Hód-Mező-Vásárhely, 1885. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1885-07-05 / 27. szám
fogyás 40 tanuló. Lehetetlen sajnálatos jelenségnek nem tartanom. Sohasem volna igazság a tanintézetek szellemi és erkölcsi értékét egyedül a tanítványok számához mérni, hiszen a mérsékelt szám fegyelmi ellenőrzése sokkal szigorúbb, értelmi fejlesztése behatóbb, vallásos és erkölcsi nemesítése sokszorosan mélyebb lehet csak közepes jóakarat mellett is , de a távol álló közönség a látszat után ítélvén, könnyen a kereslet és forgalom aránya szerint osztályoz; továbbá míg egyfelől bizonyos dolog, hogy egy jóravaló főgymnasium gyújtotta fény épen nem veszít hevében és erejében, ha 300 tanuló között oszlanak meg sugarai, másfelől nekünk helyi okaink is vannak, melyek sajnálatossá teszik eme minden esetre tetemes hanyatlást. Mintegy négy éve jelzett már a létszámban lassú kár, de fokozatos csökkenést, ily rohamos mértékűt azonban még egyszer sem. Nem lesz talán fölösleges, ha ez apadás egynémely lehető oka körül puhatolódzni megkísérlem. Egy rész esik bizonyára — főleg a helybelieknél — tandíjainknak legalább részleges magasságára és kezelésök szigorára; másik rész esik talán arra, hogy a szülők látván, a tudományos pálya egyoldalú összetorlódását, gyermekeiket mindinkább adogatják, kivált a gyöngébb tehetségűekre nézve mindenesetre hálásabb, gyakorlatibb életpályákra. Ha növendékeink számbeli apadásának valódi alapját ez okban eltaláltam volna, nem lehetne szavam, mert hazánk a mainál kevesebb, a közpályákra utalt emberekkel is beérhetné, úgyhogy ha itt kívánalmaink lehetnek, az inkább a tudományos pályán képzett férfiaknak minőségére, mint mennyiségére vonatkozhatik. Társadalmunknak máris legnagyobb terhe a félig-meddig iskolázott úrhatnámság, a képzettségnek csak kalmazával bíró követelés. De azt mégis sajnálatosnak találom, hogy míg csak a múlt tanévben is 288 növendékünk között volt helybeli 170, vidéki 118 , most a 248 tanuló között találunk 142 helybelit és 106 vidékit. Míg tehát a vidékiek száma 13-al, a helybelieké már 28-czal csökkent, míg a múlt tanév 112 ev. reform, növendéke közül helybeli volt 8%, ez évben 92 között van 64 , tehát a fogyás 23. esvény szerint a mintegy 35000 lelket számláló ev. reform, egyházunkban mintegy hatodfól száz lélekre egy tanuló, míg a többi felekezetek dicséretes törekvése csaknem 80 tanulót szolgáltat a közös tanintézetnek. Látható, hogy a csökkenés városunkra, itt is legtúlnyomóbban ev. reform, hitsorsosaink rovására esik. A hódmezővásárhelyi ev. reform, főgymnasium természetes hivatása szerint elsősorban városunk é s azt hiszem, senki sem vádolhat szűkkeblűséggel, ha azt mondom, hogy a fentartó felekezeté, és csak azután rendeltetése — amit hazafias örömmel teljesít is — használni a vidéknek s igy közvetve a hazai közművelődésnek. Nem örömest esném ellenmondásba. Nem tartom én föltétlenül kívánatosnak, hogy szorgalmas, józan és takarékos vagyonos gazdáink valamennyi gyermekét az eke mellől a gymnasiumba tereljük, de közügyeink öntudatos intézésének, e tiszta magyar város értelmi színvonalának emelése szempontjából nagyon is kívánatosnak látnám, hogy vagyonos gazdászaink felekezeti különbség nélkül városunk s öszszes egyházaink ügyeinek a jövőben legtermészetesebb és hivatott intézői 3—4 gymnasiumi osztályt végezve, az elemieknél szélesebb ismeretet szereznének. Nevelnünk, tökéletesbitenünk és nemesítenünk a jóra való magyar fajt nemzeti parancsoló szükség. Nem csökkentené ez szerintem, sőt emelné, tisztítaná jövő gazdái hivatásuknak tudatát. Nem tudom, helyesen tapasztalom-e, de szerintem gazdálkodóink ifjaira nagyon fölférne még egy kis ismeret, mert korunk társadalmi felületességének kalmáza talán kelleténél is jobban észlelhető rajzok, a műveltség bensősége nélkül. Míg tehát magunk nem használjuk fel anynyira, mint kell vala, saját iskolánkat, helyzetünk a vidékkel szemben nem kevésbbé nehéz. Közelben általában saját tanintézettel biró nagyközségek környeznek; közelben és távolban fényes, a művelt élet sok föltételével, a magasra fejlődött ipar és kereskedelem élénk forgalmával rendelkező városok s bennök régi, hírneves tanintézetek hatalmas versenyével kell a mi nagyon is félreeső, vidéktelen, egyszerű városunknak s benne ifjú főgymnasiumunknak egyenlőtlen küzdelemre szállnia. Hiába, és természetes, a fény csábítja, a név vonzza a gazdag szülőket, a megélhetés sokféle módjai hívják az arra utalt szegénysorsunkat. De épen ezekért és ezek ellenére küzdenünk és előre kell törnünk; küzdelemben van az élet és rajta Isten áldása, a maradás a tespedés és majdan a halál jele. (Folyt. köv.) TÁRCZA. ZRÍNYI ILONA. (Horváth M. után szabadon) (Folytatás.) Fájdalom, a nemes nőnek ezen mély és tiszta vallásosságából fakadó hite meghiúsult, sőt a vész jellege feje fölött mind magasabbra tornyosult. Tökölyi hódítmányai, a Rákóczi várak egymásután tárnak kaput a császári vezérek előtt; a szerencsétől elhagyott kurucz vezér békeajánlatait Bécsben hidegen elutasítják, megfélemlett pártfelei egymásután hagyják el, sőt többen önzéssel határtalan nagyravágyással vádolják, aki csak hatalmi vágyból folytatja a háborút. Ereje így szétfoszladozik, csaknem egész Felső-Magyarország elesik. De a legfő csapás még hátra. A török benne keresvén roppant veszteségei okát, a temesvári pasa 1685. őszén, izgatva a császári tábornokok által is, főleg azon biztatásra, hogy az ozmán a kért békét igy bizonynyal megnyeri, oktalan hevében Temesvárott elfogatván, lánczokba verve, Nándorfehérvárra viteti. A török szempontjából ez oktalan tett Tökölyinek legelszántabb híveit is Lipót hűségére tereli, a meglevő várak tovább hódolnak. Be is látja a török botlását, de már hasztalan bocsátja szabadon a kuruczvezért, nem ér az semmit, Caprara már ez év végén Munkácsot is megszállotta. Ilona tehát, amitől annyira félt, elszakittatott forrón szeretett férjétől; elszakittatott, hogy csak hét év után könyzápor között borulhasson az imádott kebelére. Messze vezetne czélunktól a több mint 2 évig húzódott ostrom tényeit itt részleteznünk. Munkács ez idő szerint első rendű erősség, megrakva vitéz őrséggel, bőven ellátva élelmi- és ostromszerekkel. Mint a sziklavár hatalmas bástyái , nem kevésbbé erős hőslelkű asszonyának rendületlen szive. Nagy lelke nem csak az őrségben tudta ébren tartani a hűséget és harczi kedvet; nem csak mindenre kiterjedő gondossága lehetőleg ellensúlyozni törekedett a császári tüzes golyók okozta romlást, hanem hadai sorában csüggedetlen bátorságot mutatott az ostromtűzzel szemben is. Pedig a veszély nem csekély volt; március 30-án több tüzes bomba hatolt be épen Ilona lakosztályába; ápril 14-én ismét egy tüzes bomba szintén az ő fogadó termének boltozatát robbantotta szét, april 27. pedig egy nem kisebb mint 190 fontos Juliánka kisasszony lakószobájának boltozatát hányta szét. A bombák nagysága 60 fonttól egész 190 fontig emelkedett. A határozottan kemény ostrom 1686. márcz. 12-től april végéig tartott, mialatt csak nagy bombát több mint 700-at lövetett Caraffa a várba, azonban törekvése az erőd szirtfalain, a vitéz őrség s bátor asszonya hősiességén teljesen megtörött; april végén az ostromló sereget másfelé hívta rendeltetése, a felszabadult várbeliek pedig e hó 28-án buzgó imában rebegtek hálát a seregek urának a megtartatásért. Munkács ugyan a kemény ostrom alól felszabadult, de nem a körülzárás alól is, mert Caraffa a vidéken erős lovas hadat hagyott ostromzárul; mindez azonban csak megnehezítette, de egyáltalában meg nem gátolta a várbelieknek a vidékkel elég gyakori összeköttetéseit, sőt azt sem okozta, hogy a várban megható családias ünnepek is ne tartassanak. így május 29-én Ilona neve napját tartó, gazdag lakomára gyűjtötte össze a várban levő főrendeket és az őrség összes tiszteit, majd gyermekei állanak elő s némi ajándékok után előbb a 9 éves Ferencz, majd a 13 éves Juliánka szavaltak anyjuk tiszteletére hosszú költeményeket, melyeket az saját kezével másolt le Ilona az ostromzárlat daczára 1686. nyarán és őszén gazdagon ellátta várát minden szükségessel. Kellett is, mert az ostromzár 1687-ben folyton tartott, de Ilona bátorsága nem csökkent, hite nem ernyedt, pedig férje szerencsére a török újabb és szörnyű vereségei folytán egészen aláhanyatlott. Tökölyt az ország területéről kiszorítva, hada foszlányaival Szerbiában várta a kedvezőbb fordulatot. Munkács tehát magára hagyatott, de büszkén daczolt, hisz őrsége még hű, élelme, lőszere van, a pénz hiányán az áldozatkész Ilona ékszerei beváltása által segít. 1688. elején egy új sereg élén megérkezik az eperjesi vértörvényszékről országos hirű Caraffa, és a mit a hőslelelkü asszonytól bombái, fenyegetései által ki nem csikarhatott, a vár birtokába jut árulás által. — Lássuk most ezt. Tökölyi az ozmán magyarországi hatalmának alásülyedésén kétségbe esve, nem remélte, hogy ügyei a félhold segélyével kivánt fordulatot vehessenek : még a múlt nyáron titkos jegyekkel levelet ír Ilonának, melyben arra kéri, udvari papja által tegyen ígéretet a pápának, hogy ha ő szentsége részére a császár kegyelmét kinyeri, nem csak maga tér át a kath. hitre, hanem arra hitsorsosait is rábírni igyekszik. Ilona restell a titkos jegyekkel bajlódni, a megfejtést férje meghitt kanczellárjára Absolon Dánielra bízza. A buzgó lutheránus Absolon elszörnyüködve olvasta a rettenetes szándékot, és Radics Endre várkapitányt részére megnyervén, együtt értesítik Caraffát, hogy ha feltételeiket elfogadja s tervek végrehajtására pár hónapot enged, kezére játszák Munkácsot. Caraffa természetesen két kézzel adja meg a biztosítást. Az összeesküdtek ettől kezdve pazaran osztogatják a még félévre is elég élelmet, sőt egy részét el is rejtik. Radics csakhamar jelenti asszonyának a fenyegető szükséget és inti, hogy ideje korán gondoskodjék a maga, gyermekei és hű őrsége sorsáról, mert a tél végére kegyelemre lesz kénytelen feladni a várat. Csaknem nyomban érkezik reá Caraffa baráti jóakaratot színlelő levele, melyben élénken festve a török vereségeit, feltüntetve férje sanyarú helyzetét, ellentétben rámutatva Lipót diadalmas hadaira, hivatkozva arra, hogy további dacza királya ellen teszi lázadóvá, emlékeztetve gyermekeinek, a fényes Rákóczi-ház sarjainak jövőjére, mint keresztyén s lovagias férfi tanácsolja, hódoljon meg s bizza sorsát a császár kegyelmére. Ilonát ádáz szerencséje abba a szörnyű helyzetbe sodorta, hogy imádott férje és bálványozott gyermekei ellentétes érdekei között kellett választania. Hányatott lelkében megrendítő harcz dúlhatott. Egyik perczében, jól tudva, hogy Munkács eleste csak súlyosbítja férje helyzetét, másfelől, mert a szégyen égette hősi lelkét, hogy az eddig dicsően védett várat most dicstelenül adja fel, szeretett volna daczra kelni Caraffával és vára omladékai alá temetkezni; de a másikban, midőn az élelem hiánya miatt az akaratlan meghódolás parancsoló kényszerűsége, majd gyermekeinek gyászos sorsa villant fel szemei előtt és szivében megcsendült az anyai szeretet elnémithatatlan szózata: ő, a ki már János öcscsének megrendítő esete miatt is legalább részben magát vádolta, nem vehetvén lelkére, hogy gyermekeit s bennök a dicsőséBudapest főváros lakóinak egyik legkellemesebb foglalkozása a negyedévenkint megejthető harczolkodás. Kevés dolog van, mely a megalvásnak induló polgári vért oly fiatal pezsgésbe juttatná, mely a megromlott egészséget oly hamar helyreállítaná, mint egy becsületes hurczolkodás. Először is az alkudozás a hordárokkal, kiknek erre nincs külön díjszabályzatuk, hanem minden negyedév elején nagyúri megvetéssel nézik le a hozzájuk folyamodókat s hosszas alkudozás után kegyeskednek hajlandóságot mutatni a leereszkedésre, aztán jön az elhagyandó lakás házmesterével a kellemes összeütközés, a kiköltözés idejét és mikéntjét illetőleg; természetesen a házmester úr többnyire azon iparkodik, hogy a gorombaságoknak ez alkalomra válogatott szótárából javított és bővített kiadású emlékmondatokat véssen a távozó régi lakónak gyarló emlékezetébe, — ezzel párhuzamogos Rákóczi házat férje iránti szerelmének áldozatul dobja, midőn Caraffa minden időhaladékot megtagadott, tört szívvel végre meghajolt mostoha végzete előtt. Az alku 1688. jan. 14-én a következő feltételek mellett köttetett meg: az őrség Lipótnak hűséget esküdve, teljes bűnbocsánatot nyer. Ilona teljes szabadságban Bécsben fog lakni, de onnan császári engedély nélkül nem távozhatik, jegy- és nászjavait megkapja, ékszereit visszanyeri, melyeknek összes értéke a leltár szerint meghaladta a 70,000 iitot; az árvák megkapják összes ingó és ingatlan javaikat, de gondnokot részökre ő felsége rendel; ellenben Tökölyi ingóságai, főleg a töröktől nyert athname és védlevél kiadandók és a vár átadásáról, mint lázadó és polgári halott, nem értesíthető, és csakugyan Tökölyi értékesebb fegyverei, lószerszámai, arany és ezüst szerei és becses ingóságai, — nehány szép darabot Caraffa tartott meg magának, — részint Lipóthoz, részint a nagybányai pénzverdébe küldettek. Midőn e föltételek Ilona elnöklete mellett az összes őrség gyűlésében felolvastattak, a tömeg az őrséget, az árvákat és Ilonát illető pontokat ujongva fogadta, de a Tökölyit sújtó tételeknél sik csönd és néma fájdalom szállotta meg a gyűlést, míg az úrnő arczán a halálsápadtságot a harag lángoló pírja váltotta fel. Ők a hitvesi és anyai szeretet mily iszonyú küzdelmet vívhatnak szivében a családi büszkeséggel! Elnémul, majd könyekre fakadva e szavakban tör ki: „Hát annyira jutottam, hogy szivem uram kárhoztatását önmagamnak kell aláírnom!“ És megtette. A leltározás márcz. 20-án elkészült. Ilona javai egyelőre a kassai kamaránál tétettek le, maga gyermekeivel rangjához illő kiséret fedezete alatt Bécsbe utazott. Itt újabb kínos jelenet várt reá. Kollonics kardinál gyermekei gyámja a 11 éves Ferenczet anyja kebeléről letépve, hogy ezután csak ritkán láthassa, a prágai, majd neuhausi jezsuitákhoz adta nevelésbe, Juliánét pedig az Orsolya szüzek bécsi kolostorába záratta. Ide vonult Ilona is, hogy megmaradt egyetlen vigaszával, serdülő leányával legalább egy tető alatt maradhasson. (Folyt. köv.) Gazdaság. Egy méltatlanul elhanyagolt takarmánynövény. A föntebbi czim alatt Bimler Pál uradalmi tiszttartó s a békésmegyei gazdasági egylet egyik legkiválóbb és legtekintélyesebb tagja az úgynevezett sorghum czirokra hívja fel gazdatársai figyelmét a „B. Közlöny“ utóbbi számában. Felszólalását közöljük nem csak azért, mert Bimler úr a gazdálkodás terén nagy tiszteletben álló elismert tekintély, hanem azért is, mert amit ő ajánl, azt a mi gazdáink is szívesen fogadhatják. Ismeretes dolog a gazdavilág előtt — mondja Bimler úr — hogy az idén általában szűk a takarmánytermés. Ezen az állattenyésztőkre nézve épen nem aggály nélküli körülmény arra indított, hogy egy régebben meglehetősen kultivált, újabb időben azonban teljesen elhanyagolt takarmánynövényre felhívjam gazdatársaim figyelmét s ez a sorghum czirok. Nem vonom én kétségbe a szinte késő nyáron is vethető mohar némely előnyeit a czirok felett. Jobb szénát ad az s ősszel is könynyebben szárítható, mint emez, de erős talajban a czirok hasonlíthatatlanul nagyobb takarmány tömeget szolgáltat a moharitás őszi fogyasztásra zölden kitűnő nedvdús takarmány szavasmarhának kiszárítani nem szükséges, csak annak idejében mielőtt zászlóját kihányná, le kell kaszálni s jókora rudasokba rakni, így hónapokig eltartható a nélkül, hogy elromolna. Bevermelésre is kiválóan alkalmatos. . A czirok apothezisa gyanánt legyen szabad a múltból egy adatot felhoznom. — Az aszályos 1863 ik évben látván, hogy úgy a széna, mint a szalma termés, mely utóbbi azonban mellesleg mondva, közel egyenértékű volt a szénával, a minimumra redukálódott, felugaroltattam 40 hold árpatarlót azon szándékból, hogy azt, mihelyt a föld kellően megázik, czirokkal bevetem. A várva várt eső után, mely csak július vége felé jött meg, a czirokot azonnal elvetettem vetőgéppel. A következő időjárás rendkívül kedvező volt, úgy hogy Ma Szeptember vége felé 5—6 láb magasságot ért el a vetés. Mivel az őszi hűvösebb időben nem kellett tartanom a czirokszár megfásodásától, azért vártam be a növény említett rendkívüli felnyurgalását. Ekkor lekaszáltattam s rögtön behordva a tarlóról, a szecskázó szín körüli gyepre nagy rudasokba összerakattam. Október elejétől január végéig kevés szalmával vegyítve, szecskázva s fülesztve 80 darab jármos ökröt bőven kitartottam vele, s igy sikerült minden gond és zavar nélkül az összes jószágot kiteleltetnem. Pedig de sok gazda őszült meg akkor télen a takarmányszükség gondjai miatt. Habár a jelen év távolról sem hozható párhuzamba a 63-ik évvel, mégsem lesz felesleges ajánlott kedvencz növényéül vetését megkísérelni. Értesítés és fölhívás. (A csongrádmegyei tanítók utazása az országos kiállításra.) Az indulás történik Szegedről július hó 16-án (csütörtökön) a magyar államvasutak (alföld-fiumei vasút) d. u. 6 óra 52 perczkor induló vonatával. Érkezés Budapestre 17-én 5 óra 50 perczkor reggel. A magyar államvasutakon utaznak a mágocsiak (fölszállva Orosháza állomáson), a derekegyháziak és h.-m.-vásárhelyiek (a h.-m.-vásárhelyi állomástól), a dorosmaiak és szegediek (a szegedi állomástól) és a horgosiak (csatlakozva a horgosi állomásnál.) A csongrádiak, szentesiek, mindszentiek és szegváriak vagy a szegediekkel együtt indulnak, mely esetben hazulról a 16-án lefelé közlekedő gőzhajóval érkeznek Szegedre és itt csatlakoznak az államvasutakon induló főcsoporthoz; vagy pedig (amennyiben előnyösebbnek találnák) az osztrák magyar államvasuton utaznak föl, a délutáni személyvonatra Félegyháza állomáson fölszállva. A sövényháziak és kistelekiek ugyanezen vonatra Kistelek állomáson szállnak föl. Érkezés Budapestre 16-án este 8 óra 10 perczkor. A vasúti, esetleg gőzhajóra szóló kedvezményes jegyek azon állomástól és odavissza eszközöltetnek ki, ahol a fölszállás történik. Az utazási jegy és egyéb kedvezmények idejekorán való kieszközlése érdekében mélhatlanul szükséges, hogy a bejelentés legkésőbb július hó 7-ig megtétessék a kir. tanfelügyelőséghez a következőkről: 1. A kirándulásban résztvevő kiküldöttek vagy önként csatlakozók neve. 2. A csongrádiak, szentesiek, mindszentiek és szegváriak részéről annak bejelentése, hogy a szegedi vagy félegyházi állomásról kivánnak-e kiindulni. 8. Hogy az önként csatlakozók az alábbi kedvezményekből, melyeket kívánnak igénybe venni. Kilátásba helyezett kedvezmények: vasutakon 50% ármérséklet a III. kocsiosztályra, esetleg a gőzhajón ugyananynyi az I. osztályra; továbbá olcsó elszállásolás (naponkint 40 kr.) a fővárosi iskolákban; 20 krás beléptijegyek a kiállításra, féláru menetjegyek a közúti vasútra ; ezenkívül közös étkezés a kiállítás területén a szegedi halász csárdában fejenkint 1árt 20 kv napi ár mellett. A közös étkezés áll: villás reggeliből reggel 8—9 óra közt (kétféle hús étel) és ebédből d. u. 3—4 óra közt (három tál étel, kenyér és italok külön fizettetnek. A közös étkezés, úgy a közös elszállásolás az erre jelentkezettekre nézve kötelező. Azok, kik segélylyel küldetnek ki, föltétlenül köteleztetnek a csoporttal együtt tartani, a fölutazásban, együttlakásban és a kiállítás látogatásában. Az orsz. kiállítás általános oktatásügyi, iparos gazdasági oktatási csoportjainak megtekintése szakképzett egyén kalauzolása mellett csoportosan történik, két, esetleg 3 napon át reggel 9 órától d. u. 3 óráig. A délutáni étkezés utáni idő eltöltésére Budapesten külön programm fog megállapíttatni. Az orsz. tanszermúzeumot és a főváros némely gyakorlati irányú kiválóbb tanintézetét a társaság szintén egy csoportban fogja megtekinteni. A fővárosban idézés 3 napra terjed: július 17, 18 és 19-re. Azontúl kiki tetszés szerint hazautazhatok, vagy tovább maradhat fönt. A kiküldöttek figyelmeztetnek, hogy a 15 frtnyi segély mellett sajátjukból még némi pénzzel lássák el magukat. Fölhivatnak a kiküldött tanítók és ezeken kívül azok, akik a társasághoz önként csatlakozni kívánnak, hogy föntebbiekre nézve a kir. tanfelügyelőségnél július hó 7-ig személyesen vagy levél útján jelentkezzenek. A tanítókon kivül fölhívom a csatlakozásra a népiskolai tanhatóságok tagjait (iskolaszéki tagokat, lelkészeket és közs. elöljárókat), kik csatlakozási szándékukat a fenti módon és időpontig bejelentetni kéretnek. Szegeden, 1885. julius 2. )Lévay Ferencz kir. tanfelügyelő. CSARNOK. Az elnök ur. (Karczolat.) Irta : Kacziány Géza.