Hód-Mező-Vásárhely, 1888. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1888-06-03 / 23. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 1888. 23-ik szám. Hód-Mező-Vásárhely, junius 3-án. — -—— v Előfizetési dij: ' ^ ----------------------------^ | Hirdetési dijak: vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijjai a szerkesztőhöz, (IH-ik ti- szed 828. sz. a.) küldendők. A KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a k.-m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet“ közlönye. 4 hasábos petit sor, vagy an-, nak helye egyszeri beigtatásnál 6 kr. kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr. Bélyeg dij minden beigtatás után 30 kr. A nyolttérben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 1 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. x lg _______________ p) ® ST ~ — v® w A árvíz elleni védekezés terve. Az országgyűlés képviselőháza a múlt héten tárgyalta Irányi Dániel orsz. képviselőnek a folyamszabályozásra vonatkozó indítványát. Az egész ország a legnagyobb érdeklődéssel várta, hogy mily álláspontot foglal el a kormány az indítványnyal szemben ; az Alföld népe s e között városunk közönsége, melynek egyik legfontosabb életkérdése a vízszabályozás és az árvíz elleni védekezés, különösen feszült várakozással nézett a kormány tervezete elé. S ha bár az indítvány beadásakor már Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter röviden jelzett anynyit, hogy ő maga is változtatni óhajt a mostani állapotokon , szerinte is igen komoly és nagy fontosságú a felvetett tárgy, mégis az indítvány tárgyalásakor kifejtett eszmegazdag programmja a képviselőházban pártkülönbség nélkül a legkedvezőbb benyomást tette s az idei árvíz miatt felizgult kedélyeket teljesen megnyugtatta. És erre nagy szükség volt azok után a felszólalások után, melyek az idei árvízveszély alkalmából egymástól nagyon is eltérve, a vízszabályozás mai rendszere ellen keserű panaszként felhangzottak, szükséges volt, hogy a kormány a legbehatóbban foglalkozzék a folyamszabályozás és az árvízvédelem kérdésével s az ország törvényhozó testülete is elmondhassa ez ügyben nézetét. Boross miniszter meglepte tervezetével az egész országot; tisztelettel hajolt meg előtte a gáncsoskodni szerető ellenzék is. A kérdés annyira fontos s a programm oly tökéletes, hogy el kellett némulni minden ellenkezésnek. A miniszter beszédjében leplezetlenül feltárta az árvíz által okozott károk terjedelmét és kifejtette nézeteit a vízszabályozást és árvízveszedelem ügyének miként leendő rendezéséről; kellő világításba helyezte az eddig történteket , bár országszerte elterjedt azon meggyőződés, hogy a mostani rendszer hibás alapra van fektetve, melyen gyökeresen változtatni kell, kimutatta minden kétséget eloszlatva, hogy nem a rendszer hibás volta okozta eddig is a katasztrófákat, hanem az, hogy a rendszer még nincs keresztül vive és befejezve. Baross miniszter teljes tájékozottsággal, a szabályozási és társulati viszonyok alapos ismeretével fogott tervének kidolgozásához, műszaki közegeivel méréseket eszközöltetett a Tisza különböző pontjain s ezeknek alapján kijelentette, hogy azon hiedelemnek, miszerint a Tisza medre romlik, a folyam színvonala az iszapolás miatt emelkedik és ezekkel lépést tartva kell folyton emelni a töltéseket, alapja nincs , sőt az áll, hogy a kotrások következtében a meder határozottan javult. Csak ott romlik a meder, hol mellékfolyók ágaznak be, amin könnyű módon segítni lehet. A miniszter csak azt tartja hibának, hogy a szabályozás még eddig befejezve nincs, azért annak befejezését tartja legsürgősebbnek még pedig úgy, hogy az ne felülről lefelé — mint ahogy eddig hibásan történt, — hanem alulról fölfelé eszközölve fejeztessék be. Városunk közönségére nézve, mely a Tisza áradása mellett még a belvizekkel is oly régi idő óta küzdeni kénytelen, s bizonyára nagyon örvendetes a miniszternek azon kijelentése is, hogy a belvíz szabályozást a folyó szabályozással kapcsolatban kívánja hozatni. Hasonlókép nagy jelentőségű a miniszter nyilatkozata a társulati ügy szabályozásáról. Nem barátja a teljes államosításnak, de az autonómiának tiszteletben tartása mellett az egyöntetűség lehetővé tételét czélozza. A szabályozási társulatok közegei nem állnak mindenütt feladatok magaslatán. Állami mérnököket akar tehát a társulatokhoz beosztani, kik függetlenül, erélyesen és lelkiismeretesen végezhetik feladatukat. Kiterjeszkedik a miniszter az árvízveszély alatt gyakorolt judicaturára is s itt is reformokat kíván létesíteni. A közerő használata nincs eléggé körülírva, az árviz elleni védekezés nincs kellően beillesztve közigazgatásunk rendszerébe, a vész idejére nincs gyakorlott védelmi közegünk, ezek mind tények s oly hiányok, melyeket pótolni sürgősen szükséges. A körgátak ügyeit is felveszi tervébe a miniszter s kilátásba helyezi, hogy azon községek, melyek körgát építésére utalvak, fel lesznek mentve attól, hogy belsőségeik után bármi más védelmi költséggel megadóztassanak. Érdekesnek tartjuk még felemlíteni, hogy a Tiszaszabályozás befejezésére szükséges pénzt hitelművelet útján maga az állam szerzi be és garantírozza. Egy szóval Baross miniszter nagyszabású tervében oly kilátásokat nyújt, melyek a szabályozási terhek alatt roskadozó községeknek tetemes könnyebbséget fognak szerezni. S ha a tapasztalt hiányok és fogyatkozások, a megállapított mulasztások és hibák meg lesznek szüntetve, Alföldünk ismét teljes egészében Európa áldott termő földje leend. Azért a miniszter tervezetét a legnagyobb örömmel üdvözöljük s mielőbbi valósulását óhajtva várjuk. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Szegeden, 1888. máj. 29—31. Az egyházmegye területéről, mely köztudomás szerint öt vármegyére nyúlik ki s több mint 170 ezer református lelket számlál, már előző este jobbára összegyűltek a tisztviselők és képviselők. De az ünnepélyességek csak 29 én d. e. kezdődtek. Ekkor a reformátusok szegedi szép kis templomában közisteni tiszteletre sereglettek össze a gyűlés tagjai, kísérve a helybeli reformátusok és más felekezetű érdeklődők nagy számától. Ott voltak az egyházmegye fejei Szabó János esperes, körös-tarcsai lelkész és gróf Kádai Gedeon egyházmegyei gondnok, a szegedi egykori hírneves királyi biztos, továbbá Tatár János Szeghalomról Mészáros László Ittebéről, Szőllősi Antal, Csécsi Miklós és Szél Ákos Makóról, Miklovicz Bálint, Kovács Ferencz, Szeremlei Sámuel, Pap Imre és Asztalos Sándor Vásárhelyről, Filó János, Fekete Márton, Kiss Zsigmond Szentesről, Kéri Kálmán Dobozról, Szegedi Károly és Hajnal István Békésről, Garzó Gyula Gyomáról, Sófalvi Károly és Nagy Dániel Battonyáról, Futó Zoltán, Kovács Aladár Temesvárról, Csanki Dezső, Kiss Sándor M.Berényből, Szalai József, Szatmári Kálmán kincstári ügyész N.-Becskerekről, Fekete Gyula, Varga Nagy István, Domokos Károly N. Kikindáról, Varga Pál, Kalmár és Polgár László Szegedről stb. stb. A közisteni tiszteletek után, melyen a papi szolgálatot e szegediek közkedvességü derék fiatal segédlelkésze Sulyok István teljesité, nyomban megkezdődött a közgyűlés a reformátusok iskolatermében, szokás szerint imádsággal, melyet az eperes kenetes ajkai mondtak. Aztán az elnöktárs gróf Rádai üdvözlé a gyűlést, fájdalmasan emlékezett meg arról, hogy már két előző alkalommal nem jelenhetett meg betegsége miatt azon , hogy az egyházmegye területén, bár a reformátusság egyházi fejlődése és erősbödése általában kielégítő, itt ott a vallásos buzgóság hanyatlásának sőt a hithagyásnak jelenségeire is talál hatni stb. Az esperes ezután megtette évi jelentését, az egyházmegye szellemi és anyagi állapotáról. Megemlékezett egyebek közt arról, hogy az önkéntes adakozásnak szép példái általában örvendetesen szaporodnak s ezáltal egyházaink és iskoláink jövője külsőkép is mindinkább megszilárdul. Az adományozók közt első helyen áll most is városunk kiváló férfia Kovács Ferencz egyházmegyei tanácsbiró, mint a ki az egyházmegyei özvegy árvapénztárnál levő alapítványát, 395 frtnyi újabb adományával ezer írtra egészítette ki, kinek e nemeslelkű tettéért a gyűlés lelkes éljenzések közt mondott köszönetét. Az első napi nyilvános ülés tárgyalásai közt legszélesebb körű érdeklődésre tarthat számot a Magyar Prof. Irod. Társulat ügyének kérdése. Tudva van, hogy a magyarországi reform, egyetemes egyház már évtizedek óta törekszik egy irodalmi társulat alakítására, ami azonban eddig különböző akadályok miatt elmaradt. Pár évvel ezelőtt a tiszántúli kerület kezdeményezésére a reformátusok legfőbb egyházi hatósága a konvent vette kezébe az ügyet s minthogy a két nagy protestáns felekezet nálunk mindig közös sorsban részesült s testvéries egyetértésben élt, azt határozá, hogy a társulat a két kitfelekezet körében alakuttassék meg. Időközben azonban Bpesten társadalmi úton oly lépések létettek, hogy a társulatba az unitáriusok is fogadtassanak be. E törekvésnek a tiszántúli egyházkerület is több ref. testületek képviselői ellenmondottak, mert nem akarták a református hitet az unitárius elegyités látszatának sem kitenni s mert az irányunkban titkon és nyilván midenféle utakon törő ravasz ellenfél iránt bizalmunk nem volt; azonban az irodatársulat alakuló gyűlésén az unitáriusok befurakodtak az egyesület kebelébe. Most hát az egyházmegye, melynek területén az unitáriusok különösen űzik a proselyta-fogdosás mesterségét, szintén nyilatkozott e kérdésben s kimondá, hogy a tiszántúli egyh. kér. álláspontját helyesli s oly elemekkel, melyek ellenséges és megbizhatlan magatartása nyilván van, s melyek az igazi evangyéliumi és protestáns hitet ostromolják, szövetkezni nem fog vagyis az ezt cselekvő társulatba nem lép be. Előre látható, hogy e határozott és elutasító nyilatkozat, mely főkép gróf Rádai kivánságára jött létre, nem marad feltűnés nélkül az országban, mert az egyházmegye magatartását már előre kíváncsian várták az illető körökben s annak nagy visszahatása lesz a társulatra is, mehet az unitáriusok tolakodása igen erős gyámoltól fosztott meg akkor, midőn az egyházmegyére a belépést lehetetlenné tette. A tanácskozások után d. u. 2 óra felé a Próféta nagy termében közvendégségre gyűltek innét össze az egyházmegye tagjai, melyen a város kitűnőségei (Pálfi Ferencz polgármesterrel Tökön) s a szegedi intelligens közönség számos tagja részt vett. D. u. 6—9 óráig a lelkészi értekezlet és a vallásos iratokat terjesztő társulat ülésezett. Itt jelentés létetett a Csécsi Miklós szerkesztésében megjelent Téli Újság és a többi kiadványok ügyeiről s egyebek közt intézkedés létetett, hogy az unitárius bujtogatások ellensúlyozására alkalmas népies iratok készíttessenek annyival inkább, mert az unitáriusok maguk ez után is terjesztik tanaikat s ajánlgatják magukat. Nincsen terünk és időnk, hogy a még másnap és harmadnap is együtt maradt tanácskozásokról bővebben szóljunk. Csak még röviden említjük meg a következőket. A nagybecskereki újonnan épülő mintegy 21 ezer írtba kerülő templom tervezete, valamint a kovácsházi olcsóbb templomé is helybenhagyatott. Fekete Gyula az újból létesített kikindai közlelkészség papja hivatalában megerősittetett. Battonyára, mely hagy Dániel izgatására magának nem akart lelkészt választani, rendes lelkésznek Böszörményi Béla rendeltetett. Az egyházi adó miatt háborgó herényiek csöndességre intettek olyan biztatással, hogy ügyök kívánságuk szerint oldathatók meg. Csütörtökön d. u. 2 órakor végre az ülések befejeztettek s a délutáni vonatokkal a gyűlés tagjai szétoszlottak. JÓ SZÍV.“ Kérelem a nagyérdemű közönséghez! A hunvásárhelyi „Jó sziv“-bizottság az árvizkárosultak javára f. év junius hó 17-én a, , ePünnepély alkalmával rendezendő tombola játékkal az óhajtott sikert úgy reméli elérni, ha a tombola tárgyak a nagyérdemű közönség önkéntes adakozásaiból kerülnek össze. Ez okból teljes bizalommal s azon tiszteletteljes kéréssel fordul városunknak jótékonyságra áldozni mindég kész és lelkes közönségéhez, hogy a nemes czél előmozdítása érdekében tombola tárgyakat kegyesen adakozni szíveskedjenek. A nemeslelkü adakozók adományai f. év junius hó 12-ig Dobossy Lajosné úrnő lakására küldendők. Az adományok átvétele hirlapilag fog nyugtáztatni. Tisztelettel A „Jó szív“ bizottság nevében. H.-M.-Vásárhelyen, 1888. május hó 31. Kanitzer Gottliebné, Dobossy Lajosné, társelnökné, elnök. Kristó Lajos, polgármester, társelnök. * A „Jó szív“ végrehajtó-bizottsága múlt vasárnap délután ülést tartott, melyen a tagok mindnyájan megjelentek s Nagy Sándor főkapitány elnöklete mellett elhatározta, hogy folyó hó 17-én a népkertben tombolával és sorsjátékkal összekötött népünnepélyt rendez igen változatos programmal. Lesz műkedvelő új előadás, „Emléklap.“ A dalárda is megígérte,gg a „Jó szív“ javára zeneestélyt rendez. Szóval a végrehajtó bizottság tagjai jó szívvel megtesznek mindent arra nézve, hogy városunkból minél nagyobb összeget kapjanak az árvíz által sújtottak. * * Május hó 31-én a „Jó szív“ női választ,mánya a tombola rendezése ügyében tartott ülést, mely alkalommal a tombolatárgyak gyűjtésére kilenc csoportba osztva, a következő úrnőket kérte fel : 1. Kanitzer Gottliebné és Konstantin Györgyné. 2. Hahn Dávidné és Endrey Gyuláné. 3. Bakay Lajosné és Müller Lajosné. 4. Balassa Sándorné és Leltmann Lajosné. 5. Szilárd Janka és Czukor Mártonné. 6. Bereczk Péterné, Hegedűs Antalné. 7. Bereczk Pálné, Beregi Lajosné, Dósits Erzsiké, Ritt Jánosné, Aszód Sámuelné, Vékony Józsefné. 9. Kristó Lajosné, Széll Ferenczné. * . A végrehajtó bizottság a „Jó szív“ javára rendezendő népünnepély programmját a következőkép állította össze : A hazai árvízkárosultak segélyezésére „Jó szív“ név alatt alakult országos bizottságnak hód-mező-vásárhelyi bizottsága 1888-ik évi junius hó 17-én vasárnap Hun-Vásárhelyen a népkertben a hazai árvízkárosultak javára tombola játékkal összekötött népünnepélyt rendez, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja. Az ünnepély előrajza : 1. Nagy diszmenet d. u. 3 órakor a „Hajdú“ vendéglőtől kiindulva a főutczán végig a népkertbe egy 6 ökör által vont díszkocsin lóháton és gyalog, jelmezekkel és álarczokkal — zene mellett. 2. Díjlövészet a népkerti lövölde helyiségében. 3. Virágeső,, vagyis a tavasz tündéreinek felvonulása a diszkocsin, amikor is a tavasz tündérei virágot szórnak a közönség közzé. 4. Szépségverseny a korszellemnek megfelelőleg általános választás útján. Az 1 fzlos jegyek mellé a jegyváltáskor minden férfi egy szavazó lapot kap, melyre azon hölgy nevét irja, a ki neki legjobban tetszik . 10 legtöbb szavazatot nyerők közül a 3 legszebbet a verseny bizottság választja ki. Kitüntetésül a legszebbleányok díszes virágcsokrot kapnak. 5. Csokor harcz — lovagjáték. Két lovas üldözőbe vesz egy harmadikat, aki ügyes mozdulatokkal védelmezi magát és nem engedi, hogy a vállára tűzött csokrot leszakítsák. 6. Séta hangverseny d. u. 4 órakor a népkerti köröndben több zenekar közreműködése mellett. 7. Súlymérő gépezet, bárkinek súlyát megmutatja a jótékony czélra 10 krnak a gépezetre dobásával, — kevesebb összeget magától eldob. 8. Futó verseny hátra felé. Távolság 300 méter — 3 díjjal. 9. Kártyavető nő, aki jövendő szerencséjét mindenkinek megmondja. 10. Tombola — 500 drb nyereménytárgygyal. Egy sorsjegy ára 10 kr. 11. Karikák dobása késekre. Egy karika dijakt. 12. Nagy léghajók felbocsátása. — A léghajózásra vállalkozók szívesen fogadtatnak. 13. Különféle tornászati mutatványok. 14. A nagy orrok — szép szemek és a kövérek versenye. Kitüntetésekkel. 15. Különféle népies játékok. 16. Közmunka váltság. A népünnepélyi fedett sátorban — a tánczmulatságokon mindenki tartozik tánczolni — a nem tánczolók a jótékony czélra fizetett 30 krral megválthatják magukat a tánczolástól. 17. A néptánczhelyen a legjobb tánczosok és tánczos nők között szép selyem kendők fognak kiosztatni. 18. Ez alkalomból kibocsátott „Emléklap“ elárusítása a jótékony czélra. 19. Nagy álarctos menet — éjjel 12 órakor. Kivilágítás : Este 9 órakor a népkert 2000 drb mécsesei és lampionokkal fényesen kivilágíttatik. Pont 9 órakor a változatos nagy tűzijáték kezdetét veszi. Táncz kezdete : a néptánczhelyen este 6 órakor a fedett sátorban este 10 órakor. Az ünnepély egyes részleteinek kezdetét ágyúlövések fogják jelezni. Jegyárak : a néptánczhelyen személyenként 30 kr, a fedett sátor alatti tánczhelyre 1 írt. Deák-jegy 50 kr. gyermek jegy 10 kr. Jegyek előre válthatók — Bernátsky Károly gyógyszerésznél. Jelül fizetések a jótékony szél javára köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. N. é. közönség. Ismeretes előttünk azon nagy mérvű szerencsétlenség, melyet a Tisza és Körös folyók nagy kiöntései okoztak — vízzel borítván el több százezer holdra menő szántóföldeket és községeket megfosztva a