Hód-Mező-Vásárhely, 1894. július-december (24. évfolyam, 52-103. szám)
1894-07-01 / 52. szám
Hódmező-Vásárhely, 1894. julius 1. 52. sz. Huszonnegyedik évfolyam. § Előfizetési díj: Egész évre . 4 írt. Fél évre 2 . Negyed évre . 1 . Egyes szám ára 5 kr. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI és SZÉPIRODALMI LAP a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. jelenik heten kint kétszer: vasárnap és csütörtök reggel. •--------------------------a* I Szerkesztőségi és kiadóhivatal IV. ker. Szentesi-utem 28. szám._ Kéziratok nem adni- nak vissza. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és a HUNGÁRIA könyvnyomda.w is! • S Hirdetések és nyílttéri közlemények mérsékelt áron vétetnek fel. s*©■ $• f közgyűlésünk 2-ik napja — Június 28. — Egy kis bürokratizmus A mai közgyűlésen egy rövid, de igen érdekes jelenet folyt le a jegyzőkönyv hitelesítése után. Kállay Albert főispán ugyanis proponálta a közgyűlésnek, hogy miután a megriasztott alügyész jelen vant, vétessék ki tőle a hivatalos eskü ott a közgyűlés színe előtt. Ezen propositlot a közgyűlés elfogadván, a megválasztott alügyész felállott, hogy megválasztatására vonatkozólag nyilatkozzék. A dolog logikai sorrendje ugyanis az volna, hogy a megválasztott tisztviselő a választás után minden hivatalos aktust megelőzőleg nyilatkozzék. Mert igaz ugyan, hogy valamely állásra nem azért szoktak pályázni, hogy azután ha megválasztatnak , ne fogadják el a választást, — de ennek lehetősége — p. o. szabálytalanul megejtett választás miatt —épen nincsen kizárva. A megválasztott hivatalnoknak tehát okvetlen nyilatkoznia kell: elfogadja-e a választást vagy nem. Úgy látszik azonban, hogy a bürokratis mus szabályai mások, mert az elnöklő főispán a megválasztására vonatkozólag nyilatkozni akaró alügyészt félbe szakította s felhívta először a hivatalos eskü letételére. Természetesen a bürokratismus tekintélye előtt a logikának engedni kellett. ■fogy ember nagy tévedése. Szine közmondássá vált már azon állítás, hogy a nagy embereknek tévedéseik is óriási nagyok szoktak lenni. Magunkhoz képest nekünk is van néhány ilyen nagy emberünk, akiket okkal vagy ok nélkül magunk többe emeltünk. Ilyen a többek között Garzó Imre. Az ő szavai sokak előtt, talán még nagyobb súlylyal bírnak, mint a minő nyomatékuk valósággal van. Épen azért nem hagyhatjuk szó nélkül a közgyűlésen tett azon nyilatkozatát, hogy a tankötelezettség az az iskoláztatási kényszer mellett a tandíjszedés egészen jogos és rendes dolog s nagy tévedés azt hinni, hogy ez az igazság és méltányosság követelményeivel ellenkezik. De ha ez így volna, akkor miért hoznák be mindenütt, elkezdve az ország fővárosán, ahol csak lehetséges az ingyen iskoláztatást illetve a tandíj eltörlését az elemi iskolákban s miért nincs tandíj az ismétlő iskolákban ? És miért indokolják a tandijjak fennállását mindenütt egyedül a szükségességgel, amelynél fogva tandíj nélkül az iskola fenttartása túlságos megterheltetésével járna az iskola fenttartó hatóságnak ? De a minden emberbe beleoltott jog és igazságérzet is azt sugallja, hogy a cselekvési szabadsággal bíró embert ha lehet is magasabb közérdekből bizonyos magatartásra kényszeríteni törvény által, de nem lehet kényszeríteni arra, hogy ezért még fizessen is és fizessen a szegény épen annyit mint a gazdag. S midőn mégis ez a második kényszer is fennál az csak kivételes állapot lehet s előbb utóbb oda kell jutnunk, hogy az iskolák költségei ne szegényre és gazdagra nézve egyforma tandíjból, hanem kizárólagosan vagyon-aránylagos iskolaadóból fedeztessenek. A gyermekek orvosoltatásának kényszere egészen más jellegű. Hogy vét-e valaki ez ellen azt csak akkor tudják meg ha a gyermek meghal mig a tankötelesek nyilvántartatnak. Azután a gyógyítás elsősorban egyéni emberiességi érdek a tanulás pedig elsősorban állami érdek, hiszen hány egyén lenne sokkal boldogabb, ha nem ismerte volna meg a szellem országát s nem szerzett volna magának ez által egy életre való küzdelmet, amely hasznot csak a közérdeknek okoz, neki pedig csak szenvedést. A közgyűlés második napjáról szólló részletes tudósítást a következőkben adjuk : Elnök Kállay Albert főispán, jegyző: Prehoffer Lajos. Az előző napi közgyűlésekre felolvastatván : hitelesíttetett. Dr. Draskóczy Pál megválasztott alügyész a hivatalos esküt letevőn megválasztásáért a törvényhatósági bizottságnak köszönetet mondott, azon ünnepélyes ígéretet téve, hogy azon lesz, hogy folyton folyvást a város és lakossága javára irányzott működése által az iránta nyilvánuló bizalmat minél előbb kiérdemelje. Olvastatott a tanácsnak a munkáskérdésben a közgyűléshez beterjesztett javaslata, amelyet lapunk múlt számában egész terjedelmében ismertettünk és ezzel kapcsolatban a határozati javaslat, mely szerint a közgyűlés elfogadja és egész terjedelmében magáévá teszi az ismertetett javaslatot, kimondja, hogy a katonaság számára kaszárnyát építeni hajlandó. A községi népiskolákban azok részére kik szegénységüket hatósági bizonyítványnyal igazolják, az ingyen iskoláztatást kimondja s megkeresi az iskolafenttartó egyházi hatóságokat, hogy hasonló értelmű határozatot hozzanak, amire ha nem volnának hajlandók, tőlük a községi segélyezés elvonatik. Népkönyvtárak felállítását szintén kimondja a közgyűlés s évenként legalább 2 népkönyvtár felállítására a szükséges összeget a költségvetésbe felvétetni határozta úgyszintén a cselédek jutalmazására is évi 300 frtot. A javaslat egyéb f) pontjaira vonatkozólag pedig azok megvalósítása érdekében a minisztériumhoz felir. Szabó Mihály : azt az észrevételt teszi, hogy a javaslatnak téves azon állítása, hogy csak földbirtokos és napszámos lakosa van a városnak. Mert hiszen nagy számmal vannak kereskedők, iparosok, honorártorok, hivatalnokok is s ezeknek ismét nagy számú cselédsége van, akik nem a földbirtok jövedelméből illetve nem a mezőgazdasági munkából élnek. Ne ámítsuk tehát a világot azzal, hogy itt 27 ezer mezőgazdasági munkás van, hanem ezen számot akként helyesbítsük, hogy az kereskedők iparosok stb. számát vonjuk le belőle. A kaszárnya építésénél pedig az a kérdés, hogy van-e rá erőnk? Kállay Albert főispán felvilágosításul megjegyzi, hogy a kaszárnya építést a községekre nézve nyereséges vállalattá tette a törvény s így azok felépítése, eltekintve az úgynevezett fióklaktanyáktól, semmiféle megterheltetéssel nem jár. Garzó Imre szerint a kaszárnyák építése felett vitázni időelőttinek tartja, mert még kérdés, hogy kap-e a város katonaságot. A mezőgazdasági munkából élőknek a javaslatban kitüntetett számára nem fektet súlyt, különben az a szám igen könnyen kiigazítható a legközelebbi népszámlálás adataiból, melyek szerint 11.680 őstermelő van s 3707 napszámos. A javaslatban foglaltakat, mint közművelődési tényezőket nem lehet ellenezni. A sociális kérdésre nézve azonban az a lényeges, hogy a határba levő 124 ezer hold föld úgy neveltessék, hogy az egész éven át kapjanak a munkások munkát. A jó gazdálkodásra kell tehát a vállalkozási készség emelése által rávezetni a lakosságot, amely természeténél fogva nem vállalkozó szellemű. A földműves iskola felállítását kevés jelentőségűnek tartja, mert az is kérdés, hogy lesz-e tanítványa. Kifogásolja, hogy a javaslat nem terjed ki a háziipar kérdésre s utasíttatni kéri a tanácsot, hogy a háziipar fejlesztésére is tegyen javaslatot. Megjegyzi még hogy téves azon felfogás, mely szerint az iskolának ingyenesnek kell lenni a törvény kényszeríti a szülőket gyermekeik iskoláztatására, hiszen a törvény kényszeríti a szülőket például gyermekeik orvosoltatására is. Draskóczy Lajos azon részére tesz megjegyzést, mely a gépek behozatalát mondja hátrányosnak a munkások helyzetére nézve. Egy ilyen gépet ismer, amely a viszonyaink között sok munkást feleslegessé tett, a kapáló ekét. De már a cséplőgéphez sokkal több ember kell, mint a nyomtatáshoz kellett s a vetőgép is 3—3 embert igényel ahoz a munkához, amit kézzel vetve egy ember végzett. A baj csak az, hogy a belterjes gazdállkodás nem fejlődött arányosan. Nem érthet egyet a javaslattal abban, hogy a belterjes íj gazdálkodás az éghajlati, időjárási viszonyok miatt lehetetlen nálunk. Ezek csak a föld ker- részeti megmunkálását akadályozzák. A belterjes gazdálkodásnak csak számításba kell venni az időjárási viszonyokat. A csatorna építést a munkaadás szempontjából pártolja, mert a csatornát használni a gazdának addig nem lehet, míg nem ért a belterjes gazdálkodáshoz. A csatorna tehát legfeljebb előmozdítja a belterjes gazdálkodás megindulását. A gyárak felállítása szerinte is szükséges volna, de csak olyan gyárak felállítása amelyek a gazdálkodás érdekeivel nem ellenkeznek, e szempontból dohánygyár felállítását nem pártolja. A szegények ingyen iskoláztatásánál óhajtaná, ha az iskolafenttartó hatóságok egyszerűen csak felhivatnának a város példájának követésére s ne fenyegettetnének meg községi segély esetleges elvonásával. Garzó Imre biz.tasnak azon állításában, hogy a példaadás volna legszükségesebb a belterjes gazdálkodás előmozdítására s hogy a földmives iskolák felállítása nem lényeges ellentmondást lát, mert szakértelem nélkül nem lehet példát adni. Az egész országban csak azóta kezd a gazdálkodás belterjesebbé válni, mióta a gazdálkodás: tudomány. A szakiskolák felállítása tehát főfontosságú. Stametz András a javaslatnak kinyomatását és tanulmányozás végett a bizottsági tagok közötti szétosztását kéri. Kovács József a dohánygyár felállítása mellett van, mert az a gazdasági munkára teszi szervezetük gyengesége miatt alkalmatlanoknak, különösen a nőknek nyújt munkát. Sajnálja, hogy a javaslatban nincsen semmi azon méltánytalanság és igazságtalanság megszüntetésére, hogy a szegény ember fia noha semmibe sincs beleszóllása, három évig szolgál a katonaságnál, vagy hadmentességi díjat fizet, azok az óriási vagyonú papok pedig akik még a kötelező polgári házasságot is megbuktatták se nem szolgálnak se