Hód-Mező-Vásárhely, 1888. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1888-06-03 / 23. szám

Tizennyolczadik évfolyam. 1888. 23-ik szám. Hód-Mező-Vásárhely, junius 3-án. — -—— v Előfizetési dij: ' ^ ----------------------------^ | Hirdetési dijak: vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dij­­jai a szerkesztőhöz, (IH-ik ti- s­zed 828. sz. a.) küldendők. A KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a k­.-m.-vásárhelyi „Gazdasági­ Egylet“ közlönye. 4 hasábos petit sor, vagy an-,­­ nak helye egyszeri beigtatás­­nál 6 kr. kétszerinél 5 kr. több­szörinél 4 kr. Bélyeg dij min­den beigtatás után 30 kr. A nyolttérben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben na­ponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 1 6 és fél óráig fogadhat el lá­­­­togatásokat a szerkesztő. x lg _______________ p) ® ST ~ — v® w A árvíz elleni védekezés terve. Az országg­yűlés képviselőháza a múlt héten tárgyalta Irányi Dániel orsz. képviselőnek a folyamszabályozásra vo­n­­atkozó indítványát. Az egész ország a legnagyobb ér­deklődéssel várta, hogy mily álláspontot foglal el a kormány az indítványnyal szemben ; az Alföld népe s e között vá­rosunk közönsége, melynek egyik legfon­tosabb életkérdése a vízszabályozás és az árvíz elleni védekezés, különösen feszült várakozással nézett a kormány tervezete elé. S ha bár az indítvány beadásakor már Baross Gábor közmunka- és közle­kedésügyi miniszter röviden jelzett any­­nyit, hogy ő maga is változtatni óhajt a mostani állapotokon , szerinte is igen komoly és nagy fontosságú a felvetett tárgy, mégis az indítvány tárgyalása­kor kifejtett eszmegazdag programmja a képviselőházban pártkülönbség nélkül a legkedvezőbb benyomást tette s az idei árvíz miatt felizgult kedélyeket tel­jesen megnyugtatta. És erre nagy szükség volt azok után a felszólalások után, melyek az idei árvízveszély alkalmából egymástól nagyon is eltérve, a vízszabályozás mai rendszere ellen keserű panaszként fel­hangzottak, szükséges volt, hogy a kor­mány a legbehatóbban foglalkozzék a folyamszabályozás és az árvízvédelem kérdésével s az ország törvényhozó­ tes­­tülete is elmondhassa ez ügyben né­zetét. Boross miniszter meglepte terveze­tével az egész országot; tisztelettel ha­jolt meg előtte a gáncsoskodni szerető ellenzék is. A kérdés annyira fontos s a programm oly tökéletes, hogy el kel­lett némulni minden ellenkezésnek. A miniszter beszédjében leplezetlenül fel­tárta az árvíz által okozott károk terje­delmét és kifejtette nézeteit a vízszabá­­lyozást és árvízveszedelem ügyének mi­ként leendő rendezéséről; kellő világí­tásba helyezte az eddig történteket , bár országszerte elterjedt azon meggyő­ződés, hogy a mostani rendszer hibás alapra van fektetve, melyen gyökere­sen változtatni kell, kimutatta minden kétséget eloszlatva, hogy nem a rend­szer hibás volta okozta eddig is a ka­tasztrófákat, hanem az, hogy a rendszer még nincs keresztül vive és befejezve. Baross miniszter teljes tájékozott­sággal, a szabályozási és társulati vi­szonyok alapos ismeretével fogott ter­vének kidolgozásához, műszaki közegei­vel méréseket eszközöltetett a Tisza különböző pontjain s ezeknek alapján kijelentette, hogy azon hiedelemnek, mi­szerint a Tisza medre romlik, a folyam színvonala az iszapolás miatt emelke­dik és ezekkel lépést tartva kell foly­ton emelni a töltéseket, alapja nincs , sőt az áll, hogy a kotrások következ­tében a meder határozottan javult. Csak ott romlik a meder, hol mellékfolyók ágaznak be, a­min könnyű módon se­­gítni lehet. A miniszter csak azt tartja hibának, hogy a szabályozás még eddig befejezve nincs, azért annak befejezését tartja legsürgősebbnek még pedig úgy, hogy az ne felülről lefelé — mint a­hogy eddig hibásan történt, — hanem alulról fölfelé eszközölve fejeztessék be. Városunk közönségére nézve, mely a Tisza áradása mellett még a belvi­zekkel is oly régi idő óta küzdeni kénytelen, s bizonyára nagyon örven­detes a miniszternek azon kijelentése is, hogy a belvíz szabályozást a folyó szabályozással kapcsolatban kívánja ho­zatni. Hasonlókép nagy jelentőségű a mi­niszter nyilatkozata a társulati ügy sza­bályozásáról. Nem barátja a teljes álla­mosításnak, de az autonómiának tiszte­letben tartása mellett az egyöntetűség­­ lehetővé tételét czélozza. A szabá­­­­lyozási társulatok közegei nem állnak­­ mindenütt feladatok magaslatán. Állami mérnököket akar tehát a társulatokhoz beosztani, kik függetlenül, erélyesen és lelkiismeretesen végezhetik feladatukat. Kiterjeszkedik a miniszter az ár­vízveszély alatt gyakorolt judicaturára is s itt is reformokat kíván létesíteni. A közerő használata nincs eléggé körül­írva, az árviz elleni védekezés nincs kellően beillesztve közigazgatásunk rend­szerébe, a vész idejére nincs gyakorlott védelmi közegünk, ezek mind tények s oly hiányok, melyeket pótolni sürgő­sen szükséges. A körgátak ügyeit is felveszi tervébe a miniszter s kilátásba helyezi, hogy azon községek, melyek körgát építésére utalvak, fel lesznek mentve attól, hogy belsőségeik után bármi más védelmi költséggel megadóz­tassanak. Érdekesnek tartjuk még felemlíteni, hogy a Tiszaszabályozás befejezésére szükséges pénzt hitelművelet útján maga az állam szerzi be és garantírozza. Egy szóval Baross miniszter nagy­szabású tervében oly kilátásokat nyújt, melyek a szabályozási terhek alatt ros­kadozó községeknek tetemes könnyebb­séget fognak szerezni. S ha a tapasztalt hiányok és fogyatkozások, a megállapí­tott mulasztások és hibák meg lesznek szüntetve, Alföldünk ismét teljes egé­szében Európa áldott termő földje leend. Azért a miniszter tervezetét a legna­gyobb örömmel üdvözöljük s mielőbbi valósulását óhajtva várjuk. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Szegeden, 1888. máj. 29—31. Az egyházmegye területéről, mely köz­­tudomás szerint öt vármegyére nyúlik ki s több mint 170 ezer református lelket számlál, már előző este jobbára összegyűltek a tisztvi­selők és képviselők. De az ünnepélyességek csak 29 én d. e. kezdődtek. Ekkor a reformátusok szegedi szép kis templomában közisteni tiszteletre sereglettek össze a gyűlés tagjai, kísérve a helybeli re­formátusok és más felekezetű érdeklődők nagy számától. Ott voltak az egyházmegye fejei Szabó­ János esperes, körös-tarcsai lelkész és gróf Kádai Gedeon egyházmegyei gondnok, a szegedi egykori hírneves királyi biztos, továb­bá Tatár János Szeghalomról Mészáros László Ittebéről, Szőllősi Antal, Csécsi Miklós és Szél Ákos Makóról, Miklovicz Bálint, Kovács Fe­rencz, Szeremlei Sámuel, Pap Imre és Aszta­los Sándor Vásárhelyről, Filó János, Fekete Márton, Kiss Zsigmond Szentesről, Kéri Kál­mán Dobozról, Szegedi Károly és Hajnal Ist­ván Békésr­ől, Garzó Gyula Gyomáról, Sófalvi Károly és Nagy Dániel Battonyáról, Futó Zol­tán, Kovács Aladár Temesvárról, Csanki De­zső, Kiss Sándor M.­Berényből, Szalai József, Szatmári Kálmán kincstári ügyész N.-Becske­rekről, Fekete Gyula, Varga Nagy István, Do­mokos Károly N. Kikindáról, Varga Pál, Kal­már és Polgár László Szegedről stb. stb. A közisteni tiszteletek után, melyen a papi szolgálatot e szegediek közkedvességü derék fiatal segédlelkésze Sulyok István tel­­jesité, nyomban megkezdődött a közgyűlés a reformátusok iskola­termében, szokás szerint imádsággal, melyet az e­­peres kenetes ajkai mondtak. Aztán az elnöktárs gróf Rádai üd­­vözlé a gyűlést, fájdalmasan emlékezett meg arról, hogy már két előző alkalommal nem je­lenhetett meg betegsége miatt azon , hogy az egyházmegye területén, bár a reformátusság egyházi fejlődése és erősbödése általában ki­elégítő, itt ott a vallásos buzgóság hanyatlásá­nak sőt a hithagyásnak jelenségeire is talál hatni stb. Az esperes ezután megtette évi jelenté­sét, az egyházmegye szellemi és anyagi álla­potáról. Megemlékezett egyebek közt arról, hogy az önkéntes adakozásnak szép példái általában örvendetesen szaporodnak s ez­által egyházaink és iskoláink jövője külsőkép is mindinkább megszilárdul. Az adományozók közt első helyen áll most is városunk kiváló férfia Kovács Ferencz egyházmegyei tanácsbiró, mint a ki az egyházmegyei özvegy árvapénz­tárnál levő alapítványát, 395 frtnyi újabb ado­mányával ezer írtra egészítette ki, kinek e nemeslelkű tettéért a gyűlés lelkes éljenzések közt mondott köszönetét. Az első napi nyilvános ülés tárgyalásai közt legszélesebb körű érdeklődésre tarthat számot a Magyar Prof. Irod. Társulat ügyének kérdése.­­ Tudva van, hogy a magyarországi reform, egyetemes egyház már évtizedek óta törekszik egy irodalmi társulat alakítására, a­mi azon­ban eddig különböző akadályok miatt elma­radt. Pár évvel ezelőtt a tiszántúli kerület kez­­deményezésére a reformátusok legfőbb egyházi hatósága a konvent vette kezébe az ügyet s minthogy a két nagy protestáns felekezet ná­lunk mindig közös sorsban részesült s testvé­ries egyetértésben élt, azt határozá, hogy a társulat a két kitfelekezet körében alakuttas­sék meg. Időközben azonban Bpesten társa­dalmi úton oly lépések létettek, hogy a társu­latba­ az unitáriusok is fogadtassanak be. E tö­rekvésnek a tiszántúli egyházkerület is több ref. testületek képviselői ellenmondottak, mert nem akarták a református hitet az unitárius elegyités látszatának sem kitenni s mert az irányunkban titkon és nyilván midenféle uta­kon törő ravasz ellenfél iránt bizalmunk nem volt; azonban az iroda­társulat alakuló gyűlé­sén az unitáriusok befurakodtak az egyesület kebelébe. Most hát az egyházmegye, melynek területén az unitáriusok különösen űzik a pro­selyta-fogdosás mesterségét, szintén nyilatko­zott e kérdésben s kimondá, hogy a tiszántúli egyh. kér. álláspontját helyesli s oly elemekkel, melyek ellenséges és megbizhatlan magatar­­tása nyilván van, s melyek az igazi evangyé­­liumi és protestáns hitet ostromolják, szövet­kezni nem fog vagyis az ezt cselekvő társu­latba nem lép be. Előre látható, hogy e határozott és el­utasító nyilatkozat, mely főkép gróf Rádai ki­vánságára jött létre, nem marad feltűnés nél­kül az országban, mert az egyházmegye ma­gatartását már előre kíváncsian várták az illető körökben s annak nagy visszahatása lesz a társulatra is, mehet az unitáriusok tolakodása igen erős gyámoltól fosztott meg akkor, mi­dőn az egyház­megyére a belépést lehetetlenné tette. A tanácskozások után d. u. 2 óra felé a Próféta nagy termében közvendégségre gyűltek i­nnét össze az egyházmegye tagjai, melyen a város kitűnőségei (Pálfi Ferencz polgármesterrel Tökön) s a szegedi intelligens közönség szá­mos tagja részt vett. D. u. 6—9 óráig a lelkészi értekezlet és a vallásos iratokat terjesztő társulat ülésezett. Itt jelentés létetett a Csécsi Miklós szerkesz­tésében megjelent Téli Újság és a többi ki­adványok ügyeiről s egyebek közt intézkedés létetett, hogy az unitárius bujtogatások ellen­súlyozására alkalmas népies iratok készíttes­senek annyival inkább, mert az unitáriusok maguk ez után is terjesztik tanaikat s ajánl­­gatják magukat. Nincsen terünk és időnk, hogy a még másnap és harmadnap is együtt maradt ta­nácskozásokról bővebben szóljunk. Csak még röviden említjük meg a következőket. A nagy­­becskereki újonnan épülő mintegy 21 ezer írtba kerülő templom tervezete, valamint a kovácsházi olcsóbb templomé is helybenhagyatott. Fekete Gyula az újból létesített kikindai közlelkész­ség papja hivatalában megerősittetett. Batto­­nyára, mely hagy Dániel izgatására magának nem akart lelkészt választani, rendes lelkész­nek Böszörményi Béla rendeltetett. Az egy­házi adó miatt háborgó herényiek csöndes­ségre intettek olyan biztatással, hogy ügyök kívánságuk szerint oldathatók meg. Csütörtökön d. u. 2 órakor végre az ülé­sek befejeztettek s a délutáni vonatokkal a gyűlés tagjai szétoszlottak. JÓ SZÍV.“ Kérelem a nagyérdemű közönséghez! A hunvásárhelyi „Jó­ sziv“-bizottság az árvizkárosultak javára f. év junius hó 17-én a, , ePünnepély alkalmával rendezendő tombola játékkal az óhajtott sikert úgy reméli elérni, ha a tombola tárgyak a nagyérdemű közön­ség önkéntes adakozásaiból kerülnek össze. Ez okból teljes bizalommal s azon tisz­teletteljes kéréssel fordul városunknak jóté­konyságra áldozni mindég kész és lelkes kö­zönségéhez, hogy a nemes czél előmozdítása érdekében tombola tárgyakat kegyesen ada­kozni szíveskedjenek. A nemeslelkü adakozók adományai f. év junius hó 12-ig Dobossy Lajosné úrnő laká­sára küldendők. Az adományok átvétele hirlapilag fog nyugtáztatni. Tisztelettel A „Jó szív“ bizottság nevé­ben. H.-M.-Vásárhelyen, 1888. május hó 31. Kanitzer Gottliebné, Dobossy Lajosné, társelnökné, elnök. Kristó Lajos, polgármester, társelnök. * A „J­ó szív“ végrehajtó-bizottsága múlt vasárnap délután ülést tartott, melyen a tagok mindnyájan megjelentek s Nagy Sándor főkapitány elnöklete mellett elhatározta, hogy folyó hó 17-én a népkertben tombolával és sorsjátékkal összekötött népünnepélyt rendez igen változatos programmal. Lesz műkedvelő ú­j előadás, „Emlék­lap.“ A dalárda is megígérte,­­­g­g a „Jó szív“ javára zeneestélyt rendez. Szóval a végrehajtó­ bizottság tagjai jó szívvel megtesznek mindent arra nézve, hogy váro­­­sunkból minél nagyobb összeget kapjanak az­­ árvíz által sújtottak. * * Május hó 31-én a „Jó szív“ női választ­,­mány­a a tombola rendezése ügyében tartott ülést, mely alkalommal a tombolatárgyak gyűj­tésére kilenc­ csoportba osztva, a következő úrnőket kérte fel : 1. Kanitzer Gottliebné és Konstantin Györgyné. 2. Hahn Dávidné és End­­rey Gyuláné. 3. Bakay Lajosné és Müller La­josné. 4. Balassa Sándorné és Leltmann La­josné. 5. Szilárd Janka és Czukor Mártonné. 6. Bereczk Péterné, Hegedűs Antalné. 7. Be­­reczk Pálné, Beregi Lajosné, Dósits Erzsiké, Ritt Jánosné, Aszód Sámuelné, Vékony Jó­­zsefné. 9. Kristó Lajosné, Széll Ferenczné. * . A végrehajtó­ bizottság a „Jó szív“ ja­vára rendezendő népünnepély programmját a következőkép állította össze : A hazai árvízkárosultak segélyezésére „Jó szív“ név alatt alakult országos bizottság­nak hód-mező-vásárhelyi bizottsága 1888-ik évi junius hó 17-én vasárnap Hun-Vásárhelyen a népkertben a hazai árvízkárosultak javára tom­bola­ játékkal összekötött népünnepélyt rendez, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja. Az ünnepély előrajza : 1. Nagy diszmenet d. u. 3 órakor a „Hajdú“ vendéglőtől kiindulva a főutczán végig a nép­kertbe egy 6 ökör által vont díszkocsin lóhá­ton és gyalog, jelmezekkel és álarczokkal — zene mellett. 2. Díj­lövészet a népkerti lövölde helyi­ségében. 3. Virágeső,, vagyis a tavasz tündérei­nek felvonulása a disz­kocsin, a­mikor is a tavasz tündérei virágot szórnak a közönség közzé. 4. Szépségverseny a korszellemnek megfe­­lelőleg általános választás útján. Az 1 fzlos je­gyek mellé a jegyváltáskor minden férfi egy szavazó lapot kap, melyre azon hölgy nevét irja, a ki neki legjobban tetszik . 10 legtöbb szavazatot nyerők közül a 3 legszebbet a ver­seny bizottság választja ki. Kitüntetésül a leg­szebb­­leányok díszes virágcsokrot kapnak. 5. Csokor harcz — lovagjáték. Két lo­vas üldözőbe vesz egy harmadikat, a­ki ügyes mozdulatokkal védelmezi magát és nem engedi, hogy a vállára tűzött csokrot leszakítsák. 6. Séta hangverseny d. u. 4 órakor a nép­kerti köröndben több zenekar közreműködése mellett. 7. Súly­mérő gépezet, bárkinek súlyát megmutatja a jótékony czélra 10 krnak a gé­pezetre dobásával, — kevesebb összeget magá­tól eldob. 8. Futó verseny hátra felé. Távolság 300 méter — 3 díjjal. 9. Kártyavető nő, aki jövendő szerencsé­jét mindenkinek megmondja. 10. Tombola — 500 drb nyereménytárgy­­gyal. Egy sorsjegy ára 10 kr. 11. Karikák dobása késekre. Egy karika dija­­­kt. 12. Nagy léghajók felbocsátása. — A léghajózásra vállalkozók szívesen fogadtatnak. 13. Különféle tornászati mutatványok. 14. A nagy orrok — szép szemek és a kövérek versenye. Kitüntetésekkel. 15. Különféle népies játékok. 16. Közmunka váltság. A népünnepélyi fedett sátorban — a tánczmulatságokon mindenki tartozik tánczolni — a nem tánczolók a jóté­kony czélra fizetett 30 krral megválthatják ma­gukat a tánczolástól. 17. A néptánczhelyen a legjobb tánczosok és tánczos nők között szép selyem kendők fognak kiosztatni. 18. Ez alkalomból kibocsátott „Emlék­lap“ elárusítása a jótékony czélra. 19. Nagy álarctos menet — éjjel 12 órakor. Kivilágítás : Este 9 órakor a népkert 2000 drb mécsesei és lampionokkal fényesen kivilágíttatik. Pont 9 órakor a változatos nagy tűzijá­ték kezdetét veszi. Táncz kezdete : a néptánczhelyen este 6 órakor a fedett sátorban este 10 órakor. Az ünnepély egyes részleteinek kezdetét ágyú­lövések fogják jelezni. Jegyárak : a néptánczhelyen személyen­ként 30 kr, a fedett sátor alatti tánczhelyre 1 írt. Deák-jegy 50 kr. gyermek jegy 10 kr. Jegyek előre válthatók — Bernátsky Károly gyógyszerésznél. Jelül fizetések a jótékony szél javára köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáz­tatnak. N. é. közönség. Ismeretes előttünk azon nagy mérvű szerencsétlenség, melyet a Tisza és Körös folyók nagy kiöntései okoztak — vízzel borítván el több százezer holdra menő szántó­földeket és községeket meg­fosztva a

Next