerint ő a méltósága által eladóvá teendő — mintegy 5000 holdas — nagyobbrészt legelőből álló u. n. „Szigeti“ nagybirtoktest adatnék el gazdasági egyletünk tagjainak, mely is részvények utján megvásároltatván, mint egy eldarabolhatlan birtokóriás egyetemes hizlalás utján mai napon már-már az eke- és buzatultermelés által kiszorított jószág tenyésztésünknek feltámasztója, s igy gazdaközönségünk jóllétének leghatalmasabb, legnagyobb mérvű és legpregnánsabb elősegéllője lenne ! Fájdalom, tisztelt közgyűlés !ő méltóságának erre vonatkozó kedvezőtlen leirata — legalább egyelőre — e nagyszabású s oly mélyreható törekvéseink közepette csak egy szebb jövőnek reményét hagyhatta fent ! Itt említem meg az erkölcsi és anyagi tekintetben oly kitünően sikerült báli mulatságát egyesületünknek, s a márczus 15-ike emlékére rendezett társas estélyt, mely utóbbi egyszerűségében is méltó megünneplése volt a magasztos napnak. A nagymúltú földmivelési minisztériumnak leiratára — mely a munkás kéz hiányának esetleg mutatkozó szükséglete esetére intézkedést rendel— egy közvetítő bizottság alakítása jött javaslatba, de mely bizottságnak ez évben — miután munkáskéz hiányának égető szüksége miatt egyetlen panasz sem létezett — szükség nem volt, s ez örvendetes jelenséget városunk közgazdasági előadója és tudósítója — mint kedvező állapotot — a magas kormányhoz felterjeszteni el nem mulasztották. Mintaszerződést készített egyletünk az aratók és gazdák közötti szerződés kötésre nézve, mely is több példányban sokszorosítva mint hézagpótló gazdáink által használtatott. Felhívta az egylet a vetőmagvizsgáló állomásokra — lapja útján — a gazdaközönség figyelmét, s az „Iparegylet“ méhészeti bizottságának megkeresésére a „méhész-egyletnek“ tagokat gyűjtött, elsősorban önmaga lépvén a tagok közé. Könyvtárunk gyarapítására ez évben is 100 forint utaltatott. Május 4-ki választmányi gyűlésünk nevezte ki a „lóverseny-bizottságot“ Baloghi Soma úr, a „jószág kiállítási bizottságot“ Szathmáry Elek úr s az „állandó gabnakiállítási bizottságot“ Bereczk Pál titkár elnöklete alatt. Ezen irányú törekvéseink közül legtöbb s legörvendetesebb sikere lett a lóversenynek, melyet a nméltóságu m. kir. földművelés, ipar és kereskedelmi minisztérium és a városi tekintetes törvényhatóság segélyezése mellett ezúttal Csongrád megyei jellegűvé tettünk, ugyanis a nmeit. minisztérium a lóverseny-bizottság kérésére jutalomdijakra 40 drb. 10 frankos magyar aranyat s a tek. törvényhatóság o. é. 100 frtot és egyébb munkabeli segélyt adományozván: a lóverseny szeptember hó 7-én 310 frt 90 kr. haszonnal — 8 helybéli s 4 vidéki ló versenyzése s városunk nagy közönségének impozáns részvéte mellett — megtartatott. Nem mulaszthatom el itt kiemelni, hogy ezen eredményeket elsősorban Baloghi Soma lóverseny-bizottsági elnök kitűnő jóakaratának, fáradhatlan buzgalmának, tapintatos és ügyes eljárásának köszönhetni, melyért nevezett elnöknek választmányunk hálás elismerést és köszönetet nyilvánított; de köszönetet nyilvánított Halus József csongrádmegyei lótenyésztési bizottsági elnök úrnak, a nmeit, földművelés, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak, s a tek.városi törvényhatóságnak is, az eredményről szóló jegyzőkönyvek beterjesztése mellett. E lóverseny rendezése által egyletünk alapszabályaink szerint kitűzött egyik célját a lótenyésztés fejlesztését ez évben is igyekezett, munkálni, de ha a versenyző lovak számát tekintve nem oly érdeklődéssel is mint az kívánatos lett volna, ez nem másnak, mint a dijak csekélységének tulajdonítható, a legnagyobb dij csak 15 db. magyar arany lévén ! Jól tudta ezt egyletünk is, de pénztárunk erejénél és az előző évi veszteségeknél fogva nagyobb dijakat nem tűzhetett ki. E pontnál kell még azt is felemlítenem, hogy a tek. törvényhatóságtól átkért, és kezelés végett átadott „lófuttatási alapot”, mely 152 frt 25 krt tett, egyletünk a lóverseny jövedelméből és egyéb adományokból 64 forinttal gyarapította! A fentebb megemlített jószágkiállitás — mely vásári alkalommal egybekötve czéloztatott — a kezdet nehézségeinél fogva ez évben megvalósítható nem volt; reményem azonban, hogy a jövő évre ez sem marad el és megtartatván meghozza a maga gyümölcseit egy nagyobb kiterjedésű jószágvásár megteremtésére nézve Baloghi Soma úr azon indítványára, „hasson az egyesület oda, hogy a törvényhatóság azon szabályzata, mely szerint a belterületen 12 darabnál több disznót hizlalni nem szabad — a sertéskereskedőkre nézve — a jelesi viszonyokat és azt tekintve, hogy általában kevés pénzforrása van a lakosságnak — helyeztessék hatályon kívül“ egyletünk elnöksége utján az az eredmény éretett el, hogy nevezett szabályzat 1885-ik év márczius 1-ig fölfüggesztetett nevezett kereskedőkre nézve. A jövő 1885-ik évben Budapesten rendezendő országos kiállításra egyletünk tagjai által múlt 1883-ik év végén bejelentett termények az I-ső csoportban leendő collectiv kiállításra elfogadtattak , — megjegyezvén, hogy gazdasági egyletünk tagjai közül 26-an a „gazda kör“-ből 13-an jelentkezvén a kiállításban való részvételre. — Térdij 5.500 méter fal melletti helyért 33 forint. Egyesületünk felkérte a várost, ennek felt.hatóságát ez ügy további vezetésére, s a dijaknak s költségeknek (ép úgy mint az iparkiállitási tárgyaknál, melyekre 600 főt szavaztatott meg) viselésére — felkérte ugyanily eljárásra a VIII-ik csoportba bejelentett tárgyakat — az élelmi czikkeket illetőleg is, mely kérelmeink készséggel teljesittettek. Felhívást intézett továbbá egyesületünk — a város tektek tanácsának felhívására is — tagjaihoz, a gazdaközönséghez, kitűnő lóállományunknak az országos lókiállításon való felmutatására. Buzgalmat és részvétet keltett felhívásunkra gazdáink 19 lovat jelentettek be, a költségeket itt is városunk tek. törvényhatósága fedezni ígérvén. Figyelmet fordított gazdasági egyletünk közutainkra, azoknak lehető jókarba hozatalára, s elnöksége utján ■— a város fekehatóságával érintkezésbe lépve, az itt-ott bejelentett mulasztások utánpótlása — az elhanyagolt utak helyrehozatala érdekében szót emelt, sürgető szót, — s elmondhatjuk, hogy kérő szavunk nm lett elhangzott szó a belsőbb területeinken ! . . . . csak a Pusztában ! Szeptember hó első felében nyittatott meg egyletünk helyiségében az állandó gabonakiállítás, mely czélra egy 120 fiókos szekrény készíttetett Balogi Romna úr tervezete szerint, egy fióknak óvdija (melyben 6 féle gabona kiállítható) 50 krban állapíttatván meg. Amint igaz az, hogy „minden kezdet nehéz“, a gabonakiállítás rendezésénél is bebizonyosodott. Kiállítóink kevesen vannak, mit sok tekintetben a jelenlegi gabonaár aláhanyatlás s a kereskedelem stagnáló pangása is okozott. Ha e nyomasztó helyzet fordulatot vesz, s gazdáink e kiállítás szép jelentőségét, gyakorlati hasznát tapasztalhatják, ha tudott mennyiségű és minőségű terményeinket külföldi piaczra vethetjük, azokat ott jegyeztethetjük, fáradozásaink bő jutalmát veendjük. A mag el van vetve, kicsiny csirából fakad az erős növény, csak egy szikrából az óriási láng, a jövő meghozza egyletünk e téreni fáradozásaikat is kívánt gyümölcseit! Itt következik felemlítenem a téli hónapok felolvasó estélyeit. Egyletünk elnöksége ugyanis ugyanis gondoskodott gyakoribb felolvasási estélyek rendezéséről, közérdekű, gazdasági szakszerű felolvasások, s ezt követőleg egyes felvetett kérdések feletti eszmecserék jótékonyan hatottak; s a mezei munkáktól ment ezen téli időszak ily módon maradandó szellemi nyomokat is hagyott hátra egyletünk haladni szerető tagjainál ; s ezekhez véve egyleti asztalunk szaklapjait, könyvtárunkat, mely már a keresőnek a gazdászat minden ágában útmutatással szolgál, élénkebb pezsgést, mozgalmat, haladást teremtettek, s annak érzetét költötték fel újólag egyesületünk tagjainál, hogy Hódmező-Vásárhelyen egy önálló gazdasági egyesület létezése, fentartása nem csak kívánatos és indokolt, de ma már életszükséglet. És most már igen tisztelt közgyűlés egyletünk e szellemi tevékenységét kitüntető jelentésem után áttérhetek egyletünk vagyoni viszonyaira. Az 1883-ik év pénztári zárlata vagyonos takarékpénztári könyvecskéken és készpénzben 1481 frt 49 krt mutat ki, ezen összeget szaporítják a f. évi docz. hó 18-án megejtett pénztárvizsgálatkor találtatott ez évi tiszta haszon 111 frt 44 kr, a várostól nyert „lófuttatási alap“ 152 frt 25 kr, takarékpénztári betétek után 1885. jan. 1-ig esedékes kamat 108 frt 84 kr. Összesítve egyletünk vagyona, kitesz tehát: 1804 frt és 2 kgt. Kötelességszerüleg megemlíteni tartozom azt, hogy a pénztár vizsgálására kiküldött bizottságot a pénztári könyvek pontos és hibátlan vezetése kellemesen érinti, valamint azon körülmény is, hogy egyletünk pénztárnoka vagyonunkat két helybeli pénztüzetnél — az első takarékpénztár és népbanknál — mindenha gyümölcsözted. Hogy évi jelentésem igen tisztelt közgyűlés teljes képet nyújthasson, nézetem szerint a jövő évi — bizottságilag megállapított s a választmány által minden pontjában helybenhagyott !— költségelőirányzatot is felvettem ide, hogy igy egyletünk jövőbeni vagyoni állapotáról is teljes képet nyújthassak. E szerint: I. Bevétel: 1. Készpénz maradvány 1884. decz. 18-iki zárlat szerint 1804 frt 02 kr. 2. Tagdíj hátralékokból 200 „ 3. Tagdijakból : a) alapitó tagsági dijakból 150 „ b) Rendes tagsági dijakból 800 tag után per 2 frt 40 kr. 720 frt. c) Pártoló tagsági dijakból 10 „ 4. Gabona kiállítási fiókok dijából: 10 „ 5. Báljövedelemből: 100 „ 6. Lóverseny jövedelemből: 50 „ 7. Tőke kamatból 100 „ Összesen : 3144 frt 02 kr. II. Kiadás: 1. Lakbérre szerződés szerint 600 frt. 2. Szolga fizetésére 120 „ 3. Irodai szerekre 15 „ 4. Levélhordónak 2 „ 5. Két helyi lap kihordójának 1 „ 6. Jegyzői tiszteletdijban 6 arany ágióval 33 frt 30 kr. 7. Pénztárnok tiszteletdija 3 arany ágióval 16 frt 66 kr. 8. Könyvtárnok tiszteletdija 3 arany ágióval 16 frt 66 kr. 9. Könyvtár gyarapítására 100 „ 10. Ösztöndíjakra 100 „ 11. Lapokra és folyóiratokra: a) Pesti Napló 24 „ b) Magyar Föld 10 „ c) Két helyi lap 8 „ d) Üstökös 8 „ e) Gyakorlati Mezőgazda 6 „ f) Szöllészeti s borászati lapok 4 „ g) Népkertésze 3 „ h) Méhészeti lapok 3 „ i) Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 12 „ k) Gyümölcsészeti füzetek 3 „ l) Szegedi Híradó 15 „ 12 Országos gazdasági egyesület tagdíj fejében 10 „ 13. Országos gazdasági egyesület könyvkiadó vállalatára 6 „ 20 kr 14. Csongrád megyei gazd. egyleti tagdíj 2 „ 15. Jégverem kijavítására 80 „ 16. Jéghordásra 20 „ 17. Hirdetési dijakra 30 „ 18. Nyomtatványokra 20„ 19. Előre nem látottakra 51 „ Összes kiadás 1270 „ mely összevettetvén a 3144 frt 02 kr. bevétellel lesz egyletünk vagyoni állapota 1886-ig évre 1874 frt 2 kr. Adományaikkal egyletünk pénztárát gyarapították ez évben: 1. a „Népbank“ tek. igazgatósága 5 írttal 2. Az „Első Takarékpénztár“ tek. igazgatósága 10 írttal 3. Fodor Lajos ur 4 darab könyvvel. 4. Bartha Sándor ur lefuttatási alapra 10 frt. 5. a város hason czélra 125 frt 25 krral. 6. Kiss Gyula gyógyszerész ur könyvtár javára 10 forinttal. Végre 7-er A Nagy András János ur és neje részére az ártézi kút ünnepélyes átvétele alkalmából helybeli nők által gyűjtött, serlegre begyült összegből megmaradt, s nevezett gyűjtő nők által jövő évi lóverseny rendezésekor nők díjául ajándékozott 20 frt 70 krral. Mindezen nemeskeblű adományokért egyletünk köszönetét kedvesen esik újólag e helyen is kifejeznem. Végül egyletünk tagjai számának örvendetes emelkedéséről kell megemlékeznem. Ugyanis: a múlt év végén volt egyletünknek : 353 tagja, e szám — figyelembe véve 5 tag kilépését — 52-vel szaporodván, van jelenleg egyletünknek sem több, sem kevesebb, mint 400 tagja — és pedig : 4 alapító, 386 rendes és 10 pártoló tagja. E számbeli gyarapodás is egyletünk erősödésének pregnáns kifejezője, s jövőbeni felvirágozásának hatalmas jelensége 1 * ’ * ♦ Ezekbe foglaltam össze igen tisztelt közgyűlési egyletünk ez évi történetét, szellemi működéseit, tevékenységét, buzgalmát, anyagi erejét, s ha midőn e jelentésemet nyitott könyvként az igen tisztelt közgyűlés ítélete elé juttatom, kérem figyelembe venni a nehézségeket, az akadályokat, mikkel egy gyenge — egy még meg nem erősödhetett — egyletnek küzdenie kell, s ezeknek figyelembe vételével, én hiszem, hogy ítéletek kedvezőbb leend. Missiót teljesített — igen tisztelt közgyűlés! — e gazdasági egylet városunk gazdasági terén már is. — Szóljak-e azon haladásról, mi a gazdasági gépek elterjedésével ma már közkincsünk. Ki tette ezt ? Ez egyesület! Hisz a vontatók helyett kereszteket rak a gazda földjére, lónyomtatás helyett cséplőgéppel veszi ki az isten áldását! Ez egyesületből sugárzott ki e haladás, itt összejővén, egymástól tanultunk, egymást oktattuk. Elsoroljam-e a kettős, hármas ekék a vetőgépek elterjedtségét, a répa és szecskavágók gazdálkodásunkba való mindinkábbi belépését, termesztményeink között a vetett széna, a takarmányrépa mind nagyobb-nagyobb mérvű hódítását, vagy a hatsorű takarmány árpa helyett a sörárpának terjedő cultiválását és még sokakat és sokakat . . . Nem teszem, tudjuk mindannyian, örömmel látjuk ! De azt igenis befejezésül gyenge szavaimmal nem mulaszthatom el kijelenteni, hogy mind e haladásokban e gazdasági egyletnek van érdeme, — itt fakadt ki ezek cskrája; egyletünk fennállása óta — ennek fejlődésével — karöltve haladtunk idáig, s ha ma, mint gazdák az olcsón termelő, külföld versenye mellett élni akarunk: égető szükégünk van egy hódmezővásárhelyi gazdasági egyletre, mely ha nem volna , teremteeni kellene! de mivel van — önmagunkért, e gazdálkodó nagy magyar város szebb jövőjéért vállvetett erővel munkáljunk ez egyesület boldogságán, felvirágotatásán, — függjük el, épnél szebb, hasznosabb, nemesebb, és magasztosabb dolgot nem művelhetnénk ! Isten áldása legyen ezen mi minden munkáinkon ! Iparügy. Kísérletek az ipartestület megalakítására. Tudjuk, hogy hazánk iparosai az új ipartörvényt legnagyobb részben ellenszenvvel fogadták, mivel sok olyan intézkedést tartalmaz, mely reájuk nézve károsnak látszik. Az első ipartörvény életbe léptetése után szintén általános volt a zúgolódás iparosaink részéről, ami felett nem is lehetett csodálkozni, mert az első ipartörvény egy századokon át fennállott rendszert semmisített meg s egészen uj alapra fektette a hazai iparügyet, oly alapra, mely iparosaink előtt teljesen szokatlan és érthetetlen volt, melyhez régi mesterembereink nem voltak megérve s mely előnyükre nem szolgálhatott. Az első ipartörvény czélszerűtlenségét egy jó évtized múlva a kormánykörök is belátták és elérkezettnek tartották az időt annak módosítására. Ámde az iparosok az első ipartörvény szentesítése óta csak zúgolódtak, behatóan soha sem (vagy legalább igen csekély részben) foglalkoztak azon kérdés megoldásával, hogy miként kellene az ipartörvényt úgy módosítani, hogy az az ő speciális érdekeiknek megfelelőbb legyen s általa a hazai ipar előmozdulásnok. Tartatott ugyan a fővárosban iparos kongresszus is időközben, melyen az iparosok sorsa s a hazai iparügy felvirágzása iránt lelkesülő iparbarátok s nagy iparosok és gyárosok bizonyos megállapodásokra jutottak s ezen kongresszuson az ország több részéből vettek részt kis iparosaink is, de hazánk iparosai ismét csak akkor fejtettek volna ki nagyobb mérvű mozgalmat, midőn már az új ipartörvény-javaslat a képviselőház asztalán feküdt. * Ez időben városunk iparosai is többször tanácskoztak az ipazegyletben a felett, hogy miként volna ezélszerű az ipartörvény módosítása; egyes iparosok nálunk is feljajdultak a miatt, hogy ez se jó, az se jó a törvényjavaslatban, hanem világosan és határozottan nálunk ép úgy, mint az