Hód-Mező-Vásárhely, 1900. július-december (30. évfolyam, 52-103. szám)

1900-07-01 / 52. szám

Vasárnap, 1900. julius hó 1.­52. Szám. Harminczadik évfolyam. POLITIKAI LAP. A HÓDMEZŐ-VÁSÁRHELYI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. kerület, Kossuth-tér, templom-bazár 7. szám, hova minden a lapra vonatkozók küldendők. Megjelen minden vasárnap és csütörtökön. Hirdetési dijak: három hasábos petit sorért 6 fill. Bélyegdij 60 fill. Nyilt tér sora 40 fill. Előfizetési dij: Egész évre 8 kor. Fél évre 4 kor. Negyedévre 2 kor, de­ Egyes szám ára 10 fill. Casus belli­k. (Ns.) Ha végig tekintünk közéletün­kön, azt tapasztaljuk, hogy míg azelőtt a politikai harcz a parlamentben folyt hangos obstrukc­ió alakjában, ma a par­lamenten kívül lappang mindenféle ellen­tétek képében, a parlament pedig oly békés Széll Kálmán geniális igazgatása alatt, mint a kezes bárány. Olyanformán áll ő az ellenséges pártok között, mintha hipnotizáló sze­mével tartaná féken a széthúzókat s ha aztán néha félre néz, mindjárt kész egy kis parázs marakodás, a­mely ismét lecsillapul, ha a mester közbelép. Mert még soha miniszterelnök any­­nyira nem volt személyesen minden, mint Széll Kálmán ; ma ő a béke, ő az egy­ség, ő a pártfegyelem, ő képezi az új rendszert, a liberalizmus garancziáit, a jogot, törvényt és az igazságot, s remé­nyét azoknak is, akik az uj, s azoknak is, akik a régi szabadelvűséget vallják. Ha ő nem volna , megszűnnék mindez, mert mindez egyedül az ő személyéhez van kötve, az ő személyére van alapítva, úgy hogy Széll ma igazán gondviselés­­szerű államférfi a magyar politikában. A parlamenten kívül azonban máris nagyon nagy ellentéteket találunk, s az országot politikai, felekezeti s agrár­merkantil táborokra szakadva látjuk. Ez részben az Ausztriából átható gazdasági s egyéb zavarok, nagy rész­ben pedig a néppárt működésének kö­vetkezménye, no meg annak is, hogy a magyarnak örökösen pártoskodni, vesze­kedni kell, ha a parlamentben nem, hát a parlamenten kívül. A politikában látjuk, hogy a szabad­elvű­ párt, mely a parlamentben oly egy­séges, az országban két táborban áll, mint p. o. Rimaszombaton, Nagyváradon; de két táborba szakadva áll a független­ségi párt is, és minden egyéb politikai féltékenykedés kicsiség­éhoz a mély gyű­lölethez, a­mely Ugronékat Kossuth- Eötvöséktől elválasztja, s e mellett még a Kossuth-pártban is van két frakc­ió. A néppárt ellenben mint félelmes egysé­ges politikai párt erősödik napról-napra, csupán a szoczialistákkal nem bír, sőt mint hírlik, Sopron és Moson megyékben egészen kiejtette kezéből a gyeplőt; ott a néppárti keresztény-szocziálizmus ko­médiája kezd komoly gazdasági szocziá­­lizmussá átváltozni, a­mely lerázza ma­gáról a néppárti vezetést. Különben is a néppártnak az lesz a sorsa, hogy a zászlaja alá gyűjtött szo­­czialisták és nemzetiségek, ha megerősöd­nek, megeszik a néppártot a papokkal és mágnásokkal egyetemben, s nyakunkon marad majd egy veszedelmes nemzetiségi s egy erős szoczialista párt. A szoczializmus — mint Brassóban láttuk — már szövetkezik a nemzetisé­gekkel, hogy majdan a nemzetiségi zava­rokból is ő kerüljön ki győztesen. Addig is a néppárt működése meg­hozta a felekezeti viszályokat, mert csak igen természetes, hogy a protestantizmus féltékenyen védekezik a néppárt agresszív támadásai ellen. Gazdaságilag az agráriusok és a mer­kantilisták állnak szemben, holott e ket­tőnek együttműködése lenne az egyedüli gazdasági boldogulás. Kétségtelen, hogy a magyar földbirtokot körömszakadtig kell védelmezni, s főleg magyar kézben tartani ; de mit akarnak egy agrár­ország­gal Európában a modern viszonyok mel­lett ? Hiszen ma látjuk, hogy úgyszólván csak államsegélylyel lehetséges nálunk gazdálkodni, s látjuk, hogy a tejjel-mézzel folyó magyar Kánaán csak mese, mert klimatikus viszonyaink szerencsétlenek, s a tavaszi utófagyok spec­iális magyar különlegesség. E mellett már annyira nem az igény­telen őstermelésre vagyunk társadalmilag és gazdaságilag berendezve, hogy a 8­arton aluli búza-árra a magyar gazda még ráfizet, a szibériai, amerikai és szerb behozatal pedig, ha termés van, mindig lenyomja az árakat. Mily képtelenség tehát az ultra-agrá­riusok erőlködése, mennyivel okosabb lenne az agrár és merkantil érdekeket párhuzamosan fejleszteni ! De hát nekünk, most úgy látszik, harcz kell, széthúzás, ellentétek kiélesí­­tése, mert egyéb bajunk úgy sincs. Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak . . . Város-csatornázás.. — Az ármentesitő társulat állásfoglalása. — Június hó 12-én tartott Juhász Mihály polgármester helyszíni tárgyalást a város­csa­tornázási művek ideiglenes engedélyezésének előkészítésére. A tárgyalás végeredménye az lett, hogy miután az érdekeltek mindegyike, s ezek között az ármentesítő társulat is elismerte a kivitel sürgős voltát, az ideiglenes engedé­lyezési tárgyalás f. hó 12-ére kifizetett. Az ármentesítő társulat képviselői már akkor jelezték, hogy a terveket és műleíráso­kat a társulat álláspontjából és műszaki szem­pontból tanulmányozni fogják, hogy a társulat központi választmánya tájékozva legyen, mi­lyen álláspontot foglaljon el a hódtó-kistiszai csatorna kiszélesítése tárgyában. E kiszélesítés szükséges volta fölmerül­vén, a csatornaművek létesítési költségeinek összege egyszerre megváltozott, s annak előre­láthatólag igen jelentékenyen emelkednie kel­lett. Ezen összeg a kulturm­érnökség által ké­szített költségvetés keretében számba nem vétetett, a­mit későbben a kulturm­érnökség megindokolt a tervek felől benyújtott szak­véleményének azon felfogásával, a­mely szerint a hódtói csatorna kiszélesítésének költségei az ármentesítő társulat által viselendők. Már jeleztük, hogy a városcsatornázás végrehajtása a hódtói csatorna ezen kiszélesí­tése folytán aligha fog oly simán menni, mint az remélhető volt. Mert ezen kiszélesítés kö­vetkeztében igen tetemes költségek merülvén föl, ha ezen költségek a város terhére esné­nek, egészen új tárgyalásokat kellene megin­­dítani az iránt, hogy megbírja-e ezt a város anyagi helyzete ? Az ármentesítő társulat központi választ­mánya pénteken tartott ülésében e költségek viselése tekintetében már nyilatkozott s a ho­zott határozat úgy ütött ki, hogy az abban kifejezésre jutott álláspontot a város közön­sége el nem fogadhatja. A központi választmány ugyanis Garzó Imre társulati alelnök elnöklete alatt ülést tartván, előterjesztetett és tárgyaltatott a kül­­döttségi jelentés a városcsatornázás tekinteté­ben. E jelentés szerint a hódtói csatorna ki­bővítése nem felel meg annak a czélnak, hogy a természetszerűleg ide gravitáló vízmennyisé­geket a város területéről levezethesse. Ugyanis a csatorna lejtése oly csekély, hogy e miatt a kibővített csatorna sem tudná a városunk területéről csatornázás folytán összegyűlő 2-6 köbméter csapadékot levezetni. A jelentés azt tartja czélravezetőnek, hogy a felgyülemlő vizek a levezetés szempontjából két részre osztassanak s a tarjánrészi csapa­dékvizek ne a hódtói csatornában, hanem a vasút mellett elvezetve a gyúlói csatornában, nyerjenek lefolyást. Ezen változás egy uj csatornaág létesítését teszi szükségessé, mely­nek költségei a jelentés szerint 60,000 K.-ra rúgnának s ezen költség kizárólag Hódmező­vásárhely város közönsége által lenne vise­lendő. Ezen határozatot a központi választ­mány 8 szavazattal hozta 3 ellenében. Ellene.

Next