Hód-Mező-Vásárhely, 1891. július-december (21. évfolyam, 28-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
Hód-Mező-Vásárhely, november 8.1891. ---------------------*) Előfizetési dij: ^ Egész évre. . 4 frt. Fél évre . . 2 * Negyed évre . 1 „ Egyes számára 10 kr. Eíj fizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és a „Hungária- könyvnyomda. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. ^ Megjelenik s minden vasárnap. . a."______________/1» fit a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. Huszonegyedik évfolyam. 45-ik szfm. Sz 'V • ££ 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal IV. ker. Mária-ValériaGreza .. szám. Bérmenteten levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések és nyílttérig, közlemények mérsékelt áron vétetnek fel. 7 IS • '_____________ .it iparos segédeink önképzése. A szegedi iparos ifjak egyesülete nemrég körlevelet intézett a hazai társegyletekhez, melyben arra hívta fel őket, alakuljanak át közművelődési és önképző egyesületekké. A sajtó igen csekély kivétellel teljesen napirendre tért e körlevél felett, pedig az eszme megérdemli azt, hogy életrevalóságával foglalkozzunk s figyelemre méltassuk a czélt, mely nem egyéb, mint minden politika kizárásával, egyedül a tanulás és ismeretek fejlesztése által szolgálni a hazai ipar ügyének. És ez eszmével foglalkozni most annál is inkább időszerűnek tűnik fel, mert a vasárnapi munkaszünettel járó kedvező helyzet az iparossegédek önképzési törekvéseinek csak előnyöket nyújthat. Az eszme nemes s a czél elérésére valóban kívánatos is. A törekvő és a nemesebb után vágyódó iparos ifjúság bővíti ismereteit, nemesíti szivét, lelkét és kedélyét s ez által elvonatik a hazafiatlan és áldatlan törekvésektől, melyek idegenből csempésztetnek be hozzánk, s tetszetős jelszavak használása mellett, a társadalmi rend felforgatásával hirdetnek soha el nem érhető eredményeket, de amelyektől a valódi hazafias magyar ifjúság nemcsak a múltban fordult el, de a jelenben sem akar azokkal érdekközösségben állani. Az iparossegédek önképzési és közművelődési egyesületei nem akarnak mást elérni, mint azt, hogy törekvéseik által a munka tiszteletét vívják ki, saját értelmességöket fokozzák, hatványozzák. Akarják ezeken kívül, hogy szorgalmuk és kitartásuk által bizalmat keltsenek fel maguk iránt, s becsülést érdemeljenek ki minden irányban. Most, midőn a vasárnapi munkaszünet életbe lépett, midőn a törvény a munkában kimerült testnek pihenést biztosít, az az iparossegéd, ki nem a korcsmái örömöket keresi, hanem munkás voltából kifolyó önérzetével is számot vet, az üdülés mellett önképzésével is foglalkozhatik s erre is szakíthat magának időt. Az iparossegéd, ki az egész hét folyamán dolgozott, a vasárnapot részben bizonyára önművelésére fordítja. Az iparos ifjúsági egyesületekre tehát ezután sokkal jelentékenyebb feladat vár s nem csalódunk, ha azon reményünknek adunk kifejezést, hogy az ifjúsági dalárdák is új életre kelnek. De midőn az iparos ifjúságot önképzési és közművelődési egyesületek és körök alakítására buzdítanák, nem mulaszthatjuk el egyszersmind azt is figyelmükbe ajánlani, hogy egyesülési törekvéseikből az egyesület kaszinói minőségét ne hagyják számításon kívül. Mert habár a kaszinóknak fő czéljuk a társas összejövetelek útján való szórakozás, mindazonáltal a művelődésnek ma már hatalmas eszközei és emeltjűi is. A hírlapok és könyvszekrények a szórakozási eszközök mellett békésen megférhetnek, s ha a szellem üdülést óhajt, a tisztességes szórakozás mindig megengedhető Alkalom adtán egy-egy felolvasás nemcsak élvezetet nyújt, de gazdagítja is ismeretkörünket. S ha az iparos ifjúság törekvésének csalhatatlan jeleit mutatja, bizonyára mindenütt fognak akadni kiváló férfiak, kik felolvasásokra vállalkozva, ez által nemcsak az iparos ifjúság tekintélyét emelik, hanem az egyesület tagjainak igényeihez mért könnyed modorú, tanulságos előadásaik által az ott tartózkodást is kellemessé, vonzóvá teendik. S mit szóljunk még a színi előadásokról, melyek kellő korlátok között az önképzésről és művelődésről alkotott programja keretébe szintén beilleszthetők. Csak a napokban olvastunk egy iparos ifjúsági műkedvelői előadásról, melyen az egyesület elnökének „A műhelybe vissza“ czímű darabja adatott elő. Az iparos életből vett alkalmi vígjáték, mely a szocziális törekvéseket s az indokolatlan sztrájkokat ostorozza, nemcsak a közönségnek tetszett, hanem gyakorlati haszna abban van, hogy a szövegben kifejtett tisztult s helyes elvek az iparos ifjúságnak mintegy vérébe mennek át s jöhet bárhonnan ismételyező áramlat, hazafias iparos ifjúságunk nem válik annak áldozatává. Megjegyezzük még, hogy az iparos ifjak egyesülete csak akkor lesz szilárd alapokra fektetve, ha mint tisztán társadalmi és erkölcsi intézmény akar működni s csupán csak erkölcsi eszközökkel akarja czéljait elérni; s ha ezen az alapon kívánja társas összejövetelei által az együvé tartozás és társulás érzetének ápolását fejleszteni és ha önképzése és közművelődése tekintetében is az erkölcsi elvek vezérlik. Városunkban évek óta áll fenn iparos ifjúsági egyesület, mely már eddig is szép jelét adta annak, hogy erkölcsi alapon törekszik az önképzés és közművelődés útján előre haladni. Ez az önképző egyesület nemcsak egyszerű öszszejövetelek által akarja czélját megvalósítani, de alakított körében dalárdát és műkedvelő műkedvelő színtársulatot s a smi leginkább elismerésre méltó, betegsegélyző egyesületet is hozott létre s annak alapját kívánja gyarapítani az időnként rendezni szokott dalestélyek és színi előadások tiszta jövedelmeivel. A közönség eléggé méltányolta már eddig is iparos újainknak ez irányú törekvéseit s mi is mindig őszinte elismeréssel és jóakarattal nyilatkoztunk azokról. Csak a színi előadásokra nézve van annyi megjegyzésünk, hogy azok ne következzenek ezután oly sűrű egymásutánban mint eddig, mert a sok próba már a munkaidő megcsonkítását vonja maga után. Más tekintetben az erkölcsi irányú önképzési és közművelődési törekvéseknél bennünk mindenkor őszinte támogatókra és pártfogókra talál a hazafias iparos ifjúság. Nyilatkozat. A „Hód-Mező-Vásárhely“ legutóbbi számában az ármentesítő társulat, azzal vádoltatik, hogy a határunkban talált régiségektől városunkat rendszerint megfosztja. Ezen vád ily alakban meg nem állhat, mert a társulat, illetve szakasz-igazgatóság szabadon nem rendelkezik az ásatások alkalmával felszínre jutó régiségekkel. Ezekre nézve igen közeli keletű — ez idei aug. hó 8-áról szóló — olyan miniszteri rendeletek vannak, a melyek szerint az ilyen s ezekhez hasonló régészeti anyagok, mint közkincseknek felszínre kerülése, az építtető társulat tisztsége részéről a legközelebbi politikai hatóságnak s egyidejűleg a magyar nemzeti múzeum igazgatóságának — haladéktalanul feljelentendők oly czélból, hogy azok a megsemmisítéstől, vagy éppen elidegenítéstől megóvassanak. Ellenkező esetben az eltitkolok, vagy oly értékes tárgyakkal csempészkedők ellenében az 1878. évi V. t.-cz. 366. szakaszában kiszabott büntetés jön alkalmazásba. A szakasz-igazgatóság csak ezen rendeleteknek tett eleget, midőn a legutóbb felszínre jutó mártélyi leletről a Muzeum igazgatóságát értesítette, s tekintve, hogy a Muzeum igazgatósága a leletre azon szempotból is reflektált, hogy az sokban ki fogja egészíteni a már korábban ezen lelőhelyről származó archeológiai ismereteket, — kétségtelen, hogy a társulatnak a Múzeum igényét figyelmen kívül hagynia nem lehetett, mert eltekintve a nemzeti Múzeum iránt egyeseknek és testületeknek egyaránt tartozó kötelességet képező előzékenységtől, erre nézve a társulati tisztségnek elsősorban a miniszteri rendeletét kellett tekintenie útmutatásul. Ha egyes nyerészkedő emberek kezébe jutottak volna a talált, becses régiségek s a társulat ezt elnézte volna, akkor méltán illethetné a sajtó részéről vád ; de midőn a társulat felsőbb utasításhoz alkalmazkodva, a nemzet első műintézete részére, mely mindnyájunk büszkesége, megmenté és biztosita a talált régiségeket, akkor csak kötelességét s mondhatjuk hazafius kötelességét teljesité. IT.-M.-Vásárhelyen, 1891. nov. 1. Pokomándy István, szakasz-igazgató.