Hód-Mező-Vásárhely, 1886. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
verte a színház megnyitása alkalmából rendezett ünnepeket, még el sem bocsátotta barátsággal fogadott vendégeit, midőn egy nem várt rettenővendég toppant be; a kolera, melynek látogatása Szegeden elvonta minden egyéb dologtól a közfigyelmet. A vészes járvány megérkezése nem mondható ugyan váratlannak, hogy bennünket hamarább megkeres mint más vidéki várost, mind a mellett f. hó 3, midőn hirtelen s nagy erővel megérkezett, általános jön a félelem, annál inkább, mert a rettenetes vendég városunk hatóságát is készületlenül találta. Az első nap mindjárt öt koleraeset fordult elő, melyek közül kettő halálos volt. Másnap 29-re szaporodott fel a kolerabetegek száma s ezek között hét volt halálos kimenetelű. A főispán a közigazgatási bizottságot rendkívüli ülésre hívta össze, hatóságunk általában a legkomolyabb rendszabályokat határozták el a kolera elleni védekezésben. Kirendelték az összes tan- és nevelőintézetek bezáratását, az orsz. vásár elhalasztását ; a járványbizottság folytonosan ülésezik, az izraeliták hoszszúnapján a temetőbe menni megtiltatott. A kolera az alsóbb néposztály tagjait támadta meg, s a katonaságot és a rabokat sem kímélte meg, és ez természetes is, ahol tömegesen vannak az emberek, ott fészkelheti be gát leginkább a kolera. Harmadik napon a kolera betegek száma ismét emelkedett, de a halálesetek száma aránylag már kevesebb volt. Felhívás H-M.-Vásárhely város közönségéhez. Miután a kolera a szomszéd ,Szeged városában fellépett s attól lehet tartani, hogy közelségénél fogva városinnkba is be fog hurczoltatni, e súlyos bajnak lehető kikerülése tekintetéből a nagy közönség a következő rendszabályok szigorú megtartására hivatik fel. 1. Minden egyes lakos úgy a városból mint külterületén lakását s háza környékét tisztán tartsa, szobáit naponta gyakran szellőztesse, árnyékszékeket, peczegödröket, csatornákat naponta 10 deka nyers carbolsavval 1 liter vízben, vagy 1 kiló vasgaliczczal 3 liter vízben feloldva fertőtlenítse. 2. Testét mindenki naponkinti gyakori mosdás, vagy fürdés által tisztán tartsa s házi szükségletre, ivásra, mosdásra, fehérneműek mosására csupán az ártézi kutakból nyert vizet használja, annak edényeit mindig befödve tartsa, fehérneműit, ágyneműit lehetőleg gyakran változtassa. 3. Az étkezésben, ivásban mértékletes legyen, mindenki azt a táplálékot használja, melyet megszokott ha lehet, leginkább főtt eledelt egyék s vigyázzon, hogy a gyomrát meg ne terhelje, különösen a vacsora kevés eledelből, lefekvése előtt legalább 2 órával költse el. Ivásra a talán legjobb a mi kristálytiszta ártézi vizünk ; aki azonban borhoz szokott, azt csakis étkezés közben s mérsékelten élvezze ; — az eléggé ki nem forrt új bortól pedig szigorúan óvakodjék. 4. Napi munkáját minden megerőltetés nélkül végezze, az éjzszakát pedig nyugalomra használja s a mulatságoktól tartózkodjék. Iruházatát az időjáráshoz alkalmazkodva használja s különösen a meghűléstől őrizkedjék; oly egyének pedig, kik könnyen hasmenést kapnak, a hason flanek s lábaikon meleg harisnyát viseljenek. 5. Mihelyt valaki legkisebb bajt, különösen hasmenést vagy görcsöket (gyomrában vagy beleiben) érez, azonnal feküdjék meleg ágyba s hivasson rögtön orvost, mert tapasztalat szerint az olyanok gyógyulnak meg leginkább — kik — ha rosszul érzik magukat, s azon- nal orvosi segélyhez folyamodnak. Hogy pedig e város szegénysorsú lakossága a kellő orvosi segélyben minden időben részesüljön, a város , 8 kerületre osztatott s a hatóság gondoskodott, hogy minden kerületben egy egy orvos álljon a szenvedő közönség rendelkezésére, ki éjjelnappal a betegeket a kellő segélyben díjtalanul TÁRCZA. Az utolsó álom.*) — Rajz. — Irta: SÍKOR MARGIT. — Mi? Micsoda? ! Már hogy én loptam volna el?! Ejnye, istenadta koldusa! Én, lopni! Én! No ez szép, még ilyet merne rám fogni, a tulajdon háziasszonyára! Majd megmutatom én mindjárt, hogy ki vagyok, csak várjon! Én lopok! Én ! Ez a köszönet érte, hogy a házamba fogadtam lakásra egy ilyen koldust ! Piha ! Ilyennek nem is kellene helyet adni tisztességes házban ! Ki is doblak innen, te sömör! Ki, én! Vastag, vörös ökleit csípőre szorítja s úgy kiabál be a düledező, kis vityilló alacsony nyílásán, melynek sötét zugába valami fekete kis tömeg van összezsugorodva egy szalmazsákon. A nagy lármára előkerül nehány kiváncsi szomszédasszony, s meginterpellálja a nagy tűzzel kiabáló Zöldesnét, hogy : — Hát mi történt komaasszony. Az megtörüli duzzadt, vörös ábrázatját kék kötényébe s nagyokat fújva, indulatosan adja elő a tényállást. — Hogy mi történt ?! Hát ez a vasorrú , bába, ez az aszott szilva, ez az . . . — Nos, mi csínált ? — Hát azt meri rám fogni a gyalázatos, s hogy elloptam neki a dunyháját. Kell is nekem az ő silány portékája ! Különb asszony vagyok *~Mutatvány a „Magyar Családi Lapokéból, mely kitűnő vállalatról lapunk mai számának Irodalom rovatában emlékezünk meg. Szerk. A magyar gazdák immár a külföldi konkurrenczia hiú erőfeszítésein felbátorodva, a biztosítási üzlet formáinak átalakítására is mernek gondolni. Kezdik pedig a reformot a jégbiztosításon. A magyar társaság és a magyar gazdák jégbiztosítási szövetséget alakítanak, hogy olcsóvá tegyék ezt a biztosítási ágat. Belátták, hogy a jégbiztosítás olcsó, de mégi szolid csak úgy lehet ha az a szövetkezeti elv alapján lesz be- rendezve. *) Az „Első magyar általános biztosító-társaság“ által alapítani szándékolt, sőt mondhatjuk alapított „Magyar gazdák jégbiztosítási szövetsége“ tárgyában , Borsod megye jeles gazdája és az ottani gazdasági egylet érdemes elnökének, Melczer Gyula alispánnak ezen közérdekű czikkét felkérés folytán közöljük. Szerk. — Hát elismeri ugye hogy elvette. — Vette az ördög? Ne feleselj mert kidoblak ! — Hát dobjon ki ! most már elszedte tőlem, tehetetlen betegtől, minden vagyonomat, s most már koldussá tett, hát csak dobjon ki, s legalább meghalok már egyszer. Úgyis, nemtudom, mit akar még velem az a jó isten .. Nehéz, fájdalmas sírásba tört ki. — Mért is élek még mindig ? Mire vár még egy ilyen szerencsétlen lélek ? Hiszen már leszolgáltam a halál bérét ezzel a sok szenvedéssel ! Hát rosszabb vagyok én az utolsó csúszó-mászó féregnél is ? Arra rátipornak és megdöglik. De engem hiába sértegetnek, bántanak én . . . nem tudok meghalni ! Pedig majd megvesz a hideg és az éhség ! Oh én Istenem ! --- Mert büszke kutya vagy ! Az ilyen kevélyeket megveri az Isten! Hát derogál egy ilyennek a koldulás, mi ? Aztán nem is olyan szegény maga ! — kezdte alantabb hangon — mint ahogy teszi magát, isten tudja ám ország-világ, hogy valami nagy, titkos kincs lóg ott a nyakába — hiába tagadja. — Micsoda kincs ? kérdi szörnyű kíváncsisággal az egyik szomszédasszony. Miféle titkos kincset rejteget ez a halál menyasszonya ? Hogy mit ? ! tudja az ördög ! Ám csak annyit tudok, hogy szörnyen dugja mindenki elől. Úgy őrzi azt a zacskót ott a nyakán mintha Dárius kincse volna benne ! Valaminek kell abban lenni, valami drága jószágnak. — Mért nem nézi meg egyszer, ha aluszik az öreg ? kérdezi az előbbi titkos suttogással.— Oh, sm lehetne ! De nem fér ahhoz se Isten, se ember. Tudja eszembe jutott ez már nekem százszor is ! Meg is próbáltam a minap, mikor azt gondoltam, hogy már meg van halva, mert már se szólt, se beszélt, hanem olyan fakó ábrázattal feküdt ott, mintha az utolsót járná. — Bementem hozzá szép csendesen, aztán kihúztam azt a kis tarka zacskót a kebléből , hát egyszer csak felugrik mint valami vipera, elkezd ordítani mintha nyúznák, és mikor erőszakkal le akartam tépni száraz nyakáról ezt a kölönctet, akkorát harapott az ujjamba, hogy kéket-zöldet látott a szemen ! S ezzel megmutatta vörös, érdes kezén azt a kis sebhelyet, melynek gyenge forradása volt két ujján : — Ugye ? lássa, hát ilyen fogai vannak annak a bestiának! Na de nem is igen van ám, mibe elkoptatni őket. Már megint vagy két hete nem evett semmit. Csak is ez a betegsége ficki, ez a baja. — Ejnye, ejnye, szegény pára ! mégis csak sajnálom. Talán majd hozok át neki egy kis zöldséget a levesemből, hogy legyen valami kis rágni valója. — So’se bántsa, szomszédasszony. Isten én is megtenném, én se vagyok tigris, de hát mért lóg a nyakába az a kincs ? mért nem segít avval magán ? — Váltasson fel belőle egy aranyat és mindjárt lesz mit enni. Mi segítsünk rajta, mi akik talán szegényebbek vagyunk nálánál ? Jó is volna ! Ezalatt benn, a füledt, penészes viskóban, kínosan nyöszörög kemény fekhelyén a szegény öreg asszony. Kiaszott, sovány testét csak úgy dobálja az erős láz. Forró homlokáról hideg gyöngyök permeteznek, elkékült ajka érthetetlen szavakat mormol. Galambősz haja felbomllva, betakarja gyéren vézna, sovány vállait. Kinos erőlködéssel felül ágyában, s részesítse s részére a szükséges gyógyszereket a város közpénztára terhére megrendelje. A közönség pedig atalán a titkos gyógyszerektől s a kurázsiaktól gondosan óvakodjék. Végül figyelmeztetik a közönség, hogy kolerában megbetegült vagy elhalt egyéneket ne látogasson. Egyébként legyen mindenki nyugodt s vidor kedélyű s őrizkedjék a félelemtől, mert ez utóbbi az egészségnek ártalmas. Polgártársak! Midőn az itt elősorolt rendszabályoknak pontos megtartására saját maguk s családjuk érdekében komolyan figyelmessé tétetnek s jóakaratúlag felkéretnek, elvárja a városi hatóság, hogy e város minden józanul gondolkozó s mindenkor engedelmes lakossága eme jóindulatú utasítást híven követendi s legyenek meggyőződve, hogy csak igy kerülhetik ki a bajt, mely az előző járványokban oly sok családot árvaságra s nyomorra juttatott; mert minden alkalommal, de különösen a már 1 3 év óta más országokban s városokban uralgó legutóbbi kolera-járvány alatt az tapasztaltatott, hogy akik az itt javasolt rendszabályokat hiven követték, a kolerától leginkább megmenekültek. Isten velünk ! Hm-Vásárhelyen, 1880. október 7-én. A városi tanács. H.-M.-Vásárhely önálló törvényhatósági joggal felruházott város építési rendszabályai. (Folytatás.) A padlások tűzfalai 0 15 méter vastagságban téglából készítendők 2 métertől 2 méterre terjedő távolságban gyámoszlopokkal ellátandók, a saját teteje síkjánál 0'24 méterrel magasabbra veendők és kívül belől tűzbiztonság végett bevakolandók. A boltozatok vastagsága 0' 15 méternél vékonyabb semmi szik alatt sem lehet, és aránylagos távolságban eső ívhederrel ellátandók. Hol a tömör építés nehézséggel jár, ott a lakrészek elkülönítésére szánt téglafalakok vétlen tartó vasakra (Traversek) építendők. A menyezet szerkezetének módját az építkező tulajdonos szabadon választhatja. Ha csak lehet azonban a földszinti helyiségek és a legfelső emelet menyezete tömör födeménynyel készítendő, de bármely szerkezettel készíttetik is, megfelelő vastagságban tűzmentes borítékkal mindenkor ellátandó. Pinczék és alagsora helyiségek födémei nem fagerendázatból, hanem szilárd boltozatból készítendők. A csapos gerendáknak 6 méter széles helyiségeknél közepén 0,21 méter magasaknak kell lenniük. HíB méter csapos gerendák csak 16 méter szélességnél keskenyebb helyiségekben alkalmazhatók. A fedélszék talp gerendái a padlásnak tűzmentes borításainál legalább 0-15 méterrel magasabbra helyezendők; a födél és bárminő fákat a tűzfalakba vagy kemény tahikba beereszteni egyáltalában nem szabad. A 30 méternél hosszabb tetőzet tűzmentes anyagból készült tűzfallal elkülönítendő, ez pedig mindkét oldalról bevakolandó és a közlekedésre vasajtóval ellátandó. Ezen tűzfal a tetőzeten kívül 0,24 méternyivel magasabban álljon. A födél párkányzatok csak tűzmentes anyagból készíthetők, ott azonban, ahol a födél zsíndelylyel fedezik be, vagy emeletes épületeknél, a párkányzat fából és bádog bevonás nélkül is előállítható ; a párkányzat a tetőszéktől elkülönítve a legszigorúbb felügyelet mellett , biztosan megerősítendő. Hogy minden épületben lakosztályokból és padlásról, úgy pinczékből a közlekedés az utczával könnyűséggel történhessék az épület terjedelméhez képest egy vagy több főlépcsővel az utczávali közlekedés végett pedig legkevesebb 5 méter Urbeni szélességű kapuval ellátandó. A főbejáratok egyes lépcsőinek szélessége 0-32 méternél kisebbre csak kivételes esetekben én, mint ő, nem szorultam az ő ócska pulykatollára ! Nem volt az pulykatoll — nyögi egy gyenge, fulladozó hang ott a kidtlt-bedült viskó sötétjébe. — Csupa pehely volt az egész dunyha. A méltóságos Zalaváry grófnétól kaptam mikor ott szolgáltam és férjhez mentem. — Férjhez ment ám a vén bolond, —• mondja dühös rikácsolással az előbbi hang. — Minek kellett ilyen vén szatyornak férjhez menni?! Dejszen, meg is bánta, mert az a gézengúz ura magához vette, aztán a takarékpénztári könyvecskéjét a harminc, évi bérrel együtt, ami benne volt, és — odébb állt a fiatal szeretőjével. Úgy kell az ilyen vén leánynak, minek szerelmes már az ilyen? A sötét lyukban sziszegő hang volt hallható, mintha erővel vissza akarná fojtani valaki kitörő keservét. — Az én szerencsétlenségem nem tartozik senkire, — hörögte elfojtott hangon. — Mit bolygatja azt, ami már 20 év óta el van temetve ? . . . Aztán én nem panaszkodtam senkinek, hát ne vesse a szememre senki. — Elhiszem hogy nem panaszkodott — kint diadalmasan a veszekedő asszony, ki észrevette az elnyomott sírást, s ez édes elégültséget szült lelkében és még jobban feltüzelte a csatározásra; — elhiszem, hogy nem panaszkodott, mert mindenki szemébe nevetett volna. Persze, szégyelt leányfejjel megvénülni, hát főkötő alá akart bújni minden áron ! — Akármiért tettem, kinek mi mondja rá ! — válaszolt sértődve a kamrácska lakója. — Adja viszsza a dunyhámat ! Olyan hideg van itt majd megfagyok. — Ejnye, te csörgő kígyó nem halgatsz ? Juszt se adom vissza, s vézethetik, magasságának azonban a 0’15 métert meghaladni soha sem szabad. A függő lépcsők azonban mindenkor 1 méter tágas tartós anyagból készült korláttal ellátandók. Nyílt folyosók, melyek a közlekedést a lépcsőzetekkel egyedül eszközük — tűzmentes anyagokból készítendők, legalább 1 méter magas vas korláttal ellátandók, a nyílt folyósók tartós márványból vagy hasonló erős és biztos anyagból készítendők. Ha az építkezési küldöttség előtt a tartók kellő hordképessége kételyt támasztana, azokat a tulajdonos költségére meg is próbálhatja. A zárt folyosók 126 méternél keskenyebbre semmi szín alatt nem építhetők. A kéményeknél általános szabály, amint már a 23. §-ban is említetett, hogy minden fanemű a kémény belső üregétől 0-24 méter távolságra helyezendő. A kémények falazata, a padlás burkolatától fölfelé kívülről is bevakolandó. A buvó kémények 05 méter űrterjedelműek legyenek ; buvó kémények csövei legkevesebb 015 méter vastag téglafalazattal legyenek építve. A szlik, vagy egyedül fűtésre alkalmazott cylinder kémények legalább 0,9 méternyi átmérőjűek legyenek. Nyílt tüzelésű szűk kémények nagyobb átmérővel látandók el. Minden fűtési csoportozat, minden emeletben külön ily kéménynyel, ez pedig alsó végénél szorosan elzárható ajtócskával látandó el, a padlásokon alkalmazott tisztító ajtók csak különös esetekben engedhetők meg. Fakéményeket építeni egyáltalában nem szabad, füstvezető csöveket az utczára alkalmazni tilos, saját udvarra is csak indokolt szükség esetén, hatósági engedély és kellő óvintézkedések megtétele mellett engedhető meg. A konyha és nyílt folyosók talaja tűzmentes anyagból készítendő. A tető mindenkor cserép vagy zsindely, vagy egyéb tűzmentes anyagból készítendő, nád vagy gaztető építése azonban semmi körülmények között meg nem engedtetik. A már meglevő nád vagy gaztetők javítása megengedtetik ugyan, de csak dugdosás és szegés, nem pedig borítás által. A nád vagy gaztetők megengedett dugdosása alatt a tetőnek helyenként „nád marokkal“ általános varrás vagy lekötés nélkül való javítása értetik, mely javítás azonban semmi esetre sem lehet oly mérvű, hogy ezáltal mintegy általában megújittassék; a meg nem engedett borítás alatt pedig a tető felső rétegének általános varrás melletti megújítása értetik. Az erészetek alkalmazását az építési küldöttség határozza meg olyképen, hogy azok az épülettől a nap melegét és a világosságot el ne zárják. Nádból vagy sövényből kerítést készíteni nem szabad. (Folyt. köv.) Gazdaság. A magyar gazdák légbiztositási szövetsége. *) Nagy az egyéb biztositó társaságok haragja a szövetségre, de különösen a magyar társaságra, mely azt megalkotja. Hogyne, "mikor egy társaság, melymaradhatna konkordátumban velük s a 'haruspexek közé tartozhatnék, kik a magyar' gazdák felett nevetnek, ki válik közülök, mint ők mondják, árulója lesz a „részvényeknek“ s a magyar gazdák pártjára áll. Érthető e harag, de a dolog úgy áll, hogy a magyar gazda szempontjából nagyon üdvös e szövetkezés és melegen óhajtandó minél nagyobb sikere. Mert mi a czélja a gazdák jégkár elleni szövetkezésének? Semmi egyéb, mint az, hogy csupán annyi díjat fizessünk be, amennyiből valamennyiünk esetleges jégkára fedezve van és egy krajczárral se többet. Miután azonban tavaszszal, mikor bevallásainkat benyújtjuk, még nem tudható, mennyi kár lesz a nyáron át egy 20° 0 al mérsékelt tarifa szerint számíttatnak ki dijaink. Amennyiben azután a jégévad végén kitűnik, hogy befizetett dijainknak például háromnegyed része elegendő volt már a károk kifizetésére, dijaink egy negyed részét nyereményképen vissszakapjuk. , Azzal ijesztgetik most már a magyar gazdát az egyéb társaságok körlevelei és újság, czikkei, hogy igen ám, de ha több lesz a" kár annál, amit befizettünk, akkor újból kell díjat fizetnünk s igy egy évben kétszeres díjjal leszünk terhelve. Ezt csak olyan ember hiheti el, ki nem olvasta el a jogbiztosítási szövetkezet alapszabályait. Ez alapszabályok világosan kimondják, hogy a szövetségi tagok a veszteséges évben sem kötelezhetők utánfizetésre. Igaz, hogy minden gazda, midőn a szövetségbe belép, készfizetői kezességet vállal egy évi leszállított díja erejéig, de ezen összegek csakis azon egy esetben hajthatók be és csakis egyetlen egyszer a 12 év alatt, ha a károk 7500-kal múlják felül a díjbevételt s még így is csak, miután már a tartaléktőkét fölemésztették. Nos van-e, aki elhiszi, hogy a jégbiztosítási üzlet 75"/„ veszteséggel járna? Van e, aki elhiszi, hogy ez üzletágért, ha ilyen veszteséges volna, annyira törnék magukat a többi társaságok ? Van-e, aki elhiszi, hogy a jégbiztosítást, ha 75 . veszteséggel járna a jó bankár urak nem szívesen engednének át a magyar gazdáknak ? Nem, ne akarjanak velünk e jó urak se körleveleik, se alapok útján abszurdumot elhitetni. Ha a jégbiztosítás oly nagyon káros , Valot vojmi, már rég meg bulitajtott torhára ládoni társaságot. Előttünk vannak az „első magyar“ összes hitelesített mérlegei, melyekből az a tény derül ki, hogy igenis némely évben a jégbiztosításon vesztett néhány százalékot, de 75%-ot még csak megközelítőleg sem, soha. A legtöbb évben azonban annyit nyert ez üzletágban, hogy a néhány veszteséges évért nagyon is bőven jön kárpótolva, és a mérleg kétségbevonhatlanul mutatja, miszerint az első magyar fennállása óta minden 12 üzlet év együtt a jogosztályban is fényes nyereséggel járt. Csak például álljon itt a legújabb mérlegek néhány számadata: A jégüzlet tiszta nyeresége : 1871— 1882-ig 12 év alatt 823.300 frt 79 kft 1872— 1883-ig „ „ „ 881.858 „ 52 „ 1873— 1884-ig „ „ „ 2,021.430 „ 41 „ 1874— 1885-ig „ „ „ 1,726.510 „ 22 „ tett ki. Amely üzletben 12 év alatt minden bizonynyal ennyit lehet nyerni, az nem rossz üzlet. * _ De másról beszél Bodóné asszony, mikor a bor árát kérik. A társaságok czikkei folytonosan azt feszegetik, hogy a magyar társaságnak egyszer, egy hat éves cziklusban vagy 20 %/o-nyi vesztesége volt. De hát ki is akar 6 éves szövetséget ? Hiszen éppen azért kell 12 évre szövetkeznünk, hogy néhány jeges esztendő ne rontsa meg zárszámlánkat. Persze, a-/t