Hód-Mező-Vásárhely, 1895. január-június (25. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-14 / 13. szám
HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM HÓDMEZŐ-VASARHELY, 1895. FEBRUÁR 14._______ 13. SZÁM. I®..........—..........̇! JELŐFIZETÉSIDIJI ; Egész évre . . 4. frt I I Fél évre . . 2 » I i Negyedévre . 1 » i i Egyes szám ára 5 kr. 1 i _____ i i Előfizetéseket és hirdeté- j ! seket elfogad a kiadóhiva- ital a „HUNGÁRIA“ könyvnyomda. k .m............................*■•©•'* KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI és SZ ÉVIRIALMI LAP, a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP és CSÜTÖRTÖK REGGEL s,?...........................—W fSZERKESZTŐSÉG® . : IV. ker. Szentesi utca 28. szám. KIADÓHIVATAL | Kossuth-tér Templombazár 6. Kéziratok nem adatnak vissza. | Hirdetések és nyílttéri közlemények mérsékelt áron vétetnek fel. Am .............................. Február havi közgyűlésünk. Február 13-án. Az ínséges hatás nyomása alatt tartotta meg törvényhatósági bizottságunk gyűlését és sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítottak a segélyezendők, mint a segélyezők s a karzat szépen benépesült, míg a padsorokban meglelől üresen maradt helyek voltak láthatók. Az érdeklődés hiányát talán azon körülmény eredményezte, mivel kiszivárgott, hogy a megszokott interpellációk és indítványok ezúttal elmaradtak s nincs kilátás élénkebb vitára. Pedig nagyon is lett volnaalkalom arra, ha a masskát zsákban nem viszik a vásárra s van bátorságuk a szónokoknak reá mutatni a baj okára. De csak kerülgette mindenik a kását s nem merte egy sem kitenni a gondolatát a bonczasztalra s kimondani, hogy az ínséges feljajdulást nem annyira az ínség, mint a szociális zsarátok szitása élesztette fel. S ha a törvényhatóság nyíltan nem merészelt reá mutatni, tette volna azt zárt ülésben, hogy lássa meg a rend orvosa, hol kell a gyógyszert alkalmazásba venni, míg így elhinni vagyunk kénytelenek a legjobb állapotot. A közgyűlés lefolyását a következőkben adjuk : Dr. Paksa Lajos polgármester a főispán távollétében megnyitván a gyűlést, felolvastatott a január havi polgármesteri jelentés, mely tudomásul vétetett. Felolvastattak továbbá: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök, Perczel Dezső belügyminiszter, Dániel Ernő kereskedelemügyi, dr. Wlassich Gyula vall. és közokt. miniszterek kineveztetéseket tudató feiratok, melyek tudomásul vétettek s üdvözlő felirat felterjesztése határoztatott el. Pozsonyvármegye törvényhatósági bizottságának az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyában tett átiratára a tanács azon javaslata fogadtatott el, hogy tudomásul vétessék azon indok alapján, mert a törvényhatóság már e tekintetben kifejezte álláspontját. Pap Takács István állásának betöltésénél elnök tudomásul hozza, hogy az állásra pályáztak : Nagy Sándor, Bencsik Imre, Darvassy Gyula, Prehuffer István, Nagy Béla, Barczán Kálmán, de 20 tag írásos beadványban a titkos szavazást kéri, miért is azt elrendeli s a szavazatszedő bizottság elnöklete mellett Ugrai és Kanitzer törv. hat. biz. tagokat kiküldi. A szavazás eredménye : Prehoffer István kapott 89, Nagy Sándor 23, Darvasy 17 és Bencsik 11 szavazatot, e szerint Prehoffer István megválasztottnak jelentetett ki. Szkalák Kálmán számtisztté történt megválasztásával megürült segédtiszti állásra pályázók közül első helyen jelölt Gravácz József közfelkiáltással választatott meg. A mezőrendőrségi törvény végrehajtása tárgyában hozott előterjesztés napirendről levétetett, a rendőrségi szabályzatra pedig határoztatott, hogy az kinyomatva kiosztassék s szükség esetén rendkívüli közgyűlés hivassák egybe annak tárgyalására. Az ínségesek segélyezésénél a tanács javaslata fogadtatott el, mely szerint két hónapon át segélyeztessenek legtöbb (zeti forintnyi összeggel az ezen czélra kiküldött bizottság útján az ínségesek, amely bizottságnak rendelkezése alá bocsáttatik egyelőre 5000 főt, s ha ez elég nem lenne, úgy a helybeli takarékokból vetessék fel a szükséges összeg, továbbá könyöradomány gyűjtés indittassék. A tanács feliratára küldött miniszteri leirat felolvastatott, melyben értesittetik, hogy3000 frtot engedélyezett. A törv. hat. közgyűlés a közönség részéről 6000 frtot megszavaz s ha a szükség kívánja, utasítja a tanácsot, hogy váltó alapon vegye fel a még szükséges összeget s abból a város házi pénztárából eddig kiadott 1000 főt pótoltassak. Gyűjtés indítását s a jótékony egyesületek által teendő támogatását is kikérni határozta. Ha azonban mindezen intézkedések nem szolgáltatnának eleget a segélyezésre, uj kérvény terjesztendő fel a belügyminiszterhez 20000 frt segély kieszközlésére s ennek megszerkesztése és benyújtására dr. Baksa Lajos és dr. Endrey Gyula bízatott meg. Egyszersmind utasítja a tanácsot, hogy a szeged-váradi országutat a tavaszszal azonnal vétesse munka alá. Draskovics Árpád tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy Gróf Károlyi Tibor 1200 frtot s Dr. Endrey Gyula 130 frtot juttattak a segélyezésre. Garzó Imre nem tartja gazdaságosnak, hogy a segélyezési összeg hosszas időtartamra vétessék fel, hanem akármi más után kívánja a fedezetet. A szeged váradi országútnál pedig a javasolt segédmérnök alkalmazását nem tartja helyesnek. Draskovics Árpád hivatkozik azon körülményre, hogy azon országút nagykiterjedésű s annak egyszerrei munkába viteléhez kevés a mérnöki tisztség. Draskóczy Lajos kívánja, hogy a segélyezési bizottság előterjesztési joggal is ruháztassék fel. 1 á ft O £&* Az újkori csodák. Dr. Imre József felolvasása a hunvásárhelyi kaszinó estélyen, 1895. január 19-én. (Folytatás.) — Azt mondtam az imént, hogy a hit csoda-tételeivel szemben állanak orvosok csodatételei, a kórházi csodák, vagy józanul mondva : meglepő gyógyulások. Tulajdonképen ezek az esetek, melyek hasonlóul a „faithcare“ eseteihez, mindig az idegrendszer bajait illetik, még csodálatra méltóbbak, maga az eszköz is, melylyel az orvos e kúrákat vagy mutatványokat végzi, egy sajátságos, ingerlő, kíváncsiságukat vonzó művelet: a hypnotizmus. Meglehetős sok éve már, hogy a hírlapok közbeszéd tárgyává tették a hypnotizálás, hipnotikus „álom", a szuggerálás, és ezek által való gyógyítások, meg csodás lelki folyamatok ügyét; legújabban nagy megdöbbenést okozó eset: hipnotizálás közben történt halál esete izgatta fel a magyar és külföldi újság olvasó közönséget. De még mindig nem ismeri a műveletek köre sem a hipnotizmus komoly voltát, élettanilag minden csodás színezettől nemes jelentőségét, még kevésbbé veszélyeit. Minthogy ez is hajtja a vizet azok malmára, kik a tudományos önmivelés helyett és az igazságok, természeti törvények tanulása helyett spiritizmusban, occultizmusban s más rejtelmességben keresnek kielégítést , érdemes lesz néhány szóval kitérnem erre is. A hipnotizálás először is nem elaltatás. Mikor alszunk, agyvelőnk pihen, nem tud a környezetről semmit, nem fogadja el s nem dolgozza fel azokat a benyomásokat, melyeket, az érzékek közölnek vele ; az egész agyvelő pihen, de egy erősebb inger, hang, fény, tapintó érzés, az egészet felébreszti. Nem így van hipnózis közben. Ilyenkor minden része működik az agyvelőnek, mind ébren van, csak egy dologra nem képes mégsem : önálló akarásra, vagy önálló ítéletre. De az egész idő alatt működik, néha még nagyon is izgatottan és élesen, az egész idegrendszer, elfogad és megtart az agyvelő benne felidézett képeket, s hozzájuk csatlakozó ténykedések szándékát, mintegy géppé válik az idegzet, a gépész a hipnotizáló, ki a kijárat nélkül engedelmeskedő betegnek (mert legtöbb az) könnyű szerrel sugalmazza, szugerálja a legképtelenebb képzeteket, hangulatokat és cselekvéseket. A legmesésebb hipnotikus mutatványok sem foglalnak magukban semmi csodát, nem mutatnak egyéb képességére az agyvelőnek és idegrendszernek, mint amelyeket az élettan úgy is ismer, nem bizonyítják a hipnotizáló egyénnek rejtelmes hatalmát, hiszen egy kis tájékozódás után bárki előidézheti a hipnózis különböző jelenségeit azoknál, kiknek agyveleje arra hajlandó. Hajlandó pedig főleg a gyenge vagy hisztériás egyéneké, de némely erős, ép testű férfié is. Bármit beszéljenek is össze az ilyen »elaltatott médiumok« viselt dolgairól, nincs azokban semmi, ami az élettan és lélektan eddigi alaptörvényeit meghazudtolná vagy általában a természettudomány igazságnak elismert eredményeivel ellenkeznék. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak egy időben az ily állapotban levők »clair voyance«-ának, rejtélyes távolba látásának, mikor pl. egy elaltatott leány a sok mérföldre levő tüdővészes beteg tüdejébe nézve, leírja azokat a roncsolásokat, melyeket abban a betegség végzett. Ez még a legmeglepőbb az összes csodás mutatványok között. Ebből és más hasonló tüneményből az látszanék, hogy az a hipnotizált lány olyan dolgokat lát, melyek láthatatlanok, olyan fogalmakat ért, melyeket soha nem tanult, sőt olyan műszavakat tud, melyeket soha sem hallott — állítólag. Itt érdemes egy perezre megállapodnunk. Mi lehet ebben az igaz ? Hol van itt a tévedés ? Mert az ilyen képesség a természettan alaptörvényeivel ellenkezik; ha ez igaz, akkor zárjuk be összes iskoláinkat, nemcsak az orvosi iskolákat, hanem az elemi iskolákat is, melyekben a testek sajátságait a kétszerkettő , négyet, a világosság mivoltát tanítják és törjük össze a tudomány szolgálatában álló műszereinket — hiszen mindeniknél többet érne egy »jó médium.«