HódMező-Vásárhely, 1890. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1890-01-05 / 1. szám

Huszadik évfolyam. 1890. 1-ső szám, *_5\ -_________,________ r«. w­v Előfizetési dij: 7 vidékre postán és helyben: egész évre 4 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 írt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé-­­­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dij­­jai a szerkesztőhöz, (111-ik tiz­­­zed 828. sz. a.) küldendők. ^ 3 KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a h.-m.-Vásárh­elyi „Gazdasági­ Egylet“ közlönye. Hód-Mező-Vásárhely, január 1 . Hirdetési dijak: 4 hasábos petit­on­, vagy a nak helye egyszeri beiktatá­s­nál 6 kr. kétszerinél 5 k több­szörinél 4 kr. Bélyeg dij m­in­­den beigtatás után 30 kr. A nyílt térben a 4 hasábos petitsor dija lb kr. A lapot illető Ug .­bei n­a­­ponként csak dél. 12 órától délután 2 óráig és esti órát.'-’ 6 és fél óráig fogadhat el lá­togatásokat a szerkesztő. Visszatekintés az 1889. évre. Volt, nincs! Elődei sírjába szállott s mi túl va­gyunk a megsemmisülése felett érzett fájdalmakon. Immár az újév első napjaiban nyu­godtan tekinthetünk vissza a letűnt él­­pályafutására s mérlegelhetjük, mi jót, mi roszat adott s mitől fosztott meg bennünket, mennyi but és bánatot, mennyi örömet adott, mennyiben hiusita meg reményeinket s mit következtetünk elmúlásából a jövőre. Mindenekelőtt városunk közigaz­gatására tekintünk vissza, s ez nem tűnik fel rózsaszínben, mert habár a közgyűlés termében,a törvényhatósági bizottság tagjai dicséretes egyetértéssel munkáltak városunk előmenetelén, al­kottak többféle szabályrendeletet s a közönség térben, a városi pótadó leszál­lításával némileg könnyítettek s a ta­nács a városi jövedelmek emelése érde­kében ismét megtette javaslatát a köz­ve­t­e­t­t adók behozatalára nézve: a régi időből ismét előtűnt egy szégyen­folt botrányos visszaélések jutottak nap­fényre az egyik adószedői hivatalnál, melyek több tisztviselő felfüggesztését vonták maguk után s a még folyton tartó vizsgálatok nem kecsegtethetik azzal a közönséget, hogy ezek megszűn­tével mindenek ékes rendben lesznek. Az új városháza építésének kérdése is foglalkoztatta a törvény­hatóságot, de a kivitel, úgy látszik, csak későbbi években várható. Közgazdasági tekintetben a lefolyt év nem volt szerencsés: rész volt a termés s" ez mi nálunk, hol a lakosság legnagyobb része, föld­mivelők­­ből áll, oly csapás, melyet mindnyájan súlyosan élezünk.. Ezen kívül a sás­kák is pusztítottak s jövőre tartani le­het, hogy még nagyobb mennyiségben lepik el a termő földeket, bár a ható­ság a kellő óvintézkedéseket már e részben megtette. Az ország bortermő vidékein évek óta­ pusztító f­­ 1­­­o­k­­s­z­o­r­a is bejött határunkba s romboló munkáját megkezdte, a mi szintén nagy csapás lehet jövőre nézve.*» Nagyon jelentékeny változást idé­zett elő városunkban is a regalejog megváltása, minek folytán egy biztos és évről-évre több jövedelmet ígérő ja­vadalom vétetett el az állam által váro­sunktól, mélyért, kártalanittatni fog ugy­an, de hogy mennyivel, az bizony­talan. A regale államosítása következté­ben az italmérési jog kiesvén a város kezéből, azt a kincstártól 42.000 frtért bérelte ki a törvényhatóság, hogy e nagy áldozat árán megóvja a lakosságot az egyes bérlők zaklatásaitól s maga vette kezelés alá, a­mi nagy rizikóval jár. Árvíztől megmentett bennün­ket a Gondviselés, de az árvaértesítés költségeinek terheit a lefolyt évben is csak nehezen viselhette el az érdekelt közönség. Az ár­mentesítésr­­ő­l itt mindjárt megemlíthetünk annyit a múlt évről, hogy a belvizek levezetésére szolgáló k 6 o s d i zsilip elkészült és 1T próbát kiállotta. A kormány több­szöri kérelemre megengedte, hogy a kői töltésen belül fekvő földek ártéri ki­rovásai az ártérfejlesztés adatai szerint helyesbítessenek. Különösen érdekli vá­rosunkat még a 87. és 88. számú tiszai átvágások kiszélesítése s a régi atkai és ányási kanyarok eltöltése, mely leg­nagyobb részben bevégeztetett s ez által a körtvélyesi rakpartunk elveszvén, a hatóságnak uj rakpartról kelle gondos­kodnia. . A közlekedés tekintetésen többféle eredmény látszik a múlt évre. Nálunk az utak jó karban tartása kü­lönösen fontos dolog s a kőutak fejlesz­tésével városunk nagyban emelkedik. A csomorkányi nagy útnak kő­burkolattal ellátása a lefolyt évben fe­jezteti be s a hatóság fő feladatának tartja jó utakról gondoskodni, a mire a közgyűlés fel is hivatott s a belterü­leten az utczák kiburkolását fokozatosan fejleszteni fogja. Az utak a határban is sokfelé javíttattak a múlt évben. A szente­s-v­á­s­á­r­h­e­l­y-né­a­­k­ó­i vasút évek óta húzódó ügyé­ben is állottak be fordulatok, melyekről annak idején megemlékeztünk s elmond­tuk nézeteinket. Az ügy ismét nyug­szik, de remélni lehet, hogy el nem alszik. E vasút városunkra nézve csak az esetben lehet előnyös, ha Makóig kiépíttetik s ezért városunk nagyobb áldozatot is hozhat. A közművelődés terén sok kívánni valót hagyott fenn jövőre a múlt év. De dicsekedhetünk azzal, hogy váro­sunk történetének m­e­g­­i­r­á­s­á­t a törvényhatóság a múlt év­ben határozta el városunk közönségének nagy örömére. A nevelé­s-o­k­t­a­t­á­s érde­kében fontos lépést tett előre városunk a felső leányiskolának négy osz­tályú polgári leányisko­lává történt átalakításával. Az üdvös eredmény már kezdetben mutatkozott, az új iskola benépesedett és a jövőre nézve gazdag reménynyel kecsegtet. Az ismétlő iskolai oktatás, melynek vezetését továbbra is a köz­ségi iskolaszék kezében hagyta a tör­vényhatóság, szintén szép eredményt ért el s ezen iskolák száma kettővel sza­porodott. A róm­. kath­. egyház által a váczi püspökség áldozatkészsége mellett tervbe vett zárda-iskola ügye azonban megfeneklett.]Az iskolák, bár túlnépe­­seit­gorták, szép ered­ménynyel teljesí­tették feladataikat. A ref. főgymnasium helyiségének kibővítése érdekében is létettek lépések; az egyház e czélból államsegélyt kért, mely kérése azonban a múlt évben nem nyert elintézést. Itt szólunk­­még a felső fiú népiskolánál történt változásról s a mintagazdaság intézésének más kézbe adásáról, s meg­elégedéssel említjük meg, hogy e téren is mutatkozott a kedvező vál-wres-h­o­g­­ n a z­o­k életében kimagasló mozzanatokat képeztek: a ref. egyház kebelében az Újvároson építendő templomra megkezdett gyűj­tés, melynek a lefolyt évben is már szép eredménye volt, a M­i­k­­­o­v­i­c­z Bálint lelkészi jubileuma, melyben az ünnepelt tisztelői hitfelekezet nélkül örömmel vettek részt, s az ó-templom kerítése helyén emelt árubazárok, melyek a városnak díszére válnak s az egyház jövedelmeinek emelésére hivat­­vák. Az­­uj­ templom urasztalára Nagy A. J­á­nos városunk jeles fia és hit­­buzgó neje M­u­c­s­i M­á­r­i­a, ki a város közönségének őszinte fájdalmára elhunyt, igen értékes és ritka műbecs­­csel bíró terítéket készíttettek. .Az á­g­o­s­t. h­i­t­v. e­v­a­n­g. egyház templomát restauráltatta, fölébe díszes tornyot építtetett s abba 3 harangot helyezett, melyek közül a legnagyobbat Francziszti Lajos felügyelő és áldott lelkű neje Figura Lidia s a legkisebbet Mayerffy József és neje buzgó egyháztagok ajándékoztak.. A g­ö­r­ö­g-k­eleti egyház tem­plomát díszesen kijavíttatta, tornyát uj, díszes tetőzettel látta el s harangjait újra öntette. Isten dicsőségére végzett ezen munkájában hatalmas védőt nyer­vén az áldozatkészségéről városszerte ismert és tisztelt u­zv. L­o­t­t­a Já­­nosné úrnőben. A róm. k­a­t­h. egy­háza S­z­e­n­t-J­á­n­o­s szoborügyet egy uj szobor felállíttatásával befejezte, s szép ünnepélyt szentelt egy uj oltár felállításakor, melyet egyik hitbuzgó tagja Fridvalszky Lajos és neje készíttettek. Az izr. hitközség a'Gs-piaczon­ egy igen dis*«», er­etes rabbi­és kántori lak­ta bérház ép*'­­tervezte a múlt évben, a ten­or sitása azonban a folyó vrc - f&ef A múlt év társadalmi élete békés volt ugyan, de a kivánt pezsgést nélkülözte. Társas összejövetelek ritkán voltak ; a nyáron, a városi tisztikar­i nyugdíj alapja javára rendezett igen szépen sikerült népünnepélyt­, mely ki­emelkedőbb mozzanatot képezett; ren­deztetek felolvasások a főgymnasium tanárai által, a gazdasági egyesületben, a kereskedő-ifjak egyletében s az olvasó­körökben, de ezek az óhajtott érdeklő­dést nélkülözték. A nyáron hosszabb ideig időzött körünkben Pesti Ihász La­jos színtársulata, melynél Len­d­va­y­­n­é Fáncsi Ilka és K­­e­n­t­a­u­­­e­r­n­é Pauli Mariska budapesti művésznők mint svendégek néhány estén igazi műélve­zetben részesítettek bennünket. Bágyadtság mutatkozott huma­nist­i­c­u­s czélú intézményeink és egyesületeink iránt. Bizonyára egy jóté­konysági társulat sem fogja legjobb évei közé sorolni a múlt évet. Ki kell emel­nünk mégis a ref. egyház» kebelében egy pár évvel ezelőtt K­­ restuitt „Jóléti” egyesületet, mely a mást évesen is szk eredménynyel teljesítette arínagasztos iSj -adatát, sok szegény gyerekeket látváfi , el ruházattal. A kaszinó-egylet évek óta hijjával van azon pezsgő életnek, mely­nek ott állandóan honolni kellene. In­­telligencziánk ezen társas köre volna hivatva irányt adni társadalmi téren, de erre nem mutatta m­agát képesnek. Kü­lönben anyagi gondokkal küzd s a múlt évben anyagi ügyek­ rendezte, konver­tálván összes adósságát, s kifizetni ha­tározván a házrészvények értékét is. A 4 a 7 .1 .­ S­­i­g­i e­g­y­e­d­s alap­szabályát módosította és a szels. hó 25-én jól sikerült lóversenyt rendezett. Az i­p­a­r­e­g­y­l­e­t a gazdasági egye­sülettel karöltve eke- és szántás­ versenyt akart rendezni a múlt tavasz­on, de jobb időkre halasztotta. A t­o­r­n­a- és v­i­v­ó­­egylet a nyáron gyalog ^grodulást rendezett s tagjai rendszerese^^OTnász-Vrt­­­A­m­U­k­a­il­v­o­r ■# t­Ai­r­O­U­1­d­t az egész évben nem adott magáról élet­­jelt, valamint a műkedvelők ze­netársulata sem. Annál nagyobb tevékenységet fejtett ki az iparos­­­­f­j­a­k m­ű­k­e­d­v­e­l­ő társulata. Az egészségi állapot eléggé kedvező volt a múlt évben s igy a halálozások száma sem nag­y ; az őszön azonban a kanyaró járványosan lé­pett fel s az egész év végéig sok betegedés fordult elő a gyerme­kek közt, a­mi az iskolák és óvodák nagy részének hatósági bezáratását vonta maga után. A városi kórházban a szem­betegek részére külön osztályt állított fel a város s a külterületen 4 szülész­női állást rendszeresben. Örömmel em­lítjük itt fel, hogy az országos közegészségi egyesület h.­m.-v­ásár­helyi osztálya a múlt évben alakult meg s azóta elisme­résre méltó tevékenységet fejtett ki. Az állategészségügy te­reii sem tűnt fel a múlt évben nagyobb­­mérvű veszély. A lépfene s a száj- és körömfájás többször jelentkezett, de jár­ványos jelleget nem öltött. A vásártér újra rendezése az állategészségügyi tör­vény értelmében a múlt évben határoz­tatott el. A kereskedelem terérU®m történt semmi felemlítésre méltó,­­ csak az általános pangást nem emlí­tik fel, a­minek oka nagyrészt a rosz termés volt. Ipari téren az történt, hogy az ipartestület megalakult. Pénzintézeteink közül a k­öz­­ponti takarékpénztár c­él­­szerű és díszes helyiséget emelt s a ki­sebb betevőknek alkalmat akarván nyúj­tani a takarékosságra, törzsbetéti üzletet létesített. "­­ Vajda a beállott é'­ kedvezőbb­­ lenne városunkra: 'öt évnél! Társulataiul: t& Közszellemuü­nk. v fcr-n »»vsr Megvagyok győződve arról, a duden társulat szervezet, Organismus, mely a neki megfelelő körülmények között kifejlődik a den akadály daczára, — de nem tartom fö­löslegesnek koronként rámutatni a tényezőkre, melyek valamely társulati organizmust gyor­san­!) és teljesebb virágzásra képesek juttatni. Reális irányú századunk rég tisztában van azzal, hogy valóban nagy eredmények, vagy legalább a lehető legnagyobb eredmény csak a társulásból az egyéni erők összetéte­léről folyhat; különös mégis, hogy általános­­ vélemény szerint a társulatok fenntartásához­­ bizonyos fokú idealizmus és áldozatta­s/­ség­­ kell. A haszon, a­melyet a társulás eredmé­nyez, a legtöbb ember előtt nem nyilván­való,­­ érzéke nincs erkölcsi és közművelődési köz­vetlen és közvetett hatásai iránt tekintetet restelli a jövő titokzatos homályába szögezni, s onnan kifejteni a körvonalakban már látszó átalakulásokat minden téren, a­hova a tár­sulatok működése kihatott. De hagyjuk általánosságokat, tekintsünk közvetlenül az egyes egyesületeket keletkezésük, létezésük és hatásaikban. Torna- és vivő egyesületünk alig ^egy éve keletkezett. Életre hívta a szüksé­­■gesség, a­mely még ki nem elégittetik, folyton ^követel. A szomjazó embert hiába kínáljuk a ^ifegtínomabb ételekkkel, hiába gyönyörködtet legvárosabb zenével, hiába­­ mosolyog felé szerelem, neki víz kell, s míg azt nem kap addig nem nyugszik meg. Intelligens em­bernél alkalom a fizikai erők gyakorlására és a testi egészség fentartására épen ilyen szük­ségesség. A­mint az ész és elme eltompulna, megbénulna, ha a mindennapi társadalmi vagy hivatalos érintkezés közben élőszóval vagy írásban gondolatainak kifejezést nem adhatna, ha olvasás folytán mások gondolatait nem recipiálhatná, azok közvetlen hatásának saját szell­m­ét ki nem tenné,­­ úgy bénul meg­ a­­erő és ideg, ha soha sem active sem passive -igénybe véve ni­ncs. És az erő épen olyan magasztos tulajdonság, mint az ész. Az ember nem sokban különböznék az állattól ha pusztán csak esze volna, a­mint az állatnak pusztán csak ereje van, az erő és ügyességből pedig csak olyan ösztön félé jutott volna neki. És az erő mint ilyen magasztos tulajdonság­ épen úgy tör tökéletesedés felé, mint az ész. A mint az iskolákat, u«-y »már torna egyleteket­­ követel. A mint az emberi magasztos tulajdon­ságok követelményei mind jobban és jobban m­elegíttésnek, valamely nemzet nagysága epen olyan arányokban emelkedik. A nagy­y Ném­et­ország, maholnap elmondhatja, hogy minden falujában van egy iskola és egy tornaegylet És hogy ezt az egyesületet a szükségessé­­hozta létre, az keletkezése körülményeiben a leghatározottabban nyilatkozik. Egyszerre több mint 50 működő­ tag lépett be az egyesületbe egy krajczár és egyetlen tornaszer nélkül kezdte meg működését, bebocsáttatást kérvén a gymnasiumi torna­kertbe. Első kegyelemből­­ való művezetőjének minden hibája sem ölhette rá a fejlődő csirát. Felnőtt az és azóta folyton erősbödik és ki fog fejlődni mint a töl­y a sziklahátán, mert benső szükségességből fa­­­kadt és a kor követelményében­­v­an é­kezik. De azért korán se higyjük, hogy az ide­­álizmusnak és a czéltudatos áldozatkészségnek nem volna körülé szerepe. A haszon, a­melyet e szükségesség kielégítése eredményez itt nem közvetlen nem érzékelhető. Logikai kövégez­tetésekkel önmagunkat kell meggyőzn” Róla és egy lépéssel tovább menve: áldani a ha­szonért. Nézzük, miként állapt e tekintetben. Az idealismus és áldozatkészt? két alakban nyil­vánulhat: ad és nee.. követel- Nemcsak ná­lunk, de bárhol ? Vllág°n annyira igénybe van már véve a társadalom pénzereje a külön­féle játékosadományok, illetve kérel­mek ált?’ ‘Úgy kiem­ehet csodálni, ha egyik másik -halom­mal erősebben nyílik valakinek a frúzája- De örökké baj marad, ha egyálta­lán nem nyílik ott, a­hol nyílnia kellene. Hogy pedig hol és hol nem kell nyílnia an­nak meghatározására csakugyan szükség van az inte­ligentia mellett egy kis ideálizmusra is. Csak annyira, a­mennyi az embert az esz­métől, aszéitól egyenesen a következésbe, vinni képes. A Tornaegylet föntartásának szkvet­­sége az eszme, kifejlődése, fölvirágoztatása a­zzal áldoznom kell reá: ez a következés Az idealista mielőtt ennek eleget tenne, nem ku­tat, mérlegel tovább. A­kiben nincs ideális­­mus, az sokkal czu­rábban gondolkozik. Ennek a tornaegyletnek nincsenek tornaszerei iincs elsőrendű művezetője, az órákat nem tartók meg rendesen, nincs kényelme* helyisége, nem érdemes belépni, nem érdemes rá áldozni. Hogy a két gondolkozási mM között amaz a nemesebb, az kétségtelen ’ ’. •­«. If'lilíiai ÍUillOZ SZokUíAii. lió íi 0 ^frv)íCZ /IP, ' követeljünk se magától az egyesületiek a nak vezetői' " (*.**'■) Ne­yka

Next