Hód-Mező-Vásárhely, 1895. január-június (25. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-03 / 1. szám
ez évben a politikai események sem. Az egyházpolitikai reformokért folytatott küzdelmeket élénk figyelemmel kísérte városunk, és a márciusi szabadelvű nagygyűlésen részt vevőn, ott párt és valláskülönbség nélküli tiszta szabadelvűségéről lelkesedve tett fényes tanúbizonyságot. A szabadelvű eszmék magas szárnyalásának hatása alatt ünnepelte meg ez évben is március 15-ikét. És midőn a polgári házasságról szolid törvényjavaslat a főrendiházban megbukott, Wekere Sándor miniszerelnököt törvényhatóságunk egyhangúlag városunk díszpolgárává választotta. A közművelődés terén első helyen említendő a református jótékony nőegyesület megalakulása, mely egyesület már is sok szép jelét adta működésének úgy a jótékonyság téren, mint társadalmi téren. A református egyház egyik temploma építésének 100 éves jubileumát megünnepelte s egyik jóltevőjének, Nagy András Jánosnak emlékére elmondatott az első emlékbeszéd, amelyet minden évben fog követni egy, hogy jótékonyságra, szorgalomra, vallásosságra buzdítson. Szép sikerrel folyt le az idegen nyelvű tanítók részére városunkban rendezett póttanfolyam. A nemzetiségi vidékekről jövők láthatták az őszinte magyar vendégszeretetet s meggyőződhettek, hogy inkább méltó a magyar szeretetre, mint gyűlöletre. A Torna és Vivóegyesület országos jellegű Torna versenyével vonta városunkra a sportvilág figyelmét s tett jó szolgálatot a tornaügynek. A vidéki színészet s városunk szinügye érdekében kísérlet létetett egy nyári színkör létesítésére, de ezt városunk mostoha anyagi viszonyai miatt eddig kívánt siker nem követhette. Füredy Károly színtársulata a régi códéban küzdött két hónapon keresztül az eszméért és a kenyérért egyaránt. Közgazdasági tekintetben legnagyobb jelentőségű a pusztai vadvisszabályozó társulat megalakulása. E társulat évtizedek óta rendezetlen viszonyokat lesz hivatva rendbe hozni s a határ egy jelentékeny részét temnőbbé s igy jövedelmezőbbé tenni. A gazdasági Egyesület igen sikerült csicó-kiállitást rendezett s kísérletet tett a czukorrépa termelés és a műtrágya használatának meghonosítására. Íme nem múlt tehát el felettünk az 1894-ik év nyomtalanul. Eseményeiből menthetünk bőven tanulságot és merítsünk is, hogy azt az új évben hasznunkra fordíthassuk. — Korcsolyázni. — Ne bolondozzál Multi, látod mily beeg a mama, — dorgált az asszony. — Ilyen volt ugye mama akkor is, mikor először elesett a jégen, — szóltam anyáomhoz fordulva. De ő nem szólt, csak bólingatott a feével. — Ne féljen anyán, ezt az esést előbb elelejti,— vigasztaltam a mamát. Erre már elmosolyodott a mama s megdobálta a leülést, de nem akart sikerülni, fájt , tunikája. Erősen fagyott, nagyon kemény volt jég. Másnap készültünk a megnyitásra s a kis biczika oda sompolygott a nagymamához. — Nagymama, menj is a jégre, itt a torcsolyád ! — szólt hozzá a Kis csacska s oda ette a két vasalóvasat a grófimama ölébe. — Soha ! — sóhajtott anyósom s lelökte Halifaxot. Szegény Zsuzsi fél napig feküdt, annyit tenvedett a jó leány anyósom miat, úgy sajnáltam szegényt, mint saját véremet. Anyósom még most is fekszik, viganapolja Zsuzsi s én nevetem elesését. — Ilyenek a vők ! — suttogja a mamán, félve temetnék el az anyóst. Nagyot esett, félre beszél! A városi tanács önkénykedése. A teljes igazság érdekében mindenek előtt tartozom annak kijelentésével, hogy midőn jelen közleményemben a városi tanácsról szólok, nem értem ezt a maga teljes egészében, hanem értem annak a polgármester vezetése alatt önkénykedő többségét, mely rendesen a polgármester döntő szavazatával hozza a maga, minden belátást és józan ítéletet nélkülöző határozatait. Közelebb hozott ilyen nemű határozatával szemben — saját ügyemről is lévén benne szó — nem vettem volna igénybe a nyilvánosság orgánumát, a sajtót, ha a másik helybeli lap nyílt meghurcsolásommal nem iparkodott volna a tanács helytelen eljárását szép színben feltüntetni. Az orvoslás iránt, annak rendes útján megtettem a kellő lépéseket. Ennél többet a magam részéről nem tartottam szükségesnek. De hogy hallgatásom által részint a nagyközönségnél ne szolgáltassak okot félremagyarázásokra, részint hogy a már pár év óta ellenem minduntalan meg-megújuló érvtámadások intézőinek is értésére adjam, hogy nekik sem szabad épen minden : kénytelen vagyok a másik helybeli lap által már két ízben említett ügyet a maga egészében nyilvánosságra hozni. A múlt hó 14-én a városi nyomtatványok előállítása tárgyában megtartott árlejtés alkalmával három árlejtező jelentkezett, s miután a szóbeli árlejtésben résztvenni egyik sem kívánt, az általuk beadott zárt ajánlatok felbontottak. Vetró Lajos Endre úré volt az első, egészen tisztességes ajánlat. Lévai Fülöpé volt a másik, mely a legolcsóbban ajánlkozónál 5 perczenttel olcsóbban akart vállalkozni. A harmadik ajánlkozó én voltam, aki a múlt év elején vásároltam meg azt a nyomdát, mely már több év óta állítja elő a város nyomtatványait. Ajánlatom ez : A feltételekben I-X. csoport alatt megjelölt nyomtatványokhoz szükséges papír árából 671-, a munkadíjból pedig 10-, tehát a kettőből összesen italában 16 71 százalék engedményt teszek. Ezen kívül a papír és munkadíj együttes összegéből az I. csoportnál még 5, a II. csoportnál 2, III. csoportnál 1,5, a VI. csoportnál 5, a IX. csoportnál 15, a X. csoportnál 25, — a 10rizsmán felől megrendelendő egyfajta nyomtatványok munkadíjából még valamennyi csoportnál 4-3 százalékot engedek. Az egyes tételeknél keresztvonalakért külön felszámított dijakat — a II. főkönyvnél előirányzott díjak kivételével, melyekből engedni nem lehet — teljes összegekben elengedem, tehát itt 100 perezent engedményt teszek; ugyancsak 100 perezent engedményt teszek a közgyűlési meghívóknál is, melyeket fogalmi papíron díjtalanul fogok előállíttaani. Az árlejtésre meghívott bizottság, Dr. Hódi Mózes városi főügyész kivételével, ki a Lévai F. ajánlatát is elfogadhatónak találta , a Lévai ajánlatát elvetette. Nevezetes még a dologban az, hogy az árlejtés előtt néhány nappal Dr. Baksa L. polgármester, Dr. Hódi Mózes főügyész és Prehoffer L. tanácsjegyző urak erősen azt vitatták, hogy olyan ajánlat, mely a legolcsóbbnál olcsóbbnak ígérkezik, elfogadandó. A bizottság azon az okon, hogy ilyenféle ajánlatokkal épen a tisztességes ajánlatokat lehet kijátszani, esetleg az egész árlejtést meghiúsítani, nem fogadhatta el a főügyész véleményét. A bizottság az ajánlatokat elbírálás végett a számvevőségnek véleményezte kiadatni. Nem így gondolkozott azonban Baksa L. polgármester, aki az ügyet a következő napon ,,azonnal tárgyaltatta. Nem csodálkozom azon, hogyha a tan. tagjainak többsége az ajánlatok értékét azonnal be nem látta, de csodálkozom azon a vakmerőségen, melylyel a számvevőség által adható felvilágosítás elől elzárkózott. Különösen az én ajánlatomat csűrték csavarták, olyanokat magyarázván bele, amelyek abban nem foglaltatnak s olyan részletet hagyván ki belőle, amely abban benne van. És igen jellemző még a dologban az, hogy „illetékes egyén“ (szükség esetén meg is nevezem) terjesztette azon hírt, hogy a 16-71 százalékra vonatkozó engedményem nem foglaltatik bent az ajánlatba, hanem ez csak az árlejtés után tett szóbeli kijelentésem. Én ezért közöltem fentebb ajánlatomat egész terjedelmében, hogy mindenki, aki látni akar, meggyőződhessék, hogy igazat mondott-e az, aki az imént jelzett hírt terjesztette. A tanács tagjainak többsége látni nem akart, a felvilágosítás elől elzárkózott, az árlejtés eredményét megsemmisitette. A tanács ezen erőszakos eljárása ellen adtam be a következő felebbezést: „Tekintetes Városi Tanács ! Folyó hó 15-én 16124. sz. a. a nyomtatványok szállítása tárgyában megtartott árlejtés eredményét megsemmisitő határozatát tisztelettel megfeledbezem. Indokaim a következők : Mindenekelőtt kétségbe vonom a t. tanács jelen volt tagjai többségének azon kijelentését, hogy határozatát beható tárgyalás alapján hozta volna, sőt ki kell jelentenem, hogy a legnagyobb felületességgel járt el akkor, midőn az e tárgyban eljárt bizottság elnökének. Szikszay Dénes tanácsnok úrnak a számvevőség megkérdezését ajánló határozati javaslatát elvetve, Prehoffer Lajos tanácsjegyző úr informátiója alapján az én ajánlatomból azt olvasta ki, hogy én kétszáz forintból teszem azt az engedményt, melyet pedig világosan és határozottan egyszáz forintból tettem. A százalékszámítás természete nem engedhet meg más értelmezést, mint amely az én ajánlatomban foglaltatik. Feltéve azonban, hogy az árlejtési feltételek szerint külön is kimutatandó engedmények elkülönítése a tanácsjegyző urat s az ő előterjesztése alapján a t. tanács jelenvolt tagjainak többségét tévedésbe ejtette, egy tekintet az én ajánlatomra mindenkit azonnal meggyőzhetett volna a tanácsjegyző úr minden alapot nélkülöző erőszakos ráfogásáról mert a perczentrészletek külön kitüntetése után, ezekhez mérten és nyilván ezek összegének megfelelőleg és szorosan ehhez ragaszkodva, határozottan ezt mondom : tehát, a kettőből együtt általábban 16-71 százalékod, engedek. És ez nemcsak az árlejtés után szóval tett nyilatkozat — mint ezt egynémelyik jó úr elhitetni szeretné, — hanem az ajánlatban foglalt kötelező írásos nyilatkozat, melyet abból eltüntetni nem lehet. A tanácsjegyző úrnak merőben képtelen állításáról értesülvén, őt még f. hó 15-én d. u. 2 órakor megkerestem ; vele a t. főjegyző úr szobájában, a főjegyző úr jelenlétében — tehát tanú előtt — találkoztam. Midőn ez alkalommal arra kértem, hogy nekem, a még mindig magánál tartott iratokat legyen szíves megmutatni, a bemutatott iratokból győztem meg állítása alaptalanságáról. A tanácsjegyző úr azzal védte magát, hogy ő ajánlatomnak a 16-71 százalék elengedésre vonatkozó sorát nem látta, de lelátja, hogy ez ott van s bocsánatkérések között azon ígéretet tette, hogy hibáját még az aznap tartandó tanácsülésben jóváteszi. Tett-e e részben a tanácsjegyző a következő tanácsülésben valamit vagy sem, azt nem tudom; az azonban bizonyos, hogy ha a tanácsjegyző úr ígéretét megtartotta s tévedéséről a tanács azon tagjait is felvilágosította, akik előbb az ő téves informatióján elindulva, határoztak és ezek az adott felvilágosítás után is megmaradtak előbbi véleményük mellett, ez ugyan érdekes világításban tünteti fel azt a beható tárgyalást, mely a t. tanács jelen volt tagjai többségének alapul szolgált véleményük megalkotásában. Szintén a beható tárgyalás érdekessége mellett szól az a körülmény, hogy habár az árlejtésnél jeles volt bizottság egyhangúlag ajánlotta a számvevőség megkérdezését, a t. polgármester úr, a számvevőség jelentésének bevárása nélkül, azonnal tárgyaltatta az ügyet a t. tanácscsal, s míg máskor krajczáros tételeknél sem akar határozatot hozatni a számvevőség meghallgatása nélkül, ez ínyben megelégedett a városházi függönyök dolgában nevezetességre vergődött tanácsjegyző úr szakvéleményével, aki pedig a fentebb említett találkozásom alkalmával, a főjegyző úr jelenlétében azon őszinte nyilatkozatot tette, miszerint nem restelli bevallani, hogy mindig gyenge lábon állott a számbeli tudománya. Fel