Hód-Mező-Vásárhely, 1891. július-december (21. évfolyam, 28-52. szám)
1891-07-12 / 28. szám
Hód-Mezőt-Vásárhely, július 12.1891.•-v-----'-----------Előfizetési dij: Egész évre. . 4 Irt. Fél évre . . 2 „ Negyed évre . 1 „ Egyes szám ára 10 kr. Előti •/, «; te• seket és hirdetéseket elfogná :i ki.utóin vaal és a „tinnyárin'1 könyvit vonnia. x ' M v^je'enik rs) mlmliMi v a s á r n a p. . r •______________. r,. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. Huszonegyedik évfolyam, 28-ik szám. • rt•. Szerkesztőség -és kiadóhivatal IV. ker. ilária-Valériautcza1. szám. Bérmenteten levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések és nyitték , közlevények mérsékelt . C áron vétetnek fel. Ots(T\______________ Az aratás és a gabonaárak. Az ország nagy részében és különösen azon vidékeken, amelyeket a termés megítélésénél mérvadóknak szoktak tekinteni, az aratás folyamatban van. A termelők nem nagy reménynyel néztek az idei termés elé. Az időjárás nem volt oly kedvező, ami arra a feltevésre jogosíthatta volna a gazdákat, hogy jó aratásuk lesz. Az eredmény azonban azország több vidékén mégis jobb, mint amilyent vártak, bár nem olyan, ami teljesen kielégíthetné a kívánalmakat. Az aratás mellett most már a gabonaárak alakulása az, mit a termelők szorongva lesnek. A külföldi piaczok folyton szilárd irányzatot jeleznek s az áremelkedés tényleg fennáll, ami aratás idején komoly jelentőséggel bír s azt mutatja, hogy a gabonaárak az egész éven át nem fognak leesni. A bő aratási, a börze-spekulánsok hirdetik leghangosabban, amit leginkább aratás előtt szoktak tenni azért, hogy a szegény termelő, aki alig várja, hogy learasson és elcsépelhessen, siessen olcsón eladni gabonáját, mert hiszen pénzre van szüksége s igy legtöbben eladni kénytelenek s hogy azon tudatilan legyenek, miszerint várniok nem érdemes, mert hiszen országosan bő aratásról szólanak a hírek. A gabonatőzsérek aztán gyűjtik-gyüjtik, összehalmozzák a kisebb-nagyobb terméseket és mire kitavaszodik, ők a gabonapiacz urai és úgy adják, a mint akarják magtáruk készletét. így volt az régente és a múlt évben is, — mondja a „Magyar Föld“ gazdasági napilap, — bő termést ígértek s a vidék népe 5 frt 60 krért adta el rozsát, 7 frtért búzáját, tavasszal aztán 8 frton felül kelt a rozs s 10 írton felül a búza, de kevés volt azon boldog gazdák száma, akik ily árakat kivárhattak volna. Az aratás idején fennálló magas árakból azt lehet következtetni, hogy a termelő államokban nem sikerült a termés s az árak emelkedni fognak. A termelőknek tehát az volna kívánatos, ha nem adnának túl most mindjárt terméseiken s ne lennének mindig áldozatai a spekulácziónak. De mit tegyen az olyan gazda, akinek anyagi viszonyai, terhei olyanok, hogy nem várhat terményeinek eladásával. Adósságokat csináljon, hogy terheine könnyíthessen s ily módon folyton pusztuljon? Ez a kérdés foglalkoztatja már régóta a komolyan gondolkozó egyéneket. Mezőgazdasági országban, mint amilyen a mienk is, a terheknek magas kamatú kölcsönökkel való könnyítése nem lehet közgazdasági elv, mert igy az állami épületet fentartó oszlopok gyengittetnek. Mi évek óta hangoztatjuk, hogy városunk termelőinek szövetséget kellene alkotniok s nyers terményeiket itthon feldolgoztatniok, miként azt az ország több részében előnyösen csinálják. Az országos magyar gazdasági egyesület mezőgazdasági tárházak felállításán fáradozik s ez ügyben, mint halljuk, az idén is mozgalmat indít. Mi egy ily intézményről is adtunk lapunkban ismertetést. Ha a magyar gazdák magukévá tennék az eszmét, meg lenne mentve a termelő, mert ha pénzre volna szüksége, bevinné a mezőgazdasági tárházba búzáját s ha a tárház készpénzzel rendelkeznék, attól kapna a gazda gabonájára előleget, ha pedig nem rendelkeznék, úgy a tárház szövetkezve valamely pénzintézettel, 5—G°10 mellett kieszközölne hitelt a 1 ' -1.ben tartott gabonára s igy a gazda nyugodtan várhatna jobb árakra. Ha országosan felkaroltatnék a mezőgazdasági tárházak ügye, ez oly tényezőt fogna képezni, mely a mai üzérkedés, vagy jobban mondva: gabonaüzelmek ellen biztos védelmit szolgálhatna. Igen nagy, baja azonban gazdálkodóinknak, hogy nincs meg a bátorság és a bizalom náluk az ily intézmények iránt s ha többen közülük elismerik is, hogy ily módon mily sokat használnának önmaguknak, kevés bennük az öszszetartás. Hiszen a helybeli gazdasági egyesületnek is hány gazdálkodó nem tagja. Egy ily nagy határral biró, mezőgazdaságból élő városban, hol a lakosság legnagyobb része gazdálkodókból áll, a gazdasági egyesületnek alig van kétszáz gazdálkodó tagja. Pedig ez egyesületünk volna hivatva arra, hogy a termelők érdekében országosan megindult mozgalmakról tájékozza a gazdákat. A mezőgazdasági tárházaknak szövetkezetek utján felállítása is egyik legfontosabb tárgyát képezhetné a gazdasági egyesületnek nálunk is. Az 1888. évi 38. t.-cz. 28. §-ában adott utasítás folytán, a községek javára esett regale kártalanítási összegeknek szövetkezetek alaptőkéjére leendő fordithatásáról a pénzügyminiszter, — mint maga kijelentette, — oly értelmű javaslatot szándékozik a törvényhozás elé terjeszteni, amely szerint a községek a kérdéses összegeket szövetkezeti alapon alakuló mezőgazdasági közraktárak alaptőkéjére is fordíthatják. Ebből is látszik, hogy a mezőgazdasági tárházak eszméjével nemcsak az ország több gazdasági egyletel foglalkozik, hanem maga a kormány is nagy súlyt fektet arra, hogy a mezőgazdák helyzetén javulás álljon elő, hogy legyenek tárházak, amelyek a gazdának letétül szolgáljanak, hogy a gabonájára nyert rögtönös előlegek segélyével várhasson a gabona jobb átalakulására. Nagyon méltó tehát az eszme arra, hogy nálunk is az érdekelt körökben élénk megbeszélés tárgyát képezze. Értesítés« A magy. kir. kereskedésügyi tanfolyamok igazgatóságának megkeresése folytán értesítem a t. szülőket és gyámokat, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltósága 1887-ben a vasúti tisztképző tanfolyamot, 1888-ban pedig a posta és távirdai tanfolyamot felállítván, e tanfolyamok elvégzése uj, szép hivatású, jutalmazó, és biztos életpályára képesít. Felvétetnek e tanfolyamokra azok, kik valamely főgymnasiumot vagy főreáltanodát, vagy azokkal egyenlő rangban álló kereskedelmi vagy katonai tanintézetet sikkerrel végeztek s az előírt érettségi vagy zárvizsgát megfelelő eredménynyel letették, valamint azok, kik a cs. és kir. hadsereg vagy a magy. kir. honvédség tényleges állományában szolgáltak s a tiszti vizsgát sikerrel letették. A tanév szeptember 1-én kezdődik és egy húzámban 10 hónapig tart. Beiratási dij mindkét tanfolyamon 10 frt, tandíj a vasúti tanfolyamon 60 frt, a posta távirdai tanfolyamon 40 frt, a szegénysorsú és kiváló előmenetelt tanúsító hallgatók havonként 10—20 forintnyi segélypénzben részesülhetnek. Az ezen tanfolyamokon ez ideig képesítettek már mind alkalmazva vannak. Bővebb felvilágosítással szívesen szolgálok. H.-M.-Vásárhelyen, 1891. jul. 10. FUTÓ MIHÁLY főgymn. igazgató. A városi szemkórház működéséről. Dr. Imre József a városi szemkórház orvosa ez intézet folyó évi első felében folytatott működéséről a következő jelentést tette a tanácshoz: A szemkórházba felvétetett 126 szembeteg , közöttük férfi volt 75, nő 51. A szemcsés közhártyalábban szenvedők száma volt: 42; ezek közt néhányan két ízben is felkeresték a kórházat. A felvettek közül távozott: gyógyultan 62, javultan 39, gyógyulatlanul 4. A második félévre kezelés alatt maradt 21. Az összes ápolási napok száma tett e félévben 3185-öt; ebből esik januárra 313, februárra 336, márcziusra 556, áprilisra 521, májusra 735 és júniusra 724. A szem operációk száma e félévben 55 volt; ezek között 28 szürke hályog műtétek. (A múlt évben összesen egész év alatt e számok 91-et, illetőleg 46-ot tettek.) Kisebb szemműtéteket nem számítottam be. Mellékesen megemlítem, hogy a kórház szembetegosztályának fennállása óta végzett hályogműtétek összege nem sok idő múlva el fogja érni a 200-at. (eddig 198.)