Hód-Mező-Vásárhely, 1893. július-december (23. évfolyam, 53-105. szám)

1893-07-02 / 53. szám

Hódmező-Vásárhely, 1893. julius 2. 53. sz._Huszonharmadik évfolyam. — ------------------------------.—®* Előfizetési díj: ' Egész évre . . 4 fil. Fél évre . . 2 , Negyed évre . , ) Egyes szám ám 5 kr. Előfizetéseket és ' hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és a HUNGÁRIA Kö 7 V. I? 11 T: K 1 T/aS'ADAUl I és SZ.I.P IRODALMI I.AP a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. Jlejj jelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtök rejjgel. ---------------------------------—®* ^ Szerkesztőség ^ és kiadóhivatal IV. ker. Szentesi-nlen j 18. szám. Kéziratok nem adat- | nak vissza. könyvnyomda, ® © •@------------------------- -®* Hirdetések és nyílt- téri közlemények már/.sékell áron vétetnek fel.' ›*©---------------------- Tanyai iskoláink egészségügye. Hogy városunk nagyterjedelmü határában a törvény kívánalmainak a tanítás minden ágában rendezett tanyai iskolák vannak már a hetvenes évek óta, az tagadhatatlan lény; de hogy ezen iskolák egészségügyén valami rendszeres újítás vagy változás történt volna, tanúság nincs rá, pedig országos közegységügyünk azóta nagyon kifejlett rendszeres utón folytatja nehéz feladatát, hisz a baccilusokat is azóta fedezték fel, a veszettség elleni óvszer is azóta találta nyitját, s meg hány féle üdvös reformok!! . . . Ideje volna már a tanyai iskolában is megkezdeni ez üdvös reformot annyival inkább, mert lakosaink munkabíró nagy tömege külterületen jártatja gyerekeit iskolába, hol az év nagyobb részét vannak hivatva eltölteni, s mégis mily kevés gond fordultalik, mind a szülők, mind a város, mind a fenntartó közönség részéről az iskola egészségi ügyének nélkülözhetetlen kielégítést váró feltételét haladék nélkül munkába venni. Ép testben lakik ép lélek! mondja a példabeszéd, de ki hódolt ezen magasztos állítás igazságának ez ideig külterületi iskoláinkban? Egyedül a tanító sokszor megrongyolt ruhában. Az iskola mozgató ereje a tanító, kinek egészséges lététől függ egy egész nemzedék egészséges fejlődése egy hosszú emberöltőn keresztül, minél fogva első feltétel annak lakását egészségesen állítani be, de hagyom a tanítót legutolsó helyre, mert a szokás így hozza magával. Rátérek az iskolatanterem berendezésére. Mikből állnak a berendezések? A század elején az akkori felfogás szerint készített — a városi iskolákból kihányt, a gyermekek egész napi ülése és állása tekintetét, szükséges kényelmét, nélkülöző mozgatlan lóczaszerű, 17—20 cmf. szélességű felső lappal (iró asztal) bívó padok és egy galambfészek módjára összetákolt boglyakemenczéből, amely saját súlya alatt, roskad össze még zsenge korában. A gyermeki test, fejlődése sokat függ attól, hogy mennyire czélszerűlt számokra készített bútorok, hogy az egyenes ülés alkalmával a hátgerincz jól megtámasztható-e, írás alkalmával az íróasztal az ülőszéktől kellő távolságban avagy nem túlságos távol van-e, mert mind a két szélsőség nagyon veszedelmes, pedig a testnek kényelmetlensége akadályozza a lélek nyugalmas munkáját és a tanítás sikerét legfőképpen biztosító figyelmet és fegyelmet. Hát nem lehetne ezen segíteni könynyű szerrel! Igen és pedig kevés áldozattal, mert az anyagok jók, csak átalakításra volna szükség, annyival inkább, mert a lányok és fiuk számára így külön oldalra lehetne a padokat osztani. Az egészségre nagy befolyással van az iskolában a téli levegő hőmérséke, ez pedig függ a tanterem nagyságától az ablak tokok falba való beállításától és egy kályhától avagy kemenczétől. (Folyt, köv.) Mikor Sever király kolerás lett. — Epizód a szinészéletből. — Ámbár fecsegőnek tartanak ismerőseim, s hogy szeretek fecsegni, azt magam is elismerem, de mégsem merném elmondani a következő történetecskét, ha a budapesti lapok teljesen meg nem nyugtattak volna arról, hogy a kolera hivatalosan megszűntnek lett kimondva. Olyan sok kolerás tárczaczikket írtak a kolera tartama alatt, hogy félve nyúlt az ember a laphoz, — bár vastag betűkkel volt is feljegyezve rá: „Fertőtlenítve!!“ — hogy vájjon a sok kolera czikk, nem rejt-e magában baczillusokat ? Most azonban már merek beszélni. De alkalmat is ad rá az a körülmény, hogy amit el akarok mondani, szintén egy nemzeti színházi művésznő vendégszereplésével esett össze. Ne tessék! Hát nem igaz-e, hogy fecsegő vagyok? Még mindig és sokat beszélek anélkül, hogy egyenesen a dologra térnék. De ime az én történetem. 1880. év nyarán Mohácson működött egy színtársulat, melynek én voltam szerencsés első hős és lyrai szerelmese lehelni egy személyben. Igazgatóm, mint köztünk mondva minden igazgató— zsarnok, önző, szívtelen úriember volt, de a legrosszabb tulajdonsága az volt, hogy ő soha sem fizetett. S különösen a kezdő színés székét részesítette abban : szerencsében, hogy bármikor fordultak hozzá pénzért, ő rövid szóval bocsájtotta el: nincs. Ilyen kezdők voltunk négyen. Mert akkor én is csak kezdő voltam: két hete csókolt a múzsa homlokon. De mi nekünk a pénz? Semmi. Silány érez, melyet megvet a nagyra született, csakhogy lelkének vágyait kielégíthesse. Márpedig erről igazgatóm gondoskodott, mert nap nap mellett játszatta velem a legnagyobb szerepeket, amilyenekre még egy képezdét végzett kész művész is — kiről már első fölléptekor elismerik nagy művészetét — büszke lett volna. Azonban hasztalan vigasztaltam magam a halhatatlanság babérkoszorújának reményével, amelyet álmaimban már fejemen is láttam, már már el akartam szökni a városból, mert testalkatom bizonyos része, haragos hangon kezdte követelni a magáét s gúnyos morgással fejezte ki megvetését, melyet színészi tehetségem iránt érzett. E kínos küzdelem között rohan felém igazgatóm, s markomba nyom egy szerepet e szavakkal : — Tanulja meg fiatal barátom — ez a szerep megalapíthatja a jövőjét, mert egy nagy művésznővel fogja játszani, ki mint vendég jön ide a nemzeti színházból. S ezzel rohant tovább, valószínűleg, hogy többi kezdőtársaimat is ilyen ebédre valóval vigasztalja meg. De én akkor már megfeledkeztem az ebédről ; reszkető kezeim lázasan szorongatták az átadott szerepet; szemeim előtt tánczoltak a hezük , vagy két másodperczbe került, míg a czímet elolvashatom : „Csókból — Sever király“ Nem lehet kifejezni azt a boldogságot, amit akkor éreztem, csak azt tudom, hogy neki ülve a tanulásnak, tizenhat órai folytonos tanulás után, másnap a nagy művésznő előtt, már próbán, súgó nélkül képes voltam játszani. Elérkezett az est. A nagyterem, mely eddig mindig kongott az ürességtől, ma zsúfolásig megtelt, .... rendkívüli hőség töltötte el minden zugát s a kulisszák mögött, — hol öltözködnünk kellett, — néha-néha szédülés fogta el fejem............Természetesen nem lehetett más oka, csak a hőség. Az ügyelő csengőjének hármas kondulására felmegy a függöny s én méltóságosan, mint egy igazi király, szavaltam végig szerepem, s az első felvonás oly jól sikerült, hogy a védművésznő, kit háromszor kihívtak, mindit annyiszor kivitt magával a lámpák elé. A második felvonás alatt, mindjobban belemelegedve szerepembe, hévtől elragadva borulok a művésznő lábai elé s lázasan susogja ajakam : „Ha tiltja, rendeli! Szavadnak állj!“ de én ekkor már nem bírtam tovább állani, hanem élettelenül nyúltam végig a színpadon a művésznő lábai elé. Hogy óvakodjunk a tüdővésztől ? Különösen nagy gonddal kell őrködnünk e tekintetben gyermekeink felett. Ha ezeknek táplálása hiányos vagy nem czélszerű, ha lakásukban nem elég jó a levegő, kiváltképen, ha a gyermekek lakóhelye nedves, dohos,amilyenek nagy városokban főként a pinczelakások, falukon pedig a földbe ásott putrik, vagy az olyan kis ablakú sárházak, melyekben az ágy alatt penész terem), ha testek, ruházatok tisztítása el van hanyagolva, akkor nagyon gyakran kifejlődik bennök az úgynevezett görvély. Az nyeri görvélyes gyermek rendesen sápadt, vézna, bőre átlátszó, vékony, nyaka vastag, mi a mirigyek megduzzadásának következése, szeme csipás, (a kötőhártya s a szemhéjszémek gyuladása miatt), ajkai duzzadtak, néha csont-, máskor bőrbetegségek gyötrik, igen sokszor fekélyesedéssel. Ez a beteges állapot, ez a fenyvesség igen gyakran a később kifejlődő tüdővész előpostája, minden esetre pedig ha nem ugyanaz, de a gümőkórral felette rokon természetű nyavalya. Sokszor szomorú örökség a szülőkről, ha azok gyenge testűek, betegesek nagyon öregek vagy iszákosak, de még gyakrabban annak a következménye, hogy jó levegő, jó és helyes.